Szabad Magyarország, 1945. július-december (2. évfolyam, 145-294. szám)

1945-07-01 / 145. szám

Miskolc, 1948 Julius l, vissarusp SZABAD MAGYARORSZAGi A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT ÉSZAKMAGYARORSZAGI KERÜLETÉNEK NAPILAPJA Vil@nc@c8 a reakciósokért Írta: FAZEKAS GYÖRGY A kilenced, amelytől a címben szűltünk,­­jelen esetben nem ezt a vudáns adózást jelenti, amellyel a jobbágynak kellett szolgálnia a sok egyéb hányad mellett urának, a­miért Magyarországon. A jelen vilenced egyáltalában nem anyagi, szolgáltatás, a lélek adózása ez. kön­y­örgés és fohász, amely két mis­kolci templomból száll az egek felé kilenc napon keresztül két reak­­tíor pap érdekében. I. A papokért megtartott kilenced az e­lső pillanatban mindenki előtt úgy tűnhetik fel, mint az egyház és az egyházi férfiak belső ügye, amely­hez senkinek semmi köze s­­amelytől 14 minden illetéktelen világi személy­nek távol kell tartania magát. Ha azonban mégis közelebbről vesszük szemügyre a dolgot, két olyan mo­­nentum tűnik elő, amely kiragadja ■... az ahitatos cs­. c-britmyu­sz egy-, usz belső ügyei közül és k­özérde­­ki­é teszi, olyanná, amellyel igenis foglalkoznunk kell. A két pap ugyanis... akikért a ki­l­en­cnapos könyörgést tartják a két miskolci templomban, nem más. Mint Henkey-Hőnig Károly és Pé­nteli Imre, akik ellen az elmúlt na­­pokban indított eljárást fasiszta propaganda miatt a rendőrség po­litikai osztálya, s akik ma mind­ketten rendőrségi őrizet alatt vár­ják, hogy sorsuk felett az illetékes igazságügyi hatóságok döntsenek. A másik érdekes része az ügynek, hogy e könyörgő imádságok a ta­­nulóifjúság részvételével folynak le. Kern kényszerítette ugyan senki az ifjakat hogy résztvegyenek a ki­lencedeken, de nyomatékosan fel­kérn­ek mindenkit, hogy imádkozzék a ,,jó hittanár tisztelendő urak” ér­dekében. A „jó hittanar" uraik” sorsán úgy­ gondolom, vajmi keveset fog vál­toztatni a nyilvános templomi kö­nyörgés, azt. nyomozás, bizonyítékok e­-­i paragrafusok igazságos és meg­fontolt alkalmazása fogja eldön­teni. De elgondolkoztató jelenség hogy egyesek most az éjieket próbálják meg belevonni olyan dolgokba, amelyek nagyon is föl­diek és amelyek, mondjuk csak ki nyíltan — a magyar nép ellen elkö­vetett, súlyos bűncselekmények. A rendőrség által nyilvánosságra hozott nyomozati iratok szerint mindkét, tisztelendő úr nyílt és leplezetlen fasiszta propagandát folytatott. Iratokat osztogattak a diákok között, amelyekben nemcsak felekezeti és faji gyűlöletre, nem­csak a szabadság eszméje ellen uszítottak, de­ nyílt agitáció­t­ is fej­telek ki Hitler és a fasizmus véres őrjöngése mellett i­s és­ azt a harcot, amelyet­ a fasizmus már az egész világon visszavonhat­atlanul elvesz ' 'tett, megpróbálták itt, a miskolci gyepükön, a Zlit,­a ni­ár álarca alatt a tapasztalatlan diákifj­úság félre­vezetésével és uszításával folytatni. Amikor az ifjúság a maga de­mokratikus szervezeteiben köve­telte a fasizmus és a reakció marad­ványai ellen a kíméletlen harcok Hepkey-Itrénig Károlyt tisztelendő óra­i evevyma, , meghallgatási pa­rancsoló tekintélye mögül a­­ il­­let és a megbocsájtás szirénhang­jait f­uvoláztal feléjük, hogy ennek leple alatt lehetőleg még ugyan­ezen a napon ,,szen beszédek’’ és ,,hittani előadások” ostyájában megpróbálja beadni diákjainak a fasizmus gyilkos mérgét. — Szeressük egymást és bocsás­­sunk meg — mondotta a tisz élendő úr a Demokratikus Ifjúsági Szövet­­­ségben — és az ajtón kívül már mneg is kezdte ,,hitbu­-ga'.mi” mun­kásságát, amellyel a legféktelenebb gyűlölet hangján izgatott, lazított és fenekedett a demokrácia erői, a jog- h­ívei, az emberiesség szószólói ellen és fejtette ki propagandáját a fasizmus és a r­ekció már nem is nagyon megbúvó maradványainak érdekében. Péczeli Imre tisztelendő úr „val­lásos iratokat’’ osztogatott, vessző­­paripája a kommunizmus v­olt és a szociáldemokrácia, amelyet „a­­kom­munizmus szállásc­s­inálójának” ne­vezett. Ezek ellen hadakozott, ezek­re kiáltott, kígyót-békát, ezek ellen hirdetett „keresztesháború” és ezek közeli bukását jósolgatta diákjai­nak. Hogy egyhangú ne legyen, közben egy kis felekezet elleni izga­tása is kevert előadásaiba. És most kilenc napon keresztül két miskolci templomban csendül száz diák ajkán azért, hogy e „két jó tisztelendő úr” részesüljön a leg­magasabb égi s — természetesen — földi kegyelemben és minél hama­rabb megszabadulv­a mai kellemet­len helyzetéből, tovább is folytat­hassa „áldásdús” tevékenységét az ifjú lelkek kiművelése körül. Ha nem tényekkel állnánk szem­ben, ha nem a tanuk egész sora iga­zolná mindezt, kételkednünk kel­lene a tényállás valódiságában. — Vagy legalábbis meg kellene néz­nünk a naptárt, vájjon nem téved­tünk-e­? Valóban 19­15. júniusában történik-e mindez, a fasizmus teljes megsemmisítése után két hónappal,, a demokratikus Magyarországon. Lehetségesre az, hogy akadnak ma olyanok, álljanak bár akármilyen magas polcon is, akik ilyen kihívást i­llertek a szemébe vágni a­­magyar f i'-o'oki-tba.t -t•.z V-jigu r r..\t gondol­­­.i .-e egyesek, hogy a harangok zú­gása, zsolozsmák hangja és tömjén illata, el tudják leplezni a valósá­got? De ha vannak ilyenek, úgy azok tévednek. Nagyon és végzetesen! A magyar demokrácia ezen a vonalon sem fog felülni a hazug frázisoknak. Nem fogják megengedni, hogy bí­ncs­elekményeket, amelyek na­gyon is a földi bírák­­— sőt a népbí­­ráik — elé tartoznak,­­az égi igazság­szolgáltatás elé próbálják átsibolni. S azt sem fogják tűrni, hogy bű­nösök mellett, az ellenük szóló ter­­üllelő bizonyítékok egész garmadá­jával szemben zsoloz­smák­kal pró­báljanak hangulatot teremteni. Mi a vallást mindenki legszentebb magánügyének tartjuk, amelybe be­leszólni, amelyet korlátozni senki­nek nincs joga­. De akkor, amikor éppen az egyház és a hivatott egy­ház­­vezetők felfogásával szemben akik teljes szívvel és lélekkel ál­lottak ki a demokrácia igaz ügyéér­t — egyesek a templomot és a hitet próbálják belevinni politikába, hogy ott, az védőpajzsul és artyául szolgáljon nem is a reakciónak, de egyenesen a fasiszta agitációnak, a legéleseben kell felemelnünk tilta­kozó szavunk. Szálasiért és élharcost árudé­rt — lévén azok már elismert elsőosztá­lyú háborús és népellenes bűnösök — sem földi, sem égi fegyvereket, nem lehet ma nyíltan harcba vetni. De, ha valaki azt hiszi, hogy a zöld­inges betyárok reverendával aakart, szószólóit a vallás palástjával el le­het leplezni az igazságszolgáltatás elől, úgy az rá fog jönni, hogy a demokratikus Magyarország - ter­me sem végtelen. Az egyházak hivatatott és­­méltó képviselői a­z emberiesség, a jog és a szeretet harcosai voltak. Azok, akik e harcosok soraiba háborús uszítókat, embertelenségre, izga­té­kat, a­lszeretet, jog és kultúra sárba­­taposására agitálókat akarnak be­csempészni és felelőtlen hecc-káplá­nokat mártírokká akarnak avatni, legalább olyan rossz szolgálatot tesznek magának az egyháznak, • mint a demokrácia ügyének.­­ kíb- rendi­b«-.aid­é­nt lejár­t a könyörgéseken résztvevő diákifjú­ság,­ amelyet imádkozta­tyik, a „jó hitt ta­nár urakért”, minden bizony­nyal nagy szemeket fog mereszteni akkor, amikor a nyomozás lezárása után a bűnügyi hatóságok a maguk , teljében fogják, a nyilvánosság elé vinni a két pap teljes bűnlajstro­mát. És mit fognak akkor csinálni azok az urak, akik ma megpróbál­ták mellettük csatasorba állítani az imák régióját és a hit fegyvereit? Vájjon akkor is fognak próbálkozni a további mentéssel® Hiérni akarjuk azonban, hogy az egyház hivatott vezetői elejét veszik ennek s az egyesek egyéni akciójá­val szemben kezükbe fogják ragad­ni a korbácsot­, s a fasizmusnak eze­­ket a magyar fiatalsággal lelkiisme­­retlenül sáfárkodó kufárjait ki fog­ják verni a templomokból, amelye­ket a vallás gyakorlására, nem pe­­dig politikai tüntetésekre emeltek. Látni szeretnénk, hogy éppen az egyházak vezetői állnak ki amellett, hogy ugyanakkor, amikor a félre­vezetett kisemberek, a nyilas köz­legények sorra veszik el méltó bün­tetésüket és vezekelnek galádsá­­gaik miatt, azok, akik vezették őket, azok, akik reverendában is a véres téboly útmutatói voltak, nemhogy büntetlenséget élvezzenek, sőt­ bű­nük súlyához méltó szesüljenek­ fél nap-nap után az ima száz és IV. SZI­C? Visiingpi szám, 8 oldal, ára Nagymiskolc területén 2 penge, vidék©1é­2sége .

Next