Modern Nyelvoktatás, 2013 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1-2. szám - Balázs Géza: Búcsú Jónás Frigyestől (1944-2012)

4 Búcsú Jónás Frigyestől Jónás Frigyes egy kis somogyi faluból, Büssüből indult (1944. július 12.). Feleségé­től tudom, hogy apai nagyanyja nevelte, tőle tanulta a szorgalmat, kitartást, munka­­fegyelmet, igazságszeretetet, a helyi plébánosoktól latint, kultúrát, értékrendet. Majd következett a kaposvári Táncsics Gimnázium. Az ELTE magyar-orosz szakát végez­te, Eötvös-kollégista volt. Tanulmányait 1967-ben befejezve, néhány éves középiskolai tanítás után, 1971-től az ELTE-n dolgozott nyugdíjazásáig, azaz 2006-ig, de mondhat­juk, hogy szinte a legutolsó napig, azaz 41 éven át. Feleségétől tudom azt is, hogy 1971-től nem volt nap, a szünnapokat leszámítva, hogy ne lett volna benn az egyetemen. Előbb az ELTE magyar nyelvi lektorátusán, majd 1993-tól az Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéken dolgozott. Doktori fokozatát 1975-ben, PhD-fokozatát 1999-ben szerezte meg, majd 2000-ben egyetemi docensi kinevezést kapott az ELTE Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén. Munkássága ezen a tanszéken teljesedett ki, Zsilka János és Gecső Tamás tanszékvezetők mellett. Megalapította a Magyar mint idegen nyelv oktatási programot (2003), majd a Magyar mint idegen nyelv tanárképző programot (2004). Az egyetem szigorú szabályai szerint azonban 62 éves korában, 2006-ban nyugdíjazták. Nyugdíjasként, fizetés nélkül is tanított. Ezt írta tevékenysé­géről, munkájáról, terveiről: „Hallgatócentrikus oktatóként tartanak számon. Vezetem az újonnan megalakult Alkalmazott Nyelvészeti Tudományos Diákkört, szakdolgoza­tok, tudományos dolgozatok eredményességét igyekszem egyengetni... Célom az al­kalmazott nyelvészet színvonalas művelése, a magyar mint idegen nyelv szakszerűsé­gének elősegítése. E célok megvalósítását leginkább a pedagógiai alkalmazott nyelvészet, a magyar mint idegen nyelv további kutatásával kívánom előmozdítani. Úgy vélem, hogy e területen, különösen a magyar mint idegen nyelv tanárképzésében intézményi, pedagógiai újításokra van szükség, amelyben kezdeményező szerepet tudok vállalni.” Bár az egyetemi előírások ezt nem mindig engedték, ő igyekezett elképzeléseit valóra váltani. Hallgatóiban tovább él kedves személyisége. Olyannyira, hogy ők, a hall­gatók voltak azok, akik az utolsó percekben készítettek vele egy hosszú beszélgetést az életéről, munkásságáról, nem tudva, hogy ez lesz az utolsó és így egyetlen hosszabb önvallomása, amely fennmarad. (A Magyar Rádió Tetten ért szavak című műsora is őrzi hangját.) 2012. május 25-én délelőtt megállt a szíve. Az orvosok mondták, „túl nagy volt a szíve”. Tragikus, szomorú, hogy ilyen korán elment, s milyen kifejező a magyar nyelv, mert hogy Frigyesnek valóban óriási szíve volt, amelybe belefért az egész világ. Frigyes, Frici, Isten veled! A Fiumei úti temetőben helyezték örök nyugalomra 2012. június 15-én. Balázs Géza

Next