Szabadság, 1902 (11. évfolyam, 1-103. szám)
1902-01-01 / 1. szám
SZERRKESZTÓSEBEH KIADÓHIVATAL Széchenyi-utéza 34-ik szám. SZELÉNTI és TÁRSA nyomdája. A lap megjelen minden szerdán és szombaton. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: RUTTKAY MENYHÉRT. Helyettes szerkesztő: BUDAI JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Negyedévre 2'60 kor Egyes szám ára 14 fill. A XI. évfolyam. 1. sz. Szerda, január 1. Miskolcz, 1902. SZABADSÁG ! MISKOLCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁRT KÖZLÖNYE. Az első nap. Alig virradt, újra alkonyul. Alig kezdettünk meg egy évet, csakhamar a végére jutottunk. A mi életünk homokórájának fövénye ismét lefutott. És még alá sem ért, meg sem pihent az utolsó homokszem, a sorsnak folyton működő keze azt a homokórát ugyanazon pillanatban a másik felére fordította. Íme most már megindult az újabb időhatárnak első homokszemes rohanó futásával így időben éljük perczrőlpercre, óráról órára az új évnek első napját s utána, nem kevesebb gyorsasággal éljük át az éveket. Minden embernek egy évvel lett hoszszabb a nullja, s egy esztendővel rövidült meg jövője. Eszébe jut ez minden gondolkozónak s önként tolul nyomába az a nagy kérdés, vajjon érdemes volt-e átélni a múltat, — vajjon érdemes lesz-e tovább élni a jövőt ? A mitt időkből inkább a rossznak, a fájdalomnak, a keserűségnek emléke támad fel az agyban és a szívben, — de már a jövő felé csakis a jónak, az örömnk, a boldogságnak biztató reménye vezet. Akit a sors ma összehoz embertársával, az úton-útfélen mondja is, hallja is, az egymás nyomában kelő jó kivonatot abban a megszokott, változatlan formájában : „Boldog új évet!“ Az egyiknek lelkéből szól az üdvözlés, a másiknál érdek, alárendeltség viszi szájára, a harmadik pénzért teszi, a negyedik udvariasságból hangoztatja, az ötödik szokásból dobja oda, — és mégis a meleg szívnek, az őszinteségnek ugyanaz a logikája, mint az érték nélküli kijelentésnek. Miért? Mert ha elmondjuk és elfogadjuk azt, hogy az új év boldog legyen, akkor elmondottuk és elismertük azt, hogy az elmúlt évben, a kívánt és keresett boldogságot meg nem találtuk. És ez így is van. Nemegy évben, de egy egész életen át keressük, imádkozzuk, kutatjuk, kérjük és követeljük a boldogságot, és ugyan hány ember érte azt el, hány mondja el magáról, hogy ő boldog? A sorsüldözött, a szerencsétlen, a nyomorult, — a boldogságot csak elképzeli, csak álmodja, s talán csak egy darab kenyérhez köti azt, — de nem ismeri. Ez tehát nem boldog. Akiről pedig az emberek látják és hiszik, hogy ő boldog, az meg azért tartja önmagát boldogtalannak, mert van vágya, amit még el nem érhetett; van gondolata, a mely még nem vált be; van eszméje, a mely még nem érvényesülhetett és van szive, a mely örömmel még nincsen egészen tele, íme ez sem boldog. Ki hát a boldog? Talán a gazdag, a ki a röptű óráiban mindig félve gondol a hamar elmúlás perczéről? Talán a lángszellem, a kit tudása felvilágosít az ember hitványságáról, semmiségéről, szemben az örök természet csodás ereje és nagyságával? Talán a nagyság s a bíbor övezte hatalom, ahol az emberek akaratát, vágyait és cselekvési szabadságát a családi és udvari szabályok békéi tartják lenyűgözve? Talán a tömegek vállairól kiemelkedő népszerűségek, akiket ma istenítenek és holnap a sárba tipornak le ? Talán az emberi szépségek, amik csak azért tartanak oly rövid ideig, hogy hosszabb legyen utána a csalódás és keserűség? Avagy talán a hírnévnek, a dicsőségnek részese, a kit agyonünnepelni szoktak és a kit kimerültté tesznek a nagygyökhöz dörgölődzők tolakodása s a talpnyalók léhasága? A jó nyomában a rossz, a fény nyomában az árnyék, az élet nyomában az örök megsemmisülés. Ez az igazság. De a rideg igazság nem boldogság, bár az öntetszésnek és megelégedésnek jelenségei ott ragyognak arczán a gőgösnek, a butának, a rajongónak, a fösvénynek, a hiúnak, a czím- és rangkórosnak és mindazoknak, akiknek fényében az emberi gyarlóságoknak csak egyike, vagy másika jutott túlsúlyra, a többi gyarlóságok felett. Akárhogy hányjuk, vetjük, nézzük és kutatjuk a boldogságot, azt legfeljebb csak a pillanatokban találjuk meg, amely pillanatok elvesznek egy egész élet ezernyi változataiban. Nem árt az, ha az új évnek első napján gondolkozunk egy kissé az emberi életről, magunkról s arról, hogy ez a mi életünk nem egyéb egy nagy kötelességnél, amelyet nem a magunk, hanem mások boldogításáért kell betöltenünk. És a legnagyobb kötelesség a sok között az, hogy dolgoznunk, törekednünk fáradnunk és áldoznunk kell a közügyekért, a magyar hazának jövője és boldogságáért. Ez legyen az új évnek eszméje, iránya, tartalma. Az első napon, melyen egy év kezdődik, gondoljunk mi munkánkra, a mi kötelességeinkre, azokra, amelyeknek fáradtsága és betöltése, embertársainkat, hazánkat boldogítja. Ennek a hivatásnak a tudata töltse be lelkünket az első napon, hogy a becsületes munka közben ne féljük az elmúlást, és hogy lelkiismeretünk akár a közeli időben, akár a távol jövőben nyugodtan láthassa lehanyatlani az utolsó napunkat. Dr. Barabás Béla: A polgármester lemondása. — Városi közgyűlés. — Mikor Soltész Nagy Kálmánt a város polgárságának egyező akarata a déli kerület országgyűlési képviselőjévé megválasztotta és ő a polgárságnak ebben bizalmát elfogadta , már akkor számolnunk kellett és számoltunk is azzal, szőnyegek, függönyök, takarók és pokróczok nagy áruháza a volt Makra-féle helyiségben (Debreczeny ház) Máhr Károly úrral szemben. Gyapjú, csipke és tüll függönyök. Futó- és szalon-szőnyegek minden minőségben. Paplanok és matraczok lószer és afrique(tengeri fű). A legolcsóbb szabott árak minden darabon feltüntetve, elsőrangú női divatáruháza a színházépületben. Szives értésére adom a tisztelt hölgyközönségnek, hogy az őszi és téli angol és franczia szövet- és selyem újdonságaim választéka beérkezett. Mintákkal vidéke készséggel szolgálok és minden rendelést bérmentesen küldök. Szigorúan szabott áraki készfizetésnél 5 százalék engedménynyel.