Reggeli Hirlap, 1934. augusztus (43. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

Miskolc, XLII. évf. 1720 AIS 10 fillér Szerda 1934 augusztus 1. Reggeli Hírlap t. . MUkotc,. Felelős szerkesztő: FEHÉR ÖDÖN ^.e’rtC*y telefon,_4*8 e CftGflxetéal át egy hónapra Miskolcon 260, viel­ékes 2*00 P Bnilfíhlsnfsll telefon * 209 — Éjjel» 69 Felakasztották Dollfuss gyilkosait A kötél általi halálos ítéletet, mely harminc percig tartott, először Holzweberen, aztán Planettán hajtották végre „Németországért halok meg! Éljen Hitler!“ felkiáltással léptek a bitófa alá Dollfuss horogkeresztes gyilkosai Ma folytatják a lázadók felelősségrevonását — Letartóztattak egy bécsi törvényszéki tanácsost — Dollfussné megérkezett kedden Riccionéba Franciaország támogatja Ausztria függetlenségének fenntartását Bécs, júlcius 31. Dollfuss gyilkosai közül kettőt kivégeztek. Felakasztották őket, kettőt a banditák közül utolért a megérdemelt sorsuk; úgy végez­ték be dicstelen földi életüket, ahogy kiérdemelték: a hitelén. Az emberi lélek talán soha, vagy csak megszámlálhatatlan kevés esetben fogadott egyértelműbb megnyugvással halálos ítéletet, mint annak a két banditának megfellebbezhetetlen halálos ítéle­tét, akik Dollfuss meggyilkolásán keresztül Ausztria függetlenségét, az európai renden és a békén akartak halálos sebet ejteni. Hétfőn délután váratlan gyor­sasággal megkezdődött a bécsi Lan­desgericht II. emeletén az új osz­­­trák katonai bíróság első tanácsá­nak tárgyalása, amely Planetta Ottó, Dollfuss gyil­kosa és a hazaáruló Holzwe­­ber felett ítélkezett. Planetta tudvalévően azzal kezd­te védekezését, hogy revolvere véletlenül sült el, tulajdonképen nem is tudta, ki áll előtte s csak akkor vet­te észre, hogy súlyos sebet ej­tett valakin, amikor a földre zuhanó ember — Dollfuss kan­cellár — felszólítására nem tu­dott talpraállni. Holzweber vallomásában arra he­lyezte a fősúlyt, hogy véleménye szerint az egész osztrák közvéle­mény, sőt az államfő is mögötte áll — legalább is ő ezt remélte. A védelem a hétfői tárgyalás során állandóan azt a kérdést tol­ta előtérbe: hogyan lehetséges az,­­hogy noha a puccs résztvevői sal­­vus conductus-t kaptak és szabad elvonulást ígértek ne­kik a német határig, a kor­mány mégis elfogatta és ka­tonai bíróság elé állította őket. A védelem több izben szósze­géssel vádolta meg az osztrák kormányt. A kihallgatott tanúk sorában Fey miniszter Neustaedter-Stu­r­­mer miniszter és Skubl, az új rendőrségi felügyelő igen terhelő­ben vallott. Kedden reggel negyed tízkor folytatták a tárgyalást: a tegnap lemondott védők ma új megbízás alapján ismét a helyükön voltak. A hétfői nap külsőségei sokban megváltoztak: a törvényszék épü­lete nincs katonai és rendőri meg­szállás alatt, csupán két szuro­­nyos katona vigyáz a rendre. Pommerer tábornok fegyver­szakértő kijelentette, hogy a kancellárra 9 milliméteres Steyer-pisztollyal lőttek. Ez úgynevezett biztonsági modell, olyan szerkezetű, hogy ha egyszer nyomják meg a ravaszt, csa­k egy A tárgyalásvezető ezután felol­vasta a rendőrség július 30-án kiért összefoglaló jelentését a puccsról, amely szó szerint meg­egyezik az ügyészség vádjával. Kitűnik a jelentésből, hogy 160 ember vett részt a puccs­­ban, ezek közül 152 fogságban van, nyolc megmenekült. Ezzel a bizonyítási eljárást be­fejezettnek is nyilvánította. Az egyik védő indítványozta, hallgassa ki a bíróság Mikl­as szö­vetségi elnököt és Schuschnigg kancellárt arra nézve, ígértek-e a lázadóknak per­törlést, illetve szabad elvonulást a németi határig, a másik védő, miután a bíróság Rieth volt bécsi német kö­vet kihallgatását nem rendelte el. Az első tanú Steinberger János detektivfőfelügyelő volt. Látta, ami­kor Dollfuss ajtónállójával együtt gyors léptekkel igyekezett az egyik szobából a másikba és már a küszöbön volt, amikor a halálos lövések eldördültek, golyót lő ki. Székely dr. orvosszakértő sze­rint a Dollfusst ért első lövés fel­tétlenül halálos volt; halálos lett volna akkor is, ha orvosi segítség érkezik és műtétet hajtanak rajta végre. letette a bíróság asztalára a Pes­ter Lloyd és a brünni Tagesbote cikkét, amelyben a volt bécsi né­met követ nyilatkozott a szerdai eseményekről. Truppy dr. főügyész a követke­ző nyilatkozattal válaszolt: " Mindnyájan tudjuk, hogy pertörlésről szó sem lehet és ha volt is ilyen ígéret, az ér­téktelen, senkire nézve sem kötelező mert hallatlan erősza­kosságok árán zsarolták ki. A bíróság ezután a védelem bi­­zonyításkiegészítési indítványa ügyében tanácskozásra vonult vissza. A bíróság az összes bizonyítás­­kiegészítési indítványokat el­utasította és felszólította az ügyészt a vád­­beszéd megtartására. fősulyt a beszédben, hogy a láza­dóknak szabad menlevelet, illetőleg pertörlést ígértek és ha nem is for­málisan és ünnepélyes rom­ák kö­zött, mégis tény az, hogy megígér­ték nekik, hogy feltétel­ nélkül sal­­vus conductuet kapnak és a tatárig kísérik őket.­­ A vádlottak másik védője csak a gyilkosság tényéről szólt és az­t fejtegette, nincs bebizonyítva, hogy Planetta szándékosan ölte m­eg Dollfusst. A harmadik védő valóságos nemzeti szocialista propaganda­beszédet tartott, amelyben két­ségbevonta a jelenlegi osztrák alkotmány érvényességét ennél­fogva a most összeült katonai bíróság illetékességét is A védő hangsúlyozta, hogy a vádlottak fanatikus idealisták, akik abban a meggyőződésben, cseleked­tek, hogy hazájuknak szolgálatot tesznek. Az ügyész élesen visszautasítot­ta a védő alkotmányjogi kifo­gásait és az alkotmány érvényességére vo­natkozó fejtegetéseit. A gyilkosok utolsó szavai • Az utolsó szó jogán ezután a ké­t vádlott állt fel. Planetta ezt mondta: — Nem tudom, holnap élek-e még. Nem vagyok gyáva gyil­kos és nem ölési szándékkal cse­lekedtem. Sajnálom tettemet és kérem, értesítsék erről a kancel­lár feleségét. A másik vádlott, Holzweber Fe­renc, a következőket mondja: — Fridrich kapitány szerepét csak azért játszottam el a szövet­ségi kancellária hivatali megszállásá­nál­, mert már biztos voltam benne, hogy nem lesz vérontás és hogy Rimtelen ott lesz. Amikor senki sem volt ott, megnyitottam­ a szí­vem Fey miniszter előtt és azt mon­dottam neki, ime, itt állok, nem tu­dom mit csináljak. Azáltal­, hogy mingjárt tárgyalásokat kezdtem a­ kancellári palota felszabadítása ügyében, sok vérontást kerültem el. — Ha mi fegyveres­­kézzel véde­keztünk volna, ez polgárháborúra vezetett volna. Mi a minisztereket c­sak elfogni akartuk és nyugodtan akartuk megvárni, mi fog történni. Már az első lövés halálos volt 160 puccsistából 152 fogságban Az ügyész: A gyilkosság bizonyítva van Az ügyész izgalomtól remegő hangon mondotta a következőket: — A rebellisek veszélybe hozták Ausztriát, egy szikra elég lett volna, hogy idegen katonaság, idegen nép, idegen hatóság nyo­mult volna be hazánkba. A polgárháború a­­legborzasztóbb dolog a világon és ezt a két embert polgárháború felidézéséért terh­eli a felelősség. A gyilkosság is bizonyítva van. A gyilkosnak az a védekezés­e, hogy véletlenül sült el a revolver, nevet­séges állítás. A gyilkolási szál idén kétségtelen, a mert hisz abban a pillanatban, amikor be­léptek abba a szobába, ahol Dollfuss tartózkodott, a gyilkos nyomban lőtt is, még­pedig kétszer és a gyilkosság egyetlen tanúja, a­z ajtónálló, hatá­rozottam azt­ állítja, hogy a­­gyilkos célzott. Náci propaganda a védelem jósán Az ügyész után az első védő Pla­netta Ottó tevékenységét védelmez­te. A védelem feles, arra fektette a

Next