Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1941. január (50. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-01 / 1. szám

szerkesztőség és kiadómról ai: Miskolc, Széchenyi-utca 4. szám Előfizetési ar egy hónapra lév p . KI FELSŐM­AGY­AR«. Reggeli Hírlap ■ ■■■■■■■■ POUHKAX NAPILAP HHhHHhHHHBH F­őszerkesztő: ZSEDÉNYI BÉLA Felelős szerkesztő: DE­ME­T­ER GÉZA Szerkesztőség 19-13 refefonszám Kiadófelvatal 19-12 Postatakarékpénztár­ csekkszámla: 35.38 HITLER: Ebben a háborúban nem egy államformáért folyik a harc, hanem azért, hogy ez a föld minden nép számára teremjen gyümölcsöt Berlin, december 31. (MTI) A Führer az évforduló alkalmából felhívást bocsátott ki: Amikor a német népet hosszú évekig tartó összeomlás után er­kölcsileg a legnagyobb mértékben megalázták s nyomorúságba dön­tötték, a nemzeti szocializmus egyesült s megtalálta a megúj­hodás útját. Azonban a birodalom ellenségei már a hatalomnak 1933-ban történt átváltása előtt is számtalan iratban és beszédben hirdették azt az elhatározásukat, hogy minden eszközzel meg akar­ják akadályozni a német nép bár­milyen feltámadását. Néhány nép, élükön az angolok évszázadokon át háborúkba vonták bele a vi­lágot s erőszakkal rabolták ösz­­sze, amit megkaparinthattak, nagy, milliós népeket igáztak le s ilymódon vérrel és könnyel épí­tették fel az úgynevezett világbi­rodalmat. Jóllehet, most valóban birtokukban vannak a föld kin­csei, még arra sem képesek, hogy úrrá legyenek saját népeik nyo­morán. Oly államokban, amelyeknek alig tíz embert kell ellátni négy­zetkilométerenként, amelyek ma­gukénak mondhatják a világ va­lamennyi nyersanyagát, tíz, vagy tizenkétmillió munkanélküli van. Ezek az emberek, akik mint veze­tő politikai személyiségek a de­mokrata országokban egyúttal a fegyverkezési üzemek tulajdono­sai és részvényesei, azt hitték és hiszik még ma is, hogy a hábo­rú a legnagyobb kereseti lehetősé­get hozza magával. A demokrata pénzembereknek teljesen mindegy ▼olt, hogy ez a háború minden ok nélkül milliók életébe kerülhet, virágzó területeket romokká vál­toztathatnak. Németország lefegyver­zési javaslatai Angliához és Franciaországhoz Németország maga sem Fran­ciaországgal, sem Angliával szem­ben a legkisebb követelést sem állított. Még 1939 október­éján felkértem Franciaországot és Angliát, hogy Németországgal együtt tegye le a fegyvert és kö­zös munkával a józan újjáépítés felé működjünk. Ez hiábavaló volt. Amikor az állandó háborús fenyegetésekre Németország ré­széről semmi válasz nem volt, azt mondották, ez annak a jele, hogy Németország teljesítőképességé­nek következményeképen egyálta­lán képtelen háborút viselni. Az, hogy mi nem félelemből, vagy felelősségérzetből tettük meg 1939- ben és 1940-ben békelépéseinket, ez a körülmény most már a vi­lágtörténelemben is beigazoló­dott Az 1940-es esztendő döntést hozott oly mértékben és oly gyors ütemben, hogy ehhez hasonló a népek történetében még nem for­dult elő. Legutóbb, azonnal a nyu­gati hadjárat befejezése után azt a kívánságomat fejeztem ki ezúttal Anglia felé, hogy a tulajdonkép­pen oktalan háborút fejezzük be és kíméljük meg Európát az ilyen harc további fájdalmaitól. A válasz azok érdekének felelt meg, akik adták. A népek köl­csönös megértésének gondolata. Ebben a háborúban rém a szerencse győz, hanem a jog amely egy csapásra véget vetett volna az ő hadiipari üzleteiknek, annyira felizgatta őket, hogy mint főszószólók gyűlölettel és ha­raggal vetették el maguktól a há­ború befejezésének gondolatát. Ezért­ a háború folytatódik mind­addig, amíg ezek a felelős ténye­zők meg nem semmisülnek. A né­met véderő bebizonyította, hogy jó, de, hogy a következő hónapok­ban még jobb lesz, azt elhatároz­tuk. Az 1941. esztendő a német had­sereget, a német tengerészetet és légierőt hatalmasan megerősödve és még jobban felszerelve látja. Bármi történjen is, Németor­szág merész elhatározással meg­tesz minden lépést a szükséges cél elérésére. Németország épúgy, mint Olaszország legyűrte az egyes plutokrata kapitalisták elő­jogainak korszakát és ennek he­lyébe a nép korszakát állították. Ez év június­­ óta oldalunkon áll a fasiszta Olaszország. Olasz­ország harca a mi harcunk, re­ményünk. Propagandisztikus bá­torítás, mint már annyiszor, is­mét beszélnek a „hadiszerencse megfordulásáról.“ Egyet azonban megjegyezhet­nek, ebben a háborúban nem a szerencse győz, hanem egyszer a jog és a jog azoknak az oldalán áll, akik fenyegetett létükért har­colnak. A nemzeti szocialista Németor­szág, a fasiszta Olaszország és a velük szövetséges Japán tud­ják, hogy ebben a háborúban nem egy államformáért folyik a harc, hanem kizárólag azért, hogy ez a föld minden nép számára teremjen gyümölcsök Ez a harc­­nem támadás más népek jogai el­len, hanem harc egy elenyésző kapitalisztikus réteg kapzsisága és jogbitorulása ellen. (MTI) Ára 6 Mér Jelentősen megváltozott a helyzet a görög-olasz északi arcvonalon Belgrad, december 3L (NTI.) A görög-olasz északi arc­­vonalon a helyzet jelentősen meg­változott. A görög előőrsök viissza­­húzódtak az állásaikba. A görögök jelenleg kedvezőtlen állásokban tar­tózkodnak és az olaszok tartják megszállva az uralkodó pontokat. Az egész hadszíntéren a hideg kezd már tűrhetetlenné válni. Egyik ré­szen sem ritkaság a megfagyás. A görög utánpótlást öszvérekkel biz­tosítják, a szükségleteit­ azonban ezek az oszlopok nem tudják kielé­gíteni. (MTI) A magyar Újév írta: báró Kemény Koldszsír Megértük immár a második há­­borús Új Évet. A XX. század máso­dik világháborúja ide ’s­tova másfél éve dúl. Emberek ezrei, értékek mil­liói pusztulnak el. A béke angyala elhagyta a földet és a háború dé­mona roppja ördögi táncát. Hol itt, hol ott tűnik fel, a távolság fogal­mát nem ismeri s nincsen tekintet­tel senkire és semmire. A rádió és a repülőgép korszaké­ban az emberek mintha utánozni akarnák őt. Hol északon, hol délen, hol nyugaton, hol keleten, hol siva­tagban, vagy hófedte hegyott-sások között, hol vízen, hol levegőben küz­denek a közvetlen vagy közvetett háborús célok eléréséért. A­­ gyűlölet elűzte a szeretetet az emberi szí­vekből. Ma m­ár azonban nemcsak a had­viselő felek állnak egymással harc­iján, hanem a háborús láz átterjedt járványos betegséghez hasonlóan a háborúban részt nem vevő államok, polgári társadalmára is. Pártok áll­nak egymással szemben ellenségként, családok békéjét dúlják fel a világ­nézeti különbségek, lázítanak, uszí­tanak, föld alatt szervezkednek, vi­tatkoznak és gyűlölködnek a sá­án katonái. Hazánkat a mai világégésben a Mindenható nagy kegye megkímélte a háborútól és forradalomtól. A szentistváni magyar birodalom kör­vonalai nem ködképek többé, hi­szen megvetettük lábunkat ismét a Kárpátok koszorújának egy részén. A magyar új esztendő a vissza­szerzett erdélyi, felvidéki és kár­pátaljai területek lakosságának fel­virágoztatása jegyében indult meg. Az elvégzendő feladatok sok mun­kát, fáradozást, és áldozatot jelente­nek mindenkire nézve. De mi ez ah­hoz a szenvedéshez és áldozathoz ké­pest, amelyet véreink 22 évig el­szenvedtek. ők most kifosztva, de meg nem törve, itthon vannak és az építő munkából szintén ki óhajtják­ venni részüket. Nekünk, csonkaországbeli magya­roknak lélekben kell felemelked­nünk hozzájuk. Meg kell mutassuk, hogy áldozatot mi is tudunk hozni. Nem mintha szégyenkeznünk kel­­lene előttük az eddig elvégzett mun­káért. Hiszen 22 évig sokat dolgoz­tunk és tanultunk. Újjáépítettük az összeomlás után mindenéből kifosz­tott és tönkretett Hazánkat. Nem­zetközi téren tiszteletet és becsületet szereztünk a magyar névnek, fejlett ipart alkottunk, erős hadsereget szer­­veztünk, a szellemi életet magas fok«

Next