Szabadság, 1901 (10. évfolyam, 1-105. szám)

1901-01-02 / 1. szám

I Miskolcz, 1901. X. évfolyam. 1. sz. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Széchenyi-utcza ,mil-ik szám. SZELÉNYI és TÁRSA nyomdája. A lap megjelen minden szerdán és szombaton. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: RUTTKAY MENYHÉRT. Helyettes szerkesztő: BUDAI JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Negyedévre 2­50 k­o Egyes szám ára 14 fill. fi SZABADSÁG A MISKOLCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁRT KÖZLÖNYE. rtv. 95 Szerda, január 2. Az új század küszöbén. Ma, az uj század küszöbén, önkénte­lenül a költő komor szava jut eszembe: „Lement a nap, De csillagok nem jöt­tének, Sötét az ég! . . Igen. Letűnt a tizenkilenczedik szá­zad napja is, de csillagok : a szabadság csillaga még most sem jött fel. Sőt mióta a népeket kiélő állandó hadsere­gek a forradalmak kitörését teljes lehe­­etlenné tették, azóta a szabadság napja látszólag hanyatló félben van. A szer­vezetlen, a fegyvertelen tömeg, bármi­lyen óriási anyaga gyűljön is össze az elégedetlenségnek, csendes megadás­­s­­al tűri sorsát, jól tudva azt, hogy helyz­­­zetén a forradalom nem segítene, mert reá csak kudarcz­zal végződhetnék. A huszadik század kezdetén minden em­ber többé-kevésbbé elégedetlen és for­radalmár s mégis távolabb állunk a tö­megek lázadásától, mint valaha.. Egye­sek azonban csinálnak forradalmat és vakmerő elhatározással fölveszik a küz­delmet társadalmunk egész mostani rend­szere ellen. Egyik forradalmár öngyil­kos lesz, mert családját eltartani nem képes s öngyilkosságával megbélyegzi az olyan társadalmi rendet, mely csak a részek és nem az egész boldogulá­sára van berendezve. Az ilyen forradal­már prassiv lélek, ámde akadnak ak­­tiv forradalmárok, akiket anarchisták­nak hívnak. Ez utóbbiak már nemcsak megsemmisítik magukat, de rombolni is megpróbálják a nekik nem tetsző tár­sadalmi rendet : gyilkolnak. Természe­tesen, nem érnek ezek­, de azt mégis el­érik, hogy vakmerő tetteik elkövetése­kor az egész világ figyelmét magukra vonják és gondolkozásra késztetik az elméket ügyük igaz avagy igaztalan volta felett. Azt­­án mondanunk sem kell, hogy míg forradalmi tömegek állottak szemben katonailag szervezett tömegekkel, addig az uralkodók biztonsága nagyobb volt. Mióta azonban az egyesek forradalma, vagy nevezzük csak néven a gyerme­ket: az anarchista merényletek megkez­dődtek, azóta az uralkodók életét állandó veszély fenyegeti, hisz anarchisták csakis az államfőkre vadásznak. Olyan társa­dalmi rendet kigondolni, mely alatt mindenki jól érezze magát, természe­tesen nem lehet. De javítani a meg­levő állapotokon, eltüntetni a va­gyonban, tudásban fennálló ellentéteket, kielégíteni a jogosult nemzeti vágyakat, nemcsak lehet, de kell is. Mert a for­radalom semmi­féle alakjában sem vá­lik javára a tömegnek s még kevésbbé az uralkodóknak. Ezeknek elejét kell venni a jogos társadalmi és nemzeti igé­nyek kielégítésével. Mert hiszen minden intézmény, mint élő szervezet alkotása, idővel változik és vagy fejlődik előre­haladva, vagy visszafejlődik és elsat­­nyul, ha hiányzik belőle az élet ha­talmas csírája. _­z Alig lehet erre jobb példát feikóMV' ’ mintha Norvégország és Magyarország küzdelmeit függetlenségükért egymással összehasonlítjuk. Fény és árny állanak szemben itt egy­mással. A norvég jogaihoz való szilárd ragaszkodásával kivívja szabadságát, ki­kerüli a forradalmat, ellenben a ma­gyar a jogok gyáva feladásával hovato­vább a szegénység, az elégedetlenség és a forradalom felé sodortatik. Norvégia Svédországgal reál­unióban él a múlt század eleje óta, mikor az európai hatalmak Dániától elszakították és a Hét országot egy király alatt egye­sítették. Norvégia helyzete szemben Svéd­országgal sokkal nehezebb volt, mint minő a mi helyzetünk Ausztriával szem­ben. Ott is megvolt a svéd uralkodók részéről az a szándék, hogy Norvégiát Svédországba beolvasszák s a norvégo­kat svédekké tegyék, mint a­hogy a Habsburgok is soha sem adták fel a reményt, hogy hazánkat Ausztriába, nemzetünket a németbe beolvaszszák. A svéd uralkodók nem kedvelték, a nor­végokat, nyelvüket nem beszélték köz­tük nem tartózkodtak s nemzeti törek­véseket mindig féltékenyen nézték, ép­pen mint a mienket a Habsburgok. Zászló­jukat rájuk erőszakolták, mint nálunk a sárga-feketét. Közös vámterületük, közös külképviseletük volt, mint nekünk, s hozzá öt millió svéddel szemben alig két millió volt a norvég. Mindkét nép szegény, de a svédek e tekintetben is nagy előnyben vannak a norvégek fe­lett, kiknek meredek sziklái közt alig terem valami s kiket a tenger halbősége lát el keresettel és eledellel. Az ellentétek s az ebből fejlődő fe­szültség tehát elég nagyok voltak a két nemzet és a svédek pártján álló ural­kodó között. Sokszor állott úgy a do­log, hogy a háború nyilt kitörésétől le­hetett tartani. Ám a norvégek nem en­gedtek s ma már teljes a függetlensé­gük. Engedni kellett a királynak és a világ tanúja lett, hogy egy nemzet, tisztán jogaihoz való szilárd ragaszko­dásával kiküzdötte szabadságát. A nél­kül, hogy egy fegyver eldördült volna, a nélkül, hogy egy csöpp vér a füg­­­­getlenség kivívása közben a földet be­szennyezte volna. Csak pár évvel ezelőtt fordult a nor­vég kormány hozzánk, magyarokhoz, hogy a zászlók használata dolgában a nálunk divó szokásokat megismerje. S ma már ki van küszöbölve a svéd szin Norvégországban; mi pedig gyönyör­ködhetünk a kétfejű sasos sárga-fekete zászlóban a budai várpalota ormán. Mi tette lehetetlenné Norvégiában a forradalmat? Az alkotmányos küzdelem. Ez pedig abból áll, hogy a nemzet, mint egyetlen ember szilárdul megáll jogai mellett s ezt mondja a királynak: felséges úr, tisztelünk, mint az állam legelső tisztviselőjét, de jogainkból csak az istennek engedünk, földön született embernek soha. Ha azt akarod, hogy tiszteljünk, te is tartsd tiszteletben a törvényeket és jogainkat. így gondol­kozik és igy cselekszik egy férfias nép s egy ilyen nép elhatározásán százszor is eltöpreng az uralkodó, mig kimondja a vétót. A norvég nem formuláz és nem tekinti bölcsnek, ki jogait saját maga rendez az előnyösen ismert Hagy m­aradékeladást ma női divatáruháza jaíisisokzon ■-­ női ruh­al­ermékben, ...'------ és különösen selymek, mosó blous, bársony és más mosó-czikkekben óriási árleszállítás mellett, mely körülményt­­. olvasó-közönségünknek saját érdekében tudomására hozni kötelességünk.

Next