Reggeli Hirlap, 1935. április (44. évfolyam, 75-97. szám)
1935-04-21 / 91. szám
1935. IV. 21. REGGELI HÍRLAP Szalóczi tanár úr feltámadása Miskolc, április 20. Az osztályon a megkönnyebbülés hajlk moraja suhant végig. — Szalóczi tanár úr összecsapta osztályozó noteszét, márpedig ez a mozdulat évek óta a feleltetés végét, a magyarázat kezdetét jelentette. A „lesésre“ beállított könyvek zizegve lezárultak, lábcsoszogás jelezte, hogy a fiúk kényelembe helyezkedtek, a természetellenes feszültség megenyhült a számonkérésre felkészült arcokon. Szalóczi tanár úr néhány szem búzát öntött a kezébe és beszélni kezdett: — A búzáról fogok magyarázni. Tudományos neve: Triticum Tournefort, a pázsitféle füvekhez tartozik. Most el kellene mondanom, hogy milyen családba osztja a tudomány ezt a növényt, meg kellene magyaráznom gyökér, szár, kalászberendezését, de mindezt megtalálják tankönyvükben. Úgy érzem, hogy ezzel a maggal kapcsolatban ,másról kell beszélnem, olyan valamiről, ami a hivatalos tanterv szerint nem tartozik a növénytan körébe, de ami fontosabb, szentel! dolog, mint a tudomány minden megállapítása. — A búza a legrégibb termesztett növény a földön. Ott találjuk magjait a fáraók sírjában, de találkozunk a búzaőrlő kézi malommal a jégkorszak embereinek pmnem tanulhatja meg előre a következő leckét. Kedvetlenül húzta el a száját, titokban a térdére fektette latin szószedetét és gyors pótmagolásba kezdett a következő órára. — A földbevetett mag hálás a gondozásért, — folytatta Szalóczi tanár úr forradalmi magyarázatát — tíz szemmel fizet vissza egyért. Nincs az a bank, az a takarékpénztár, amelyik ilyen kamatot adjon az elhelyezett tőkéért. A búza táblás és tanít. Tanít arra, hogy a Gondviselés mindenki, a föld minden lakója számára gondoskodik táplálékról. — Tanítja, hirdeti, hogy nincs szükség puskákra, ágyúkra, tankokra, csak ekére, traktorra. — Hirdeti, hogy az embereknek nem kell vadállatok módjára egymás torkának esni, csak le kell hajolni a dúsan termő anyaföldre és felszedni a kenyeret adó magot, a dús kalászba szökő termést. Kintről, az udvarról felhangzott a nagy bőrlabda tompa puffogása. Az ötödik osztály felhasználta a húsvét előtti első verőfényes tavaszi napot, a szabadban tartotta első tornaóráját. A téli kényszerű pihenéstől megszabadult fiatal fiúk vad hajszában kergették a labdát. Simek az utolsó padból villogó szemekkel leste az udvar miniatűr háborúját. Török Afrika, Ázsia, Ausztrália végtelen mezői kifogyhatatlan termőföldtartalékot jelentenek az ember számára. Tízszer, százszor, ezerszer annyi ember számára is tud kenyeret adni a föld. És tízszer, százszor, ezerszer ennyi juhnak tudna legelőt adni, úgy hogy mindenkinek jutna a kenyér mellé ruha is. — Ezt tanítja az ősidők elejétől fogva a biíza. És az ember, akinek lángesze meghódította a tengereket, az éter hullámait, ezt az egyszerű tanítást nem tudta megérteni. A búza azt hirdeti, amit a tsz parancsolat. Ne lopj, ne ölj, a Gondviselés ad neked kenyeret, ruhát. Nincs szükség gyilkosokra, nincs szükség háborúkra, élhetsz akkor is, ha felebarátodat élni engeded. De el kell jönni az időnek, amikor majd megértik a búza tanítását, amikor prófétái támadnak a búzának, amikor az egész világ ráeszmél arra, hogy élni lehet, élni szabad, élni szép. Eljön az idő, amikor nem lesz véres háború, jajjszó és panasz, amikor a búza győz a fegyvergyárosok kapzsisága, a politikusok tehetetlensége, a diplomaták üres nagyképűsége felett... Csengettek. Hosszan, élesen, fülsiketítően, csaknem tíz perccel az óra vége előtt. Szalóczi tanár úr meglepetve hallgatott el, a fiúk csodálkozva néztek egymásra. Mi történhetett, ami az iskola merev őszre befejezte a háborút. — Le akarta vizsgálni az előőrsöket, amikor megrendült felette az ég, tűz- és vaseső ömlött alá, a futóárok beömlő földje betemette. Szalóczi tanár úr szétroncsolt holttestét, nyakán a két kopott aranycsillaggal, mellén a világháború szenvedéseivel kiérdemelt kitüntetésekkel, zsebében azzal a pár szem búzával, melynek narkózisa alatt húsvét előtt az örök békéről, az általános földi boldogságról, az — 7 «— HATTYÚ HI H frill It si Na tfiP‘ . ÖLTÖNYTISZTITASA aljdéni vezet! Fennáll 1907 óta Takarékosság tagja I mitiv barlangjában is. A búza tanította meg a hegyes fogú, húsevő, ragadozó ősembert arra, hogy nem kell ölni, nem kell vért ontani a betevő falatért. A búza hirdette hordákban élő félvad őseinknek, hogy a kőbalta helyett, a kődárda helyett ekét is lehet készíteni. A búza jelképezte már az ősidőkben is, hogy a földön uralkodhatna béke is az örök harc helyett. Kelemen, a stréber, csodálkozva nézett fel az első padból Szalóczi tanár úrra. Mi ez? Természetrajz óra, vagy poétika? Ezt az előadást ugyan hiába figyeli, ezzel hatalmas rúgással szabadította fel a szorongatott kaput, Marek vérző térdét babusgatta, élesen sivított a tornatanár sípja, a természetrajz teremben visszhang nélkül peregtek Szalóczi tanár úr szavai, az osztály az ablakokat leste, aki nem látott ki, az a beszűrődő disszonáns hangokból próbált következtetni a régi római arénák véres háborújának emlékét felidéző udvari csata váltakozó fordulataira.• A föld mindenki számára megtenni a kenyeret, — folytatta Szalóczi tanár úr — nem kell tehát ölni a kenyérért. Amerika, törvényeit megzavarta? Felcsapódott az ajtó, kipirult arccal berohant az egyik fiatal segédtanár, rekedten, izgatottan kiáltott be: — Mozgósítás! * Szalóczi tanár úr a következő órán már búcsúzni jött. Földbarna egyenruha feszült rajta, nyakán két kopott aranycsillag, mellén a világháború szenvedéseivel kiérdemelt kitüntetések. Egy hétre rát útban volt az ellenség, a búza próféciájára nem hallgató ellenség felé. Szalóczi tanár úr maga részéről emberi ész győzelméről álmodott. * A földet új lövészárkok barázdálták, eke helyett gránát szántott, az étert nem a szférák zenéje, de srapnelek bőgése rezegtette, az emberek rekedtre ordítva, szuronyt szegezve rohantak egymásnak, a betemetett futóárok mélyén pedig Szalóczi tanár úr zsebében kicsirázott a pár szem búza. Hótakaró borult a háborús világra, de a fehér lepel nem hozott békét, a szűzi havat kiömlő embervér festette pirosra. Végtelen síneken végtelen katonaszállító vonatok találkoztak végtelennel .