Mohács és Vidéke, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

VII. évfolyam. német­­ utca 82/ .Kéziratok vissza nem kín­delnek. / 74 Kiadó hivatal : Hová a la­pin elrendelések ás hirdetések küldendők: Uland­l János könyvnyomdájában. ftg­ész évre 4, félévre 7, negyedévre 1 fil. leg­yes szán 10 kr. Eg­yes példányok l­lándl .János dnyvnyomdájá­ban­ kaphatók. Pécsi 1. szám.­­ Álldffii Avénáis Mohács, 1888. január 1-én. Me­g*­j­e­l­e­n m­i­n­é 3­n vasárnap. Szerkesztőség : Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők ? Előfizess: JT Slirdntésflk ára : ■ OS petit nor egy»term­­.­ «-jelenéseél I, f «7-er­ i 4, tizszerio «r­.etemlő. h­élye^dii idífiíli 3(1^In. A n­y i Iztír egy petit sora 1(1 Ur. Siáron­ Tisztelt olvasóinkhoz« Jelen számmal lapunk hetedik évfolya­mába lép. Lapunk ezen hat évi fennállása alatt, noha fentartása úgyszólván nem volt egyéb a létért való nagy és nehéz [küzdelmeknél, mégis ernye­­detlen kitartással, szívós munkássággal és tán­­torít­atlan igazságszeretettel maradtunk meg helyünkön, hogy városunk és vidékünk kulturá­lis haladásáért, anyagi és szellemi érdekeiért küzdjünk. S ha talán nem is tudunk nagy ered­ményeket, fényes győzelmeket felmutatni, annyit mégis teljes önérzettel merünk állítani, hogy nem egy kulturális eszmét segítettünk megvalósítani, nem egy közérdekre vonatkozó kérdést sikerült a megoldás stádiumába juttatnunk. Azon szent meggyőződéstől áthatva tehát, hogy lapunk vá­rosunk és vidékünk köz- és társadalmi életében hézagot tölt be, hogy munkálkodásunk szükséges és hasznos. Ajra a t. közönséghez fordulunk, hogy minktet a lapunkra való előfizetés által a köz­jóért való önzetlen munkálkodásunkban támogatni szíveskedjék. isi, a a ni­hon,uZ.iv eun,g jV fuggetle­­nek a személyektől, hatóságoktól szóval, függet­lenek minden irányban, senkinek kegyeit nem koldulva, senkinek haragjától nem félve, de sen­kit méltatlanul sem támadni . Tárgyilagosság a közügyek megbírálásában, ez az, a­mire tö­rekszünk. ■í Akik lapunkban netán szenzációs és pikáns közleményeket, plety­kahíreket keresnek, azok csalódva fogják azt letenni. Mert mi újdonságok közlésénél a fősulyt mindig az alapos értesült­­ségre fektetjük, mellőzve minden a vidéki váro­sokat jellemző, családok békéjét zavaró pletykát, különféle kényes, az irodalmi tisztesség rovására eső szó­vitát. Hogy azonban nehéz feladatunk teljesítésére irányuló működésünk sikeres legyen, szükségünk van a közönség úgy szellemi, mint anyagi tá­mogatására. Miért is felkérjük lapunk eddigi ba­­rátjait, hogy minket ezentúl is támogatásukban részesíteni és lapunknak minél több pártolót sze­rezni szíveskedjenek. Az előfizetési feltételek a régiek, melyek la­punk homlokán olvashatók. Az előfizetések mielőbbi megújítását kérve maradunk lazafias üdvözlettel A szark­­zstöség és kiadóhivatal. TÁBOR. Újévi ajándék. (Egy levélhordó tragikomédiája.) Szüret Őszszel szokott lenni, — így tartot­ták ezt egy­kor a fillokszera miatt kipusztult szőlősgazdák ; nem úgy ám a fekete kémény­seprők, a hajlongó kel­lnerek, az éhes szinlap­­osztók, a jámbor hivatalszolgák s a kiket elő­ször kellett volna említenem — Merkúrnak egyenruhába bujtatott utódai, a nagytarisznyás m. kir. levélhordók. ők januárban szüretelnek, a fürge levél­­hordók egész éven át ismeretlen embereknek le­veleit hordják a közönségnek, uj év napján azon­ban saját leveleiket osztják szét. A levél egy kis újévi gratuláció rózsaszín papiron, melyet egy pár pirula reményében szives mosolylyal nyújt át a meghatott tisztelgő. Neki pedig erre a pirulákra nagy szüksége van , kapvan ő csak egy pár csizmát egy egész évre és hivitalból szaladgálni kedvén annyit, hogy a hitelbe vett második pár csizmával is alig bírja kihúzni. Nem csoda ezért, hogy az új év első nap­ját remény- és örömmel várják, hisz e napon szüretelnek. A termés azonban nem mindig egy­forma: a gratuláció egyszer jól, máskor meg gyengébben fizet. Ha sok szerelmes levelet kéz­besített, egy forint is lesz a pirula között, a váltó óvásokért bizony még krajcárt sem kap. A bő- és szűkmarkú adakozók kiegyenlítik egymást; joggal remény, azért adudellik, hogy sok pirulából forintok lesznek, s nem csak a csizma ára gyűl össze, de még egy kis malacra is telni fog, s legalább új év utcso napján a re­ménytől meg verm­esebb tereseg egy par cilinder bort is­tenevet az ügyeji ebenyez. Egész évben panaszkodik a szegény levél­hordó, hogy minő nyomár uil párna­­ , mennyit lói-lut, mennyire zaklatott az ő eleje, — hanem azért uj év napján nem cserél senkivel. A ro­pogós indek dacain ingat pattan ki az ágyból, jól ki keri bajuszát, hogy mosolygását észre­­vehesse mindenki; a torkát köszörüli, hisz a boltokban gagyival fogja­ megkínálni. E napon ő a legboldogabb ember. Tágra nyitnak mosolygó szemei, a­mint az újévi ko­­szontok“­ket­ten rakott tarisznyát nyakába akasztja, édes remény­nyel gondol arra, hogy a rózsaszínű gratulációk, heluett estére pirulával lesz teli a tarisznya. Útközben büszke örömmel pislant át a szomszéd udvaraid, a bot a meg­vételre kiszemelt süldő malaca unatkozik. Az utcavégi f­azon­ kipungait buténa lattara vigau csattant nyelvével, sőt még egy „virginai“ szi­vart sem tart ma iukszusiak. Leveles János úr —mert igy hívják a bol­dog levéllsornót, — még tarsanál is boldogabb. Ő most szüretel először Három évig volt nem a postahivatalba alkalmazva, míg elöljárói meg­­gy­őződtek arról, hogy előlehet léptein. Hat hó­val ezelőtt a lenca úr meleg ajánlatára, a nagy­­tekintetű postaigazgatóságtól megjött a kineve­zés, mely szerint Le­velts János hivatalszolga levélhornóva avanzsnoztszik. Már ekkor nagy volt az öröm Leveles úr családjában, az „apjok“ örömébe leitta magát ; a postafőnök úr mindjárt ki is jelentette, hogy ez többet meg ne történjék, mert különben degradálják: ismét posta­szolga lesz. E figyelmeztetés használt: Leveles úr félévi működése alatt pontosság, józanság és gyorsa­ságban jóval kitűnt társai felett. Méltán remény­kedett azért, hogy szép summa borravalót kap. A város azon részében volt kézbesítő, a­hol a legtöbb úri nép lakott, sok volt ott a szerelmes kisasszony, a gázsira váró diák, a nagy levele­zést folytató kereskedő s más efféle emberek, ki nem egyszer várva várták őt. Leveles úr pedig jól beosztotta munkáját; először is a fonák urat — aztán a korán nyitó kereskedőket gratulálta meg, majd elment olyan családokhoz, kik már kilenc órakor elfogadják az embert, későbbre halasztotta az úri tárnak­at, kik délfelé kelnek fel, majd déli harangoz­ás után a nagyságos és méltóságos urak színe elé járult ; ebéd utánra hagyta a garasos adako­zókat. Erősen feltette magában, hogy mentői ke­vesebbet iszik. — Hiába kivalgatták a boltokban nem ivott, s ez elhatározásában mi sem ingatja meg, ha csak olyan idő nincs, melyet szív­erő­sítő nélkül kiállani regtéra sem lehetett. Mikor már végig járta a jó fizetőket, a sze­relmes kisasszonyok által a mama elöl dugva adott tallérodat is zsebrevágva s a méltóságos és nagyságos urak előtt földig hajolt, a tarisznya pedig a sok hatástól domboruvá lett, — elgon­dolta magában, hogy mégis csak szép az élet, hanem azért az apró pénzt jó lesz beváltani, mert különben hamar elfogy. A bankó mindig bankó marad. XIII. Leo pápa áldozási jubileuma. Ez új év hajnala a vallásos lelkesedés és öröm vidám sugarait leveri szét az egész keresztény földkerekségre. Mindenütt, a hol­lézus anyaszentegy házának hivő gyerűi ..ei i­knak, magasan dobognak a szívek és .--gy boldogító öröm­­érzet két. A azon gond • v k'.-ek liónj n­aiuána oil?'» icsek l­egek kutai ' i­­tt ál­dozat a á g a n a io félszázados jubi­leumát! — — A pápák hosszú sorozatában, mely­ben ő a 260-ik, előtte csak tizennégynek ada­tott meg Istentől ama ritka kegyelem, hogy áldozó papságuk öv-ik évfordulóját szeren­csésen megérhették. XIII. Leo a 15-ik, ki az apostoli sz.­széken uia arany miséj­ét üli. A keresztény világ mindannyiszor, va­lahányszor a pápák áldozári jubileumot ültek, híven osztozkodott a jubilálok örö­mében ; de oly impozáns módon, oly egye­temesen tán még soha sem nyilvánult a hit alattvalók kegyeleten szeretete és hódolata a katolikus egyház feje iránt, mint jelen­leg. A legkülönbözőbb nemzetek, elválasztva egymástól eredet és nyelv, szokások és er­kölcsök által, egyesülnek ma buzgó imád­ságban és gyermeki szeretetek sokféle mó­don való nyilvánításában ; mindnyájan ve­télkedve szövetkeznek egymással, hogy ezen örömü­rnnep alkalmából a hithűség, fiúi ra­gaszkodás és hódolat adóját letegyék a ha­tártalan tisztelettel körü­lsugárzott szent férfiú lábaihoz. Az egész hát.­világ megmozdult! — Óriási arányokban nyilvánul e mozga­lom a v­ég minden részében. És habár e mozgalom valódi célja, hogy hitünkről — mely köze­sségünkké teszi az apostoli szentszék iránti hűséget és törhetlen ragaszkodást, — nyílt és­­­n­ne­pélyes vallomást tegyünk, örömnyilvánítá­saink indokaiba — legalább másod­sorban — belevegy­ü­lnek XIII. Le® pápa sze­mélyes tulajdonai is. Az ő kimagasló tehetségeit, mély és széleskörű tudományát, államférfi­ bölcse­­ségét és az egész világra kiterjedő apostoli működését elismerik és bámulják a most élő nemzedékek legnagyobb államférfiai és leghatalmasabb uralkodói is. — szellemi nagysága, nagy szivének békülékeny jó­sága és szeretet­e, egész lényének és jelen­ségének felsége előtt hódolattelj­esen meg­hajolnak még ellenségei is ! Alig tíz éves pápasága alatt a fényes sikerek és vívmányok hosszú sora fűződik ünnepelt nevéhez. Egyaránt nagy ő mint tudós, úgy mint diplomata, mint bölcsész.

Next