Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1943. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-01 / 1. szám

évfolam, 1. szám Ara 12 fillér Péntefe, 1943 január 18 . FELSŐMAGYARORSZÁGI reggeli Hírlap politikai napilap VtteSSSSrZmL Főszerkesztő: ZSEDÉNYI BÉLA SESSffIES AT cw na pra » 20 p Felelős szerkesztő: DEMETER GÉZA Portat» kerékPénzuk «ekwmi«, 3S.384 Kormányzó Urunk hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz ?" Azozat és a kötelesség jogán Sívokindsen igaz magyart újabb áldozókra. Negyik esztendejében jár a világsrte, tomboló háború s hazánk nmik második éve fegyverrentvevője, szenvedője, de mind a megpróbáltatás ellenére is a maet örökkévalóságában hívő beosa a népek sorsát eldöntő küzdelmek. A háború, amelyet az Asten akaratából egy ideig polgárnyugalomban szemlélhettünk, imár a mi életünkben is vihart, kérlelhetetlenül szedi áldozatt azok közül, akik nekünk a legdrágábbak. Sok anya, velem gyütt tudja, milyen súlyos a fa kereszt, amelyet hordozunk, eglátogatott bennünket a Mindelató s mi mindnyájan egyek igyunk a fájdalomban, mi érezzül legjobban, mi az magyarnak Imi . De ezért most, amikor arról jó, hogy meggyógyítsuk a sebei közül azokat, amelyekek erővel meg lehet róni, jogunk van kérni, sőt kell! Meg szeretnénk a szíveket, egyenként szeretnénk nézni minden, hozzáintézni a kérdést: lj! Megtetted-e te is kötelet a hazáért, enyintetted-e k a bánatát és gondját, hozzátartozójukat, atyjukat testvéreiket, családjuk tá- és reménységét, vagy peretlen kenyérkeresőjüket kel a becsület mezején? -e a gondot azoknak , akiknek családfői most is is harcolnak a mi biztonságrt és életünkért?“ Válaszoljon erre a kérésre mindenki, becsülete és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán: cselekedetekkel. Amikor ez év augusztusában azzal a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit meszsze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra,talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek: a hadbavonultak családtagjainak, az emberfeletti áldozattal harcoló itthonmaradottainak. Január 17-től február 7-ig országszerte, minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren levők itthonmaradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk: a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldoz naponkint a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból. A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren levők itthonmaradottairól. De ez még nem elég! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell, hogy az áldozatot egyenlően oszszuk meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás, több mint emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk ebben az országban. Adjatok! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé! Adjatok, hogy a legtöbbet áldozók hozzátartozóit, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták! "■ Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöveteléért imádkozunk! Budapest, 1942 december hót napján. HORTHY MIKLÓSNÉ A bolsevista offenzíva hatodik hete sem hozott eredetűt a támadóknak A 4000 kilométer hosszú arcvonal három szakaszára korlátozódik a szovjet támadás: a Volga— Don közötti szakasz, a nagy Don-kanyar és a Don középső folyása. Az erősen kiépített német támaszpontok a többszörös ellenséges túlerővel szemben is megakadályozták, hogy a szovjet összefüggő arcvonallal támadjon A téli offenzíva alatt eddig több mint 5000 harckocsit vesztett. A tuniszi harcokban a tengelycsapatok erősen tartják állásaikat A Nemzetközi Tájékoztató Iroda a keleti harctérről a következőket jelenti: A bolseviki téli offenzíva hatodik hete után a 4000 kilométer hosszúságú keleti arcvonal három szakaszán, amelyekre a szovjet hadműveletek korlátozódnak, nevezetesen a Volga és a Don között, a Don kanyarulatban és a Don középső folyásánál az arcvonal még mindig fogaskerékhez hasonlítható. A szovjet csapatoknak néhány helyen, különösen a Dontól délre sikerült különböző szélességű és mélységű éket verni a csak támaszpontokkal védett serceppevidéken. Az erősen kiépített sündisznóállások és ellenállási fészkek azonban sok helyen a többszörös túlerővel szemben is megállták helyüket és lehetetlenné tették, hogy a bolsevisták észak függő arcvonalon támadjanak. Teljesen helytelen az az igyekezet az ellenség részéről, hogy azt a látszatot keltse, mintha széles arcvonalon egyöntetűen nyomulna előre. A valóságban rugalmas, állandó mozgásban levő arc vonalról van szó, amelyben a harc erős és önmagában egészet képező szövetséges kötelékek mélyena szovjet csapatok háta mögött tevékenykednek. Miután a német védelem a Don középső folyása mentén elhelyezett három szovjet támadás első rohamát sikerrel kiállta és sikerült az előretolt, támaszpontokat, sündisznó állásokat ismét összekötni, így meghiúsították a bolseviknek fáradozásait, hogy támadó ékeiket összpontosítsák, összehasonlítva az elmúlt esztendei támadásokkal, a különbség abban mutatkozik, hogy a szovjet hadvezetés kénytelen volt azidei offenzívát bizonyos egyes arc vonalszakaszokra korlátozni. Az eddigi helyi jellegű eredményeket a szovjet hadvezetésnek valóban hallatlan ember és anyagi áldozatokkal kelett megvásárolni. A téli offenzíva kezdete óta elvesztett hatalmas harckocsi veszteségek, csak három arcvonalszakaszon több mint ötezer harckocsi azt eredményezte, hogy a bevetett páncélosok száma napról napra csökken. Az ellenség 58 repülőgépével fizette meg azokat a kísérleteket, hogy az előrehajszolt lovashadosztályokat csatarepülőgépekkel támogassa.