Szabadság, 1898 (7. évfolyam, 1-105. szám)
1898-01-01 / 1. szám
Miskolcz, 1898. VII. évfolyam, 1. szám. Szombat, január 1. ELŐFIZETÉSI ÁR: Negyedévre 1 frt 25 kr. Félévre 2 „ 50 „ Egész évre 5 „ Megjelenik minden szerdán és szombaton. Egyes szám ára 7 kr. Hirdetéseket felvesz s rendkívül olcsó áron közöl a kiadóhivatal. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Széchenyi u. 45. sz. a Wagner és Szelényi (ezelőtt Gedeon és Tsa) nyomdája. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési dijak, hirdetések, nyiltterek és reklamácziók. POLITIKAI LAP. A MISKOLCZ1 FÜGGETLENSÉGI ÉS 43-AS PÁRT KÖZLÖNYE. Egyes példányok Groszman J. antiquar-üszletében, Falkenstein S. dohánytőzsdéjében, Hesz Jenő, Gubás F., Groszmann J. és Nagy Lajos fűszerkereskedésében kaphatók -AZ új év. Itt van az új év ismét! Nem tudunk neki örülni, mert nincs reményünk ahhoz, hogy ebben a feltűnt évben a magyar népre és nemzetre egy szebb jövő hajnala virradjon. A közállapotok soha oly sötétek és vigasztalanok nem voltak, mint a milyenek ma. Valóban, mintha a mai időnek eseményeit prófétai szemmel előre látta volna a költő, midőn bánatosan és csüggedten fölsóhajtott: „Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám .Miattad vérzem én !“ Nem elég az, hogy a sors szeszélye oly emberek kezébe játszotta a hatalmat, a kik agyuk ürességét, keblüknek sivárságát fölfelé szolgalelkűséggel, lefelé zsarnoksággal pótolják; akik alázatosan görnyedeznek és talpat nyalnak a Burg sötét falai között s dölyfösen basáskodnak a nemzet képviselői fölött, akik pillanatnyi kegymosolyért, vállveregetésért, kitüntetésért, a hatalomért, a húsos fazékért habozás nélkül eltiporják mások jogait, szentségtelen lábakkal rágázolnak a törvényre, az alkotmányra, akik a parlament működése közepett önkényuralmi pátensekkel kormányozzák az országot. Nem eléggé szomorú dolog az, hogy a nemzetnek ily válságos, történelmi jelentőségű pillanatában, amikor Ausztriától való gazdasági különválásunk a király által szentesített törvények alapján eszközölhető, oly korlátolt eszű s hazafiatlan ember, mint Bánffy Dezső ül a kormányelnöki széken. Nem elég ez a szerencsétlenség, hanem e mellett még azt is tapasztalnunk kellett, hogy a magyar nép úgy a fővárosban, mint a vidéken teljes részvétlenséggel nézi a szerencsétlen események folyását. Az a nép, mely a közösügyes állapot koldusa, még csak szavát sem emeli föl akkor, midőn látja, hogy a kormány az ő kiárendált parlamenti többsége erőnek erejével kiszolgáltatja az országot Ausztriának. Melyik város, melyik falu az, ahol tiltakoznak a szemeink előtt lejátszódó árulás ellen? . . . Hallgatnak mindenütt és zsebre dugott kézzel, fatális lemondással várják, hogy Bánffy uramék eladják ezt a szerencsétlen országot. Hiszen olyan gyáva nép akadhat, amely eltűri a rugdosást és a korbácsot; de a mikor az embernek zsebét fosztják ki és a kabátját ránczigálják le, ezt már nem igen szokta szó nélkül eltűrni. Ezt is eltűri a magyar nép! Budapesten éppen a leginkább kifosztott nép állott a fosztogatók zsoldjába s éppen ez akadályozta meg, hogy a függet polgárság fölemelje szavát az önálló vámterület és a magyar nemzeti bank érdekében. Bizony kötözni való bolond volna Ausztria, ha tovább is nem zsebelné ezt az élhetetlen, gyáva népet. Mi pedig itt a független és önálló Magyarországért őrjöngünk! Hát kell az ilyen népnek függetlenség, amelynek egyik része teljesen belenyugodott abba, hogy ő hivatalhoz kötött rabszolga, s megcsinálja a parlamenti többséget; a másik része pedig annyira buta, hogy a zsarnok zsoldjába balektó^bgjw'^ ^ ? ... Kancsuka kell ennek a népnek, nem szabadság és függetlenség . . . Eb, forduljunk el e sötét képtől. Tekintsünk inkább helyi közéletünkre. Itt eltekintve a politikától, mégis csak találkozunk örömteljesebb mozzanatokkal, városunk haladásának tanújelével. Az elmúlt évben készült el a villamos közúti vasút, fölépült az ev. ref. főgimnázium. A jövő évben remélhetőleg fölépül a törvénykezési palota, elkészül a városi szabályozási tervezet. Talán lesz villámvilágítás. A csatornázás és vízvezeték ügye is talán előrehaladottabb stádiumba jut. Igaz, hogy mindezek rengeteg költségbe kerülnek, melyet sokáig érezni fogunk. De a jó isten majd csak megsegít ezekre bennünket. Igaz, a jó isten! A magyarok hatalmas istene! Oh, hát ne bíznánk mi hazánk sorsát illetőleg is az ő őrködő gondviselésébe? . . . Mi már egyedül csak az istenben bízunk, mert az emberek iránt elveszett a bizalmunk. El az isten! . . . s ki tudja — talán „víg esztendőt“ hoz reánk, mert: „Megbőnhödte már e nép A múltat, jövendőt“. Tartsunk népgyűlést! A nagy küzdelem már régen folyik az összevásárolt zsoldosok és a függetlenségi párt lelkes kis csapatja között. Hatvan ember elállta a magyar alkotmány thermoplei szorosát és védi lélekemelő hősiességgel, erőt meghaladó elszántsággal. Ám a Leonidás helyzete mégis lélekemelőbb volt, mint a mi képviselőinkké, mert ő tudta ugyan, hogy elesik, legyőzi az ellenség tengere, de tudta azt is, hogy míg ő és elszánt kis csapatja a hősies tusát folytatja, azalatt Hellász időt nyer és készül fölvenni a harczot a vad hordák beözönlő tömegével. . Hát vájjon nálunk ez-e a helyzet? Az elszánt kis csapat mögött készül-e a nemzet ellenállásra? Bízhatnak-e bennünk, hogy ha legyőzi és leszavazza őket a Bánffy bécsi pénzzel összevásárolt hordája, mi akkor helyt állunk a nemzetnek törvényben biztosított jogaiért, alkománya épségéért? Hogy a nemzet ellentállásán a Bánffy-horda önző czéljai végre megtörnek? Csodálatos egy közönyösség vett erőt ezen a nemzeten! Mikor legnagyobb érdekei koczkán forognak, teljesen egykedvű marad és átkozott fatalizmussal nézi a nagy harczot. Akárcsak a magyar paraszt a maga égő házát, melynek van humora életelni azon, hogy milyen kényelmes dolog neki pipára gyújtani ennyi szén mellett! Alkotmányunkat készül felgyújtani Bánffy és mi úgy teszünk, mint ez a magyar paraszt Ha ez az anyaföld, mely ezredéves szenvedéseinket átélte, érezni tudna, eddig már megmozdult volna. Ám a fiai érzéketlenebbek, hidegebbek, mint az őt övedző Kárpátoknak élettelen sziklái. Itt van Miskolcz városa, melynek van értelmisége, mely nagyon is jól tudja, mi forog most a koczkán. Van hazafias eleme is, mely egyaránt ellentállt a pressiónak és a megvesztegetésnek. Vannak főkép pártunk vezetői között feddhetlen, látói jellemek, kikre Róma is büszke lehetett volna. El is búslakodnak ezek egyenként a pusztuló haza sorsán, de ez nem viszi elébb a mi ügyünket, mert isten úgy alkotta az emberi lelket, hogy a rokon keblek lángjából merítsen erőt a szent czélokért való nagy küzdelmekre. Ne hagyjuk hát magukra a bátor küzdők kicsiny seregét ott a parlamentben ők megteszik a maguk kötelességét, de tegyük meg mi is. Tartsunk népgyűlést, erősítsük meg egymást és az érettünk küzdőket a szent szél mellett való kitartásban. Fel akarják függeszteni az alkotmányt? Várjon miért? Mert egy tör