Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1941. július (50. évfolyam, 147-173. szám)
1941-07-06 / 152. szám
Vasárnap, 1941. évi július hó 8. F. R. H "3Cedv44 /hdngold "Béla, TCoím, hazánk fáradhatatlan divatdiktátora, minden férfiruhák főparancsnoka, engedje meg, hogy meghatottságtól idézkető kezeim kinyussam ön felé s megszorítsam munkától kérges kezét. Köszönöm önnek, Mangold Béla Kolos, köszönöm az ország minden aggódó férfi a nevében azt, hogy nem hagy tovább kétségek között szenvedni minket, egyetlen kézmozdulattal letörli a gond barázdáit homlokunkról, megszabadít a kínzó költségektől. Egyetlen rövid cikkecske a népszerű budapesti lapban s minden fájdalmunknak egyszeriben vége lett... Mert hiszen mi lett volna nagyobb gondja baja mindnyájunknak, mint hogy mit lehet és mit nem lehet viselni a divat szentés megmásíthatatlan szabályai szerint, milyen színösszeállítás felel meg legjobban az idénynekés viszonyoknak s milyen raffinált kombinációkból ugrik el 1941 legfontosabb tényezője: a divatos férfi. Igaz ugyan, hogy vannak némi közellátási kérdések is, igaz ugyan, hogy „valahol Európában minden eddigi méreteket eltörpítve minden borzalmával folyik egy háború, milliók csapnak öszsze egyúj világrendért, másik milliók harcolnak a kenyérért, üzletek előtt sorfalat állnak az élelmiszerre váró emberek és aszszonyok, megoldatlan és megodhatatlan kérdések várnak a csatazaj végére, hogy választ kaphassanak, de most mindez már nem baj, nem probléma, hiszen az, ami mindezek fölött és mindezek előtt tépte és vágta az emberiséget: a nyári divat kérdése már megoldódott. Mangold Béla Kolos úr, írt egy néhány soros cikket s ez is volt minden fájó sebekre... Meg fog csájtani, nekem a kontárnak, ha a cikk néhány magasságára bátor vagyok felhíni a figyelmét. A kétségtelenül borért uraló divatcikk ugyanis néhány kérdést nyitva hagy s eget komoly rétegek még mindig tanácstalanul maradnak, többek között sehol sem látunk, hogy milyen zakó, nadrág, vagy egyéb divatcikk viselendő a beváltandó kenyérjegyekhez. Milyen színű kalapot kell felveni az elsején kézbesített felmondólevélhez? Milyen harisnyát gyünk fel a lyukas cipónkhoz és főleg mindenen túl milyen árnyalatú nyakkendő jár a legitani a húshoz? Ezek olyan kérdések, amikre az az iránt érdekbelemiberek nem kapnak választ, de bízunk abban mindnyájan ha ez nem feledékenység volt, hanem csak a mai anyagtorlódásos világban nem jutott egyszerre így ez a rész a következő szakma maradt. Maga a feltűnést keltő divattanulmány igen ügyesen két részre osztja az öltözködési cikkeket. Az egyik a „viselhető“ cikkek csoportja, a másik pedig az indexen levő összetételek, a semmi körülmények között nem telhető t.-Trminációk sora. Gratulálok enhez a nagyszerű beosztáshoz önnek, de a divatos irányban eléggénem sajnálható módonműveletlen agyam itt valamit nem tud felfogni. A viselhetők sorában szerepel ugyanis a „szürke nadrág és barna zakó“ összetételéből álló ruha. Viszont a „ments Isten, hogy viseljük“ címszó alatt ez foglal helyet: „Barna zakóhoz szürke nadrág“. Hát itt azután megáll az ész. Órák óta töprengek s irigylem Hamletet, akinek az Önhöz hahasonlóan szintén irodalmi babérokra vágyó Shakespeare nevű úriember jóvoltából csak azt az egyszerű kérdést kellett eldönteni, hogy legyen-e, vagy ne legyen. És ebben is beleőrült. Menynyivel érthetőbb lenne ugyanez a sors nálam, aki ilyen komplikált kérdést kell, hogy eldöntsék: ,,szürke nadrághoz barna zakó“ az szép és jó, „barna zakóhoz szürke nadrág“ viszont csúnya, fekete, nem szereti senki se. És még jó, hogy nem szereti, különben nem lehetne divatos gentleman. Kedves Mangold Béla Kolos! Köszönetem és hálám egyidejű kifejezése mellett még csak az a kérésem, világosítsa meg cikkének hatása alatt egyre sötétülő elmémet — ha csak egy-két sorban is —, tudom, elfoglalt ember egy divatkirály ilyen divatos időkben, —, hogy értsük ezt!! Csak egy szót, egy árva szót kérünk, könyörögve, ha kívánja, térdenállva s ha nem siet, úgy divatosan barna kényszerzubbonyba csomagolva, mit jelent ez a dodonai divattanács, hogy kell ezt érteni, lehet-e reményünk arra, hogy valamikor ezeket a magasabb divatügyi eszményeket mi, egyszerű földi halandók is felfoghatjuk minden külön magyarázat nélkül. Ugye, válaszolni fog s nem hagyja, hogy kétségek között remegjen továbbra is híve (fagy.) Széchenyi Istvén gróf és a magyar lélek Irtó: dr. Ceszáeli Vayó László orsz. képviselő, a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara igazgatója Ez évben, szeptember 21-én lesz 150 esztendeje annak, hogy a „legnagyobb magyar“ a legnagyobb magyar nemzetnevelő megszületett. E nagy magyar születésének másfél évszázados jubileuma kell, hogy közelebb vigyen bennünket őhozzá, az ő munkájához, faj- és föld szeretetéhez és megismertessen bennünket azokkal az eszmékkel és gondolatokkal, amelyekkel ő akarta a magyar fajtát és az országot megerősíteni, felemelni és az európai kultúrába és a gazdag nemzetek sorába juttatni. Széchenyi István csodálatos megértéssel fogott hozzá az ország szellemi, gazdasági, társadalmi és közgzadasági területén az összes elhanyagolt kérdések megoldásához. Amikor a pesti lóverseny eszméjét felvetette, maga mondja, hogy nem a lóverseny volt nála a cél, hanem az, hogy legyen egy alkalom, ahol a magyar urak összejöjjenek és beszélgessenek a sorsdöntő magyar kérdésekről. Azt írja, hogy ha összejönnek a lóversenyre, bizonyára más magyar gazdasági, társadalmi és politikai kérdésekről is fognak beszélni és észre sem veszik, hogy „hibáikat reszelgetem.“ A Nemzeti Kaszinót sem azért hozta létre, hogy legyen egy hely, ahol dohányozni, vagy újságot olvasni összejöjjenek a legjobb magyarok, hanem azért, hogy a felszínen levő nagy kérdéseket megfogják, eszmét termeljenek, a magyar nyelvet gyakorolják, s a magyar lelket erősítsék. Nála minden nagy célnak a megvalósításánál a társulási eszköz, sehol nem cél. Amikor a tisza-szabályozást indította meg, akkor is társulatot hoz össze. A Duna Gőzhajózási Társaság megindításánál szintén embereket toboroz, így toborzott össze a pesti hengermalom létesítésére is társaságot. Miután Széchenyi az ember átalakításával kívánta a magyar élet különböző területein a viszonyokat átalakítani és az ember reformja által kívánta a maga reformjait megvalósítani, politikájában mindenütt elsősorban az emberre fektette a súlyt. Az ember volt az, akinek szegénysége fájt neki; az ember volt az, aki mint jobbágy állt eőtte reformtörekvéseinél és éppen ezért ő is együk legsürgősebben megoldandó kérdésnek a jobbágykérdést tartotta, mert látta és érezte, hogy a magyar fajtának nagy tömege minden jogból kitaszítva, de minden terhet viselve, nem kapcsolható be a reformok által megkívánt építő munkába. Széchenyi géniusza előtt hódolattal megállva, el nem tudom palástolni azt a fájó érzésemet, hogy mennyire elhanyagolja Széchenyi Istvánt a magyar társadalom, elhanyagolják az iskolák, az önképzőkörök, a tudományos társaságok és maga a közönség. Éppen ezért a kultusztárca vitájánál elmondott múlt évi költségvetési beszédemben javasoltam, hogy népszerűsíteni kell Széchenyit és olyan könnyen megérthető füzetekben, előadásokban, pályatételek kiírásában stb. kell az ő nagyszerű reformátori tevékenységét megismertetnünk, melyek a legszélesebb rétegekig eljutnak. Különösn önfeláldozó hűségét, magyar lelkét, áldozatkészségét, egészségének, életének feláldozását kell odavetíteni a ma kényelmes, a magyar lelket könynyen az ajtón kívül rekeszteni akaró szándék elé, mert ennek a nemzetnek egy kincse és egy értéke van: az, hogy, magyar, Számtalanszor hangzott már és hogy mi ne utánozzunk se külső,ségekben, se lélekben, se belsőkben idegen mézeteket. Nekünk a mi ezer esztendős keleti hagyományaink, a magyar földön kitermelődött lelkiségünk az, amely új életet tud bizosítani a jelenlegi és az újjárendezendő Európában. Ahhoz, hogy Széchenyit szeressük és kövessük, először meg kell őt ismernünk, mégpedig ar munkái, alkotásai alapján. Ma már ezek mind hozzáférhetők (s éppen a mai változó világban jó, ha ilyen hatalmas támasz áll mellettünk, mint Széchenyi István. Könyveiben a magyarság legfontosabb sorskérdései szerepelnek. Különösen ima kell hát Széchenyihez menekülni, amikor világok rendülnek meg, országok keletkeznek és tűnnek el, nemzetek sromálódnak át, hogy legyen egy biztos pontunk, amely vezérel minket a helyes magyar vezető gondolatok felismerése felé. Széchenyi ma éppen annyira időszerű, mint 1830-ban, mikor a Hitel című műve megjelent. Mikor a helytartótanács mellett az utak, vizek szolgálatára hivatott bizottmány elnöke lettelsősorban a Tiszavölgy rendezésére, a Nagy Magyar Alföld gazdasági felvirágoztatására gondol, mert ezúton a magyar, faj legeredetibb fészkének boldogulását -s mindezzel a legfőbb nemzeti célok szolgálatát véli megkezdeni. "Annak, hogy Széchenyi annyira szívén viselte a Tiszavölgy rendezésének kérdését, egyik magyarázata az, hogy ezáltal a Tiszavölgy területén elhelyezkedett magyar fajtának nyomorúságos helyzetét akarta enyhíteni, másrészt a Tisza kiöntéseinek szabályozásával többmillió hold földet kívánt visszaadni a mezőgazdasági termelésnek. Terveiből, elgondolásaiból sok még életében megvalósult, sok csak halála után, de a mindent átfogó, hatalmas, reform-programja,tulajdonképpen még ma sincs kész s ennek maradéktalan megvalósítása érdekében kell mindnyájunknak dolgoznunk, élnünk, égnünk s ha kell, elégnünk. Legyen áldott az a mag, amelyet ő hintett el munkájával ebben az országban és legyenek áldottak azok, akik az ő eszméinek követői s ezáltal az új magyar életnek formálói kívánnak lenni. ■‚‚■& -!‡ ••••' wrnamma mLm Erdőbénye klimatikus gyógyfürdő 3000 holdas tölgyerdőben Kénes, timsós és vasgálic tartalmú gyógyvízzel ! Kérjen prospektust a Fürdi?igazgatóság!ó! 50 százalékos vissautazási kedvezmény Halálra ítélték, mert megölte kedvese anyját. Halálra ítélték Bécsben Turkie whttech Adriedit orgyilkosság miatt kedvesét pedig, mint bűntársait, nyolcévi szigorított börtönre. Turkiewítsch megölte kedvesének anyját, a nő pedig előre tudott a gyilkosságról és a magzatelhajlás bűntettét is elkövette. Az elítélt férfi kijelentette, hogy nem fellebbez és kegyelmet sem kér.