Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1936. április (45. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-01 / 76. szám

A föld A telepítési javaslat képviselőhá­zi vitája véget ért. A bizottsági elő­készítés alatt és a parlament plénu­ma előtt a komoly és tartalmas fel­szólalások hosszú sora bizonyította, hogy a törvényhozás többsége teljes mértékben átérzi a nagyszabású ag­rárreform korszakalkotó jelentősé­gét. A tárgyalás folyamán mindvé­gig vezérszólamként csendült ki a magyar föld megbecsülése és sze­retete és a javaslat alkotóinak va­lósággal atyafiságos megértése és gondoskodása azokkal szemben, akik ennek a földnek birtoklására és megművelésére hivatottak. Ez a gondoskodó szeretet sűtötte át Darányi Kálmán földmivelés­­ügyi miniszter fölényes szakérte­lemmel elmondott vitazáró beszédét is. Minden szaván megértett, hogy nemcsak az államférfiú, nemcsak a messzetekintő politikus sorakoztatja fel érveit, hanem egy igaz magyar ember és magyar gazda nyilatko­zik meg, akit a vétségből és foglal­kozásból eredő sorsközösség is pre­desztinál e mindenekfölötti fontos­ságú feladatok megoldására. Tárgyilagos, higgadt argumentá­­lása az igazság erejével verte visz­­sza azokat a baloldali támadásokat, amelyek az egészséges kisbirtokok kialakítására módot nyújtó földbir­tokpolitikai reformjavaslatot párt­­politikai elfogultsággal kritizálták. Ismét rámutatott a földmivelésügyi miniszter, hogy a telepítés kérdését az ellenzék tudatosan keverte össze a földbirtokreform problémájával s cáfolhatatlan érvekkel bizonyította újból a törvényjavaslat rendelkezé­seinek gazdasági és szociális szük­ségességét. Sorra cáfolta azokat az önkényesen produkált számadato­kat, amelyekkel az ellenzék részéről a reformot részben kisebbíteni, rész­ben félelmesen szélsőségesnek fel­tüntetni igyekeztek s felsorolta azo­kat az intézkedéseket, amelyekkel a kormány, — természetesen nem a te­lepítési törvény keretében — gon­doskodik az u. n. nincstelenek meg­élhetéséről is. Darányi Kálmán hatalmas beszé­déből, — amelyben kitért az egész problémakör minden részletére, va­lamint válaszolt a parlamenti vita szónokainak — érdemes kiragadni két megállapítást, amely élesen jel­lemzi a baloldal érvelésének ko­­­­molyságát, támadásainak alapossá­gát. A földmivelésügyi miniszter sze­­lid humorral aposztrofálta a javas­lat két legfőbb támadóját. Az egyik kritikus, a ma közkeletűleg csák­­lyásnak nevezett politika exponen­se, Kállay Miklós volt, aki a Göm­bös-kormány telepítési javaslatát, mint túl radikálist és kivihetetlent, támadta felszólalásában. Darányi Kálmán ráolvasta Kállayra annak miniszterkorában tett ígéreteit, me­lyekkel évi húsz új falu alapítását csillogtatta meg a közvélemény előtt s számonkérte tőle azt a negy­ven falut, amelyek a régi rendszer jószokása szerint, úgy látszik, szin­tén az asztalfiókban maradt. Eckhardt Tibor a telepítést vi­szont azon az alapon rohamozta meg, hogy nincs jelentősége a tör­vénynek akkor, amikor Békés me­gyében ezreket telepítenek ki OFB- földjeikből. Darányi Kálmán egyet­len mondattal halomra döntötte Eckhardt támadásait. Megállapítot­ta, hogy a Független Kisgazdapárt ifjú vezére által annyi vehemenciá­val emlegetett Mezőberény békési községben egyetlen egy kitelepítés sem történt... Az egyik oldalon ilyen kritika, a kormány részéről pedig a komoly reformalkotások logikusan össze­függő sora,­­ amelyek közül a leg­utóbbi is tízezreit juttatja a ma­gyar gazdáknak biztos egziszten­ciához, megoldva a földbirtokmeg­oszlás legkiáltóbb igazságtalansá­gait az egyetemes közgazdasági ér­dekek teljes szem előtt tartásával. Olyan munka ez, amelynek elvégzé­se csak elismerést válthat ki a ma­gyar társadalom minden rétegéből. És teljes joggal idézhette Darányi Kálmán miniszter a Gömbös-kor­mányra vonatkoztatva beszédének kezdő szavait: " A kormányoknak, kormányfér­fiaknak az a feladatuk, hogy a kor szellemét felismerve, igyekezzenek koruk eszméit megvalósítani s amíg egyik kezükkel elhárítják az útból az akadályokat és építenek, addig a másik kezükkel pedig igyekezniük kell megvédeni munkájukat azoktól, akik sokszor lelkes túlzásokkal ve­­­szélyeztetik a megvalósítás lehető­ségeit. Miskolc» XLV. ési 76 Szerda, 1936 április 1 ítelvemagyaritataL (J RCCCELI HÍRLAP Mikalc, Herthy Mikló »-tér 14 amrUnlSaég 4-98, ésjal 62. csekkszámla száma: 31384 Kivégzik Hauptmannt London, március 31. Elliot Róbert, az Egyesült Álla­mok hét államának hivatalos ítélet­végrehajtója Trentonba utazott, hogy megtegye az előkészületet Hauptmann kivégzéséhez. A kivég­zés költségeire 219 dollárt és 26 cen­tet irányoztak elő, beleértve a hó­hér 150 déli áros­­diját A 26 cent az áram­­költsége. Hauptmann, akit már mégis fürdettek és fejéb­ől le­borotválták a hajat, őreivel család­­ja jövőjéről beszélgetett és azt az utolsó kívánságát fejezte­­ki, hogy szólítsák fel rádión az igazi tet­test, vagy azt, aki a tettes nyo­mára vezeti a hatóságokat. Hoff­man­n kormányzót egy ismeretlen hang­távbeszélőn figyelmeztette, hogy meg fogják gyilkolni. New­ York, március 31. A trentoni fogház igazgatja kije­lentette, hogy Hauptmannion ,a fog­ságban eltöltött hosszú idő alatt sohasem látszott az elkesered!:'* je­le. Kedden összeomlott és sírva han­goztatta ártatlanságát. Már reggelizni sem akart. Amikor kérdezték tőle, mit kér vacsorára, azt mondta a fegyőreinek, hogy­­va­csoráját küldjék Comadone tanár­nak, aki a Haupt­ma­mi-ügy korona­­tanu­j­a volt. Charles­ Zaid rablógyil­kos, akit Hauptmannnal együtt vé­geznek­ ki, bőséges vacsorát kért. Trenton, március 31. Hauptmann vé­djői felkérték Tren­dhal bírót, hogy eszközölje ki Hauptmann kivégzésének elhalasz­tását add­ig, amíg befejezik a vizs­gálatot Wen­dler volt ügyvédi szere­péről. Wender a minap magára vállalta a tettességet. Trendhal bíró kijelentette, hogy semmit sem tesz Hauptmann ki­végzésének elhalasztása érdeké­ben. A kivégzés előkészületeit egyébként tovább folytatják. Ha közl­k a német választ Ribbentrop Londonba repült­e Ellentétek az angol kormányban London, március 31. Ribbentrop nagykövet szerdán délelőtt nyújtja át Eden külügy­miniszternek a német válaszjegy­zéket a többi locarnoi hatalom ja­vaslatára. Ribbentrop Londonban Berlin, március 31. Ribbentrop nagykövet kedden délután 4 óra 45 perckor elutazott Londonba, hogy az eredeti terv szerint estére átnyújtsa az angol kormánynak a német kormány válaszát. Politikai körökből szár­mazó értesülés szerint a német­ kormány válasza egészen rövid és tartalma olyan, hogy angol rész­ről valószínűleg kedvező fogadta­tásra fog találni. London, március 31. Ribbentrop nagykövet a német küldöttség tagjaival kedden este 8 óra 35 perckor, nálunk 9 óra 35 perckor megérkezett a g­reydoni repülőtéren, ahonnan gépkocsin nyomban Londonba hajtatott. Hitler külpolitikáról beszélt Berlin, március 31. A birodalmi kormány tagjai mai ülésükön az 1936. évi költségvetést tárgyalták és elfogadták a pénz­ügyminiszter előterjesztéseit. A ta­nácskozás után Hitler vezér és kancellár röviden ismertette a kül­politikai helyzetet. Interpellációs pergőtűz az angol alsóházban Az alsóházban a katonai termé­szetű kérdések egész özönét intéz­ték a kormányhoz. Mander képvi­selő kérdezte a külügyminisztert, hogy megindultak-e már a vezér­kari megbeszélések Anglia, Fran­ciaország és Belgium között és siettetni fogja-e a kormány azo­kat, hogy kimutassa azt a szándé­kát, hogy Locarnonak érvényt akar szerezni. Cranbom külügyi államtitkár: Válaszom az első kérdésre nem. Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy a kormány megtesz minden szükséges lépést az általa kívánt célok elérésére. Landys képviselő: Megígéri-e az államtitkár úr, hogy ezek a meg­beszélések nem indulnak meg ad­dig, amíg a német kormány nem utasítja vissza javaslatainkat. Cranborn államtitkár nem felelt. Vannak-e ellentétek az angol kormányban? A Reuter-iroda parlamenti szol­gálata a leghatározottabban meg­cáfolja azt a híresztelést, mintha nézeteltérések, vagy válság tört volna ki a kormányban a vezér­kari megbeszélésekkel kapcso­latban, vagy mintha egyes mi­niszterek felajánlották volna a lemondásukat. Lemondott egy angol miniszter Lord Fustace Percy tárca nélkü­ 1i miniszter kedden este lemondott. ÁRA 10 FILLÉR . ................................... -—------­Gömbös miniszterelnök másfélórás kihallgatása a kormányzónál Budapest, március 31. Gömbös Gyula miniszterelnök ki­hallgatáson jelent meg a kormány­zóinál. A minisztere­ln­öik részletesen­­ tájékoztatta az államfőt a római­­ tárgyalásokról és azok eredményé­­­­ről. A miniszterelnök kihallgatása­­ másfél óráig tartott.

Next