Reggeli Hirlap, 1933. október (42. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
— E — Herczeg Ferenc emlékezései Tarján Gida alakját pontosan Dadányi Sándor után mintáztam, mondja a nagy magyar író most megjelent önvallomásában Most jelent meg a könyvpiacon a hetvenéves Herczeg Ferenc „Emlékezései“, a legnagyobb élő magyar író önvallomása, amelynek van egy részlete, amelynek rendkívül érdekes miskolci vonatkozásai vannak. Egy bizonyos „Ida néni“-ről szólva ezeket írja Herczeg Ferenc. ... Sokan jártak a házába. Ezek között volt egy Dadányi Sándor nevű főhadnagy, délvidéki birtokos család fia. Dadányiakról azt beszélik, hogy georgiai eredetűek. — Hogy mikor és hogyan jöttek az országba, arról nincs tudomásom. A főhadnagy megkapóan érdekes férfi volt, délceg és komor, mint egy fekete párduc. Minden férfinek imponált, minden nőt vonzott. Egész lényét valami romantikus pátosz jellemezte, de ez nem tette póz benyomását, — lehet, hogy régi harcos nemzetségek öröksége volt. Egyszer nagyobb társaság volt elnököknél. Az iskoláról és a tanárokról volt szó és mivel ebben a kérdésben én voltam a szakértő, csakhamar átvettem a szót. Nem emlékszem, miket mondtam, de sokat fecsegtem, a társaság pedig nevetett. Korábban mentem haza, abban az időben én szorgalmasan tanultam, nehogy Töreky igazgató megint kifogásolja a társaságot, amelybe járok és midőn az előszobában, amelyet csak vastag plüssfüggöny választott el a nagyszalontól, magamra vettem a jelöltőmet, hallottam, hogy odabenn énrólam beszélnek. Persze, hogy mohón hallgatózni kezdtem. — Kiváncsi vagyok, mi lesz ebből a gyerekből?' — kérdezte Ida néni. — Ifó lesz','— szólt Dadányi főhadnagy, — az ezredes kisfia beszéli, hogy csak úgy ontja magából a verseket. — Kár lenne érte, — vélte a néni, — hró, az mégis csak piszok mesterség! Ebben, aztán megállapodtak. Én pedig elkedvetlenedve mentem haza, mert akkor már elhatároztam, hogy nem leszek festő, hanem a pi nekem a mintákat, mikor később megírtam katonai novelláimat és A dolovai nábob lányát. A vígjátékomban Tarján Gida alakját pontosan Dadányi főhadnagy után mintáztam. Az én irodalmi huszáraim meglehetősen tetszettek a közönségnek, aminek az lett a következménye, hogy írótársaim közül többen ráadták magukat a huszárelbeszélések kultuszára. Én akkor elhatároztam, hogy nem fogok többet katonákról írni és ennél meg is maradtam. Ez megint nem volt számítás, hanem ösztön. Ha némi sikert értem el egy tárgyammal, akkor ösztönszerűen menekültem előle: a vígtől a tragikumhoz, az elbeszéléstől a drámához, a modern élettől a történelemhez. A huszáraim azonban mégis csak visszatértek az irodalomba, mert mikor a kurucok korával kezdtem foglalkozni, az én császárhuszáraim valamennyien Rákóczi fejedelem szolgálatába léptek. Oaskay brigadéros senki más, mint Tarján Gida, azaz Dadányi Sándor, csakhogy szilajabb, a társas konvenciók által még kevésbé fékezett, szóval: kurucabb kiadásban. A huszártisztek lelke tartalmat nyert: megtelt azzal a keserűséggel, melyet a nemzeti törekvések reménytelensége váltott ki a kettős monarchia sok magyarjából. Dadányi főhadnagy nélkül nem lett volna meg Ocska úr brigadéros. Olcsóbb lett a férfikalap I. a nyúlszőr P 10.— I. o. príma gyapjú P 5.50 Lővinger Ferencnél Színházzal szemben szűk mesterségre adom magamat. Egy pár nap múlva a tiszti pavilion előtt mentem el, mikor Dadányi főhadnagy éppen a hajtókocsijára kapaszkodott. Vagyonos, vagy legalább költekező ember volt, mindig gyönyörű lovakat tartott. — Hová megy? — kérdezte.. Tegezett és a szivemen édes rémület nyilait keresztül. — Sétálok, — mondtam. — Gyere velem, megjártatjuk a lovakat. Végigvitt a városon és én kimondhatatlanul boldog voltam, mikor mind a két eszményképemet az ablakában láttam. A fontos persze az volt, hogy ők láttak engem. — Rokona önnek az a főhadnagy? — kérdezte egy izben az igazgató úr. — Nem rokonom, hanem barátom! — felelte. Amire ő vállat vont. Nem tudom, mi ösztönözte azt a nagyon önérzetes és tartózkodó katonatisztet arra, hogy egy iskolásfiú társaságát keresse. Lehet, hogy a jövendő modell, egy titokzatos vonzás törvényének engedelmeskedve, a jövendő íróját sejtette meg bennem. A tisztek társaságában töltöttórák nem vesztek teljesen kárba. A fehértemplomi huszárok adták REGGELI HÍRLAP Egy játszadozó gyermek okozta a bukaresti templomi katasztrófát Tíz halott, hatvan sebesült Bukarest, szeptember 30. A Boradin zsidó templom udvarán néhány száz hivő egész éjszakán át virrasztott és imádkozott. A templomot csak reggel 6 órakor nyitották fel, nehogy a pánikban elvesztett tárgyak illetéktelen kezekbe kerüljenek. A sebesültek közül, akiknek száma 60, egy szombaton belehalt sérüléseibe s így a halottak számra tízre emelkedett. A halottak közül háromnak a kilétét nem sikerült megállapítani. Szombat reggel valamennyi zsidó templomban gyászistentiszteletet tartottak. Az áldozatok temetése vasárnap délután lesz a bukaresti zsidó temetőben. A vizsgálat szerint a szerencsétlenségnek három oka volt: 1. Egy kisgyermek játszott egy kapcsolóval és elrontotta a villamosvezetéket, amely emiatt felmondta a szolgálatot. 2. Egy Goldberger nevű ember betörte az egyik ablakot, hogy az ablakon keresztül meneküljön. 3. Egy nő elkiáltotta magát, hogy tűz van. NEMÉNYI SELYEMGYÁR értesíti Miskolc város és vidéke hölgyközönségét, hogy az őszi és téli divat selyemújdonságok elkészültek. Olcsó gyári árak! Vay út 12. Telefon 13-74. Tanszabadság az elemi iskolában Miskolc, szeptember 30. A legutóbbi városi közgyűlésen példázatképen olyasmit mondott a közgyűlésnek egy nagy képzettségű és mindenkép tiszteletreméltó tagja, hogy az egyetemi tanszabadságot nem lehetne például az elemi iskolákban alkalmazni. A szakmabelinek jobb értesültsége alapján vagyok bátor ahhoz a felszólalásihoz a következőt megjegyezni. Ha a felszólalás arra vonatkozott, hogy az egyetemi hallgató saját magának válogatja és állítja össze (bizonyos megszabott keretek között) a tanulmányait, akkor igenis van ilyenfajta tanszabadság az elemi iskolában. s Az északamerika a lágy és,unalamok Dalton nevű városában kezdte ezt az új irányt egy már egyébként is jónevű tanítónő. Kísérlete olyan jó eredményeket adott, hogy Amerikában és később Európa nyugati országaiban is utánozták ezt a „daltonizmus“-nak nevezett, a tanulóknak több önállóságot nyújtó tanulmányi rendet. Az elemi iskolák újabb rendszereiben és tanulmányi eljárásaiban általában nagyobb szabadságot juttatnak a kis tanulóknak. Minálunk is a legújabb hivatalos tantervért juttat ennek az új felfogásnak, mert minden illetékes körök tapasztalják az újítás üdvös hatását. Csak ennyit óhajtottam rövid NAPONTA INDULÓ MÁV. HÁZ-HÁZ FORGALOM Ne felejtse el Budapestről rendelt árusnál előírni, hogy a „SIN“ adandó át továbbítás végett miskolci MIlvlAill szállító képviselet: UlUSAillflKl ITIINIUS Telefon 100 1933 X. ÍL Őszi idényre ízléses kötöttárukat, női alsóruházatot, női és férfi divatárukat, saját készítményű férfi fehérneműeket nagykereskedésünk kicsinybeni osztályán vásárolhat, elsőrendű minőségben, előnyös árakon Fischer Gerzson és Fiai Széchenyi ucca 103 ben a tárggyal kapcsolatban — az igazság kedvéért — fölemlitetni. Teljes tisztelettel Vadas Ábrahám, elemi iskolai tanító. Magyarország pénzügyi helyzete Budapest, szeptember 30. Magyarország pénzügyi helyzetére vonatkozó 1933. évi augusztus havi pénzügyminiszteri közlemény szerint augusztusban azállami közigazgatás kiadásai 55.9 millió pengőt, bevételei pedig 67.6 millió pengőt tettek ki, vagyis az állami közigazgatás bevételei 11.7 millió pengővel haladták meg a kiadásokat. Az előlegkezelésben az államvasutaknak 2.3 millió pengőt, az állami vasgyáraknak 1.6 millió pengőt, összesen 3.9 millió pengőt utaltak át. A kölcsönből fedezett beruházásokra augusztusban 0.3 millió pengőt fordítottak. Mindezek figyelembevételével tehát augusztusban a bevételek 7.5 millió pengővel haladták meg a kiadásokat. A kölcsönkezelésben az 1933. évi IX. tc. 3. paragrafusa alapján felvett kölcsönökből 1.9 millió pengőt fordítottak. Értesítem a n. é.közönséget, hogy borbély és fodrász üzletemet a volt Valder-féle hölgyfodrász helyiségben Rákóczi u. 2. Sötét kapu alatt megnyitottam — Pontos és higiénikus kiszolgálás. Engier Károly borbély és fodrász Szétmarcangolta a vaddisznó Kesztölc, szeptember 30. Schön István 35 éves gazdálkodó a pilisszentlőrinci határban éjszaka tengeri földjét őrizte, hogy kárt ne tegyenek benne a vaddisznók. Éjfél után úgy látta, hogy egy vaddisznó pusztítja a kukoricát. El akarta kergetni a vaddisznót, de az rátámadt és összemarcangolta. Mire a mezőőr odaérkezett és fejszével megölte az állatot, Schön már rendkívül súlyos sérüléseket szenvedett. Beszállították az esztergomi közkórházba, de felépüléséhez alig van remény. Mindazoknak, akik drága jócukánk halála alkalmával mélységes fájdalmunkat jóleső részvétükkel enyhíteni szívesek voltak, leghálásabb szívvel fejezzük ki köszönetünket. Fülöp család.