Szabad Magyarország, 1946. január-június (3. évfolyam, 1-144. szám)

1946-01-01 / 1. szám

b3S% Miskolc, 1046 január hó$ 1, keád Ára 533 pengő 001*000 MISKOLCI­­ MUZEUM ---­$ Z MMAM MMÍVYB0BSZ/W A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT ÉSZAKMAGYARORSZÁGI KERÜLETÉNEK NAPILAPJA . HI. évfolyam. 1 1. szám. SZABADSÁG írta: Szkladán Ágoston némiket. A munkásság nagy része meg is érti törekvésünket, mindent elkövet annak megvalósítása érde­kében. Ha most az év végén számot adunk a nehéz munkában lepergett esztendőről, meglátjuk, ki hogyan vette ki részét az o­rszág talpraál­ Utasából, meglátjuk, "hogy a ma­gyar dolgozók mindenütt ott voltak a­­legnehezebb munkahelyeken, min­denütt derekasan kivették­ részüket a munkából. A felszabadulás első pillanatáb­­­ul odaáll, a ttnak ma­ .­ romok eltakarításához. Szinte tíz ujjával kaparta ki a gépeket, hogy életrekeltse a gyárakat. rendbe­­hozták a vízzel elárasztott bányákat, Dél előbb ki lehessen elégíteni igé-Miliók ajkáról hangzik el na­pon­ta ez a szó: Szabadság, így kö­szöntik egymást a magyar kommu­nisták, a cselédsorból kikerült sza­bad földön szántó-vető emberek, így a bányába, gyárba siető munkások, a Hivatalokban dolgozó értelmisé­giek. Hadd köszönésem hát én is 1916 első napján olvasóinkat, Abafúj, Heves és Zemplén vármegyék párt­szervezeteit, elvtársaimat azzal a nekü­nk oly kedves köszöntéssel: Szabadság! Nem tudjuk eléggé is­mételni, hogy kellően fel tudjuk mérni ennek a szónak az értékét.­­ annak, akik a napi gondok sötét felhőin keresztül nézik az életet, ezért nem látják tisztán a szabadság ragyogását. Ezek emlékezzenek visz­­sza arra az időre, amikor Hitler imperialista járma alatt nyűgött ez a szegény ország. Emlékezzenek vissza, milyen keserűséggel néztük, hogy legjobbjainkat viszik a vágó­hídra azok ellen, akik a népek sza­badságáért, a mi felszabadításunkért harcoltak és ontották vérüket. Em­lékezzenek vissza, hogy akaratunk ellenére vitték el jószágunkat, bú­zánkat, gépeinket, mindent, ami használható és elvihető volt. •Az­ ország józan elemei nem emelhettek szót Hitlerék gaztettei ellen, mert Horthyék épúgy, mint Szálasiék csak azoknak adtak sajtó- és szó­­lási szabadságot, akik német imádók voltak, akik a német győzelemről bömböltek badarságokat. Hogy még tisztában lássuk szabadságunkat, emlékezzünk vissza a csend­örszuro­­nyokra épített szolgabíróvilágra, amikor börtön és internálás járt a cselédnek, a munkásnak, ha na­gyobb darab kenyeret, két fillér bérjavítást merészelt kérni. B-lis­­tára került az a tisztviselő, aki önálló politikai véleményt mert alkotni magának. Ma van szólás- és sajtószabadsá­gunk. Mindenki szabadon mond­hatja el véleményét és panaszait a demokráciában. Megbecsülnek minden becsületes dolgozót. Sajnos, ma m­ég nincsenek biztosítva azok a javak, amiket a dolgozóknak sze­retne nyújtani a demokrácia, hogy ezzel is elismerését, megbecsülését fejezze ki irántuk­. Azért hirdetjük mi, hogy ezzel is elismerését, meg­becsülését fejezze ki irántuk. Azért hirdetjük mi, hogy dolgozzon min­denki megfeszített erővel, hogy mi­hogy ki tudják aknázni a gyárat­ és vasutak megindításához szükséges szenet. Ott láttuk a magyar parasz­tot a lövészárkokkal feltárt földe­ken, hiányos felszereléssel végezve nehéz munkáját. Ott voltunk­­ a rendőrség felállításánál és a köz­­igazgatás megszervezésénél. Ott látjuk elvtársainkat a nemzeti, termelési, földigénylő bizottságok­tól kezd­ve a főispáni és miniszteri hivatalokban is mindenütt és megállapíthatjuk, hogy mindenütt megálltak a helyüivel. Eh ti sí, fa képet akarunk adni el­végzett munkánkról, beszélnünk kell a pártépítő munkáról is. Pár­tunk rövid idő alatt tömegpárttá nőtte ki magát. Vannak szerveze-­ ­­ leink a legeldugottabb falvakban is, falusi,­­járási, megyei­­titkáraink éjt nappallá téve dolgoznak a nép érdekeiért, munkára serkentik a bányák és gyárak munkásait, ro­ham­munkát szerveznek a termelés megjavítása érdekében. Láthatjuk különösen''városokban és ipar telepe­ken,' milyen nevelő munkát végez­tek már eddig is* pártszervevieseink, .Szerveztek színjátszó csoportokat, dalárdát, szav­alókóru­st, Írnia mk ismeretterjesztő­t,­ hogy pipel itt, ■! ll '•!' k'\I ara : m i áj 0 Az elvégzett minik;;­o­ton bizo­nyára az is érdekli elvtársaim.-U és olvasóinkat, mik a további célkitűzéseink? Ha röviden akarok válaszolni, azt mondhatom: maradéktalanul meg­valósítani pártunk programját. Legfontosabb feladataink egyike a ki­zellátás biztosítása.­ Pártunk minden erejével támogatja a kormányt ebben a munkájában. Egényesli, hogy kizárják a közeli i­rásból azokat, akik más után be-s szerezték maguknak a szükséges élelmiszereket. Helyesli, hogy nem látják el azt, aki nem dolgozik. Ali elsősorba a bányák, gyárak, vas­utak fizikai és szellemi dolgozóinak ellátását szorgalmazzuk. Másik égető kérdésünk a pén­z megjavítása. Dacára, hogy a­­munkásságot is érintette a pénz felülbélyegzése, mégis megérti ennek az intéz­kedés­nek a fontosságát és v­iseli az ezzel járó áldozatot, sőt további intézke­dést vár, olyat, ami újra visszaadja m mindenkinek a pénz iránt elvesz­­tett bizalmát. Harmadik fontos feladatunk: to­vább harcolni a reakció ellett. A népbíróságok enyhe ítéletei a reakció megerősödését vonják ma­guk után, mert visszakerülnek fon­tos helyekre ad­ok, akik a nép ellensé­gei voltak. Pártunk a legnagyobb éréj­­vel küzd ellenük, mert tudja« hogy itt felemeli» -ak­s csak úgy re­mélhető, ha leszámolunk azokkal, akik szörnyes katasztróf­ába döntöt­ték az országot. Hisszük, hogy ebben a harbban mellettünk áll az els­ísz ország de­mokratikusan gondolkozó népe,és az elkövetkezendő év szebb napokat hoz számunkra. Harcosj boldog újesztendőt ! Az új esztendő alkalmából Fekete Mihály elv­­­­társ, nemzetgyűlési képviselő, a Magyar Kommu­nista Párt miskolci szervezetének titkára,­a Szabad, Magyarország munkatársának a következő nyilat­kozatot adta: — Nem tulajdonítok nagy jelentőséget az újévi megnyilatkozá­sok régi formáinak és mosolyognom kell, ha az elmúlt évek fordulóinál szokássá vált jókívánatokra gondolok. A régi „boldog újévet” köszöntés mögött az öntudatos dolgozók már részen látták ezt az igazságot, hogy azok a lehetőségek, amelyek boldoggá tehetnek az emberiséget, csupán egy osztály birtokában voltak,­­ illetve vantsak részben meg ma is. A tár­sadalom jobbik része pozitív harcokban küzdött azért, hogy a nemzet javai valóban­ a dolgozók többlétét szolgálják és most, újév küszöbén meg­állapíthatjuk, hogy e harcnak már jelentős csatáit nyertük meg. Miskolci pártszervezetünk is derekasan vette ki részét a dolgozókért folyó nagy küzdelemből és ennek a harcnak már kézzelfogható eredményei is vannak. Amit nem tudtunk elérni, azért tovább folytatjuk­ a küzdelmet. Kezünk­ben vannak azok a hadállások, amelyekből kiindulva további eredménye­ket valósíthatunk meg.­­ Természetesen ez a harc még igen sok önmegtartóztatást, áldozatkészséget és fegyelmet követel. Reálisan nézve a dolgokat őszintén meg kell mondanom, hogy a következő év első fele nehezebb lesz minden előző évszaknál. További áldozatos, kemény munka vár ránk, ha azt akarjuk, hogy egy boldogabb, derűsebb új esztendő köszöntsön reánk. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy csak új szellemi és fizikai dolgozók őszinte együttműködése és kézfogása nyújt reményt a nehézségek leküz­désére. Ha nem nézünk visszafelé, ha nem siránkozunk azon, hogy még ménesének paradicsomi állapotok, ha elsöpörjük az útból a haladás ellen­ségeit,­­ akkor tudjuk csak felszámolni a ránk szabad szomorú örökséget. A dolgozóknak hinniök kell a proletariátus mindent legyőző erejében és a múlt tapasztalatait felhasználva fznkadatlanul munkálni a jelent és épí­teni a jövőt. ■' — Biztos vagyok benne, hogy a magyar nemzet■ és helyi viszony­­­­latban Miskolc dolgozói erős hittel és akarattal fogják kivenni részüket úgy az áldozat horandból, mint majd az eredményekből is. E gondolatok jegyében kívánok a miskolci dolgozóknak da­cos és majd boldogabb új esztendőt­­.

Next