Reggeli Hirlap, 1934. szeptember (43. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-01 / 197. szám

1934. IX. 1. Franciaország a légihaderő gyarapítását követeli Paris, augusztus 31. A paris vidéki légigya­korla­tok eredményeiről még korai volna végleges következtetéseket levonni, de a lapok nem titkolt aggodalom­mal veszik tudomásul, hogy a tá­madó légi raj Le Bourget repülő­terét több­bízében teljesen elpusztít­hatta volna. Mindazok — írja az Echo de Paris —, akik látták Le Bourget csütör­töki bombázását, tisztában lehetnek azzal, hogy milyen rettenetes ve­szély fenyegeti Franciaországot. A tegnapi nap remélhetőleg megtanít bennünket arra, hogy Franciaor­szágnak olyan légihaderőt kell léte­sítenie, amely minden támadást azonnal visszaverhet. Csak erős­­légiraj helyezhet bennünket bizton­­■ ságba azok ellen a tervek ellen, me­lyeikről a revánis hí­vei álmodoznak. Az Oeuvre ironikusan jegyzi meg, hogy Franciaország légi hadereje még ott tart, hogy „a szél irányát még mindig megnyálazott ujjal ál­lapítják meg“. A lap légügyi főisko­la felállítását sürgeti, amely egysé­ges kiképzést és szellemet adna a légi haderőnek. A Jour szerint Franciaország re­­pülőgépüzemeit és légi anyagraktá­rait Páriából sürgősen az ország különböző pontjaira és főképpen a határtól távoleső vidékekr­e kell át­helyezni, mert ellenkező esetiben egy légi táma­dás Franciaország egész légi cselekvőképességét első nap megbénítaná. Páris környékén a légi gyakorla­tok pénteken délelőtt vége­t értek. A délutáni órákban a támadó, úgyne­vezett kék haderőhöz tartozó bom­bavető osztagoknak sikerült ismét meglepniük a le bourgeti repülőte­ret. A gyakorlatokon összesen 500 repülőgép vett részt. A Journal de Debats jelentése szerint a vezérkar körében általános nézet az, hogy a támadó erők, a kékek nagy győzel­met arattak a vörös védelmi erők felett. A rádió felvevő és leadóklé­­■szüléke-k a­ gyakorlatok során nem működtek kielégítő módon. A most először kipróbált géptípusok egy­részt jól beváltak, másrészén azon­ban bizonyos módosítások mutat­koznak szükségesnek. Amazon harc a Városháztéren Pénteken délelőtt ritka szép látványban volt részük a Város­háztér lakóinak és járókelőinek. Amazoni ha­rc zajlott le a nyílt utca során. A szó legszorosabb értelmében zajlott, mert a harcias szellemű kombattáns hölgyek az ütközet hevében nem kímélték torkukat sem, bős­z csatazaj szállt f­el a derült égre, csattogott a bu­zogányt helyettesítő papucs sar­­ika az áldozat fején, az ál­dott ped­ig a védekezésnek legősibb formáját választotta, a rendőr­ért kiabált. A szereplők: két hölgy és egy férfiú. A hölgyek: Zsilovszky Já­nosaié és Pogány József­né, de az előbbi az avas­ hegyőr, a máso­dik egy mezőőr felesége. A fér­fiú neve ismert a közönség előtt: Füzy Ernő, az ismert nevű ma­gánnyomozó. Ebben az esetben ő volt az, a­ki az ütéseket kapta. Papuccsal, fejre. A harcias amazonok szabály­szerűen megverték Fűzy Ernő magánnyomozót. Úgy megverték, hogy néhány napig aligha fog magánnyomozni. A hölgyek tet­tük­­indító okát abban adták a harc hevében közzé, hogy Fűzy Ernő különböző alaptalan vádas­kodásokkal tört férjeik állására, így mondták a hölgyek, akik te­hát a családi tűzhely védelmében ragadtatták magukat a tettleges­­ségre. És ha már elragadtatták magukat, igyekezték kimeríteni a tettlegesség tényálladékát. Lobo­gó papucsokkal rohanták meg Fűzy Ernő magánnyomozó urat, aki testi épségéne­k védelmére boxert ragadott. A komoly fegy­ver azonban nem hűtötte le a ha­­ragvó anyák és feleségek harci­­kedvét, sőt felfokozta azt a pa­­troxizmusig.­­ Lefegyverezték a magánnyomozót s angyali egyet­értéssel verték tovább, egész ad­dig, míg a vérzőfejü delikvenst jóakarói ki nem ragadták a neki­­hevült asszonyságok kezéből és be nem tuszkolták a városi főor­vosi rendelőbe. Ott melegében bekötözték a pó­ljárt magán­nyomozót, a­ki most szépen be­csomagolt fejét törheti azon, hogy miért nevezik a gyengébb nemet gyengébb nemnek Le egé­szen más irányú tapasztalatokat szerzett a Városház téren az Ur 1934. esztendeje augusztus havá­nak egyik verőfényes, szép dél­előttjén. Repriz az Urak utcájában Úgy látszik, hogy a Városház­­téri példa ragadós volt, mert es­te az Urak­ utcában keletkezett egy újabb, az előbbitől teljesen független amazonháború. Ebben az esetben az erősebbik nemcsak mint néző és békítő szerepelt, az aktív harcosok mindkét oldalról hölgyek voltak. Az esti órákban két elkeseredett asszonyság egy­más hajának esett a nyílt utca során, oly ádáz dühhel és tech­nikai fel­készültséggel, hogy a közbelépő járókelőknek sem sike­rült őket széjjelválasztani. A ci­vilek, katonák, rendőrök vetették magukat közbe, de hiába volt minden, a­­harcias amazonok vég­­kimerülésig vívták meg párbaju­kat, sőt mikor elgyengülve az erővesztéstől, sikerült őket a ki­vonuló rendőröknek lefogni és bekísérni a kapitányságra, még akkor is égett bennük a harci láz s ha kezeiket, lábaikat nem is használhatták, tovább pergett legveszedelmesebb fegyverük, a nyelvük, amelyik mindent elmon­dott a költészetnek arról a virá­­nyáról, amelyik nyomdafestéket nem tűr meg.­­ Hogy a felek a rendőrség zordon falai közt meg­­békültek-e, arról nem sikerült la­punk zártáig értesülést szerezni. (A tér.) REGGELI HÍRLAP o­s­­ Debrecenben sokat beszélnek most arról, hogy az események meglazították a helyi egységes­­párt régi feltétlen fegyelmét.­­ Összeállították azoknak a névso­rát, akik nem szavazták meg a belügyminiszteri leirat tudomás­vételét és tény, hogy számos je­lentékeny személy van köztük. Juhász Nagy Sándor ,volt igaz­ságügyminiszter, a debreceni vi­szonyok és a várospolitikai ügyek alapos ismerője, a következőket mondta: — A két napig tartó közgyűlés sok vonatkozásban tisztázta a Vásáry-ü­gyet. Egyik legjelentő­sebb tény, hogy a közgyűlés jobboldali tagjai is kénytelenek voltak a Vásáry testvérek ha­szonbérleti ügyében arra az állás­pontra helyezkedni, amire ko­rábban a város: a fennálló ha­­szonbérhátralék megfizetésére a jövő májusig egyhangúlag ha­lasztást adtak. Ha a polgármes­ter ellen felhozott vádak igazsá­gáról a közgyűlés többsége komo­lyan meg lenne győződve, akkor semmiesetre sem adhatták volna meg ezt az újabb kedvezményt. A közgyűlés ezzel az egyhangú határozattal szinte szentesítette a város eddigi józan és belátó po­litikáját haszonbérlőivel szemben és kiderült, hogy Vásáry polgár­­mesteri állásának felfüggesztése alatt is ugyanúgy kellett eljárni, mint ezelőtt. Miért kellett akkor Vásáry ellen vádakat kovácsolni? Nagy súllyal esett latba a tör­vényerejű szervezeti szabályren­delet 284. szakaszára való hivat­kozás is, amely megállapítja, hogy Vásáry polgármester még ha akarta volna, se avatkozhatott volna be a haszonbérleti ügyeik intézésébe, mert ettől a törvény eltiltotta. Az a tény, hogy a kétszáz bi­zottsági tag közül megjelent száz­hetvenhatból csak hetvenhárom szavazott a miniszteri intézkedés tudomásulvétele mellett, mutat­ja, hogy az egységes párt egy ré­sze, amely eddig párthűségből és a kormány iránti tekintetből ha­ladt ezen az úton, most vissza­döbbent az előre nem látott kö­vetkezményektől . MEGÉRKEZTEK blúzok és ruhák! ! Kirakatainkban láthatók! Szenzációs modelldarabok Halmos Divatáruház Széchenyi utca 3. Korona mellett Takarékossági hitel Vásáry polgármester ténykedéseit helybenhagyta Debrecen közgyűlése Kínai banditák kisiklottak és kifosztottak egy vonatot Szinking, augusztus 31. A távol Keleten újabb súlyos in­cidens történt, amelynek most, ami­kor a Japán és Oroszország között a keletkínai vasút miatt kitört kon­fliktus tetőpontján áll, rendkívül komoly következményei lehetnek­. Tegnap éjszaka banditák merényle­tet követtek el a szinking Meharíbini expresszvonat ellen. A vonat kisik­lott és az eddigi jelentések szerint 18 em­ber halálát lelte. A sebesülteik szá­ma meghaladja a szá­zat és egy részének az állapota életveszélyes. A halottak között van három japán professzor, a tokiói császári egyetem tanára. Nyolcvan utast a banditák elhurcoltak. A túszként elhurcoltak között van két japán katonatiszt és egy japán nő. A merénylet Hisuang-Chen-Pan városa közelében történt. A több mint 100 főnyi rablóbanda meglazí­totta a sínek csavarait, eltávolítot­ta a talpfákat és mintegy 20 méte­res szakaszon feltépte a síneket. A mozdonyvezető nem tudta ide­jében megállítani, úgyhogy a vonat kisiklott. A kocsik egymásba fúród­tak és lezuhantak a töltésről. Négy kocsi teljesen összetört. A kisiklatás után embertelen jelenetek játszód­tak le. A banditák előrohantak rej­tekhelyükről, ahol addig bujkáltak és kifosztották a postakocsit és az utasokat, ügyet sem vetve az egy­másba fúródott kocsik romjai alatt fekvő sebesültek borzalmas jajgatá­sára. A banditák még attól sem riadtak vissza, hogy levágják az utasok ujját, fülét, csakhogy egy­szerűbben birtokába juthassanak gyűrűiknek és fülbevalóiknak. Ezt tették az éles vasalkatrészek közé szorult súlyos sebesültekkel is, de helyzetükön nem könnyítettek. A ruhát, cipőt is lehúzták a sebesül­tekről, akiket időközben halálra nyomtak a nehéz vasalkatrészek. Mint megállapították, igen sok utas nem is a vasúti szerencsétlen­ség következté­ben halt meg, hanem a banditák kezétől. Mások, akiket még meg lehetett volna menteni, a nagy vérveszteség következtében halta­k meg. Nyolcvan utast, aki az utolsó ko­csiban utazott és ép bőrrel mene­kült meg a szerencsétlenségből, a banditák fegyverrel kényszerítet­tek, hogy adja meg magát és túsz­ként kövessék őket. A rendőrség nyomban a banditák üldözésére in­dult. Európai vagy amerikai a szinkingi rendőrhatóság közlése szerint nem volt a vonat utasai kö­zött. A Reggeli Hírlap apróhirdetései feltétlenül eredményre vezetnek I Szeptember hó 1-től minden I ^ D A M H I A 7 7ff I este a Miskolcon Közkedvelt jjL. A lY \J J Mh éS dL magyar-, tangó- és szalonzenekara hangversenyez a I Momhat^este táncV*1^01* 65 Pannóniában!

Next