Mohács és Vidéke, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-06 / 1. szám

Mohács, 1889. január 6-án. Vill. évfolyam. top I. / Társad* Megj­elen­t Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők • német-utói 88/ . Kéziratok vissza nem küldetnek. / 74 Kiadó hivatal : Hovír a l­a­p . Hjr re­ml­elések és hirdetések küldendők : K­lánál János k­ö­n­y­v­n­y­o­m­­­d­áj­á­b­a­n. Eg­ész évre 4 F példányok R'tai IMII IcM illeték Hirdetések óra : Key » n» séhos petit sor egyszeri megjelenéséért 1» kr.. három szeri 4, t­ izsze»!•». ; 3 kr. fizetendő. Mély égd­i­j külön 30 kr. A nyilttér egy petit sora 10 kr. A fogyasztó közönség és a bérlő. Az adósság­csináló különös leleményes­sége kellett ah­oz, hogy a fogyasztásnak jelenleg nálunk dívó adónemét feltalálták. Pedig valóban nagyok azok az uzsora ka­matok, melyeket itt a polgárság „fogyasz­tási adó“ címen nem az államnak, hanem a bérlőnek elfizet. „Uzsora kamatokénak mondom, ameny­nyiben legalább 10—20 százalékot tesz ki azon felesleg, melyet a község így az ál­lamot illető bérleten felül fizet, s melyet meg lehetne gazdálkodni, ha a közönség — miként a többi adót — a fogyasztási adót is közvetlenül az állam kezébe fizetné. Pe­dig azon 15—20®/c-ot, mi nálunk legalább 5000 irtot kitehet, mily szépen fel lehetne pl. a népnevelésnek úgyis oly lassan dö­cögő szekere vontatására fordítani! És ezen kivü­l mennyi zaklatástól lennénk még meg­kímélve ! No de a törvény, ha még oly hátrányos és hiányos is, tiszteletben tartandó, m­íg azt a törvényhozók bölcsesége meg nem változtatja. Azért csak tűrj­ü­k el hát mi is annak kellemetlenségeit! Én azonban­ oly dologról akarok most szólani, mi a törvényen felül való megterh­eltetések­kel is jár. Biztos tudomásomra jutott ugyanis, hogy a mi bérlőnk a törvény világos szavai ellenére még a paragrafust is megváltoz­tatja . . . és természetes, hogy nem a fogyasztók előnyére. A 45. §. ugyanis így szól : Ezen adómentes leszámításnál a helybeli ta­pasztalatok zsinórmértékül szolgálnak, megje­gyeztetvén, hogy se többet, se kevesebbet le­számításba hozni nem szabad, mint mennyi a valóságnak megfelel Maximál tételeket elfogad­tatnak : az elpárolgás- és apadásnak évenként 2®/0, forrás és seprőre összesen és pedig fehér bornál 10, vörösnél 6°/0. TÁRCA. Azt tegye el.*) Itt Mohácson hallottam az esetet elbeszélni. Kótyagosan tért haza éjfél után a férjem uram, és mert lábushegyen járt, és csendesen akart lefeküdni, hát fölverte álmából az anyju­­kat. Neki ment a széknek, és pedig akkor, mi­kor az volt a szándéka, hogy kikerülje , és az ágy mellé feküdt le, mikor az ágyba óhajtott volna belefutni. Kárba veszett a legjobb szán­dék, és az anyjuk felriadt . . . — Tehát már ismét — szólt az anyjuk, — a­mint meggyújtotta a gyertyát. Tehát már megint tele ittad magad? Te ember, szégyeld magad, te ! Uh, hogy vinne el az ördög ! Oh, hogy rekedne be a torkod. Ismét tele ittad ma­gad. Ismét. Mi lesz belőled ember ? A szőnyegről onnan az ágy mellől szólalt föl az „ember.“ — Ta . . . a . . .gadom. Négy deci az egész. Ne . . . e . . . nem szoktam többet . . . — Oh, hogy hazudik a vén gonosz — kiál­tott föl ámultan az anyjuk, oh, hogy ismét el­ámítaná szegény hites feleségét. *) Felolvasva a szerző által az 1888. évi dec. 26-ki műkedvelői előadás alkalmával. — Mondtam, hogy csa­l­­­ak hat deci volt a Pravdánál. — Hallgass ember, hallgass. Beláttam, hogy sem magadtól, sem szavaimtól nem javulsz meg. De még megpróbálok egyet. Nem fogok én többé egy garast sem adni Ribek cigányasszonynak, hogy téged megbabonázzon, és ne igyál­j illetve utáld meg az italt. Reggel a hajóval elmegyek Paksra, illetve Kalocsára búcsúra és imádkozom bűneidért, hogy megjavulj, tisztességes hitestárs legyen belőled. Az apjuk csak félig értette már a szavakat, s dúdolni kezdett. „ . . . Göndör a ba­j .­­ babám . . Azután elaludt és mit sem tudott arról, hogy az asszony csakugyan elutazott reggel a hajón Paksra. Imádkozni az ő józanságáért. A mikor fölébredt, s a mikor kidülledő szemekkel végig nézett a szobán és a mikor később tuda­kozódott az iszony után, akkor értette meg a helyzetet, a’ nő emlékezett vissza hitestársa nem éppen enyelgő szavaira. — Tehát nem látom két napig. Hála isten­nek ! Most tehát adhatom a garszon embert a maga élvezeteivel. Szalma özvegy vagyok, hej, dinom dánom, ez ám a gyöngy élet, — morfon­díroz magában az utcán az apja, mikor Répásy cimborával találkozik, ki mellesleg mondva agg­legény. Bizony barátom, ez csak az élet, mind­járt dél lesz, s én még itt vagyok, s most nem kell sietnem a kupicák behajtásával, hogy fele-A bérlő úr , hogy ő a fehér bornál ak 5%-ot számít le (a­zt tudom), mert — mert a nálunk még annyi sem illetékes gazdáink még­­ többet mondanak. Meg vágyó, hogy — ha bárki is ez pénzügyi igazgatósághoz vnkényke­dés ellen ázom de miután itt az egész 1 m kérdés­ben, és hiszen törvény e részben való !­­ését nem is ismerik, kér­em, hogy e tekintetben i­smét, fel­hívjam. Nos, a kéz­ különbség egy hektolitert ezer hek­toliternél 5000 hektolitert tesz az ki, a­mi­adóra 184 írt 50 kr. közönség n­e­m tartós ij­uk gon­­dolni, hogy ha bor te­rem nálunk, a telhetjük, hogy a seprő­­ leszámí­tása előttünk is és hogy az e tekintheti y-különb­ségek oly érde adnak al­kalmat, melyek á kellene kerülni ! Megengedd e fejtés­nél nincs meg .„kép ha a gazda csakis a c­iia ki . . . és jó­kor is végzi azt. De hiszen nemcsak az első fejtésnél kiöntött seprő v­o­n­­and­ó le, hanem az egész seprő: tehát az is, mely még a borban visszamarad! A bornak pedig legalább is egy évre van szüksége, m­íg az egész seprője leülepedik, a­mi tehát szintén szá­mításba veendő. S mennyi m­ég, a­mi el is ömlik ! A mi bérlőnk azonban mindezt tekin­tetbe nem véve, ott a­hol a bor csak egyszer le volt már fejtve — legalább az én tapasztalásom szerint — seprőre az egész évben semmit le nem vont. Hát még mikor a gazda a borának egy részét, vagy tán az egészet is megiszsza anélkül, hogy még csak egyszer is lefej­tette volna!? Vájjon levonja-e itt a bérlő úr csak azon 5%-át is? Pedig— legalább az én laikus felfogásom szerint — a sep­rőért, akár kiönti azt az ember a bor­ból, akár­ megiszsza, fogyasz­tási adó n­e­m jár! Én ugyan azt­ gondolom, hogy a tör­vényt tetszése szerint senki, még a bérlő sem magyarázhatja, mégis, hogy a kü­lönben is annyira felzaklatott kedélyek le­csillapuljanak, óhajtandónak tartanám, hogy e dolog illetékes helyről felderíttetnék: tartozike a fogyasztó bele­nyu­­g­o­d­n­i abba, hogy a bérlő a seprő levonását a saját önkénye sze­rint s­z­á­új x­i­li­a é­s a xicu fia xieui tarto­zik , úgy szükséges, hogy a bérlő úr a saját jogkörének sáncaiba vissza­utasíttassék. Itt nem egyesek, hanem ezerek érdeké­ről van szó. Már­pedig minden egyes pol­gárnak tudnia kell, hogy: mivel tarto­zik, és mivel nem. Ha egyszer tudjuk, hogy a bérlő az idézett­­. dacára is azt teheti velünk, a­mi neki tetszik , akkor legalább belátjuk, hogy­­ nem ő a hibás . . . Ha már az első évben oly együ­gyűek voltunk, hogy jogainkat meg nem védel-e­e meztük, a mi különben járatlanságunknak­­ róvható fel, legalább a második év elején tudjuk meg: hányadán vagyunk. Azt nem lehet ugyan rossz néven venni,­ hogy a bérlő az őt megillető jogokat kö­ségem leldi nótáit kelljen hallgatnom. Oly jól érzem magam. Bár sohasem nősültem volna meg. Hisz ti agglegények a legboldogabbak vagytok kerek e világon. — Látod barátom Péter, ebben neked igazad van, feleli Répássy úr. Ha kívánod hozok fel néhány példát a mi gyöngyéletünkből, melyek másnak talán nem élvezetet, de fájdalmat, pénz és vagyonbeli megrövidülést, családi viszályokat, perpatvarokat okoznak, de nekünk ez élvezet. Mert ha mi nem lennénk , kik után élnének a derék kávésok, vendéglősök, pincérek és ne tes­sék félreérteni — a kaszk­os kisasszonyok ? Ki tartaná főn virágzási színvonalon a hazai há­zaló ipart, a garderobe időszaki megtizedelése által ? Kinek bankói tartanák fenn e kijózanult, fukar korszak hét sovány esztendejének átkát kesergő elárvult cigány muzsikát ? Ki fedezné a különböző rendű primadonnák ama kiadásait, melyek a gázsóból nem futják ki ? Honnan ven­nék a családok az otthoni súlyegyen fenntartá­sához annyira szükséges házibarátokat ? Kinek késő hazajárásából pénzelne a házmesterek tisz­teletreméltó osztálya ? Ki zsirálna tönkre ment színigazgatókért váltókat? Kinek virágait, üze­neteit, cédulkáit hordanák a sarki hordárok ? Kinek elveszett zsebkendőiből staffiroznák ki leányaikat a mosónő asszonyok ? Ki venné meg a trafik frajla promesszert ? Kiről ironizálnának a báli referensek ? Ki lenne végső reménye a három X-en túl hervadó leányoknak ? Stb.

Next