Modern Nyelvoktatás, 2011 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 2-3. szám - Szépe György: Zsolnai János (1935-2011)

, Szépe György a milliós nagyságrendű feladatot segíthetik, valamint a mindehhez szükséges széles kísérletező, majd gyakorlatban tanító gárdának a megszervezéséért és folyamatos gon­dozásáért. S emellett élnie kellett a - szinte egész országban körbeütött - próféta bé­kétlen életét. Nekem erről a XVI. századi protestáns papok sorsa jut az eszembe. Tanítóból lett tanárképző főiskolai magyar-történelem tanár, majd főiskolai tanár­segéd és temérdek munkahelyen megfordult újító szándékú munkatárs vagy vezető, aki ezért vagy azért kénytelen lett továbbállni. (Ebben a korszakban ígéretes nyelvjá­ráskutatónak ismerték, vö. Szépe és Végh 1959). Viszonylag békés korszaka volt a kaposvári Tanítóképző Főiskola, amelynek Magyar Tanszékéről, majd Neveléstudományi Tanszékéről szervezte 1975-től a közeli Csököly községbeli hátrányos helyzetű (nagyrészt roma származású) kisiskolások magyar anyanyelvi nevelését. Ekkortól kezdett el kamatozni az a sokféle tapasztalat és ismeret, amelyet felhalmozott addig is mozgalmas élete során. Kutatását az MTA Nyelvtudo­mányi Intézet „avantgarde” jellegű „Fiatal Nyelvészet” a helyszínen tanulmányozták­­ úgy is mint a szociolingvisztikának első magyarországi iskolai alkalmazását. A kutatást összefoglaló kötet (Zsolnai szerk. 1976) előszavában próbáltam visszaiga­zolni a vállalkozás alkalmazott nyelvészeti érdekességét (Szépe 1976: 7-10). Ezt követően a Kaposvári Főiskola szekszárdi kihelyezett tagozatán, majd az UNESCO támogatásával Veszprémben létrehozott Országos Oktatástechnikai Köz­pontban folytatta kutatásait. (Épp jelen voltam a nemzetközi szervezet központjában, amikor ott bejelentették ennek az új központnak a megszervezését. Máig rejtélyes számomra, hogy hová tűnik el egy ilyen kontinentális szenzációt jelentő központ a magyar nevelésügy mezejéből.) Zsolnai József alsó tagozatos anyanyelvi-irodalmi-kommunikációs nevelési projek­tuma [NYIK] Szekszárdon került be a 6. számú Országos Távlati Tudományos Terv [OTTK] 6. számú kutatási főirány nyelvi és kommunikációs részébe (amelynek én lettem a koordinátora). Figyelemre méltó, hogy (a) egy kutatási és oktatási/nevelési keretben kapott helyet az alsó tagozaton az anyanyelv és az irodalom, (b) ez a kom­munikáció segítségének igénybevételével történt, (c) emellett számos köztes feladat, például könyvtárhasználat, szociolingvisztikai gyakorlatok is bekerültek a nevelési területbe (tantárgyba). Zsolnai József Veszprémből 1980-ban a budapesti Oktatáskutató Intézetbe került. Itt kutatócsoportjával elsősorban a képességfejlesztés témájának kutatását irányította. Majd az alsó tagozatra irányuló kutatásainak óvodai lehetőségeit tanulmányozta. Ebben az időszakában szervezte meg a fővároshoz közel eső Törökbálint nagyközségben az „értékközvetítő és képességfejlesztő” projektumához [ÉKP] kapcsolódó kísérleti isko­láját. Ekkoriban kezdte el a tanítóképzés megújításának munkáját is a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán. Megjegyzendő mindkét nagyméretű szellemi vállalkozásával kapcsolatban, hogy a kísérletek eredménye nem maradt meg a kísérletezők jó érzése és az irányítók szokásos pozitív vélekedése szintjén, keményen megtervezett, katonásan levezényelt, a kor nemzetközi színvonalának mérésmetodológiájával ellenőrzött kuta­tásról, annak is egy korszerű válfajáról, akciókutatásról volt szó. A rendszerváltás után 1990-ben létrejött Országos Közoktatási Intézetet Zsolnai József szervezte meg és vezette főigazgatóként. Az itt végzett tengernyi tevékenyégé­ből (az intézet kiadójának megalapítása mellett) a két folyóirat megindítását emelem

Next