Reggeli Hirlap, 1933. július (42. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

1933. VII. 1. REGGELI HÍRLAP Halálos szerencsétlenség költözködés közben Két miskolci asszony leesett a bútorszállító kocsi tetejéről: az egyik meghalt, a másik életveszélyesen megsebesült Miskolc, június 30. Pénteken délelőtt 10 óra táj­ban halálos szerencsétlenség tör­tént a Sajó­hídon. Zorger Béláné 67 éves miskolci lakos és fia, Zorger József és csa­ládja Miskolcról Alsózsolcára köl­tözködtek. A megpakolt bútor­­szállító kocsin Zorger Béláné és Zorger József­né is helyet foglalt. Amikor a bútorszállító szekér a Sajó-hídra érkezett, a kötelék meglazult és a bútorok lezuhan­tak. A butor­okkal együtt több mé­ter magasságból a földre esett a két asszony is. Zorger Béláné olyan szerencsétlenül esett, hogy a kerekek alá került és mielőtt még a lovakat meg lehetett volna állítani, a kocsi átment az idős asszony testén. Zorger Józsefné, aki a fejére zuhant, eszméletle­nült terült el az úttesten. Amikor a szállítómunkások a sebesülteknek segélyt akartak nyújtani, rémülten állapították meg, hogy Zorger Béláné már ha­lott. Az idős asszony koponyaala­­pi csonttörést és­­hátgerinctörést szenvedett és ez pillanatok alatt végzett vele. Zorger Józsefnét, akinek a sé­rülése súlyos, a mentők szállítot­ták be az Erzsébet kórházba. Kolumbán Lajos tanfelügyelő az elemi iskolai tanév mérlegéről, a tanítóság munkájáról, a fejlődés irányáról nyilatkozik a Reggeli Hírlapnak Új állások szervezésére van szükség a nagylétszámú iskoláknál Miskolc, június 30. Túl az évzáró vizsgákon, a bizo­­nyítványkiosztáson. Péter-Pálon is túl, amikor már napokkal ezelőtt megkezdődött a nyári vakáció, a miskolci kit. tanfelügyelőségen még mindig szorgalmas munka folyik, írógépek kattognak, emberek jön­­nek-mennek. Csupa nyüzsgés, zson­gás ez a hivatal, elevenség azokon a látható és láthatatlan huzalokon, amelyek Borsod-Gömör vármegye tanerőit a napokban is Kolumbán Lajos tanfelügyelővel összekap­csolják. A Reggeli Hírlap munka­társa felkereste Kolumbán tanfel­ügyelőt és megkérte, nyilatkozzék az elmúlt iskolaév eredményéről és általában a vezetése alatt álló vár­megyék pedagógiai jelenségeiről. Mindenekelőtt aziránt érdeklőd­tünk, milyen intézkedéseket tett a felügyelete alá tartozó iskolák bel­ső életének és kulturális színvona­lának emelésére. — Ránk, tanfelügyelőkre hárult az a feladat, — hangzik a felelet, — hogy az új tantervben rejlő nagy nevelési értékeket és eljárási módo­kat a gyakorlatba átültessük. — A kérdés megoldása azonban nem volt olyan egyszerű. — Így érlelődött meg bennem mindkét cél megvalósítására a pe­dagógiai szeminárium létesítése. — Borsod vármegyében volt az első vidéki pedagógiai szeminárium. Azóta a miniszter úr itteni mintára már országos viszonylatban is el­rendelte a pedagógiai szemináriu­mok tartását. A szemináriumi meg­beszéléseink a követelményeknek mindenben megfeleltek. Megköny­­nyítették, élvezetesebbé tették a tanítói munkát, megadták a szük­séges utasítást arra, hogyan kell tanítás közben a nevelő elemeket felhasználni, vagyis a nevelést a ta­nítás tengelyévé tenni. Eltekintve azonban attól, hogy a vármegye nagyobb gócpontjaiban megszerve­zett pedagógiai szemináriumban megtartott tanítások és elméleti előadások folytán az új tanterv lé­nyege világosan áll a tanítóság előtt, nagy mértékben halad előbbre a tanítóság­ pedagógiai továbbkép­zése is. A tanítóság továbbképzését szolgálták a flörd és skematikus rajztanfolyamok is, amelyeket a ki­váló szakemberek közreműködésével rendeztem. Az úgynevezett előkészületi nap­ló dolgára terelődött a szó. — Fontos határkő volt — folytat­ta a tanfelügyelő. — az elemi isko­lai életben az új tanterv végrehaj­tási utasításának a most lefolyt tanévben történt megjelenése. Én, hogy a tanítóság munkáját meg­­könnyítsem s a tanítást eredmé­nyesebbé, hatékonyabbá tegyem, a végrehajtási utasítás alapján egy előkészületi naplót állítottam össze, amelynek vezetését a közvetlen ha­tásköröm alá utalt, iskolákra nézve kötelezőleg elrendeltem. Akkoriban sokat támadtak ezért. A támadások azonban nem vették el kedvemet, mert tudtam, hogy amit csináltam, az a magyar tanügynek hasznára és felvirágoztatására szolgál. A VII—VIII. osztályos elemi is­kolákról így nyilatkozott a tanfel­ügyelő: — Miskolcon kísérletképpen azon­ban megszerveztem az elemi iskola VII—VIII. osztályát. Célom ezzel az, hogy a leánytanulók a háztartás körében előforduló fontosabb teen­dőkben, mint főzés, mosás, sütés, ta­karítás-jártasságot nyerjenek s igy öntudatos és dolgos leányokat ad­junk át a polgári társadalomnak. — A fiuk oktatásánál is a gyakorlati életre való nevelés az irányadó. Szerencsére olyan kiváló tanítónő­ket találtam, akik a sikert biztosít­ják és remélem, hogy ha majdan a VTT—VIII. osztály­­felállítása orszá­gosan megtörténik, a miskolci ele­mi iskolák mintájára fog a szerve­zés megtörténni. A továbbiak során a tanítói mun­kát méltatta: — Tankerületemben a tanítói munka, azt hiszem, országos vi-* szonylatban is első helyen áll. A további fejlődés azonban csak úgy volna elérhető, ha a sok tanuló lét­számmal bíró iskoláknál új állások szerveztetnének, továbbá ha a gya­korlati életre való nevelést ki lehet­ne mélyíteni. Ed­dig tartott a nyilatkozat. Hoz­záfűzni valónk csupán annyi, hogy a legifjabb generáció nevelése és kulturális élete felé nyugodt sze­mekkel nézünk, mert úgy a tanfel­ügyelő, mint az alája beosztott ta­nítóság hivatása magaslatán áll. Ifj. Csordás István­ kapitányságot és a Miskolc—Bu­dapest közötti útvonal hatóságait, hogy állapítsák meg, mi történt Weisz Lászlóval. A hír futótűzként terjedt el Miskolcon és mindenki megdöb­benve hallotta a közismert ke­reskedő eltűnését. A Reggeli Hír­lap szerkesztősége azonnal fel­hívta Weisz László hozzátartozó­it, akik még semmit sem tudtak a budapesti hűekről és csak any­­nyit tudtak mondani, hogy Weisz László csütörtökön motorkerék­páron egyedül elindult Budapest­re, hogy egy szállítmányozási vállalat embereivel tárgyaljon egy ránézve fontos üzleti ügyben. A délutáni órákban azonban megoldódott az eltűnés rejtélye. Weisz László Hatvanban találko­zott egy régi­­ismerősével, akivel fontos megbeszélései voltak és ez­ért vele Gyöngyösre ment. Értesí­tése, hogy útitervén változtatott, csak későb jutott el úgy családjá­hoz, mint budapesti ügyfeleihez. Innen eredt a félreértés, amely­nek következtében a fővárosi esti lapok megírták a miskolci keres­kedő „rejtélyes eltűnését“. Pénteken is folytatták Plank Miklós kihallgatását Csak a jövő hét közepén fejeződik be a kihallgatás Miskolc, június 30. A rendőrség részéről, mint meg­írtuk, szerdán bizottság szállt ki a fogházba, hogy Plank Miklós dr. főjegyzőt­­kihallgassa azokra a vádakra vonatkozólag, amelyek vele szemben az inségpénzek ke­zelése körül felmerültek. Megír­tuk azt is, hogy a főjegyző tagad­ja, hogy az inségpénzeik kezelése körül visszaéléseket követett vol­na el. Plank Miklós kihallgatását a­­rendőrbizottság csütörtökön és pénteken is folytatta. A kihallga­tás, értesülésünk szerint, a jövő hét közepéig fog tartani. A főjegyző a csütörtöki és pén­teki kihallgatáson is igyekezett megcáfolni a súlyosan terhelő ta­núvallomásokat. Egy miskolci kereskedő eltűnésének híre foglalkoztatta a budapesti és miskolci rendőrséget Miskolc, június 30. A pénteken este megjelenő fő­városi lapok nagy cikkekben szá­moltak be arról, hogy Weisz Lász­ló 33 éves miskolci kereskedő fon­tos üzleti ügyben motorkerékpár­ján elindult Miskolcról Budapest­ire, ahová azonban a rá váró tár­gyaláson nem jelent meg. Üzlet­társai érdeklődtek Miskolcon, ahonnan azt a tudósítást kapták, hogy Weisz László nagyobb ösz­­szegű pénzzel a zsebében innen elindult. Eltűnését bejelentették a budapesti rendőrségnek, a rend­őrség azonnal felhívta a miskolci HIRDETMÉNY. A felszámolás alatt levő Sajó­­menti Villamossági és Ipari Szö­vetkezet felszámoló bizottsága fel­hívja a Szövetkezet hitelezőit, hogy ezen hirdetmény harmadszori köz­hírré tételétől számított 6 hó alatt jelentsék be követeléseiket, mert ellenkező esetben elvesztik igény­­jogosultságukat, illetve követelé­süket. Sajóvelezd, 1933 junius 28. A felszámoló bizottság. . !■—­s Belvárosi ízlés. Valódi olcsóság. Garantált jó áru-Selymet szövetet és az összes egyéb textilcikkeket FISCHER SIMON UTÓDA RT.-nál vehet most legolcsóbban mert a régi raktárt kiárusítjuk likvidációs árban Uj osztályaink: konfekció, úri divat, illatszer, háztartási, fürdő- és strandcikkek, női fehérnemű, fűzők, ernyők, női kalap, bizsntériák. Utazási jegy ára visszatérős, ha alanti szelvényt igénybe veszi. SZELVÉNY melynek felmutatója 10 százalék engedményt kap méteráru osztályainkon eszközölt vásárlásainál szi­gorúan szabott árainkból. Fischer Simon és Társai utóda Rt. Budapest, V. Bécsi­ utca 10. Telefon 825-12 és 818-15. — i ' Ii . '

Next