Mohács és Vidéke, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-03 / 1. szám

V. évfolyam. 201? MOHÁCS Társa.( Megjelen Szerkesztősen : Hová ( Ifti) szellemi részét­ illető közlemények kill«lei»Jők • névint-Ilti­« 88/ . Kéziratok vissza nem kiültetnek. In Kiadó hivatal : Hová a lajming-i endelinek és k­i­­­­letásek küldendők : JHInmll János könyvnyomdájában. Egésy, évre Kjfyes példányok III , 1 fiz. iában k *i­pli a 11. k. Pécsi Állami tevésr Mohács, 1886. január­­3-án.­­ lap. a­s­á­r n­a­p. •* * *«« n­­icsuk ura Kyry M Iims.möos petit, sor egyszeri megjeleli észért fe kr., három szeri 4, t-iZN»ériért H kit. ti­.etendő. Helyesrdij külön HO kr. A nvik­t.ér egy petit sora 10 ki. 1­8­3­6. M o­h­á c­s, jgn. 1. Ismét elmúlt egy év, elmúlt minden örömével és bánatával, minden reményé­vel és csalódásával együtt. Soknak a lefolyt év kezdetén feltett jó szándékát a komoly tett és ennek folytán a.' remélt, siker követte; másnak a legjobb feltételei, mivel hiányzott benne a kellő akarat- és tetterő, sem valósultak meg . ■ így jó eredményre sem számíthatott. Várjon az új év, melynek küszöbét most átléptük, mit rejt ményben? Telje­sülnek e azon vérmes remények, melyeket első napjának reggelén hozzá fűzünk ? Habár a jövőt — mert előlünk el van rejtve — nem tudhatjuk, a múltból mégis íros -tanulságokat vonhatunk le a jövőre nézve. Ha legjobb feltételeink a múltban nem nyerhettek megvalósulást, mert nem volt meg bennünk a komoly határozottság és kellő tetterő, úgy csak rajtunk áll, hogy az új esztendőben gyengeségünkön, inga­­tH 'sávUtokon erőt, véve. '■"Hu " r * 't-r­kedjillik a kitűzött cél felé és bizton re­mélhetjük, hogy az eredmény nem fog elmaradni. Ily komoly törekvést, erős akaratot és szilárd tetterőt kívánunk ez újév küszöbén városunk elöljáróságának és képviselőtestü­letének, hogy okulva a múlt tévedésein és pótolva mulasztásait, erős kézzel kormá­nyozhassa községi önkormányzatunk sokat, hányatott, hajóját. " Sok olyan intézkedés, melytől városunk anyagi és szellemi fejlődése és evvel kar­öltve a polgárság jóléte függ, elmaradt a múlt évben, mert hiányzott a komoly tö­rekvés, a keil­­i dicsérete dolgot követ­ő e­yb­áróság mind a kép­ben egye tagja, h­a ez­t fogadás tesz, hogy po ezett bizal­mának megtel­­hető akarat és tetterővel s­z •­etlenségeire a város haladá­rsai jólété­nek előmozdítu­nkálni. A rend le­goknak és minthogy a ri­yagi vi­szonyok a kő­ ,ólag hat­nak és lekü­zd­enek ott hol valami jót létesiteni elöljáróságunk v­etünknek ez uj évben I­­1 község háztartásunkba e tekin­tetben városin burjánzt rendszertelen­ü­lesz meg­szüntetnie A rendszer isnak alap­ját a költség képezvén első gondja 1 testületnek hogy az mind y által elő ti i i'uö'íVen pef* *'- pedig’ az előző évek tapas. ■ • ■ alaposan és helyesen elkész­ően zilált anyagi viszonyainkna­k az volt az oka, hogy az előirá­­szor csak az év második felében­­. téli he, az elöljáróság és a képvselő, let, nem is tudhatta, hogy mennyi szab­ bizonyos előirányzati tétel alatt eltölteni, vagy ha a második félévben már tudta is, az elő­irányzat oly sablon­szerileg és oly felüle­tesen volt összeállítva, hogy évközben a szükséglet sokkal nagyobbnak mutatkozott, mint a­mennyi előirányozva volt. Onnan vették tehát a pénzt, a­hol volt, nem te­kintve arra, hogy az egy más előirányzati tételre elkerülhetlenü­l szükséges ; mely hiba aztán tetézve lett avval is, hogy az elöl­járóság e körülményt a képviselőtestület­nek be sem jelentette, minek következmé­nyit aztán az a sok zavar, az a ziláltság, mely községi háztartásunkat jellemzi. Ezen zavar és ziláltság egyik oka azon körülményben is keresendő,hogy nincsen rend­szeres könyvvezetésünk. A jelenlegi városi könyvvezetés mellett az elöljáróság és kép­viselőtestület soha sem lehet tájékozva az iránt, várjon az előirányzat egyes cinjeinél mennyi adatott már ki, van-e még és mennyi fedezet későbbi szükségletre. Sőt azt merjük állítani, hogy ma sem elöljáró, sem községi képviselő nem tudja,­mennyi a város aktív és passzív vagyona, s ha meg akarja tudni, napokat igénybe vevő számítások útján tudhatja csak meg, — ha ugyan általában pontosan megtudható. Pe­dig a rendszeres háztartásnak olyan­ kell lenni, hogy mindenki, a kit érdek* képes legyen bármely­ pillanatban meggyt - ./í-l . . *­­ .Ív ...gj Öl..’ .. . ) V| v , ' , i ‘ l ' . í V - fit ró!, várjon az előirányzott tételek ki van­nak-e már merítve vagy sem. Már­ többször hangsúlyoztuk lapunk­­ban, hogy az említett zavar elhárítására ok­­vetlenül szükséges egy városi könyvvivői állás rendszeresítése. A képviselőtestület is már belátta ezt s elvben a könyvvivői ál­lás rendszeresítését ki is mondotta, sőt szervezési szabályzatot — melyet, annak idején lapunkban is közöltünk — is ter­jesztett már be az erre kiküldött b­izott­­ság. És abban látjuk mi a képviselőtestü­letnek a lefolyt, évben elkövetett legna­gyobb mulasztását, hogy ezen szabályzatot TÁHOR. A forradalom alatt.*) — Moháesvidéki történetek. — Sr. TJL2Sror-A­m aE-AJS&OXITT-tól­ Az épületfal homokszeme csak parány és mégis része a büszke épületnek ; a szabadban nyugvó homokszemet egy kicsi szellöcske ölébe kaphatja és eltáncolhat azzal messze tájakra ; de az épület­­ homokszeme, me­lyet a szakértő munkás kéz felhasznál, erősíti az építményt, alkalmassá teszi azt a többi ténye­zővel, hogy az idők zordon viharát büszkén ki­állja s fenmaradjon, úgy az én feljegyzéseim is csak homokszemek, melyeket a rohamosan futó idők egy kis fugalma is a feledés sötét, nesztelen birodalmába visz el tán már holnap; de lehet, hogy idők múltával eljő a szakértő munkás, vá­rosunk történetének hivatott megírója, és nagy­szerű épületének megalkotásánál az én homoksze­meimet is felhasználhatja. Lelkem egész rajon­gásával óhajtom szülő­városom felvirágozását ; kívánom, hogy minél előbb jöjjön meg az az idő, a­midőn városunk, e bizonytalanul lépkedő gyer­mek, öntudatosan és biztosan „haladó“ férfiúvá izmosodjék, hogy megszabadulva értelmetlen daj­káitól, ö­n­m­a­g­a lábán tudjon megállni és járni, és ekkér fal is kü­zdje magát a modern Magyarország művelt­, számottevő és sulylyal biró városai közé. Virágzani fog akkor majd Mohá­cson úgy a tudomány, mint az ipar és kereske­*) Felo­lv­adtatott a kertek, ifjuság* f. c. (lep, lgy.én tar­tom is , és akkor fog megkezdődni az a lmr, mi­dőn Mohácsnak igazán lesni története, oly törté­net, melyet országunk nagy történelme is tudo­másul fog venni. El­ső akkor majd a szakértő munkás is, a ki a gazdag művelt Mohácsnak melyet akkor majd joggal sü­veznek „városinak, történetét — mert lesz kijegyezni valója­­— meg fogja írni. Nem fogja-e majd ez a történet­író Mohács monográfiájában a mi időnket".a város „sötét korszakáénak nevezi­ ? ! Elborul a lelkem, ha arra gondolok, hogy orosunk az elvonult zivataros idők után beküvekezett béke jótéko­nyan ható nyugalmát mily kevéssé aknázta ki, mily kevéssé hala­d előre, mily kevéssé okult más törekvő városok példájn, a­melyek megér­tették az új idők szellemét, a megváltozott vi­szonyok modern, igaz felvilágosodásra valló kö­vetelményeit. De hiszem, h­ogy jönni , mert jönni kell, egy jobb kor!­­ És e kor akkor fog kezdődni, ha Mohács városa visszaszerzi min­denekelőtt azt a helyet Magyarország város­ai közt, a­melylyel már birt abban az időben, a­melynek egynéhány eseményét mindjárt elmon­dani fogom, ha visszaszerzi legelső­sorban . . . önállóságát, ha ügyén­ek közvetlen vezetését az újabb kor szilvonalán álló férfiak kezére bízza, ha az igaz műveltség, felvilágoso­dás és önzetlenség lesznek azon tűzoszlopok, melyek szeretett szülővárosokat az iránytalan tévelygés pusztájából a hal­a­d­á­s Kánaán­ föld­­jére vezérlik. Anya az Isten, hogy úgy legyen. Irigylendő történetírója Mohátsnak, a­ki ennek a kornak az eseményeit fogoa majdan megírni ! Nem eléggé szabatosan fejeztem ki maga­mat előbb, milyőn elmondandó történeteimet Ma­gyarország nagy korszakából; a magam homok­szemeinek mondottam; tartozom az igazságnak kimondani azt, hogy azokat legnagyobb részben mások hordták össze, én csak íme felhasználóm­, formába tömöríteni a kész anyagot. Buzgó mun­kásaim voltak e dolgomban B­á­r­á­n­y­­J­ó­­z­s­e­f és J­a­h­o­d­a F­e­r­e­n­c polgártársaim, kiknek ezennel itt nyilvánosan köszönetet is mondok önzetlen fáradozásaikért; ha ők nincse­nek, úgy talán még sok ideig a feledés sűrű ködében maradnak a „mohácsvidéki történetek“ ama korszak történetei, melyek minden magyar lelkéhez és szívéhez mindenkoron meg fogják találni a legegyenesebb, a legközelebbi utat. Mo­hács hálájára tették e polgártársaim,érdemesekké magukat; adjon a gondviselés városunknak ezu­tán is oly buzgó, gondosan megfigyelő króniká­sokat, mint a­milyenek ők voltak. * ‘-i: * Az idők méhe megszülte az új korszellemet, homlokára a szabadság, egyenlőség és testvéri­ség drágaköveivel ékesített diadéma volt tűzve. A kiváltságok elvénhedt rendszere haldoklott, a szolgaság végvonaglásban sínylődött görcsös ráin­gadozások közepette,­­ szabaddá lett manden polgár, szabaddá lett a gondolat. Hazánk meg­értette a korszellemét, a fővárosban megtörtént a korszellem lelkesítő szavára a vérnélküli for­radalom. Volt valami villám­­­­folyama levegőben; az ország legtávolabbi részén is a legrövidebb idő alatt megérezték azt a csodás hatást, a­mely az ország szívének feldobbanásából eredt. Mohács már akkor is egyenes összeköttetésben volt a fővárossal , a Dunán járó gőzbajok magukkal bírták azt a levegőt, m­­ím a szabadság

Next