Reggeli Hirlap, 1934. október (43. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

iskolc, XLII. évi 222, Kedd 1934 október 24 Ara 10 fillér Reggeli Hírlap taerkeptöség és kiadóhivatal­­ Miskolc, Horthy Modea­ tér 14 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Ötfizetési ár egy hó­napra Miskolcon 260, vidéken 2­80 P Felelős t­erhírtg: FEHÉR ÖDÖN Szerkesztőségi telefon: 498 KfautóMuntall telefon: 299 - Éjjel­i 62 Gömbös Gyula miniszterelnök rádiószózata Gyilkolt a tapolcai villák réme Németh János többszörösen büntetett bányamunkás vasárnap délután fényes nappal villája udvarán agyonverte Donátii Klotild nyugalmazott tanárnőt, aki lopáson érte Az ügyészségi fogházban akart elbújni a csendőrök elől az elvetemült bandita, de leleplezték Miskolc, október 1. Tapolca szezonvégi napjainak nyugalmát kegyetlen rablógyil­­kosság izgalmai dúlták fel.­­ A szörnyű bűntény vasárnap délután, fényes nap­pal játszódott le a fürdőtele­­pen, amely ezen a gyönyörű napsuga­ras őszi napon boldog kirándulók vidám nevetésétől volt hangos. Az egyik villa udvarán kala­páccsal agyonverték Donáth Klo­tild nyugalmazott polgári iskolai tanárnőt. A hatvan év körüli idős úriasszony évek óta a tapolcai „bennszülöttek“ közé tartozik és kis villájában remete életet élt csekély nyugdíjából. Gyilkosa azért ölte meg, hogy kifoszthassa lakását. Ezt a szándékát azonban nem tud­ta végrehajtani. Rémtette után el­menekült, de hétfőn igen érdekes körülmények között már csendőr­kézre jutott. A tragikus sorsú öreg tanárnőt a tapolcai villák réme, Né­meth János többszörösen bün­tetett bányamunkás terítette le, aki már be is ismerte gonosztettét. Jobban szemügyre vették a mozdulatlanul fekvő nőt és ré­mülten fedezték fel, hogy feje és arca csupa vér és kö­rülötte is hatalmas vértócsa van. Braun Manó lármát csapott és a következő percekben egymás­után futottak ki az utcára a szom­szédos villák lakói. Duszik Lajos esperes, majd Szója tanár érkez­öt óra után néhány perccel megérkeztek a csendőrök. Feltör­ték a kaput és behatoltak az ud­varra. Amikor a holttestet szem­ügyre vették, rögtön látták, hogy fején két seb van, amelyet valamilyen féléles kemény tárgy okozott. Az egyik sérülés a jobb fül mel­lett, a másik pedig a homlokon roncsolta össze a tragikus sorsú tanárnő koponyáját. teli először a villához és földbe gyökerezett lábbal, elborzadva nézték a kerítésen keresztül az összeroncsolt fejű holttestet. Rémült csodálkozással tárgyal­ták, hogy bár a gyilkosság idő­pontjában kint voltak száz-százöt­ven lépésnyire levő villájuk ve­randáján, illetve kertjében, még­sem ha­llotta­k semmi gyanús si­koltást, vagy segélykiáltást. Megérkezett a fürdőrvos is, aki miután megvizsgálta a sérülése­ket, megállapította, hogy kalapáccsal, baltafókával, vagy vasdoronggal terítette le a nagyerejű­ gyilkos szerencsétlen áldozatát. Azt is megállapította az orvos, hogy a gyilkosság körülbelül négy és öt óra között történhetett, mert a holttest még nem volt teljesen ki­hűlve. Különösnek találta a dolgot és nő, ott bent az udvaron a csupasz így fordult társához: s földön alszik. — Nézze már! De különös, az új . Száz lépésre voltak a gyilkosság színhelyétől, mégsem hallottak semmit Balta, kalapács, vagy vasdorong? Egy szelíd öregasszony alszik a diófa alatt Donáth Klotild, aki Donáth La­josnak, a miskolci Nemzeti Szín­ház országos hírű karnagyának, a neves zeneszerzőnek volt a húga, két esztendővel ezelőtt, amikor nyugdíjba ment, telket vásárolt a Görömböly-Tapolcán. A szerény­­igényű idős úrinő az erdő alján levő villasorba építtetett magá­nak egy egyszoba-konyhából álló villácskát. A betegeskedő idős tanárnőnek az volt a célja, hogy élete hátrale­vő napjait itt éli le. Télen-nyáron kint lakott a Tapolcán és kis villájában va­lóságos remeteéletre rendezke­dett be. Csak nagyon ritkán jött össze a szomszédos villáik lakóival. Ha jó idő volt, Donáth Klotil­­dot mindig kint lehetett látni vil­lája udvarán. Terebélyes diófa áll az udvar közepén, ezalatt kerti asztalkát helyezett el a nyugalma­zott tanárnő és itt szeretett leg­jobban tartózkodni. Vasárnap délután, ragyogó őszi napsütésben sütkérezett villája kertjében Donáth Klotild. Két óra tájban többen, a szomszédos vil­lák lakói közül, beköszöntek a kerti asztalkánál ülő tanárnőhöz. Há­rom óra tájban Dobos Károly dr., a sátoraljaújhelyi kórház orvosa, aki ezidőszerint Tapolcán nyaral és régi ismerőse a nyugalmazott tanárnőnek, fel akarta keresni Do­náth Klotildot. A kaput zárva ta­lálta. A kerítésen keresztül látta, hogy az idős úrsnő az asztal­ra borulva alszik. Nem akarta felkölteni és ezért el­távozott a villa közeléből. Elhatá­rozta, hogy majd később jön visz­­sza és akikor adja át a tanárnőnek a könyvet, amelyet magával ho­zott. Felfedezik a halálvála titkát Amikor Dobos Károly öt óra tájban a kirándulók lármájától hangos fürdőtelep fasorai között visszament a villához, a villa kö­rül feldúlt, ideges emberek és si­koltozó asszonyok csoportját ta­lálta. Ezek éppen azon tanakod­tak, hogy gyorsan csendőrért kell küldeni, mert az öreg tanárnőt meggyilkol­ták. Az orvos beleskelődött a kéri­­é­sen keresztül és látta, hogy Do­náth Klotild, a­ki­ az előbb még az asztal mellett aludt, most az ud­varnak a kerti asztal és a lakás bejárata közötti részén véres, összeroncsolt fejjel fek­szik a földön. A kiváncsiak egyre tömegeseb­ben gyűltek a villa elé és felizgat­va beszélték, hogyan fedezték fel a gyilkosságot. Az udvaron fekvő tanárnő összeroncsolt fejű holt­testét először Braun Manó miskol­ci műszerész fedezte fel. Braun egy kertész kíséretében haladt el Donáth Klotild villája mellett. Az út itt emelkedik és be lehet látni a dróttal körülkerített és felfutta­tott kerítés fölött az udvar belse­jébe. A beszélgetve haladó Braun Manó véletlenül benézett az ud­varra és ott megpillantotta, hogy egy nő a csupasz földön fek­szik. Hogy történhetett a gyilkosság ? A csendőrség nyomban hozzá­kezdett a nyomozáshoz. A hely­szín adatai alapján hamarosan si­került rekonstruálni, hogy mi tör­tént a villában. A gyilkos a kerítésen keresztül mászott be az udvarra, miután előzőleg megállapította, hogy az egyedül élő tanárnő mély álomba merülve alszik a kerti asztalkára borulva. Az alvó tanárnő mellett elsuhanva, bement a nyitott la­kásba, ahol lopni akart. Ezt a feltevést kétségtelenné tette, hogy a szobában a szekrényeket fel­dúlva találták és hiába keresték a pénzt, amit szombaton postán kapott a nyugdíjas tanárnő. Mialatt a tolvaj a lakásban kuta­­­­tott, Donáth Klotild felneszett és­­ valószínűleg zajt hallva a lakás-­­ ból, felállt az asztaltól, hogy meg-­­ nézze, mi történik odabent a szo­bában. Lehetséges, hogy közben elkiáltotta magát: „ki az, ki van odabent“. A tolvaj, amikor észre­vette, hogy fölfedezték, ki rohant és a nála levő baltával, vagy ka­lapáccsal, vagy vasdoronggal végzett a szerencsétlen tanárnő­vel, aki, mint az orvos megálla­pította, olyan sérülést kapott, hogy hangtalanul zuhant a földre. A csendőrség, abból a körülmény­ből, hogy a gyilkos megölte áldo­zatát, akitől pedig úgyis megsza­­badulhato­tt volna, hogyha fel­löki a gyönge, beteges öreg asszonyt, arra a következtetésre jutott, hogy a tanárnő felismerte tolvaját és ez a leleplezéstől való félel­mében végzett vele. Aki látta a menekülő gyilkost | A helyszíni szemle és a gyilkos-­i­polcai kerülő. A kerülő rögtön jó­­­­ság lefolyásának rekonstruálása lentkezett a csendőröknél és olyan­­• még tartott, amikor megérkezett a • vallomást tett, amely azonnal halálvillához Horváth János­ra­ ; döntő fordulatot adott a nyo-

Next