Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1940. február (49. évfolyam, 25-48. szám)

1940-02-01 / 25. szám

VIX. évfolyam, 20. Csütörtök, 1040 február­­ FELSŐMAGYARORSZÁGI Reggeli Hírlap BBBBHHHHMK3HHBBHBBJ politikai napilap ■■■■■■■■■■■■■■obbshI """•wmmmmtmmmmmmmmmm­mmmmmm­mmmmm­wmmmmmmmmmmm­m­­ ~~ ~ "­­­■ "'*■ ~~ A»' ~~ ~~~ ~ ■——— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő­szerkesztő: ZSEDENYI BÉLA Telet Szerkesztőség 19—13 Miskolc, Széchenyi­ utca 4. sz. Felelős szerkesztő: DEMETER GÉZA e . on: Kiadóhivatal 19—12 Kevesebb zaklatást! írta: Bölöny József Kémrégiben halhattuk a minisz- terüktök­ figyelmeztetését, hogy az országnak külföldön is csodálatot­­és elismerést kiváltó nyugalma pil­lanatra se feledtesse velünk azt, vajogy milyen nehéz időket élünk. Amíg azonban éppen a miniszter­­ielnök személye nem kis mértékben oka és biztosítéka ennek a nyu­galomnak, addig alárendelt közegei és az állami megászok­kal hivatalos érintkezésben álló egyéb tényezők. Sajnos, gyakrabban juttatják eszünkbe, milyen nehéz ma szá­munkra az élet és a kötelességtel­­­jesítés, semmint az kívánatos lenne az ország nyugalmának megőrzése érdekében. Mi szükség van például arra,­­hogy a keresztény állampolgárok­­védelmére hozott zsidótörvény vég­rehajtása éppen a keresztény ál­lampolgárokkal szemben öltsön gyakran zaklatás jelleget? Miért kí­vánnak tőlük számtalan esetben a törvény alkalmazása szem­pontjából lényeges körülményeket messze túlhaladó igazolásokat, átlépve a végrehajtási utasítás rendelkezéseit is? Miért kívánják meg történelmi családok tagjaitól atyjuk, sőt nem­egyszer mind a négy nagyszülőjük­­keresztlevelét, holott a törvény al­kalmazása szempontjából legfeljebb az lehet kérdéses, nem volt-e any­juk 1939 január 1. napja után az izraelita hitfelekezet tagja? Miért nem elég az igazolási kényszert a kétséges körülmények tisztázására szorítani? Egy bírói ítéletet alátá­maszthat a köztudomás vagy a bí­róság személyes tudomása; egy ke­resztény állampolgár származású­­n­ak igazolásánál ezek mellékes kö­rül­­mények, csak okirati bizonyítás­nak van helye! Miért teszi hatósági jogkört be­töltő intézmény magát köznevetség­­tárgyává azzal, hogy korunk­­leg­nagyobb magyar államférfiának­­fiát felhívja, mutassa be pótlólag az évezredes közszereplésre visszate­kintő német-római szent birodalmi hercegi családból származó egyik nagyanyjának az eredeti keresztle­­velét? Miért gondolja vájjon ugyanez a közintézmény azt, hogy a trianoni békeparancsot bepikkelyező kény­szertörvény rendelkezéseit éppen Magyarországon kell a magyar ál­lampolgárok zaklatására felhasz­nálni? Sohasem hallott arról, hogy az ország lakosságának nagy több­sége nem rendelkezik állampolgár­­sági bizonyítvánnyal, mert fennál­­lanak bizonyos törvényes vélelmek, melyek szükségtelenné tették szá­mukra ennek beszerzését s amelyek alapján eddig senki sem vonta két­ségbe állampolgárságukat ? Ha valaki egy közigazgatási el­járás során nem mutat be olyan okiratot, amely megítélése szerint felesleges, vagy amelynek szüksé­gességét előre nem is láthatta, miért hoznak ezen az alapon kedve- A székely tragédia a magyar parlament előtt Nyilas képviselők verekedtek a Ház folyosóján A képviselőhöz szerdai ülésén folytatta a legkisebb mezőgazda­­sági munkabérről szóló javaslat vitáját, majd áttért a napirendre tűzött interpellációk tárgyalására. A bejegyzést eszközlő képviselők közül többen elálltak az interpellá­ció elmondásától, mások halasztást kértek, de így is délután 5 óráig tartott a Ház i­lése. Több kisebb jelentőségű interpelláció közül ki­emelkedett fontosság tekintetében Vajna Gábornak az erdélyi széke­lyek tarthatatlan helyzete ügyében a külügyminiszterhez intézett inter­pellációja, melyben rámutatott arra, hogy a székelység teljesen az anyagi és erkölcsi tönk év élén áll, földjükből kiforgatták őket és 'va'a súlyos adóteher elviselhetetlen hely­zetet teremtett, eddig több mint 250.000 székely vándorolt ki lakó­helyéről. Nem érdekel bennünket a trianoni békeparancs, nem érdekel Besszarábia, vagy a dobrudzsai kér­dés, minket csak a székelység érde­kel — folytatta beszédét. — Kér­dezte a külügyminisztert, milyen megnyugtató intézkedéseket tett a kormány e kérdés megoldására, mert ezt mielőbb közmegelégedésre végérvényesen rendezni kell. Meskó a megszervezett politikai orvtámadásokról, Keck az ország semlegességét veszélyeztető sajtó­­közleményekről, Váczy József az állatértékesítés körül tapasztalható nehézségekről interpellált. A föld­­művel­ésügyi miniszter a Váczynak adott válaszában bejelentette, hogy a szükséges intézkedéseket megtet­ték a bajok orvoslására, továbbr­a­ejelentette azt is, hogy a zsír­ árát a közeljövőben emelni kívánja, ez az emelés azonban nem jelent so­­ronkívüli drágulást, mert ilyenkor más években is drágulni szokott a zsír Széchenyi Lajos, amikor délután bement a parlamentbe, nem üdvö­zölte Rátz Kálmánt. Rátz Kálmán a folyosó egyik panyagá­n ült több párthívével, akikkel az általa meg­alakítandó új nyilaspánt szervezésé­ről tanácskozott. Amikor Széchenyi Lajos elhaladt előtte, párthívei­vel kezet fogott, de Rátz Kálmánnal nem Rátz Kálmán erre felelősségre vonta Széchenyi Lajost, mire az ál­lítólag az­t válaszolta, hogy nem érintkezik olyan emberekkel, akik nem tartják be szavukat. Rátz Kál­mán erre indulatosan oda kiáltott Széchenyi Lajosra, hogy hazudik, majd nagy lendülettel jobb öklével Széchenyi Lajos gróf arcába súj­tott Széchenyi Lajos gróf nem reagált az inzultusra, sarkon for­dult és néhány percre bement az ülésterembe. Később eltávozott a Házból. Az ügynek lovagias folytatása lett. Rátz Kálmán elégtételt kért Széchenyi Lajostól a sértéséért és se­gédeiül Lipcsey Márton és Horváth Géza országgyűlési képviselőket kérte fel. Széchenyi Lajos gróf se­gédei Mokcsay Dezső és Vaj­na Gá­bor országgyűlési képviselők. (MTI) Megnyilvánul a nyilasegység a parlamentben Budapesti Értesítő jelenti. A kép-­­ pártból kilépett képviselő ököllel viselőház folyosóján szerdán dél-­­ arculcsapta Széchenyi Lajos gróf után tettleges affér játszódott le. nyilas párti képviselőt. Rátz Kálmán, a nyilaskeresztes ! Az affér előzménye az volt, hogy Párts szükségesnek látta a világháború utáni írancia politika revízióját A jugoszláv és török külügyminiszter nyilatkozata: A Balkán szövetség a semlegesség megóvására törekszik A francia közvélemény nagy része belátja, hogy a délkeleti helyzet olyan mélyreható változásokon ment át az elmúlt hónapok során, amelyek a világháborút követő francia elgondolások revízióját te­­szik szükségessé. Igen jellegzetes módon nyilvánul meg ez a sajtónak a belgrádi értekezlettel foglalkozó cikkeiben is. (MTI) szándéka, hogy a jelenleg folyt összetűzésben szigorúan semleges magatartást tanúsít. A szövetség ezirányú tevékeny­­ségét, amely a saját és az általá­nos érdekek felismerésén alapszik szerencsére más külső tényezők is elősegítik Ezek között a tényezők között igen fontos szerep jut Cincár Markovics és Szaradzsoglu nyilatkozata a Balkan-konferenciáról Ara­b fillér Róma, január 11- I kezdettel kapcsolatban a Stefani- Czinczár Markovics­­jugoszláv I­­roda tudósítója előtt kijelentette: külügyminiszter a balkáni érte-­­ a Balkán-szövetség elhatározott tétlen határozatát s terelik ezzel az ügyet a jogorvoslati eljárás útjára, ahelyett, hogy megfelelő határidő megszabásával hiánypótlásra szólí­tanák fel az érdekeltet? Ez a zaklatási ragály természete­sen, nem áll meg a közintézmények küszöbén, megkapják a magánvál­lalatok is. Így történnek azután olyan esetek, hogy valakit kihagy­nak az előléptetésekből azért, mert egy ak­kor még csak ismeretessé sem vált törvény­javaslatról olyan alaptalan hírek keringtek, hogy ez az illetőt hátrányosan fogja osztá­lyozni. Hosszú hasábokon keresztül so­rolhatnánk fel a bürokrácia szörny­szülött intézkedéseit, melyek nem­csak az adófizető polgárokat zak­latják, hanem a közhivatalokat s felesleges munkatöbblettel terhelik és a­z ügyintézés menetét szükségte­lenül lassítják. Nem beszélünk a kényszerű várakozásokkal eltöltött rengeteg időpazarlásról, a mérhetet­­lenü­l felszaporodott bejelentések, kim­u­tatások és kérdőívek kiállítá­sával okozott elviselhetetlen mun­katöbbletről, csak annyit szeretnénk legalább elérni, hogy senki se von­hassa kétségbe, hogy a közhivata­lok valóban a közérdeket és a köz­jót szolgálják, az érdekképviseleti intézmények csakugyan tagjaik ér­dekeit képviselik s zaklatás jelle­gével bíró intézkedéshez csak elke­rülhetetlen szükség esetén nyúlnak. Mindjárt könnyebben viselnék a mai nehéz időkben reánk háruló sú­lyos terheket s nyugodtabban néz­nénk a jövő elé.

Next