Modellezés, 1971 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1971. január / 1. szám
Az MHSZ kiváló sportolóit kérdezzük: HOGYAN CSINÁLJA? Egy sorozatban hét OB-t nyerni — s közben EB-t is — ritka szép teljesítmény! Ezért jogos a címben feltett kérdés Horváth Istvánhoz, a 10 cm3-es sebességi hajók szombathelyi nagymesteréhez. — Nyolc éve hajózom, s az előző modellező ismereteim alapján az első pillanattól nagyon komolyan vettem ezt a kategóriát. Elvem, precízen, logikusan, az előző tapasztalatok figyelembevételével építeni és versenyezni. Nincs olyan kis rész, mely elnagyolható lenne! Az olasz Malfattivo tervei alapján indultam el, s lépésről lépésre alakítottam ki a saját hajómat. Konzervatív vagyok, csodamegoldásokban nem hiszek. A súly rovására is hajlandó vagyok erős, stabil testet építeni, csak ne legyen rezonancia ... A hajó lelke a motor. Legalább két közel egyforma motor szükséges, melyeket úgy kell ismerni, mint a saját tenyerünket. Bejáratni óvatosan kell, 2 perc üzem, azzal az üzemanyaggal, amit használok, leállni, majd újra ismételni! A motort magam hagyni tilos! így érhető el, hogy versenyen nem kell a modellt „ostorozni”, hanem egyből indul.. . Szólni kell az üzemanyagról is. Nincs itt sem csodaszer. Az olajat nem kell sajnálni, 10% alá menni nem szabad, s a nitrometánnal 55—60% fölé menni sem érdemes. A csigaátmérőim 58 és 62 mm, az emelkedésük 150—180 mm között változnak s a hátsó élük egyenes. Ezen belül a mindenkori motorhoz és testhez megfelelőt hosszas kísérletezés után lehet csak megtalálni. S még egy apróság: ha egy új hajót tervezek, már előre elhelyezem az üzemanyagtankot, s nem utólag építem be oda, ahol éppen hely van... A tökéletes üzemeltetésnek ez alapfeltétele. Ha van egy jó, üzembiztos hajó, akkor jöhet a tréning. Mennyi? Amennyi időnk van! Tréningezni és tanulni ebben a kategóriában nem lehet eleget... Szabadon repülő OB-történet — tanulságokkal A mechanikus kategóriában az 1970. évi OB-n öt start után Meczner András és Kempf István állt 900 mp-cel az élen. Debreceni Tibor bejelentette a négy perc „felkészülési időt” s ugyan az ebéd is tálalva volt, de azért mindenki maradt. Érezni lehetett, itt valami érdekes lesz még... A két döntős egymástól 50 méterre állt fel, s amikor a Pataki-féle termikmérő kilendült, Kempf indított és dobott. 3,5 mp!? motorjárattal felment gépe úgy 25 méterre és a beállt dermesztő csendben Pista barátunk homlokához kap, feljajdul, elfelejtettem a klipszet beállítani...! Igen, ez a maximális versenyizgalom. Meczner „tanácsadói” azonnal hozták az ötletet: András ne kockáztass, az 25-ről egy perc alatt leesik, ne időzíts 4 percre, csak 2-re, az is elég... Meczner előtt felrémlik a három év előtti OB. Akkor Szécsényivel volt hasonló „vitája”, de a hatodik startban gépe eltermikelt s utána vesztett... Azután úrrá lesz rajta a becsvágy, itt győzni kell, nem variál, s startól, 4 perces időzítéssel. Milyen óriási szerencséje volt! Mert Kempf gépe még mindig köröz 25-ön, sőt mintha emelkedne? A szurkolók nem hisznek szemüknek ... Innen fogja kirepülni a 4 percet? Kirepülte! Olyannyira, hogy a végén magasabban volt Mecznerénél.. . Mikor az időmérők leállították az órákat, s bejelentették a 7. startot, mindkét fiúnak nagyon melege volt! Tanulság: egy jól vitorlázó modell s egy „kis” termik csodákra képes, valamint, szép és jó is a taktika, de versenyen a maximális eredményre kell minden áron törekedni. Ha Meczner vette volna azt a bizonyos „2 perces lapot” akkor szegényebb lenne egy OB-győzelemmel, s gazdagabb egy keserű tanulsággal! A két versenyző párharcára még soká fogunk emlékezni. Nemzetközi versenyeinkről általában A magyar modellezők az évek hosszú során kitűnő eredményeikkel jogos rangot vívtak ki maguknak nemzetközi, viszonylatban. Éppen ezért szívesen látott vendégei a rangos külföldi versenyeknek. Ismert tény, hogy nemzetközi verseny megrendezése komoly anyagi áldozatot, kíván, minden esetben. Ez csak a széles körű összefogás —, nevezzük nevén: mecénások, erkölcsi és anyagi támogatók — segítségével lehetséges. Nos, a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Magyar Modellező Szövetség, és a Modellező Klubok jó munkájának, rangjának elismerése, hogy ma már hazai viszonylatban is lelkes támogatói vannak a modellező versenyeknek, s a kitűnő kollektív munka gyümölcsei (alfabetikus sorrendben!) az Alkotmány Kupa, a Hajdú Kupa, a Mecsek Kupa, a MOM Kupa, a Rába Kupa, a Savaria Kupa, a balatonfüredi vitorlás és a budapesti lejtővitorlázó-verseny. Ezek kivétel nélkül nemzetközi versenyek (s még hány „csak” hazai jellegű verseny van), melyek rangosak, jegyeznek a nemzetközi naptárban is. A siker oroszlánrészesei versenyzőink, az ő érdemeik elsősorban, hogy találkozni akarnak velük a riválisok. De róluk a riportokban minden esetben megemlékezünk. Most azoknak szeretnénk név nélkül köszönetet mondani, akik erkölcsileg és anyagilag megteremtik a versenyek rendezésének, a versenyzők felkészülésének lehetőségeit. Széles a skála! Ismerünk minisztert, megyei tanácsi vezetőt, vezérigazgatót, s lelkes aktivistákat — az MTI és MHSZ vezetőkről most nem is szólva! —, akiknek ma már a modellezés szívügyük, s erkölcsileg, anyagilag mellettünk állnak! Elsősorban ezért van lehetőség a rangos hazai kupaversenyek megrendezésére, s ez a garancia a jövőbeni még nagyobb sikerekre. Külön érdemük ezeknek a versenyeknek — itt, nem a reklám dominál. Első az eredmény, a sportbaráti kapcsolatok létesítése és erősítése. Talán ez is a varázsuk a mi versenyeinknek. Talán ezért van az, hogy aki egyszer itt volt, az jön legközelebb is. Nem lehet véletlen, hogy minden esetben dicsérik a rendezést, az ellátást, a versenyt. S ez nem kis dolog! Büszkék lehetünk rá, hogy versenyeink méltó helyet foglalnak el a nagy és nem is szerény nemzetközi programban. Közös ügyet szolgálunk, s a példa bizonyítja, az összefogás mindenki számára hasznos. Amikor jóleső elégedettséggel nyugtázzuk sikereinket, akkor csak egy cél lebeghet előttünk: a jövőben még nagyobb egyetértésben dolgozzunk! Hisz célunk közös, eredményeinknek minden sportszerető ember örül, s végső fokon tovább erősítjük, gyarapítjuk a lelkes magyar modellezők idáig sem kis tekintélyét. 3