Szabadság, 1901 (10. évfolyam, 1-105. szám)
1901-05-25 / 42. szám
1901. május 25. SZABADSÁG egy olyan leánynyal, ki az élet küzdelmeit kissé már ismeri s ki hozzá van szoktatva ahhoz, hogy a kötelességeket pontosan, okvetlenül teljesíteni kell. Vagy kizárja-e a tanulás, hogy egy leány a házias foglalkozásokban némi tájékozottsággal rendelkezzék? A tisztelt czikkíró úr egy esetben helyesli a nőknél a tanulást, t. i. hogy ha éheznek. De várjon ki biztosit arról bárkit, hogy ha most jólétben él is, nem fog-e ínséget szenvedni a jövőben ? Vagy ha meg is tanult esetleg mosni, oly helyzetbe kerülhet, hogy így sóhajt fel. Bárcsak tanultam volna olyasvalamit, mivel most fenntarthatnám kicsiny gyermekeimet. Ha a férj meghal s nyomorban hagyja özvegyét, felnevelheti-e az árváit mosással és főzésel ? Az ember nem élhet úgy, mint a mezők lilioma; a gyermekeknek enniök, ruházkodniok, tanulniok, szóval élniök kell. Még egy dologban óhajtanám nyilvánítani szerény nézetemet s ha e nézetem helytelen, úgy belátom, hogy nem nőnek való a vonal fölé való emelkedés. — Azt hiszem ugyanis, hogy nincs a világnak az a tudománya, mely a nőből — kit a Teremtő azért alkotott, hogy érzése finomságával, szive nemességével diadalra segítse a szeretetet — kiolthatná a szeretetet. Nincs-e szive egy nőnek, ki tanulságát embertársai javára fordítva, elmondhatja : jó voltam, segítettem a nyomorultakon, felszántani segítettem a kétségbeesés könnyeit s szétoszlattam a kételyt a tudatlanok lelké-ben. S hogy ezt elmondhassák, arra törekszenek azok az annyira elitélt emancziprt . Egy előfizető leánya, nem annyira turul, mint magyar bőrbe bujtatott, csúnya, utálatos scétfejű sas. A hírhedtté vált „Turul“ Miskolczon is nyitott fióküzletet. Azaz, hogy fenn volt ez a fiók, csak a régi mödlingi czégtáblára pingálták rá nagy fekete betűkkel a „Turul“ szót. Ott ékeskedett ez az új czég és nem is tűnt szembe senkinek, hogy létezik, egész addig, míg a „Turul“ ügye országos botránynyá nem nőtt a szubvenczióra való halászat miatt. A „Turul“ miskolczi bizományosának dicséretére legyen mondva, ő nem igen titkolta a czég mödlingi eredetét. A „Turul“ czipőgyár alá oda pingáltatta egész őszintén, hogy: Ezelőtt mödlingi czipőraktár. És csodálatos, mégsem Miskolczon jöttek rá arra, hogy a „Turul“ és a medlingi egy és ugyanazon czég, nálunk, hol ezt a czégtábla is nyíltan elárulta, hanem Szegeden, ahol pedig ugyancsak titkolták a hangzatos czégér valódi mibenlétét. Az országosan megindított mozgalom következtében a „ Turul“ miskolczi üzletéről szép csendben levették az uj czimet s megmaradt ott a rég felírás, igy : Mődlingi czipőáruk. »Turul« tehát nincs már Miskolczon — egyszerűen elrepült a hangzatos czégévül felhasznált, de hirtelen leleplezett madár. A „Túrul“ — elröpült. (Megcserélt miskolczi czégtábla.) A mődlingi czipőgyár magyarországi visszaélései, amelyet véletlenül a szegedi iparhatóság pattantott ki, egyre nagyobb megbotránkozást keltenek országszerte s hatóságaink a legnagyobb szigorral lépnek fel aTurulmadár ellen, amelyről kisült, hogy ön egész élete megfeleljen ezen szerencsés kezdetnek. Ma, szemben ezen nemes úrnővel, aki gondoskodik az ön életmódjáról, szemben ezen polgár katonákkal, akik fegyvert fogtak az ön tiszteletére, szemben ezen meghatott néppel, amely egybegyűlt önt dicsőíteni, vagyis inkább dicsőíteni önben az erényt, kötelezze önmagát komoly fogadással a város iránt, mindnyájunk iránt, hogy ifjúságának kiváló példáját fogja nyújtani holta napjáig. »Ne feledje ezt el, ifjú ember. Ön az első maga remény eme földjébe vetve, adja nekünk azon gyümölcsöket, amelyeket öntől elvárunk.“ A polgármester három lépést téve kitárta karjait és keblére zárta a zokogó Izidort. Igen, a Rózsaim zokogott, anélkül, hogy tudta volna, miért, zavart meghatottsággal, büszkességgel, üres és vidám elérzékenyüléssel. Azután a polgármester az egyik kezébe adott egy selyem erszényt, csengő aranyokkal, ötszáz frankot aranyban ! . . . a másik kezébe pedig egy takarékpénztári könyvecskét. És komoly hangon mondá : .Hódolatot, dicsőséget és gazdagságot az erénynek.« Desbarres parancsnok „Bravó !“ kiáltását a gránátosok utána zúgták, a nép tapsolt. Husson asszony időnkint a szemeit törölgette. Aztán helyet foglaltak az asztal körül s a diszebéd kezdetét vette. Végtelen és nagyszerű lakoma volt ez. A sok fogas étel egymást érte ; a sárga almabor barátkozott a veresborral a szomszédos poharakban és összevegyültek a gyomrokban. A tányércsörgés, társalgás és a halkan szóló zene együtt egy folytonos átható zajba olvadtak össze, amely ki-kicsapott a fényes nyári jégbe, ahol a fecskék röpködtek. Husson asszony megigazíta időnkint az egyik fülére lecsúszott fekete selyem parókáját, Malou tiszteletessel dikurálván. A polgármester izgatottan politizált Desbarres parancsnokkal, Izidor pedig evett, Izidor ivott úgy, mint hogy ha soha sem evett, és soha sem ivott volna. Szedett, meg újra szedett minden ételből, miután mindjárt eleinte észlelte, hogy mily kellemes érzés az, mikor gyomra megtelik mindenféle jóval, amelyeknek már a szájba vitele is gyönyört okoz. Ügyesen kikapcsolta a nadrágja csatiját, amely mind jobban jobban szorította potrohát, és lassacskán — egy kissé aggódva bár a hófehér nadrágjára löttyent bor foltja miatt — lassacskán felhagyott az evéssel, hogy poharát szájához vigye és mennél tovább ott tartsa, lassacskán élvezvén az ivás kéjét. Majd felhangzottak a toaszok. A nagyszámú felköszöntőt nagyon megtapsolták. Esteledett, már dél óta asztalnál ültek. Már a völgy felett is finom kékes köd úszott, a patakok és rétek lenge éji leple ; a nap a láthatárt érintő ; távolról a legelők ködében a tehenek bőgése hallatszott. A lakoma bevégződött, indultak le Gisors felé. A menet most már felbomlott és össze-vissza vonultak haza. Husson aszszony Izidort fogta karon és őt sok, fontos és kitűnő tanáccsal látta el. Megállották a gyümölcsös kofa kapuja előtt és a Rózsafiút az anyjánál hagyták. De az anyja még nem volt otthon. Meghívta a családja, hogy ők is ünnepeljék meg a fia dicsőségét s a nővérénél ebédelt, miután a diszmenetet elkísérte egészen a diszebéd sátráig. Izidor tehát egyedül volt a bódéban, mialatt leszállt az éj. (Vége köv. ÚJDONSÁGOK. — Piros pünkösd napja. A keresztyén világ holnap ünnepli a szentlélek eljövetelének magasztos ünnepét. A természet ilyenkor legszebb pompájában, virágzásban van. Üde lég és illatár a levegőben, hit és remény az emberek lelkében. Szebb és csengőbb ilyenkor a templomba hivogató harangok kongása, kedvesebb és lágyabb az egymást szerető emberek hangja. A pünkösdi szent ünnepek alkalmából lapunk t. olvasóinak, barátainak és munkatársainak boldog ünnepeket kívánunk ! — Ünnepi isteni tiszteletek. A pünkösdi szent ünnepnapokon a miskolczi ev. ref. egyház templomaiban a lelkészek a következő sorrendben végzik az isteni tiszteletet: Az avasi templomban mind a két napon Nagy Ignácz lelkész és Sólyom Gyula segédlelkész ; a Kossuth-utczai templomban: Tóth Dániel esperes-lelkész, dr. Tüdős István sárospataki theológiai tanár és Zarándy Bertalan segédlelkész ; a deszkatemplomban Kun Bertalan püspök és Füry Lajos segédlelkész. Az úri szent vacsorát mind a két napon délelőtt mind a három templomban kiszolgáltatják. — Zenés mise a Minorita templomban. Pünkösd első napján reggel 8 órakor a Minoriták templomában zenés mise lesz, mely alkalommal többek közreműködése mellett Kummer Ágoston tábornok neje fogja a mise szóló részeit énekelni. — Lovagias affér. Dr. Tarnay Gyula alispán és Melczer Gyula földbirtokos között fölmerült lovagias ügyet csütörtökön, e hó 23-án délután 5 órakor fegyveres utón intézték el. Dr. Tarnay Gyula segédei, Kozma Elek miskolczi ügyvéd és Elek Kálmán földbirtokos, Melczer Gyula segédei Szentiványi Árpád országgyűlési képviselő és Potóczky Dező földbirtokos voltak. A párbaj a fegyverbiróság által megállapított feltételek mellett pisztolylyal 25 lépésről egyszeri golyóváltással a lovassági laktanya lovardájában folyt le. A felek mindketten sértetlenek maradtak. Kibékülés nem történt. A miskolczi református női filléregylet e hó 20-án délután 4 órakor az urak-utczai elemi leányiskola helyiségében özv. Patay Gyuláné Szathmáry Király Anna elnöklésével választmányi ülést tartott. A magas színvonalon álló és emberbaráti szeretettől áthatott eszméktől duzzadó elnöki beszéd a jóltevők egyik fényes istápolójainak ajkairól, csillogó bizonysága volt az áldással munkálkodó egylet eredményes múltjának. Kun Kálmán pénztárnok érzelemtől áthatott hangon ad a maga és a többi tagok nevében őszinte hálájának kifejezést, hogy azt az úrnőt illeti az üdvözlet, ki az egylet fellendítéséhez legnagyobb mértékben hozzájárult még pedig egyszerűen, szerényen, kerülve a külső fényt és pompát, csupán lelki gazdagságát csillogtatva. Lelkes éljenzés hangzott fel a a pénztárnok szavai után, melyet az indítványok tárgyalása követett. A tárgyalás során a közgyűlés határozatilag kimondta, hogy új tagok gyűjtésére kérő íveket fog köröztetni, hogy egy, az egylet ügyeit folyton éber figyelemmel kísérő városi elnököt .