Szabadság, 1903. január (12. évfolyam, 1-5. szám)
1903-01-03 / 1. szám
Miskolcz, 1903. XII. évfolyam 1. sz. Szombat, január 3. SZABADSÁG «» A MISKOLCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁRT KÖZLÖNYE. SZERMESZTŐDÉS ÉS KIADÓHIVATAL Széchenyi-arcza 84-ik szám. SZELÉNTE és TÁRSA nyomdája. A lajó megjelen minden szerdán és szombaton. Felelős szerkesztő: Dr. NEUMANN BERTALAN. Társszerkesztő : BUDAI JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Negyedévre 20 50 kor Egyes szám ára 14 fill. Olvasóközönségünkhöz! A „Szabadság“ ideiglenes szerkesztésére vállalt megbízatásom letelvén, nem mulaszthatom el, hogy szives olvasóimtól e helyütt búcsút vegyek. Sohasem voltam hivatásos hírlapíró, ámde e rövid idő, melyet most e téren eltöltöttem, meggyőztek engem arról, hogy a szerkesztő és olvasó között egy oly láthatatlan, de kellemes viszony keletkezik, amely a szerkesztő lelkületéből maradandó nyomok nélkül ki nem mosódik. Másnemű elfoglaltságom zárja ki annak lehetőségét, hogy ezen velem szellemileg összeforrott lap vezetésénél megmaradjak — és amikor ezt teszem, megragadom egyúttal az alkalmat arra is, hogy jeles munkatársaimnak legbensőbb köszönetemet fejezzem ki azon odaadó fáradozásukért, a melylyel engem feladatom megvalósításában támogatni szívesek voltak. Miskolcz, 1902. decz. 31. Hazafias üdvözlettel Dr. Kurcz Jakab. * A „Szabadság“ szerkesztésében utóbbi időkben előfordult válság végleges megoldása gyanánt e lap alapítói, pártunk vezetőségével egyetértően akként határoztak, hogy a mai naptól kezdve a „Szabadság“ felelős szerkesztője legyek. Meghajlottam a kitüntető megbízatás előtt és a midőn átveszem a tollat, melylyel a „Szabadság“ irányítása és vezetésére felelős szerkesztői minőségben vállalkoztam, kettős czélt vélek elérni. Szolgálni kívánom a közérdeket nemcsak a nagy politikai élet tág mezején, hanem szolgálni kívánom azt szűkebb hazánk, szeretett városunk és Borsod vármegye mindennapi életében is. De büszkeségemet találom abban is, hogy társul szegődhetem azon lelkes csoporthoz, a mely a sajtó munkásainak egyetemét képezi, tagja kívánok lenni a hírlapírók azon lelkes csoportjának, kik becsületes, tiszta fegyverüket az 1848. évi márcziusi nagy napok eseményeihez fűzik és eme nagy események diadalaiból merítik az erőt a következmények kivívásához. Hírlapírói, szerkesztői minőségemben a közérdeket helyezem mindenek fölé, ámde ez korántsem zárja azt ki, hogy a közérdek rovására netán megsértett jogos magánérdek meg ne védessék. Ismerem az életet, jól tudom azt, hogy a félremagyarázott közérdek szempontjából nem ritkán a jogos magánérdek szokott áldozatul odadobatni. Nem hiszem tehát, hogy egyedül állok, midőn ezt helytelenítem, épen ezért e lapok hasábjai pajzsul fognak szolgálni a jogtalanul megtámadottnak. E lapot politikai pártom vezetői alapították. Ismerem elveiket, magam is ez elvek szerény harcrosa vagyok, természetes tehát, hogy amaz elvek és érdekek terjesztése és támogatása első rendű hivatásomat fogja képezni, viszont azonban kijelenthetem azt is, hogy helyi kérdésekben kizárólag pártpolitikai szempontok által nem vezettetem magamat. Ezen kérdésekben a saját meggyőződésem szerinti üdvösét és hasznosat fogom követni és támogatni annál könnyebben, mert legkevésbbé sincs okom attól tartani, hogy nézeteim kifejezésre juttatásánál bárki, de különösen politikai pártom helyi vezetői részéről legtávolabbról is korlátoltassam. . A helyi sajtóhoz való viszonyban nemcsak a kollegialitás, de a férfias higgadtság is szolgál vezérelveimül. Tárgyilagos bírálat nem sértheti a közélet emberét, személyes torzsalkodásokat pedig a sajtó hasábjain megengedhetetleneknek tartok. Hogy mennyire fog sikerülni ez elhatározásaimnak megvalósítása, az erőm és tehetségemen kívül szíves olvasóim jóindulatú támogatásától is függ ; ezt tiszteletteljesen kérve vagyok hazafias üdvözlettel Dr. Neumann Bertalan, a „Szabadság“ felelős szerkesztője. A komédia vége. Az évek óta tartó kiegyezési komédiának valahára vége szakadt. Széll Kálmánnak sikerült a „monarchia“ nagyhatalmi állását megmentenie Magyarország érdekeinek feladásával és elalkuvásával. Igen, feladásával és elalkuvásával, mert hiszen a Bánffy és Badeni közt 1898-ban megkötött kiegyezésen történt a módosítás. A Széll alkujában kezdettől fogva a végéig, sohasem volt szó arról, hogy a kiegyezés" a magyarokra hátrányos, hogy minket a szó szoros értelmében az osztrákok már a Bánffyféle alkuban becsaptak. Ellenkezőleg, mióta Széli az alkudozás fonalát Körberrel felvette, mindig és állandóan csak az úgynevezett osztrák sérelmek reparálása volt napirenden. A kiegyezésben tehát másodszor is le vagyunk főzve. Széli elfogadta az újabb feltételeket, tehát rontott a Bánffy-féle silány kiegyezésen is. Hanem azért a monarchia nagyhatalmi állása meg van mentve s ez a fődolog. A király ráparancsolt Széll és Körber urakra, hogy a kiegyezésnek meg kell lenni s mi természetesebb, hogy a király szava mellett Magyarország érdekeinek el kellett némulni ezúttal is. Ha az osztrákjai ott túl veszekednek s összebékíteni őket nem tudják, odadobják koncznak a mi érdekeinket, hogy ezen kibéküljenek. Azt a pár hónapi békességet, melyet az osztrákok a kiegyezés idejére megkötnek, a mi évtizedre szóló anyagi érdekeink megrontásával kell megfizetnünk. Így kellene annak történni, hogy magyar államférfi felfogásában ha alkudozik az osztrákkal, legelől a magyar érdekek védelme szerepel s csak azután jöhetnének a közösök. Ám ez nem így van. A mostani kiegyezés is megmutatta, hogy az alkudozások mérlegének a serpenyőjét nem az igazság billenti jobbrabalra, hanem az erő. Macht geht vor Beeilt, mondotta Bismark. Odaát az osztrák közvélemény mint egy ember AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. f