Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1935. október (44. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-20 / 240. szám
1935. X. 20. * ■■ • ■'« y^1%«i magasítottság L £ lB£ßCB!.! HÍRLAP* 5000 éves leleteket találtakk A M Mezőcsáton A miskolci múzeum újabb ásatásai Érdekes ásatást végzett a Borsod- Miskolci Múzeum e hónap elején Mezőcsáton, ahol vitéz Lengyel Andor községi tisztviselő, a múzeum régi lelkes támogatója és minden régészeti lelet gondos kutatója már régebben felfedezett egy bronzkori lakótelepet, mely a község szélén, Pásthy Mihály földjén, az u. n. Pásthy dombon van. A múzeum megbízásából ezelőtt öt évvel Megay Géza preparátor végzett ott ásatást és igen gazdag lelőhelyre bukkant. Szebbnél szebb diszítésü edények cserepei, darabjai, feltűnően sok csonteszköz: tűk, tőrök, kalapácsok, vésők, edénykészítésnél használt simítók stb. kerültek elő és egy hat és fél méter hosszú, kitapasztott és kiégetett tűzhely. Az idén vitéz Lengyel Andor ugyanezen dombnak a másik részén ismét rábukkant a bronzkori települők régiségeire és Papp László főszolgabíró, valamint Kiss Emil főjegyző igen hathatós támogatásával, a múzeum értesítése mellett, próbaásatást végzett és innen egy szekrényre való bronzkori régiséget ásatott ki. Ilyen előzmények után kezdtünk hozzá vitéz Fekésházy József geológussal és vitéz Lengyel Andorral együtt a megfigyelő próbaásatáshoz és hamarosan megállapíthattuk, hogy az egész nagy domb a bronzkorszak vége felé állandóan és elég sűrűn lakott települőhely volt és még igen sok időre lesz szükség, amíg a múzeum az egész területet feláshatja. Hogyan fedik fel az őskori lakótelepet ? Egy ilyen őskori lakótelep felásatása igen érdekes művelet. A domb legtetején három méter mélyen leásva mintegy keresztmetszetben előttünk áll a halom keletkezése. Egészen világosan külön lehet választani a többszörös, egymás feletti települések nyomait és emlékeit. A hamus réteget, a tűzhelyeket és az a mellé elhányt cserepek, szerszámok stb. töredékeinek százait. Az ősember élete az ilyen tűzhelyek körül folyt le. És mert tisztaságról, szemét és hamu eltakarításról szó sem lehetett, a felgyülemlett törmelék és cserepek miatt később járni sem lehetett ott. A közeli tűz miatt elég gyakran leégtek a házak, a vesszőfonatos és kitapasztott oldalú sátorszerű kunyhók is. Erre a törmelékre aztán sokszor földet hordtak és újra kezdődött a település. A régésznek becses egy ilyen elpusztult telep minden maradványa, mert az akkor használt edények cserepei, szerszámok töredékei egészen pontosan megmutatják az akkori életmód kultúra és művészet minden sajátos jellemzőjét. A sokkal későbbi, mondjuk több évszázados rátelepülés leletei sokszor már más edény és szerszámtípust mutatnak és csak így lehet az őskor egy-egy korszakának különböző szakaszaira, azok műveltségi állapotára a fejlődésre fényt deríteni. A tüzelés a domb ezen részén a kb. 1 20 cm. átmérőjű kitapasztott és kiégett kör alakú agyag tüzelőhelyeken történt. Sok kúp alatti u. n. tüzikutya volt e körül, erre rakták az edényeket. Volt a tűzhely mellett több parázstartó vagy edénymelegítő darabja is, ilyenféléket Ároktőn és Mezőcsáton találtunk. Egy majdnem teljes példány az Ároktői bronzkori telepen jött napfényre, összeállítva a múzeumban látható. Ezek égetett agyagból voltak kiformálva, belül üres henger alakúak, felső részükön vagy egy kereszt alakú, vagy átlyukgatott kerek alakú tartó rész van, melyre az edényeket rakták, alul a parázs szitására alkalmas két átellenes nyílás. Előkerültek kisebb parázstartók, lángborítók, szűrők, igen sok és sokféle edény darabja, fülekkel és fogásra alkalmas bütykökkel ellátva. Az edények vagy főzésre használt durvább dísz nélküli fazekak, bögrék, stb. voltak, vagy egészen finom kidolgozásúak, rendszerint spirál és bütyök díszítéssel, ami a bronzkori kerámiának igen jellemző dísze. Ezek az edények fekete szirtiek. Sok egészen apró edényke is került elő a telepről, a régészek jó része ezeket gyermekjátékoknak tartja. Volt egy szinte hordó nagyságú edény darabja is a leletek közt. Az ősember tisziszerszámai Az egyik tűzhelyhez közel találtunk két, agyagból kiformált és kiégetett, belül félkörszerűen üreges kisépítményt, belsejükben egy-egy edény volt. Ma még nem tudjuk, fazekas égető kemence volt-e, vagy csak edénytartók, az egyik mellett egy kunyhónak a nyomaira akadtunk, a fedéltartó oszlop lyuka a földben világosan megmaradt, benne a fa elkorhadt része is. Megvolt a fa padozat maradványa, az egymás mellé helyezett, aztán egy nagyobb gerendával keretezett és az ezt megerősítő — függőlegesen levert — karókkal ellátott padozat szerkezete egészen jól megfigyelhető volt. Füzesabonyban nemrég ástak ki egy ilyen bronzkori telepet, ott a lakóházak oszlopnyomaiból még az épületek nagyságát is meg lehetett állapítani. Itt Mezőcsáton kb. 2 50 cm.-re tudták nyomon követni a fapadlózatot. A leletek közt voltak: csont edénysimítók, amit a fazekasok használtak, csont tűk (egyiknek a vége igen szépen díszített), árak, kalapácsok, vésők, karcolásokkal ekített csont szerszámok, csiszolt kőbalták, az egyik kalapácsot az ősember át akarta fúrni, a fúrás belül üres hengeres csontnak vonós pörgettyűszerű szerkezettel való gyors forgatása által történt, de ennél a fúrás megkezdése után abbahagyta, így a kőeszköz a fúrás technikájára vet világot, mert világosan mutatja, mint akarta azt átfúrni. A hengeres csont kör alakúan vájta ki a követ, középen a kő, magszerűen megmaradt és ha betudta volna a munkát fejezni, ez a belső mag kiesett volna. Vannak orsókarikák, a szövésfonás mesterségének bizonyságai, csontból és agyagból való edénydiszítő, pecsételőszerv, készségek. Hatalmas nagy őrlőkövek, melyen a búzát törték, őrölték. Amikor a bronz volt a legbecsesebb Bronz tárgy egy sem került napfényre. A bronzanyag igen becses volt, még a darabjait is összeszedték az eltört szerszámnak és félrerakták, amíg a telepet felkereső vándor bronzöntőmester be nem olvasztotta és újra nem öntötte megfelelő, kívánt szerszámnak. Nagyobb telepeken maguknak volt öntőműhelyük. A bronzkori telepeken alig van bronz tárgy, csak a temetőkben, a sírokban, amiket a hamvak mellé tettek. Telepeken bronzokat, legfeljebb összegyűjtve, egy csomóba lehet találni ritkán és véletlenül, ezek rendszerint vagy egy öntőműhely maradványai voltak, vagy az újraválasztásra váró sérült, selejtes darabok gyűjteléke. A leletek kora A mezőcsáti telep korát az edénydíszítések alapján lehet meghatározni. Mert bár az őstelepesek a bronzkorban éltek is és edényeiket a már akkor divatos formára készítették, szerszámaik legtöbbször a könnyebben megszerezhető és formálható csontból és kőből készítették. Mint ahogy a föld népe, a sze génység ma is a lehető legprimitívebb anyagból igyekszik készíteni szerszámait. A leletek a bronzkor végéről valók. A bronzkori kultúra természetesen nem egyszerre kezdődött és nem egyszerre végződött egész Európában, néhol még sokáig virágzott akkor is, midőn máshol már a vaskor hozta újabb felfedezéseit és szokásait, nagyon hozzávetőleges mégis kb. a Krisztus születését megelőző évezred elejére, első felére, tehetjük a telep korát, vagyis a leletek mintegy 2500—3000 évesek. A múzeumban, a régiségtár egy külön szekrényben a leletek már láthatók. Leszih Andor. ÚJ SZŰCSÜZLET Kain Sándor MISKOLC szűcs és szőrmeáru kereskedő Széchenyi és Szentpáli-u. sarok (Oroszlán gyógyszertárral szemben, Sprei-ház) Mérték után bundák, keppek. Átalakítások olcsón. Telefonhívó 11-43 Krónika ez világ jeles dolgairól Nagy hétnek is méltán mondhatnék e hetet. Nemcsak, mert elértük a vidám szüretet, S mosolygósra vált a gazdák komor képe. Víg nótára gyújtott a hegyvidék népe... A bodnároknak is kivirult az arcok, Hordóért, dugóért vívtunk közelharcot. Ebben az Attila jó példát mutatott: Dugóból beszerzett majd egy féltucatot! Szüretnél is nagyobb öröm a gazdára. Kevesebb gondja lesz az adósságára. Sőt, ha nagyon terhes, — ami lesz nem ritka. — Helyette az állam fizeti majd vissza! Egyszer már ily csodát is meg tudtunk érni. Nem mindig az állam fog mi tőlünk kérni! Sőt gavallér módra fizetni fog értünk... Hadd legyen már egyszer elégedett népünk... Megyénk főispánját kitüntetés érte, Pedig ő nem igen futkározott érte! Valódi érdemnek nincs szüksége erre: Magától rátalál a talpig emberre! S főispánunk, aki vitéz volt a harcban: Nem marad tétlenül ma sem, ahol baj van. Nagy létére mindig a kis embert védi— Új stílus ám értékesebb, mint a régi. Stílusa hódítson, terjedjen el messze-S nyomán a kis ember urait szeresse! Kinai válaszfal közéjük ne álljon: Az ilyen jövő a legszebb magyar álom! Derék tűzoltóink emléknapot ültek, S fecskendőjüktől elképzelt tüzek hültek. Vizsugaruk nyomán, — ne de milyen fránya: Tűznélküli lett az egész városháza. Pedig ott szükség van a jótékony tűzre... Derűs meleg onnan ne legyen száműzve, Sőt áradva szálljon városszerte áldva, Hogy jusson belőle minden kicsi házba! REL Magas hőfokú teljesen kő és palamentes az Erzsébet szén Bányatelep: Berente Városi iroda, Szemere u. 11. Tel.: 404 Grandi Hotelagyszálloda Budapest, VII., Rákóczi-út 90. perc a Keleti pályaudvartól kitűnő polgári szálló olcsó árakkal. Előfizetőknek 20 százalék engedmény Rendkívül jutányos megállapodások rövidebb-hoszabb tartózkodásra egész vagy részben ellátással is — A Miskolci Kft. Legényegylet (Deák tér 2.) 20-án, vasárnap tánccalegybekötött teaestét rendez, melyre pártoló tagjait, azok hozzátartozóit és a legényegylet szeretett ismerőseit, ezúton is meghívja a rendezőség. Teafelszolgálás délután 5 ónktól este 8 óráig, majd utána 2 óráig tánc, melyhez zenét a jellemelvű Geszty Jenő és Géza cigányprímások szolgáltatják. Tetejegy 70 fillér.