Reggeli Hirlap, 1934. április (43. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
Mas a cárgyilkos vallomásai -Miskolc, XL111. évf. 73. Ára 16 fillér Vasárnap 1934 április 1. Reggeli Hírlap A felépített templom írta: dr. Baltazár Dezső Jézus tudta, hogy halállal fenyegetik az életét. Az ellenségei is tudták, hogy mely oldalon támadjanak megsemmisítés lehetőségével reá. Jézus magát életnek jelentette ki. Nemcsak abban az értelemben, hogy neki élete van itt ebben a jelenben való világban és nem is úgy, hogy ilyen életet képes biztosítani azoknak, akik benne hisznek, hanem abban az értelemben, hogy Ő örökélet és hogy „aki őbenne hisz, ha meghal is és az“. Az állítások között, amik elhangzottak ezen avilágon, a legmerészebb, legcsudálatosabb az az állítás, amelyik a halál feletti győzelmet foglalja magában. A halál olyan rettentően végérvényesen látszik, olyan kérlelhetetlenül fekete pont, hogy a háta mögé nem mer derítő sugárt küldeni a remény. „Meghalt“. Ez a kijelentés olyan végnek látszik, ami után nincsen életkövetkezés. A legnagyobb átka bűneiért ez a reménytelenség volt az embernek. Aki a reménytelenségnek ezt a testbe-lélekbe belevágó láncait le tudja venni a félelem rabgondolatáról, az csakugyan ,megváltó“, csakugyan „szabaditó“. Jézus küldetése ez a szabaditás volt. Ellenségei ezt az életprogramot akarták derékba töríti , azzal, hogy megölik s a halál fekete diadalát kikiáltják összeomlott porsátora fölött. Jézus előre megjósoltavereségüket. Megmondta félreértés kizáró, egyszerű, világos szavakkal is, hogy feltámad; megmondta ragyogó képhasonlatával is: „rontsátok le a templomot s én harmadnapra felépítem azt“. És úgyis történt Aki másoknak romolhatatlan életet ígért, annnak először a maga példáján kellett megmutatni igazát. Feltámadott testben, felépítette a templomot s azután felszállt vele az örökkévalóságba. Nem csupán szónoki figuraképen használta Jézus a templom szót a testre, az élővalóságra. Az erények tisztaságában fehérlő testeket, a Szent Lélekkel gazdag életteljességet méltán tartotta templomnak. A templom is Istennek szentelt sátor. Ilyen az ember porsátora is, ha benne többé nem az óember él, hanem él benne Jézus Szent Lélekkel egyezségben. A lerontott templom romjaiból felépített templom szabadsághelye. Benne — ha csakugyan templom — az Istennek lelke él. — Ahol pedig az „Urnák lelke, ott a szabadság“. Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, ha minden máskor elfelejtené is: húsvétkor az első Isten igazságának a szív közepébe éles térként behatoló jelentőségével érezze meg, hogy „szabadságra van teremtve“, szabadságra van elhíva. A legnagyobb szabadítás az élet győzelme volt a halál felett. ■ A szabadság világprogramjának győzelmi himnusza az angyal méltatlankodó kérdése: „mit keresitek a holtak közt az élőt?“ . Az Isten számára felépített templomban nem lakozhatik szolgaság. Mert a szolgaság magszentségtelenít minden templomot, mert a szolgaság istenkáromlás. A szolgaság, vagy a magunk kezéből való kivesztegetése, vagy a mások kezéből kiragadása annak az ajándéknak, amelylyel Isten a maga képét éshasonlatosságát adta reánk. Az Isten lényegében alkotó vonás a szabadság. Ezzel az isteni tulajdonsággal felruházva tette az embert különbbé az állatoknál. Ezzel tette felelőssé cselekedeteiért, ezzel tette lehetővé, hogy közvetlenül járuljon Isten színe elé. Az ember számadásában a jutalom és büntetés szabadságtörtvénye alapján indokolt. Aki az emberben, az ember egyéni életében, közszolgálatában, a társadalomban, az államban megköti és megöli a szabadság lelkét, az az Isten ellen emelte fel szentségtörő kezét s azt megítéli, megveri az Isten, hogy valamiképen ne láttassák ő ellene sikeresen tusakodni. A szabadság lelkének megoldása, az élet szentsége elleni merénylet s a Heródesek akármilyen farizeizmus szövevényével veszik magukat körül; véres kezük átka megtetszik az elnyomorodott életen. A világ mostani élete egy nagy leromlott templom, amelynek romjain az „uj igazságok“ mámora tombol. — Emez igazságok Akánjai trónra ülnek s imádtatják magukat a „nem embernek szava ez“ heródesi dicsőitésekkel. Az örök igazságok kincses háza azonban megmarad a fellegek fölött. A kincses házban örök fénnyelragyog a legmélyebb tüzű diadém: a szabadság lelke, a szabadság törvénye, az isteni lényeg alkatrésze, az emberi méltóság tartalma, minden szépnek, jónak, tökéletesnek ígéretes jövő valósága. A fellegek feletti kincses ház vetülete itt a földön a felépített templom, amelynek építésével nem hiába fáradozunk mi, az építők, mert velünk együtt „az Úr építi a házat“. AMI MA TÖRTÉNIK... "Az események tomboló rohanásában egy esztendő bizonyos mértékig már történelmi távlatot ad. Ami esztendővel ezelőtt új volt és friss, ma már a régmúlt nehéz ködébe temetkezik. Így van ez az élet minden vonatkozásában. A kis mindennapi kenyér kérdésében épúgy, mint a nagy politika súlyos problémáiban. A demokrácia lobogó fényében és káprázatos ígéreteiben köszöntöttük a tegnapot és virradatának világosságában indultunk uj csapásokon keresni feltámadásunkat. A demokrácia álmai széjjelfoszlottak uj jelszavak, uj ígéretek ködében. Ma a diktatúra saját külön demokráciája biztat, a szabadság, az egyenlőség, testvériség emberi eszményeit por fedi. A vádlottak padjára ültették a liberalizmus nagy eszményeit, amelyek még emlékezetünkben elevenen élő időkben naggyá, nemessé, boldoggá tudtak tenni nemzeteket, népeket, világokat. Meghalt-e már a liberalizmus? És mi következik utána? Visszatérés az idők fejlődésével lépést tartó bölcs konzervativizmushoz? Rohanás az egyik vagy másik színben szereplő diktatúra felé? A lelkek felszabadulása a túlzásba nem menő nacionalizmus jelszavával, vagy a szabadságuktól megfosztott lelkek bilincsbe verése a diktatúra sötét, nehéz szellemében? Mert az objektív kritika megállapíthatja, hogy amivel a tömegek bőrére kísérleteznek, egy sem jobb és hasznosabb a halálraítélt liberalizmusnál.* A Reggeli Hírlap éppen egy esztendeje van új tulajdonosok kezében. És ezalatt az esztendő alatt szembe kellett nézni minden próbával és minden kisértéssel. Egyik oldalon a gazdasági válság nehéz szorítása, másik oldalon meghajlás a könnyű lehetőségek előtt. Mindmára lelki válságokat hoz, mert minden órában felmerül a próba, folytonos, szüntelen kemény harc nyílt és orvtámadások ellen, vagy learatni a megadás babérjait és azokon pihenni, kiszakadva abból a lelki közösségből, amelyet vállaltunk, mikor a Reggeli Hírlapot minden önző érdek félretolásával, a dolgozó, küzdelmes életű kispolgárság szolgálatába állítottuk. Azzal köszöntöttünk be: új zászlót tűztünk a régi házra. Az új zászlóra írott program csak annyi volt: munkálni a magyar lelkeket, hogy megedződve vegyék fel a harcot életünk megjavításáért, sorsunk könnyebbüléséért, nemzeti feltámadásunkért. Ezt a zászlót, amely alá esküdtünk, nem engedjük ezután sem kicsavarni a kezünkből. Nincs párt, akármilyen hangzatos és zengzetes legyen a címe, amely ezt a lapot a dolgozó polgárság érdekei, tehát a közérdek ellenére odavigye, ahol csak elvfeladással, meggyőződésünk megtagadásával dolgozhatnánk. ♦ A mi erőnk, a mi erős várunk a lap függetlensége, amely nem pártpolitikai napi igényekhez méri az igazságot, hanem a közérdek kötelező szolgálatának parancsaihoz. És mert csak a közönséget szolgáljuk, segítséget is csak a közönségtől várunk. Minden lappéldány, amelynek olvasója■ van, fegyver a kezünkben a demokráciáért, a szabadelvű eszmények nemes és tiszta hagyományaiért, a szabadságért való harcunkban. És hogy ezt a keservesen nehéz esztendőt példányszámban meggyarapodva harcolhattuk végig, ez a közönség üzenete, mely számunkra ezen a vonalon a további lelkes, áldozatos munkát parancsolja. ♦ A következő idők programja a Reggeli Hírlap számára továbbra is nyílt, egyenes és világosi szolgálni a dolgozó polgárságot, hogy erőssé, teljessé tegyük a revízióért való küzdelemben, ápolni a társadalom békességét, az osztályok, polgárok és munkások közti harmóniát, követelni az alkotó munka megindítását, megszüntetni minden felekezeti és hamis faji elméletek alapján való gyűlöletkeltést, útjába állami minden politikai cselvetésnek, amely idegen hamis jelszavak mérgével akarja elkábítani és magához csábítani a lelkeket. Állunk ezután is a kártán, akik dolgozni fogunk mindenkor azokért az igazi nemzeti érdekekért, amelyeket mindenki csak úgy szolgálhat teljességgel, ha elismeri a polgárság jogát az élethez, a munkához, a szabadsághoz, mert csak szabadságában büszke és önérzetes népre épülhet egészséges, erkölcsös, szilárd állami élet. Könnyű eltévedni az ingoványban, ahová az idegeket tépő válságban csillogó köntösökbe burkolt jelszavak lidércfénye csalogat. Álmok, színes ábrándok hívják a tömegeket új politikai jelszavak zászlói alá. Soha még annyira nem volt szükség, mint most, hogy könyörtelen önfegyelemmel, a legridegebb realitással álljon a jószándék az őrhelyen. Fehér Ödön.