Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1941. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-01 / 1. szám
szerkesztőség és kiadómról ai: Miskolc, Széchenyi-utca 4. szám Előfizetési ar egy hónapra lév p . KI FELSŐMAGYAR«. Reggeli Hírlap ■ ■■■■■■■■ POUHKAX NAPILAP HHhHHhHHHBH Főszerkesztő: ZSEDÉNYI BÉLA Felelős szerkesztő: DEMETER GÉZA Szerkesztőség 19-13 refefonszám Kiadófelvatal 19-12 Postatakarékpénztár csekkszámla: 35.38 HITLER: Ebben a háborúban nem egy államformáért folyik a harc, hanem azért, hogy ez a föld minden nép számára teremjen gyümölcsöt Berlin, december 31. (MTI) A Führer az évforduló alkalmából felhívást bocsátott ki: Amikor a német népet hosszú évekig tartó összeomlás után erkölcsileg a legnagyobb mértékben megalázták s nyomorúságba döntötték, a nemzeti szocializmus egyesült s megtalálta a megújhodás útját. Azonban a birodalom ellenségei már a hatalomnak 1933-ban történt átváltása előtt is számtalan iratban és beszédben hirdették azt az elhatározásukat, hogy minden eszközzel meg akarják akadályozni a német nép bármilyen feltámadását. Néhány nép, élükön az angolok évszázadokon át háborúkba vonták bele a világot s erőszakkal rabolták öszsze, amit megkaparinthattak, nagy, milliós népeket igáztak le s ilymódon vérrel és könnyel építették fel az úgynevezett világbirodalmat. Jóllehet, most valóban birtokukban vannak a föld kincsei, még arra sem képesek, hogy úrrá legyenek saját népeik nyomorán. Oly államokban, amelyeknek alig tíz embert kell ellátni négyzetkilométerenként, amelyek magukénak mondhatják a világ valamennyi nyersanyagát, tíz, vagy tizenkétmillió munkanélküli van. Ezek az emberek, akik mint vezető politikai személyiségek a demokrata országokban egyúttal a fegyverkezési üzemek tulajdonosai és részvényesei, azt hitték és hiszik még ma is, hogy a háború a legnagyobb kereseti lehetőséget hozza magával. A demokrata pénzembereknek teljesen mindegy ▼olt, hogy ez a háború minden ok nélkül milliók életébe kerülhet, virágzó területeket romokká változtathatnak. Németország lefegyverzési javaslatai Angliához és Franciaországhoz Németország maga sem Franciaországgal, sem Angliával szemben a legkisebb követelést sem állított. Még 1939 októberéján felkértem Franciaországot és Angliát, hogy Németországgal együtt tegye le a fegyvert és közös munkával a józan újjáépítés felé működjünk. Ez hiábavaló volt. Amikor az állandó háborús fenyegetésekre Németország részéről semmi válasz nem volt, azt mondották, ez annak a jele, hogy Németország teljesítőképességének következményeképen egyáltalán képtelen háborút viselni. Az, hogy mi nem félelemből, vagy felelősségérzetből tettük meg 1939- ben és 1940-ben békelépéseinket, ez a körülmény most már a világtörténelemben is beigazolódott Az 1940-es esztendő döntést hozott oly mértékben és oly gyors ütemben, hogy ehhez hasonló a népek történetében még nem fordult elő. Legutóbb, azonnal a nyugati hadjárat befejezése után azt a kívánságomat fejeztem ki ezúttal Anglia felé, hogy a tulajdonképpen oktalan háborút fejezzük be és kíméljük meg Európát az ilyen harc további fájdalmaitól. A válasz azok érdekének felelt meg, akik adták. A népek kölcsönös megértésének gondolata. Ebben a háborúban rém a szerencse győz, hanem a jog amely egy csapásra véget vetett volna az ő hadiipari üzleteiknek, annyira felizgatta őket, hogy mint főszószólók gyűlölettel és haraggal vetették el maguktól a háború befejezésének gondolatát. Ezért a háború folytatódik mindaddig, amíg ezek a felelős tényezők meg nem semmisülnek. A német véderő bebizonyította, hogy jó, de, hogy a következő hónapokban még jobb lesz, azt elhatároztuk. Az 1941. esztendő a német hadsereget, a német tengerészetet és légierőt hatalmasan megerősödve és még jobban felszerelve látja. Bármi történjen is, Németország merész elhatározással megtesz minden lépést a szükséges cél elérésére. Németország épúgy, mint Olaszország legyűrte az egyes plutokrata kapitalisták előjogainak korszakát és ennek helyébe a nép korszakát állították. Ez év június óta oldalunkon áll a fasiszta Olaszország. Olaszország harca a mi harcunk, reményünk. Propagandisztikus bátorítás, mint már annyiszor, ismét beszélnek a „hadiszerencse megfordulásáról.“ Egyet azonban megjegyezhetnek, ebben a háborúban nem a szerencse győz, hanem egyszer a jog és a jog azoknak az oldalán áll, akik fenyegetett létükért harcolnak. A nemzeti szocialista Németország, a fasiszta Olaszország és a velük szövetséges Japán tudják, hogy ebben a háborúban nem egy államformáért folyik a harc, hanem kizárólag azért, hogy ez a föld minden nép számára teremjen gyümölcsök Ez a harcnem támadás más népek jogai ellen, hanem harc egy elenyésző kapitalisztikus réteg kapzsisága és jogbitorulása ellen. (MTI) Ára 6 Mér Jelentősen megváltozott a helyzet a görög-olasz északi arcvonalon Belgrad, december 3L (NTI.) A görög-olasz északi arcvonalon a helyzet jelentősen megváltozott. A görög előőrsök viisszahúzódtak az állásaikba. A görögök jelenleg kedvezőtlen állásokban tartózkodnak és az olaszok tartják megszállva az uralkodó pontokat. Az egész hadszíntéren a hideg kezd már tűrhetetlenné válni. Egyik részen sem ritkaság a megfagyás. A görög utánpótlást öszvérekkel biztosítják, a szükségleteit azonban ezek az oszlopok nem tudják kielégíteni. (MTI) A magyar Újév írta: báró Kemény Koldszsír Megértük immár a második háborús Új Évet. A XX. század második világháborúja ide ’stova másfél éve dúl. Emberek ezrei, értékek milliói pusztulnak el. A béke angyala elhagyta a földet és a háború démona roppja ördögi táncát. Hol itt, hol ott tűnik fel, a távolság fogalmát nem ismeri s nincsen tekintettel senkire és semmire. A rádió és a repülőgép korszakéban az emberek mintha utánozni akarnák őt. Hol északon, hol délen, hol nyugaton, hol keleten, hol sivatagban, vagy hófedte hegyott-sások között, hol vízen, hol levegőben küzdenek a közvetlen vagy közvetett háborús célok eléréséért. A gyűlölet elűzte a szeretetet az emberi szívekből. Ma már azonban nemcsak a hadviselő felek állnak egymással harciján, hanem a háborús láz átterjedt járványos betegséghez hasonlóan a háborúban részt nem vevő államok, polgári társadalmára is. Pártok állnak egymással szemben ellenségként, családok békéjét dúlják fel a világnézeti különbségek, lázítanak, uszítanak, föld alatt szervezkednek, vitatkoznak és gyűlölködnek a sáán katonái. Hazánkat a mai világégésben a Mindenható nagy kegye megkímélte a háborútól és forradalomtól. A szentistváni magyar birodalom körvonalai nem ködképek többé, hiszen megvetettük lábunkat ismét a Kárpátok koszorújának egy részén. A magyar új esztendő a visszaszerzett erdélyi, felvidéki és kárpátaljai területek lakosságának felvirágoztatása jegyében indult meg. Az elvégzendő feladatok sok munkát, fáradozást, és áldozatot jelentenek mindenkire nézve. De mi ez ahhoz a szenvedéshez és áldozathoz képest, amelyet véreink 22 évig elszenvedtek. ők most kifosztva, de meg nem törve, itthon vannak és az építő munkából szintén ki óhajtják venni részüket. Nekünk, csonkaországbeli magyaroknak lélekben kell felemelkednünk hozzájuk. Meg kell mutassuk, hogy áldozatot mi is tudunk hozni. Nem mintha szégyenkeznünk kellene előttük az eddig elvégzett munkáért. Hiszen 22 évig sokat dolgoztunk és tanultunk. Újjáépítettük az összeomlás után mindenéből kifosztott és tönkretett Hazánkat. Nemzetközi téren tiszteletet és becsületet szereztünk a magyar névnek, fejlett ipart alkottunk, erős hadsereget szerveztünk, a szellemi életet magas fok«