Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. január (46. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Mit várunk az újévtől ? írta: Vitéz Martsebényi Imre országgyű­lési képviselő Megint elmúlt egy év, lemét re­ménykedünk az új esztendőben. Le­gyen jobb, mint az előző volt, ezt kívánja mindenki. Kerüljön­ serpe­nyőjébe sok erkölcsi és anyagi jó. Sokkal több, mint amennyit az utóbbi évek adtak, mert nagyi hiá­nyokat kell pótolni. Óriási mulasz­tásokat kell helyrehozni nemcsak nekünk, hanem az egész világnak, mert nagy a művelt világ erkölcsi hiánya. Nagyobb, mint az anyagi. És ez a bajok rákfenéje, mert az anyagi deficitet még ki lehet fe­jezni a számsor jegyeivel, de az er­kölcsieket nem lehet sem elköny­velni, sem lemérni. Egy elveszett gyermek, egy elkallódott ember, egy erkölcseiben megromlott nem­zedék, vagy a kulturális fejlődés el­akadása olyan veszteségek, melye­ket csillagászati számokkal sem le­het kifejezni. Hány ezer gyermek­kel kellett volna többnek születnie e kis darab földön, amelyet Csonka- Magyarországnak hívunk és hány ezer pusztáit él akiknek meg kel­lett volna maradniuk. Hány ember energiája veszett el kényszerű tét­lenségben és hány gép állott meg munkahiány miatt. Hány orvos, mérnök, ügyvéd, technikus, gazdász tett hiába 100 kilométereket, hogy valahol foglalkozást, állást, mun­kát és megbízatást kapjon, végül hány földmunkás bénfergett a váro­sok körül, mert a belterjes gazdál­kodás híján parlagom hevert az ő munkaereje is. Ez mutatja, hogy a szellemi és fizikai erők hevertetésé­­nek égbekiáltó luxusát éltük az el­múlt esztendőkben szerte a világon mindenütt Meg is volt az eredménye. Rengé­sek a néptöm­egek lelkében, amelyek sokszor félelmetesebbek és borzal­masabbak, mint a tűzhányó kitöré­sei és a földingások. Háború és há­borús veszélyek, diplomáciai össze­tűzések és forradalmak, pénzügyi krízisek, gazdasági és szociális vál­ságok nyűtték el az emberiség ide­geit Még a vallások ősi köveit is megostromol­ták és azt mondták, hogy mindezek dacára mégis volt haladás, sőt javulás is az utolsó években. De miilyen áron­? Erről hallgat a krónika. Mit fizettünk ér­te? És kik élvezik a haladás hasz­nát, kik jutottak előbbre és feljebb? És kik lettek szegényebbek, gyen­gébbek, reménytelenebbek? Hány százmillión vannak az utóbbiak és milyen kevesen az előbbiek. Ezért vibrál most is magasfokú­ láz az emberiség testében, és sehogysem vagyunk biztosítva, hogy túl len­nénk a világkrízisen. Különféle kongresszusok üléseznek, tanácsok működnek, követek jönnek-mennek, de ennek a lázas tevékenységnek kézzelfogható eredménye alig több, mintha az ember a vízbe markolna, vagy egy kis bögrével a Balatont akarná kimenni. A veszedelmes ese­mények pedig tovább torlódnak egy­más hegyén-hátán Európában csak­úgy, mint a többi négy világrész­ben. Mi hát a baj? Kiáltsuk végre oda a világnak! Az, hogy az emberiség nagy része szörnyű és még folyton fokozódó nyomorban él. Ezek a láz­okozók, fa tűzfészkek. A felforgatók rájuk spekulálnak. A forradalomszí­­tók bennük reménykednek. A kard­csörtetők és hódítók pedig a politi­kusokkal karöltve mondják, hogy értük hadakoznak és nekik akarnak jobb sorsot biztosítani. Ezt a forrást kell tehát eltömni, mert ez megmér­­gezi az emberiség vérét, teszi ter­hessé és feszültséggel telítetté a vi­lág légkörét. Az új évtől azt várjuk, hogy nézzen végre komolyan szem­be a tömegek bajával és életigényé­vel, de ne tegyen fel szépítő okulá­rét és az orvoslás halogatására ne keressen ürügyeket. Mondja meg azoknak, akiket illet, hogy a tőkék­nek nem szabad heverniük. Mondja meg mindenkinek, hogy fel a fedél­zetre és feszítsük ki az új évben az összes vitorlákat, mert gyorsabban kell haladni, tovább kell jutni, több embert kell megmenteni, láztól men­tesíteni, erőssé és egészségessé tenni, mint a múlt években. Az új évtől azt várjuk, hogy a ke­vés szó és sok cselekedet, a kevés tervezés és sok történés, a kevés ígérgetés és sok segítség éve legyen. Ha mindenütt és mindenki a javát adja annak, amit a köz érdekében megtehet és amit megtennie köteles­sége is, boldogabb lesz az új év, mint voltak elődjei. Ezt várjuk tőle és ezt kívánjuk az országnak is. Miskolc, XIAI éH, 1, Fentek 1937 január 1 geliómat mtmtrssági, (] RCCCELI HÍRLAP WT turfc«ntf(18 és MwMkhiatali Telefonok« UodiMtoM 2-99., M. Mr. postatakarékpénztár« Miskolc. Horthy Mildós-tér‘14. soorkos xUUé« 4-98, éjjel 62. csekkszámla uáma: 353 B 4» Általános mozgósítás Madridban A spanyol főváros éhezik, a rádió felszólította a lakosságot, hogy hagyja el a várost . Az élel­miszerkészletet lefoglalják a hadsereg számára Szilveszter éjszakáján is dörögtek az ágy­úk a fronton Madrid, december 31. Az Agence Rádió madridi tudó­sítója jelenti, hogy a spanyol fővárosban nemsoká­ra elrendelik az általános moz­gósítást. Ennek mintegy előkészítéséül a népfront egész sajtója szinte na­pok óta egyhangúan követeli az általános mozgósítás elrendelését. Most, hogy küszöbön áll a felkelők nagy támadása, a kormány, amely eddig gondosan tartózkodott ennek a rendeletnek a kiadásától, való­színűleg el fogja rendelni az általános mozgósítást. A madridi lakosság helyzete egy­re kétségbeejtőbb. A lakosság a szó szoros értelmé­ben éhezik. Az élelmiszerkészlet nagyobb ré­sze csak szovjetorosz konzervekből áll. A madridi rádió felszólította a lakosságot, hogy távozzék a fővárosból, mert az egész rendelkezésre álló élelmi­szerkészletet a hadsereg számára fogják lefoglalni. Amint a különböző jelentésekből megállapítható, Térnél vidékén elkeseredett har­cok folynak, melynek során — a felkelők jelentései szerint — ed­dig 1200 milicista vesztette éle­tét. Ellesett a fronton La Passonaxia asszony is, a legismertebb kommu­nista agitátor, aki egy női dandár­nak volt a parancsnoka. A nemzetközi közvéleményt még mindig izgalomban tartja az a en­gedély, amelyet az amerikai kül­ügyminisztérium adott meg a Wi­malert-cégnek Spanyolországba irányuló repülőgépszállításokra.­­ Az amerikai külügyminisztérium utasította valamennyi külország­ban akkreditált követét, hogy az összes kormányoknál magyarázzák meg azt, hogy a külügy­m­iniszté­­rium kénytelen volt a szóban f­orgó engedélyt megadni, mim .. Az amerikai semleges­ségi törvény m­i szól polgárháború esetére. A semlegességi törvényt azonba igen rövid idő alatt ki fogják egészíteni. Mint az angol sajtó megállapítja, az angol kormányt a közös an­gol—francia jegyzékre adott szovjet-orosz vál n* a- eV­' tette ki. Kifogásolja a.'korm­ány, hogy a szovjet a v ' u,.i ■* mal használja m­adást intézze hatalmak ellen Javult Magya a külpolitikai helyzete Bethlen István gróf újévi nyilatkozata a Völkischer Beo­bachter revízióellenes cikkéről és az aktuális kérdésekről A Darányi kormány a legjobb szán­dékkal vezeti az ország ügyeit Budapest, december 31. Bethlen István gróf az újév al­kalmából több kiül- és belpolitikai kérdésről nyilatkozott. Egyebek között ezeket mondotta: — Véleményem szerint Magyarország külpolitikai hely­zete határozottan jobb, mint egy évvel ezelőtt volt. A kisebbségiek helyzete azonban az utódállamokban távolról sem kielégítő. Szükségesnek tartja, hogy az utódállamokkal, különösen Romániával közvetlen tárgyalások induljanak meg a kisebbségi szer­ződésben vállalt kötelezettségek tiszteletben tartására. Ha a közvet­len tárgyalások eredményre nem vezetnek, akkor a nagyhatalmak­hoz kell fordulni és pedig elsősor­ban azokhoz, melyek Trianonban gondoskodtak arról, hogy szomszé­daink túlzott területszerzésének a kisebbségvédelemmel bizonyos el­lensúlyt teremtsenek. A Völkischer Beobaehterben megjelent cikkekről, a­melyek a re­vízió kérdését nem a mi várako­zásunknak megfelelően tárgyalták, az a véleménye, hogy ezek a cikkek és a német kor­mány hivatalos álláspontja kö­zött különbség van. Mindenesetre kívánatos lett volna, ha a magyar közvéleményt a hi­vatalos álláspontról megfelelően tájékoztatták volna. Belpolitikai téren megállapította Bethlen István gróf, hogy a Darányi-kormány a legjobb Ára 10 fillér

Next