Reggeli Hirlap, 1933. május (42. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-02 / 98. szám

Miskolc, XLH. évf. 98. Ára 10 fü­lé Kedd 1933 május 2. Reggeli Hírlap Szerkesztőség és kiadóhivatali Miskolc, Hunyadi­ utca 2 Előfizetési ár egy hónapra Miskolcon 2­60, vidéken 2­80 . Felelős szerkesztő: FEHÉR IS DON Szerkesztőségi telefon: 498 és 616 Kiadóhivatali telefon : 299 — Éjjel: 560, A vidék és a nemzetközi vásár Megindul a népvándorlás a fővá­­ros felé. Megnyílt a nemzetközi vásár. Büszkének kell lennünk an­nak a nagy magyar erőkifejtésnek az eredményeire, amelyet egy-egy­­ ilyen nemzetközi vásáron bemutat a magyar ipar és a kereskedelem. Amikor azonban az árumintavásá­­rok nagy gazdasági fontosságára és jelentőségére rámutatunk, nem szabad elhallgatnunk azt az aggol­dal­munkat, amelyet az a körülmény kelt fel bennünk, amelyet éppen a megindult népvándorlás jelent. Amíg a nemzetközi vásárok meg­tartották eredeti jellegüket és va­lóban csak mintavásárok voltak, addig erre az aggodalomra különle­ges ok nem volt. Az utolsó esztön­­dőkben azonban már az a tapaszta­lat, hogy ezek az árumintavásárok­­ tulajdonképpen országos vásárok­­ jellegét nyerték. Mert ott nem csak­­ bemutatják a magyar ipar produk­tumait, de olyan detail-kereskede­­lem fejlődött ki, ami komolyan, sőt végzetesen veszélyezteti a vidék gazdasági életérdekeit. Az áruminta vásároknak eredeti­leg az volt a rendeltetésük, hogy bemutassák a magyar ipar repre­­zentábilis produktumait és demon­­strálják azt az életerőt, amelyet a magyar kereskedelem képvisel. An-­­ nak idején, amikor az árumintává-i­sár megtartotta ezt az eredeti jel­legét, a vidék is zavartalanul örül­ '­hetett a sikernek, hiszen vége­red­­­­ményében a magyar gazdasági élet •mutatta meg ág­okon életerejét és­­•képességét. Most azonban fel kell emelni a szavunkat nekünk, akiknek úgy érezzük a® a kötelességünk, hogy­­éppen a legnehezebb időkben, ami­­­kor a vidéki ipar és kereskedelem­­ a legsúlyosabb gondokkal küzd, s­­megvédelmezzük és felszólítsuk azo­­­kat a tényezőket, amelyeknek ,ez a kötelességük, lépjenek munkába és kövessenek el mindent, hogy a vi­­dék kereskedelmét és iparát a ve­szedelemtől megmentsék. A Reggel­i Hírlap nem most eme­li fel először szavát, amikor éppen a nemzetközi vásár alkalmával hiv­­g­ja­ fel a közfigyelmet arra a ve.­­ ■ezélyre, amely a vidéki ipart és­­ kereskedel­met fenyegeti. Nem is nagyon régen magunk kezdemő­­■nyeztük, hogy annak a veszedelem­nek az ellensúlyozásár­a, amely a vi­dék ,vásárlóközötsségének a főváros­­ba való csábításával fenyeget, meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a­ nagyobb vidéki városokban, a gócpontokban, így Miskolcon is, kerületi árm­inta-kiállításokat, ille­­től­eg vásárokat rendezzenek. A miskolci kisiparosság akkor a­ellénk állt, de a megindult ak­ciót ,már csírájában megfojtotta éppen a kisiparososztály lehetetle­­nül szegény és magára hagyatott helyzete. Nem hallottunk azonban akkor sem és nem halljuk most sem a miskolci Kereskedelmi és Iparka­mara szavát, nem látjuk annak az erőnek a kifejtését, amelyet az ipa­rosság és kereskedelem védelmére alakult, kamara súlya jelent, ami­kor pedig igazán komoly veszély fenyegeti a gazdasági életnek ezt a két értékes osztályát. Amikor felvetettük a kerületi vá­­sárok eszméjét, a magyar vidéki vá­rosok közül Szeged rögtön megfog. Csendes volt a magyar május elseje Lázas izgalomban, de vér és komolyabb összecsapás nélkül múlt el világszerte a kritikus nap Ausztriában volt a legnagyobb izgalom — Németországban a leghatalmasabb az ünnepség — Dollfuss izzó beszédet mondott az Anschluss ellen — Hitler kijelentette, hogy Németország nem fog térdet hajlítani Az idei május elsejét világszer­te lázas izgalom előzte meg. Több államban olyan kiélezett a jobb és baloldal harca, hogy jogos volt az a félelem, hogy ezen a napon esetleg véres összeütközések lesz­nek. A késő éjszakai órákig beér­kezett jelentések szerint a május teljes rendben folyt le a május 1-e London­ban. Csikágóban a tün­tetők bombát vetettek több épü­letre, közöttük az amerikai tele­fon- és távi­r­óiuivatalra és néhány szállodára- Japán nagyobb vára­Miskolcon, úgy mint Magyar­­ország minden városában a rend­őrség permanens szolgálatot tar­tott, azonban egyetlen alkalom­mal sem került sor semminemű fegyveres beavatkozásra. Miskol­con nyoma sem volt semmiféle tüntetésnek, a május 1-e úgy zaj­lott le, mint az esztendő bárm­e­­lyik szürke hétköznapja. A legnagyobb izgalom Bécsben vett. Itt, az előzetes rémhírek miatt valóságos forradalmat vártak. ■ A félelem túlzottnak bizonyult. A szociáldemokrata párt megtartotta ugyan a nagy tüntető sétát, komoly összetűzésre azonban nem került A keresztényszocialista alsó­­ausztriai párt gyűlésén Dolfuss dr. szövetségi kancellár a­ többi között , ezeket mondotta: Az osztrák kül­ügyminiszter egyetlen célja csak az lehet, hogy Ausztria független­ségét­ minden irányban biztosítsa. A német kérdés nem oldódik meg­­ aszzal, hogy a német birodalmat néhány ezer négyzetkilométernyi te­­rülettel megnöveljék. Feladatunk,­­ hogy a német katolicizmusnak tá- s masztéka legyünk. Nem­ egyedül azok a németek, akik régebben a fekete-piros-arany, majd a fekete-piros-fehér színeket elseje sehol sem fulladt véres bot­rányba. Izgalom, összecsapás, cse­tepaté volt bőven, de komolyabb zavarok sehol sem fordultak elő. Május elseje eseményeiről a következőket jelentik a világ minden részéből: sorban május 1-én a zavargások­kal kapcsolatban több ezer sze­mélyt letartóztattak. Madridban a munka mindenütt szünetelt.­­ Déltájban a kommunistáik mene­tet akartak formálni, de a rend­Budapesten szintén nyugodtan, rendben folyt le a május elseje. A főváros területén a késő esti órákig sehonnan sem jelentettek zavargást. A szakszervezetek megállapodtak abban, hogy a munkát a gyárakban részben tel­jesen, részben csak délelőtt szün­tetik be. /p­ffipyr .­­m­y-^aasam sor. A belváros utcáin gépfegyve­res katonaság sorakozott, megszáll­ták a hidakat, a forgalmasabb pon­­tokon drótakadályokat vontak, a parlament és városháza környékén nagyobb csapatokat vontak össze, viselték, most pedig a horogkereszt­tel szaladgálnak, de sohasem a mi német-osztrák hazánk színeivel. Mi is németek vagyunk, akiknek itt osztrák földön a mi különleges né­met feladatunkat teljesítenünk kell. A birodalmi német nép teremtsen a maga számára olyan viszonyokat, amilyeneket akar, mi fentartás nél­­kü­l és teljes barátságban együtt akarunk dolgozni a német kormány­nyal. A mi részünkről ezt a vi­szonyt sohasem fogjuk pártszem­üvegen át nézni. Mi így akarjuk szolgálni az egész németség jövőjét és Európa békéjét. őrség szétszórta a csoportosuló­­kat. Zavargások voltak Páris­ban is. A város melletti vincenes­­si erdőben mintegy tizenötezer munkás rendezett tüntetést, mely­nek során kisebb összetűzés volt a rendőrséggel. Brüsszelben néhány szocialistából álló csoport felvo­nulás közben letépte a lüttichi német konzulátus épületéről a ho­­rogkeresztes zászlót. A nemzeti munka ünnepe Németországban Berlin és Németország a nem­zeti munkát ünnepelte. Példátla­nul lázas hangulatban ülték meg az ünnepet. Mialatt a Zeppelinek körrepülést rendeztek Németor­szág felett, a városok utcáin tíz­ezres csoportok­ban vonultak fel a­z iskolásfiúk és leányok. Hinden­­burg birodalmi elnök Lustgarten­­ben tartott nagy beszédet az ifjú­ság tömegeihez. Az ünnepély tetőfokát este érte el. A tempelhofi mezőn fényszórók vakító világosságában egymillió ember szorongott, amikor este 8 órakor megnyitották a nemzeti munka ünnepét, Göbbels méltatta a­ nap jelentőségét, majd Hitler beszélt. Hitler májusi szónoklata Beszéde során Hitler egyebek között ezeket mondotta: Első cé­lunk: rendíthetetlenül küzdeni azért, hogy az új politikai hit egész népünket meghódítsa. Meg akarjuk szabadítani népünket az­ alacsonyabbrendűség ama tuda­tától, amelyet mesterségesen hoz­tak létre benne, mert a pártok alacsonyabbrendű­ségének ez fe­lelt meg. További célunk az, hogy a teremtő kezdeményezést meg­szabadítsuk a teremtő erőt a több­ségi határozatok végzetes befo­lyásaitól, még­pedig nemcsak a parlamentben, hanem a gazdasá­gi életben is. A többség sehol sem egyértelmű az okossággal. Csend és nyugalom egész Magyarországon Drótakadály és katonai kordon Bécsben Dolfuss szenzációs beszéde Kisebb zavargások Párisban, Madridban, Csikágóban, Tokióban, Brüsszelben ta a gondolatot és azóta ott már rendszeresít­ették is a kerületi vá­sárokat. Miskolc kereskedelmi és ipari szempontból van legalább olyan fontos és jelentős város, mint Szeged. Miért nem lehet ugyanezt itt elérni, ami Szegednek ügyes, okos és praktikus munkával sike­­rü­lt? A vidék közönségének kevés pénzecskéje miért vándoroljon Bu­dapestre, amikor arra a mi keres­kedelmünknek és a mi iparunknak van igen nagy szüksége. Nem lehet és nem szabad so­káig most már töprengeni, itt cse­­lekedni, dolgozni kell. Nem elméleti kijelentésekkel, de gyakorlati mun­kával. Miskolcnak magának olyan értékes és speciális szempontból is jelentős kisipara van, hogy ezt ér­demes is, hasznos is bemutatni az ország közönségének. Emlékezzünk csak vissza, néhány esztendővel ez­­előtt a miskolci kisiparosság rende­zett a katolikus gimnáziumban egy kiállítást, amelynek éppen a mi kisiparosságunk már művészet számba menő produktumai adtak országos jelentőséget. Azzal az egyetlen megmozdulással azonban szinte megszűnt az erőkifejtés, hogy megmutassuk: van bennünk erő és életkészség. Nem elég beszélni, cselekedni kell Tessék azonnal összeülni és meg­tárgyalni a módokat, hogy mielőbb valóra váljon az okos gondolat: ke­­rületi vásárokat kell rendezni Mis­kolcon. Ide kell összegyűjteni a felvidéki kereskedelem, ipar és me­zőgazdaság termékeit. Itt kell azo­­kat bemutatni az ország közönségé­nek- Akkor nem fog megtörténni, hogy ami kevés pénzecskéje van itt még a fogyasztóközönségnek, azt a nemzetközi vásár elszívja tőlünk Budapestnek.

Next