Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1943. november (52. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-03 / 248. szám

e EÉye£űet Államok s a Szovjetunió sok helyről bizonyítékokhoz ju­tott kegyetlenkedésekről, amelye­ket a németek sok országban, amelyeket elfoglaltak és amelyek­ből most fokozatosan kiűzik őket Ennek következtében a három szö­vet,,ég és hatalom a 32 egyesült nemzet nevében ünnepélyesen ki­nyilatkoztatja és közhírré te­szik a­ következőket: Abban a pillanatban, amikor valamilyen fegyverszünetet en­gedélyezünk bármilyen Némeor­szágban fennálló kormánynak, m­indazokat a német tiszteket és katonákat, valamint a nemzeti sz­o­cialista pártnak ama tagjait, akik felelősek a fent említett rémtette­kért,­ továbbá a kivégzése­kért, visszaküldik azokba a/­ or­szágokba, ahol, ahol tetteiket el­követték, hogy a felszabadított országik és az ott létesítendő sza­bad kormányok törvényei szerint ítélkezzenek felettük és büntessék meg őket. m (NST) A .Wilhelmstrasse első ál­lásfoglalása a moszkvai zárójelen­téssel szemben­­i következő mondatá­ban foglalható össze: A résztvevő hatalmak nem tudtak megegyezni egym­ással Moszkvában.­­ A Wilhelms­trasse­ álláspontja a moszkvai nyilatkozattal kapcsolat­ban abban foglalható össze, hogy a hármas értekezlethez­­fűzött német várakozó,sokai a közlemény teljesen • "Jegyzéket fognak összeállítani teljes részletességről mindezekről az országokról, így azok a néme­tek, akik részt vettek a lengyel tisztek, francia, holland, belga vagy norvég túszok vagy krétai földművesek kivégzésében, vagy a lengyel nép kiirtásában­, vagy a Szovjetunió most felszabadítás alatt levő területein véghezvitt öldöklésben, tudni fogják, hogy a tett­ színhelyére úszik őket és a helyszínen fognak ítélkezni felettük azok a népek, amelyek­kel szemben túlkapásaikat elkö­vették. -­ A kölcsönös bizalom és megér­tés légkörében, amely az értekez­let­ egész munkáját jellemezte­, más fontos kérdéseket is meg­fon­toltak. Ezek politikai kérdésekre is kiterjednek, hogy hogyan ke­zeljék a­ hitleri Németországot és szövetségeseit, kiterjedtek to­vábbá gazdasági együttműködés­re és az általános béke biztosítá­sára. (MTI) ■ *" •— megerősítette. A záróközlemény olyan okmány, amely ratifikálja azt a tényt, hogy Anglia és az Egye­sült­ Államok az erőviszonyok alap­ján már rég behódoltak a szovjet vezetők­­európai követelései előtt. Egyúttal Európát teljesen kiszol­gáltatták a holse­v­i­zmus n­aiv. A­ köz­lemény­, berlini jelentés szerint, egyúttal a brit és­­amerikai politika tehetetlenségének, is elő bizonyítéka. ,A Wilhelmstrasse véleménye: Anglia és Amerika behódoltak a névfelvezetők követelései előtt ANKARA JELENTI : A török k­ü­lügyminiszter Kairóba utazot, ahol Edennel loa­taravatni Amszterdam, november 2. (MTI) A brit hírszolgálat közli az ankarai rádiónak azt a jelentését, amely szerint Menemenzsoglu török­­ külügyminiszter kísérőjével Kairó­ba utazott, hogy ott Eden sage’ i külügyminiszterrel találkozzék. — (MTI) _______ V 8. H. fGerdi 1^43. m i n°vpm'5er 3 Jól tudtuk, hogy nagyon nehéz időbet estünk, jól tudjuk, hogy nagyon össze­sen tartanak Ha meg akarunk maradni Struckner (iuözö dr. logakademiai dekán beszéde az dr . avut.­to missamioz Miskolc, november 2. A miskolci jogászifjúság ked­den délután tiszteletét tette név­­papja alkalmából Bruckner Győ­ző dr nyilvános rendkívüli egye­temi tanár, jogakadémiai dékán­nál. A miskolci jogászifjúság tel­jes számban vonult fel Bruckner Győző lakására. A jogászifjúság legbensőségesebb ünnepe ez, mi­kor szeretett, dékánjának hűségét fejezheti ki s lerakatja háláját. " Kovács Lajos jogászelnök úti­vüzlő szavaira Bruckner Győző dj jogakadémiai­­ dékán meghatott ■hangon válaszolt. — Nagyon köszönöm, hogy a jogászifjúság ebben az évben is ,hűségét, fejezte ki nekem. Ez első­­sorban az együ­vé tartozás hitének­­a jele. Jól tudjuk, hogy nagyon­­benéz időket élünk és jól tudjuk, ’hogy jobban össze kell tartanunk,­­ha meg akarunk maradni. Az e­gyüvé tartozást tehát mindenhol­­ápolni kell, mert ez a nemzetnek .'elsőrendű érdeke. Bízom és hi­­­­zem, hogy a magyar jog minden­ körülmények között győzni fog, hiszem, a mi oldalunkon át az igazság. A nemzetnek elsősorban van szüksége jogászokra és bízom abban, hogy a miskolci jogászif­júság meg fog felelni az idők kö­­vetelményeinek-Bruckner Győző dr jogakadé­­miai tanár ezután vendégül látta a­ miskolci jogászifjúságot. A Jogakadém­ia Luin­er Szövetségének reformációs ünnepélye A Jogakadémia vasárnap dél­ben tartotta meg reformációs em­lékünnepét. A bevezetőt Lehoczky Márton elnök mondotta, majd Jógi­ Gyula neves joghallgató sza­vait. Az ünnepi beszédet Istók Miklós másodéves joghallgató mondotta. Beszédében a reformá­ció gondolatát fejtegette. A nívós műsor utolsó száma Berecz István joghallgató nagysikerű szavalata volt. Halálos dráma a dzsungelben Egy újságíró megrázó naplója A múlt év augusztusában az új guineai dzsungel fölött a japánok lelőttek egy ausztráliai repülőgé­pet. A repülőgép személyzetéből egyedül Bob Grimsbey ausztrá­liai újságíró tudott megmenekülni aki éjnek idején ejtőernyővel ereszkedett le a félelmetes őser­dőbe. Grimsbey egy teljes hóna­pig bolyongott a vadonban, anél­kül, hogy emberekre talált volna és az idegölő magányban meg­őrült. Amikor kényszerű földre szállása után­­egy hónappal és 12 nappal a bennszülöttek egy folyó partján ráakadtak, már halott volt. A bennszülöttek a holt­testet, kiszolgáltatták a közelben táborozó ausztráliai csapatoknak, akik az újságíró ruhái közt meg­találták naplóját, melyet Grims­bey egészen halála, napjáig veze­tett. Ez a napló, melyből az ausz­tráliai újságok azóta bő kivonato­kat közöltek, egyike a dzsungel háború legmegrázóbb dokumentu­mainak .Az újságíró először a­­dzsungel életfeltételeivel foglalkozik s meg­állapítja, hogy azok a bennszül­­öttek, akiket az ausztráliai csa­patok az ausztráliai kontinensről teherhordókként hoztak maguk­kal, majdnem mind egy szálig el­­­pusztultak, mert még ezek sem tudták itt az életet elviselni. . A kínai kulik hasonlóképpen alkalmatlanok a vadonbeli életre úgyhogy az ausztráliaiak végül kénytelenek voltak a megbízha­tóknak ugyan nem nevezhe­tő, de legalább szívósabb pá­luákkal megpróbálkozni.­­ Eze­ket azonban csupán nagyobb Egységek kötelékeibe oszthattak be, mert különben túl nagy lett volna a veszély, hogy saját meg­bízóik nyakát fogják elvágni. "Azokról a nehézségekről, ame­lyekkel az angolszász csapatok­nak a dzsungelben való előhaladá­sakor meg kell küzdeniük, a ki­vélálló alig alkothat magának fogalmat. Egy olyan út megtéte­léhez, melyet a repülőgép 17 perc alatt berepül, a dzsungelben legalább tíz napra van szükség. háborút itt akár a vakok is viselhetnek, mert a vadon olyan csk­a, hogy a katonák csak rtban kerülnek abba a helyzetbe, hogy valamit is lássanak. Az írany­lást a hallás veszi át, mely h­a­marosan rendkívül kifinomodik. A dzsungel fölött terpeszkedő hangtalan csendet csak néha töri meg egy-egy lövés, mely rende­sen meg is követeli a maga á­dozatát és azután hamarosan is­mét minden elcsendesedik. — Az ,ágyút a dzsungelháború nem is­meri, az egyetlen fegyver a puska géppuska és kézigránát. Ezenk­í­vül a japánoknak külön a dzsun­gelháború céljaira kitűnő mozon­­yáik is vannak, melyeknek sú­lya nem haladja meg az öt­ödöt és amelyek máris nagyon jó szol­gálatai tettek nekik. A dzsungelbe való leszállás­­ után Grimsbey mindenekelőtt fi­­e köződ­ni próbált. Az éjjeli ka­land alkalmával azonban elvesz­tette iránytűjét. Nem volt más hátra, találomra kellett szeren­cséjét megkísérelnie, hogy utat törjön magának az őserdőit. Nera sokára megdöbbenve kellett rá­jönnie, hogy tájékozódó képessége felmondta a szolgálatot. A leg­több szenvedést az éhség okozta neki. Egyedüli táplálékát bogyók alkották. Hiába próbálta álla­n­dóan növekvő gyengeség­­érzését leküzdeni és bolyongásának 14. napján már ezzel a jellemző mon­dattal fejezte ki állapotát: — Még nem haltam meg! Nem egyszer hallott feje fölül­­ repülőgépeket zúgni, melyek né­ha olyan közel repültek a lomb tető felett, hogy­ szinte kézzel is­­­elérhetőknek gondolta ezeket. . Kétségbeesésében kiabálni kez­dett, bár tudta, hogy hiába szá­­mit segítségre. Kezeibe és lábai­ba makacs tüskék akaszkodtak s kínzó daganatokat okoztak.­­ Gyengesége mind nagyobb lett, lábai kezdtek fakadni. Már csak néhány órát tudott naponta az őserdővel viaskodni, a többi időt tétlen gubbasztással töltötte. Nap­lójában olyan szúnyogokról­­ ír, amelyek elérték a­ verébnagysá­­got és zöld, vörös és sárga szírt­ben röpdöstek körülötte. Menekiü­lés nem volt előlük, mindenhová­ követték. Végre a rettenetes bolyongás utolsóelőtti napján egy folyóra­ bukkan Grimsbey Rendes körülmé­­nyek között örült, volna a­ felfede­zésnek, írja, most azonban más késő.­­ A folyó azonban egy, ezerméteres szakadékban tünitl el és itt beteljesedik a szerep, esetlen újságíró végzete. Többé már nincs kiút. Lehet, hogy a sza­kadék másik szélén már ausztrá­­liai csapatok táboroznak. A gon­dolat valósággal őrjöngővé teszi. Légvonalban kb. 400 méterről le­het szó, gyalog legalább 7 óráig tartana az út, ehhez pedig egész­ségegi tagokra lenne szükség. Itt félbeszakadnak a feljegyzé­sek. Az újságíró, amint különböző jelekből meg lehetett állapítani, , végső erejével még megkísérelte* hogy cigarettára gyújtson, a do­­hány azonban nedves volt. A ti a lőtt arca eltorzult vonásokat mute­tatott, félreismerhetetlen jelölt­ként az őrültségnek. Ha Grim*­beyt a valóban ott a közelben­­táborozó ausztráliai­­ csapatok* megmentették volna, a boldogtal­­an újságíró már akkor sem örül­hetett volna többé az életnek. MN ­ OTTLYK ERNŐ DR. EV. LEL­KÉSZ LETT, Ottlyk Ernő dr. ev. lelkészt, aki a gömöri esperesség segédlelkészeként működött Rozs­nyón, felettes hatósága az egri evangélikus egyház lelkészt teendői­­­nek végzésével bízta meg. Az egri gyülekezet lelkésze Finnországba­­ költözött mivel felesége finn nő.

Next