Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1943. február (52. évfolyam, 26-48. szám)

1943-02-02 / 26. szám

y-'­'dfc­r :___ Sztálingrád védőinek hősi eposza­ ­, Berlin, február 1. , fM­­ST) Sztálingrádban a bolsevis­ták nehéz fegyverek, páncélosok és csatarepülőgépek bevetésével január 31-én legyőzték a német 6. hadsereg támadó csoportját, amely két hóna­pig tartó kemény hidegben küzdött az ellenséggel emberfeletti nélkülö­zések között. A kimerült védőket minden oldalról erősen támadta az ellenség, úgyhogy a védők kénytele­nek voltak állásaikat feladni és vé­gül a GPU épülete mellett alig 306 méter körzetbe szorultak. Lőszer hiá­nyában az összpontosított páncélos támadásokat már nem tudták elhá­rítani s a romok között nyíltan fel­­vonuló ütegeket nem tudták tűz alá venni. Az ellenséges ütegek marad­ványait a szétmorzsolt GPU épület­romok között Paulus vezértábornagy körül csoportosult harcosok szétlőt­ték. A német katonák mégegyszer szemb­eszálltak a minden oldalról közeledő bolsevista tömegekkel. A traktorgyár szétzúzott üzem­csarnokaiban az északi csoport Streckel gyalogsági tábornok vezeté­sével tovább folytatja a hősies elhá­rító harcot. A bolsevisták módszerei­ben összelövik a nagy területen fekvő gyár még álló romjait. A gyár pincéi és a földalatti alagutak még mindig nyújtanak védelmet. Innen törnek ki a fáradhatatlan harcosok, ha­­az ellenséges rohamcsapatok túl­ságosan előremerészkednek és visz­­szavetik őket. Paulus vezértábornagy parancsno­ki állása, a déli csoport utolsó ellen­állási üzenetét 7 óra 15 perckor szik­ratávirón külde: A bolsevisták túl­erővel támadják a parancsnoki ál­lást, a rádióállomást szét kell rom­bolnunk. 7 óra 45 perckor érkezett az utolsó rádiótávirat. A parancsno­ki állás lejelentkezik. Éljen a Füh­rer! (MTI)­ ­ (Öbb­ arcvonal szakasz A bolsevisták vasárnap nagyobb kötelékek bevetésével próbál­ták megvetni lábukat a Donjec folyó alsó szakaszának nyugati partján. Nehéz küzdelemben, amely az éjszakai órákig tartott és korán reggel ismét felújult, a szovjet csa­patokat visszaverték a­ folyón. A bolsevisták vérveszteségei szokat­­lan­ul nagyok, mert több 1­ö vesztre­d­­osztályt tömegesen vetettek harcba. Ezenkívül a német ütegek 12 szovjet harckocsit szétromboltak. A Don alsó szakaszán a német gyalogság fordulatos és fölényes hadvezetéssel ismét elhárította az erős bolsevista támadásokat, Voronyezstől délre és délnyugatra a harcok nem csökkenő hevességgel tovább tartanak. Az új német be­avatkozó tartalékok visszaverték a bolsevisták gépesített lövészhadosz­­tályait. A Ladoga-tónál folyó csatában páncélvadászok, valamint gránáto­sok és utászok 20 páncélost semmi­sítettek meg. (MTI Az északafrikai helyzet A­ Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti az északafrikai helyzetről: • A brit 8. hadsereg vasárnap a kora reggeli órákban az északi szárnyon összpontosított nehéz - és könnyű ütegeinek zömével többórás pengőt­űzet zúdított a német-olasz páncélos hadsereg utóvédállásai el­len. Amikor aztán a brit páncélos és gyalogsági kötelékek megkezdték nagy támadásukat, azt kellett meg­­állapítani­uk, hogy a tengely fedező egységei az éjszaka folyamán ki­ürítették állásaikat. A mögöttük fekvő területek átkutatása és az a aknamezők akadályozták az előnyo­­mulást s a páncélos erők átcsopor­tosítása vált szükségessé, ami hosz­szabb időt vett igénybe, úgyhogy az új német olasz állások elleni máso­dik támadást már nem­ tudták meg­valósítani. Montgomerynek meg kellett elé­gednie azzal, hogy erősebb felderítő kötelékekkel óvatosan követte a csa­­patbiztosítóit. Ezeket az angol pró­bálkozásokat azonban mind elhárí­­tották Az angolok erre sivatagi felderítő utakra kiképzett különle­ges csoportok bevetésével próbálták megállapítani a német olasz állások megkerülésének lehetőségeit. Német katonai szakvélemény a háborús helyzetről A NTI katonai szakértője meg is tanítja, hogy az általános háborús helyzetet öt fontos tényező hatá­rozza meg­­ 1. Az, a tény, hogy a tengely ér ■izágokban megfigyelhető erőössz­­pontosítás kétségkívül legalább ■egyensúlyt teremt az ellenfél olda­lán egyelőre még csak a jövőben m­egvalósítandó fegyverkezési ter­hekkel, sőt hogy a háborús erőfeszí­tés ilyen végző összpontosítása a tengely oldalán, az ellenségnek még nagyon kellemetlen meglepetést fog jelenteni. — 2. Az a tény, hogy a keleti arcvo­nalon — már csak Voronyezsnél vannak nagyobb arányú mozgó harcok, amelyből következtetni lel­et, hogy a német elhárítás mennyi­re kitűnően sikerült, miközben az új megrövidített állá­sokba történt az elhelyezkedés. 3. Az a tény, hogy a német olasz hadsereg változatlanul tevékenyke­dik Tuniszban. 4. Az a tény, hogy januárban a német tengeralattjárók meglepetés­szerűen sok hajót süllyesztettek el, ami arra enged következtetni, hogy ebben az esztendőben is a tenger­alattjáró háború még csakt kiszéle­sedik. .. — 5. Az a tény, hogy a japánok a Salam­on szi­getek­nél ismét nagy csatát nyertek, két ellenséges csata­hajót és három cirkálót elsüllyesz­tettek.­­­­ — Mindezek a tények bizonyítják — írja a NTI katonai szakértője — hogy ennek a világot átfogó háború­nak minden arcvonalán a küzde­lem még ebben az esztendőben drámai csúcspontjához közeledik, azonban a hármas egyezmény ha­talmas totális háborús erőfeszí­téseik és eddigi sikereik alapjai« jobb kiindulási hő»fiz­iben van az ellenség támadó tevékenységével szemben, mint a Szovjetunió, Észak amerik­a, Anglia és Csungkingkína. F. R. H. Kedd, 1943. évi február ES 2 Példátlan sikerrel szerepeltek a magyar asztali­teniszezők Pozsonyban A középeurópai nemzetközi te­­­iszverseny eredményei: Férfiak csapatversenyében győ­zött a magyar csapat, a női csa­t­vontversenyt szintén a magyar hölgycsapat nyerte meg. A magyar versenyzők a női egyes kivételével minden számot megnyertek és 35 kupát és tiszte­letdíjat hoztak magukkal. (MTI) Valahol Oroszországban... Az északi sarkkör végtelen jég­mezőitől a Kaukázus égbenyúlt sziklás hegyióriásáig, ezer és ezer mérföldre otthonától, hazájától áll és vívja t­táni küzdelmét a magyar honvéd. Megküzd az el­lenség túlerejével, az orosz tél dermesztő fagyával, vésszel ziva­tarral szembeszállva védi ottho­nát, családját, messze, messze, valahol Oroszországban... Tudja ,kötelességét, nem retten meg a rá váró meg­próbál­tatásoktól, pe­dig a háború minden borzalmá­nál jobban kínozza a hazájától­­távol élők legngyobb betegsége: a honvágy. Ez az analizálhatat­­lan érzés, ez a háború legna­gyobb megpróbáltatása. Erre a fájó érzésre nem bpa gyógyírt más, csak az itthonról érkező rózsaszínű tábori lap. De .Muszka földjére lassan jár a posta...“ — A végtelen orosz éjszakába csak ritkán jön a vigasz, csak ritkán jön az üzenet. A honvéd áll a vártán, belekémlel a beláthatat­lan orosz hómezőbe s álmodozik otthonáról, szeretteiről, a magyar földről, a magyar világról. És akkor, amikor már-már elviselhe­tetlen a gyötrő várakozás a ha­zai szó után, akkor az éter fa­gyos hullámain keresztül megér­kezik az üzenet Magyarország fól. A rádióban felbúg egy cso­dálatosan mély, csodálatosan me­leg, csodálatosan szívvel, lélek­kel telített hang, egy érzésekkel, érzelmekkel gazdag melódia. Va­lahol Oroszországban... Ilyenkor ezer és százezer hon­védhez elérkezik ezer és ezer mér­földön keresztül a magyar föld üzenete. Mert ebben a hangban ott csilingel a falusi templom ha­rangja, ott kong a hazatérő gulya kolompja, ott zizeg a k­ádas, ott zúg az erdő, ott csattog a pa­csirta diadalmas éneke, ott rezeg benne a magyar lélek. Csodája­­benne a magyar levegő, ott tüzel­tes hang, csodálatos dal ez, a Karády Katalin hangja, a Vala­hol Oroszországban... dallama, a kívánsághangverseny üzenete a harctéren küzdő magyar katonák­hoz Mikor ez a dal felcsendül a fronton, akkor megenyhül a mardosó honvágy a honvédek szí­vébe, akkor átjárja őket ennek a megfoghatatlan mélységű hang­nak a varázsa, akkor elfelejtik a végtelen orosz éjszakát, a végte­len orosz hómezőt, a harctér min­den megpróbáltatását, akkor ez a hang visszaviszi őket Magyar­­országba, a kis faluba, a kis me­szelt házba, amíg ez a hang búg, amíg ez a hang ott rezonál szívükben, addig nincs­ számukra rá háború, nincs szenvedés. Ezt a hangot hallottuk most két napon keresztül Miskolcon. Azon a színpadon, ahol már orszá­gos nevek, világhírű énekesek énekeltek, felcsendül ez a megfog­hatatlan összetételű hang és a zsúfolt színház halálos csendben adta át magát az ének varázsá­nak. Nem lehet ezt a hangot, nem lehet ennek a hangnak hal­latára keletkezett sikert, analizál­ni, csak érezzük, hogy visz, ra­gad magával, nem is a fülünk­kel, hanem a lelkünkkel, szívünk idegeinkkel halljuk, aztán feltör a­ dal­­után a fergeteges taps, a­­ tomboló tetszés. Mi a varázsa ennek a hangnak, mi a titka en­nek a soha sem látott, határtalan sikernek? Nem lehet rá szabatosan felelni, nem lehet logikailag, ké­miailag analizálni, csak érezzük, hogy ragad magával, csak látjuk, hogyan születik meg egy elemi erejű kultusz a szemünk láttára, s csak tudomásul vesszük, hogy az a varázs, mely elfeled­teti a vártán álló honvéddel a háború minden szervedését, az a varázs rabbá ejt minket is és ott tap­solunk, ott lelkesedünk a tapso­tókkal és lelkesedőkkel. Csak ha hallottuk ezt a hangot, ha láttuk a nyomán keletkező tomboló sikert, csak akkor tud­juk megérteni, hogy az ének­­technika tökéletességén, a hang­anyag gazdagságán, az előadás művészetén túl is van egy megfog­hatatlan, misztikus képesség, egy olyan tényező, mely ellenállhatat­lan erővel rabbá teszi a hallga­tót Ha ez a misztikus, ez az­nalizálhaaatatlan kisugárzó erő a tehetség, akkor Karády Katalin olyan tehetség, amilyen századon­ként egy születik és akit hírneve századikkal élt túl. És ha igaz ez a­ feltevés, akkor kapjuk meg a magyarázatát annak, hogy a ma vitathatatlanul legnépszerűbb ma­gyar énekesnő miért nem szerző­dik színházhoz, miért nem ra­gadja magával estéről estére hall­gatóinak ezreit és ezreit? Ha ez a feltevés igaz, akkor egyszerre megértjük, hogy Karády Katalin nem énekével, nemcsak az éneké­vel hát, hanem egyéniségének van valami olyan csodálatos ki­sugárzó energiája, mely nem ál­lítható be a mindennapos előadá­­s­ok sablonos keretébe, melyet enm lehet óramű pontossággal estéről estére próbára tenni. Fia így van, úgy­­ reá is vonatko­zik a fizika törvénye: ennek a kisugárzó erőnek regenerálódni kel, ez a hatás csak úgy lehet in­tenzív és megfoghatatlanul hatal­mas, ha Karády teljes egyénisé­gét, teljes energiáját nyújtja minden fellépésénél. Karády eddig egyetlen egyszer lépett fel vidéki színpadon: Ko­lozsvárott. Akkor a­ visszatért Er­délynek vitte el hangjával az itthoniak üzenetét, mint­ ahogy most a messze idegenben harcoló honvédeknek viszi el a magyar föld szeretetét a rádió hullámain. Most Kolozsár után Miskolcon lépett először színpadra a magyar vidéken. Miskolci útja, miskolci szereplése diadalát volt, a szó legszorosabb értelmében.­­ “Régi híveinek ezreit rabbá ejtette, a közömbösöket meghódította, el­lenségeit legyőzte. A Karádi-imá­­dók népes szektája megtízszere­ződött, a Karády-láz veszedelmes mértéket öltött, a siker hullámai messze túlcsaptak a színház fal­­ain, az utcán torlódás keletke­zett minden lépe nyomán, ami­kor pedig autóba szállt, hogy elhagyja Miskolcot, életveszélyes­sé vált a tolongás­a. Korona előtt így még nem fogadtak, így még nem búcsúztattak itt senkit.

Next