Mohács és Vidéke, 1894 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1894-01-01 / 1. szám
XIII. évfolyam. 2VV I. szám.L Szerkesztőség: H'ová H lap szellemi részét illető közlemények küldenünk KoS8Uh-nt(H M 8*/ . Kéziratok vissza nem k fi Ideineh / 74 Kiadó hivatal : Hová H 1 Kp in ejjben ítélések és hirdetések küldendők: Brandl János könyvnyomdájában. Előfizetés KljfAsz óvrfi 4, félévre iM£yedév,rerrt Egyes szám 10 kr. Egyes példányok Blandl János közt' v nyomdájában kaphatók. Hirdetések ára : :■ Állaláhos petit sor egyszeri megjelenéséért 10 kr., három szeri 4, tizezekiért 3 kr. fizetendő Bélyegdij külön 30 kr. A nyilttér egy petit sora 10 kr. Pécsi Állami Levéltár Mohács, 1894. január 1-én. Egy Fordulónál. Az egymásután következő évek folyása alatt alig van nevezetesebb időpont, mint midőn kifáradott aggként sírjába hanyatlik az ó év és ifjan, vidám arccal beköszönt az uj esztendő, melytől rendesen több jót várunk, mint amennyit az elmúlt esztendő adott. Az új esztendő összekötő kapocs múlt és jövő között az idő szakadatan folyásában. Újévkor a múlt és a jövő között, állunk, ismerjük a letűnt, múltat, annak eseményeit, míg a jövőbe rövid látó szemeinkkel be nem tekinthetünk, de biztat a gondviselésbe vetett hit és a folyton biztató remény, hogy a jövő elfeledteti velünk a múlt keserveit, és áldásait bővebben árasztja reánk mint előde, a letűnt esztendő. Ezért van, hogy a jobb jövő iránt táplált reménynyel s üresen üdvözöljük a beköszöntő újévet. Az újévet váró emberek között sokan vannak olyanok, akiknek csupán keserű emlékeket hagyott a múlt esztendő, mégis az attól való megválás szokatlan érzelmeket támaszt belűlünk, miert,, 5!venkív ön" jöttek fel előttünk egy átélt esztendő eseményeinek kedves, vagy fájó emkei, melyek arra tanítanak minket, hogy nem szabad teljesülhetetlen reményekkel magunkat kecsegtetni a kétes jövő iránt, és nem szabad magunkat a jövő eseményeinek könnyelműen kitenni, hanem a múltból merített tapasztalatok alapján okosan felhasználni törekedjünk a jövő év minden napját. Vannak emberek, kik nem okulnak a múlt tapasztalásain, holott, boldog ember az, akinek tapasztalatai vannak az életből és azokhoz alkalmazkodni tud,aert az ilyen nem dobja oda életét a véletlen játékának és az élet esélyeinek, hanem kiz,hoa alapon igyekszik megállani a jöhető követő vagy kedvezőtlen eseményekkel szemben. Az ilyen ember ha panaszkodik is a múlt eseményei felett, sem kétségbe nem esik a jövő bizonytalansága miatt, semerestib rutién reményekkel nem fogadja a jövő napjait. Az okos ember tudja, hogy megélhetésének egyik legbiztosabb alapja a szorgalom, ezért nem várja összedugó kézzel, hogy Isten különös módon segíte rajta, hanem dolgozik és munkája után várja szorgalmának gyümölcsét. A dologbahn, kötelességét elhanyagoló ember számára az év sem fogja áldások özönét hozni, az a föld még a szorgalmas munkást is szokna hűan szokta mostanában jutalmazni. Dolgozzunk, teljesítsük az életben elénkbont kötelességeket, akkor remélhetjük, hogy az isteni gondviselés nem fog rólunk megfeledtezni ez új esztendőben sem. Midőn saját javunkért szolgaltassan munkálkodunk, nem szabad felednünk, hogy lesznek kötelességeink a újévben is melyeknek teljesítését, meg teU tőh'i.ik a ..‘.a.1-:ri. •'.'v'ü’j■ v..i* .'«.a ^ ••*** ■ -i'Ctw magának, övéinek és a társadalomnak szenteli. A tevékeny emberokra képes, sokat, érezhet, ha karjaiba erőt a közjó iránt való lelkesedés önt. A tevékeny ember tudja, hogy csak úgy éltünk haszonnal, ha az egymás után haladó éveit minden napját hasznosítani iparkodtunk a magunk és embertársaink javára ; mert az idő drága, aki azzal gazdálkodni nem képes, nem várhatja Istennek áldását, nem számukat az emberek elismerésére elkövetett jó cselekményeiért. Igen, vannak kötelességeink magunk, családunk tagjai iránt, de vannak kötelességeink városunkkal, hazánkkal szemben is. Ha arra törekszünk teljes erővel, hogy családunkat boldogítsuk, városunk felvirágoztatásához hozzájáruljunk, hazánk iránt való kötelességeinket beváltsuk , akkor a jövő év napjai nem fognak felettünk értékesítetlenül elrepülni, mert téved az, aki azt hiszi, hogy a közjónak előmozdításán csak a nagyok munkálhatnak, hozzájárulhat ahoz mindenki, akiben van fogékonyság a közjó iránt. Ilyen gondolatokkal eltelve üdvözöljük mi az új év beköszönését. Üdvözöljük és kérjük az idők urát, hogy tegye ez esztendőt áldásossá minden rendű, rangú és foglalkozású tagjáva e nemzetnek. Legyen ez év a béke és jólét esztendeje hazánkra, nemzetünkre. Ez év folyása alatt virágzást nyerjen vármegyénk és szeretett városunk, hogy a reménynyel üdvözölt újévet kedves emlékekkel kisérjük egykor sírjába. TÁ ItOA. M e s e.*) Mondok egy mesét szép megess iban. Hallgassatok rá, jól ügyeljetek I t-.zük kis szobáiban, keskeny zugolyban járnod,,t.t egykor egy szőke gyerek. Előtte fekszik könyve kitárva, Mohón betűzi mindegyik sorát. Elviszi álma egy szebb világba, Köztetek múlat, hősök, daliák. Oh az a könyv nem hagyja pihenni ! Szomjaz babérra, hős koszorúra; Vágya szárnyát szélnik ereszti, Lázban ég szeme, arca kigyúlva. „Hős leszek én is! Annyi az ellen: Viszály, önérdek, szolgaság, közöny . . . Hadseregem nincs. Majd megteremtem S a harc terét kinn vérrel öntözöm.“ Nevessetek csak ! A szike gyermek Olyan bohó volt, derén álmodott; Ábrándos vágya kit igy megejthet, Nevessétek ki, mosolyogjatok ! . . . S mégis beváltja, sorra beváltja Hős fogadalmát a hősi gyerek : Harcba vegyül el, büszkén megállja — S fegyvere toll csak fényes kard helyett. Nincs hada, serge? Nevel magának. ,,Álmaim büszke, deli hősei, Lékemben élő alakok, árnyak éledjetek fel, jertek küzdeni!Mi is megjelennek. Látjátok őket? *) A mohácsi kaszinó-egyesület által karácsony más napján rendezett Jókai-ünnepélyen szavalta dr. Philippe-A szerk. Kárpáthy Zoltán ott van legelül ! Vijja, a várat lomha közönynek. Hős diadalra elsőnek repül. Nézzétek őket ! Csodát mivelek : Szabadság nyilik a hii alatt; Uj eizmék földjén uj zászló, lenget kőszívű ember, mindegyik fiad. Megtér a nábob. Táblabiráknak Érdese egy már a szegény néppel; Uj földesurak sorainkba álnak ! Mozog a föld még! Nem vesztünk még el ! Durva szokások, parlagi élet, Ostromolatlan ti se maradtok: Asszonyi szivek, női erények Veletek vívják meg a nagy harcot, Szép kis No e mi, bus Tímeával, Cynthia grófnő, Zborói Blanka . . . Ilyen sereggel, ily katonákkal Nem tehet menni, csak diedalra ! . . . Mondtam egy mesét, szép mese-szóban. Nem mese volt az, tiszta valóság! Hit az a gyermek, küzdött valóban, Diadal hintett útjára rózsát. Ks az a költő, él, a mienk még, Lanta nekünk szólt, hősei nekünk. Kívüle nincs, kit méltón ünnepelnénk,t ünnepelni egyre kész szivünk ! Koszorút fonunk . . . Gyönge kezekkel, Apró virágból fonjuk te néked ; Porba ne dobd el, porbul emeld fel . Koszorú, virág megillet téged! S hogy neved nem lesz soha feledve, Mindnyájunk ajkán kél e fogadás. S téged dicsérve, téged ünnepelve, Koszorút fonva őszülő fejedre Háláját ime lerójja Mohács Buday László. Szőlőink újra telepítése. in. A imát hetekben a francia parlamentben ). /u : i . /. * i ” '.."f, ..».o. ........«•.— -jnisztermmot az iránt, hogy nyit szándékozik tenni a francia boroknak Ausztria Magyarországba való kivitele érdekében, várjon keresztül viszi e a francia borok részére a kedvezményesebb vámot, mint az az olasz borokra jelenleg fennáll? Franciaország és borkivitel! Mindnyájunk előtt köztudomású dolog, hogy bortermelés tekintetében a fillokszera először is Franciaországot tette tönkre. A hetvenes években lépett fel, de az 1870. évi bortermelés oly dús volt, hogy hektóliterjét 12 —14 frankon vesztegették. Ezután jöttek a fekete napok. Az egyes borvi- Az ünnepi est. Ünnepi mezbe öltözve, ünneplő lélekkel, négy emlékektől megindult szívvel mi is ott voltunk a hiv magasztalok között, kik szeretettel, meghatva fonnak gyönge, szerény koszorút nagy ünnepnapján. Írói pályája ötven esztendős fordulóján Jókai Mórnak. Ünnepet tartottunk. A kiknek el nem kérgesetlen a lelkük, a kikben még van őszinte meleg fogékonyság nemesebb eszmék iránt, azok mind egybegyűltek ünnepelni, dicsőíttni őt. Kötelesség volt ez a dicsőítés, koszorúfonás, ez a csöppnyi ügyelem tőlünk, kik másképp meg nem fizethetjük azt a sok megmérhetetlen kincset, mely a nagy költő írói pályájának tartalmából lelkünk része lett. Az ünnepet a mohácsi kaszinó egyesület rendezte, városunk első, legintelligensebb szellemű egyesülete. Karácsony másnapjának estéjén volt a jubileum, néhány nappal előbb a fővárosinál, talán azért, hogy résztvevőkben népesebb, lelkes hangulatban őszintébb legyen. Magyarországon a fiatalság kévül legmelegebben poézis, irodalom, nemes eszmék iránt : hadd legyenek hát a fiatalok is ott a lelkes ünnepen, mikor leginkább ráérnek, mikor szent karácsonyra messze vidékekről városunkba megtérnek. S az ünnep népes, az ünnep lelkes volt elejétől végig.* Este nyolc óra után a kaszinó termei hamar megteltek. A hölgyek színes, világos toelettje tarkán és jókedvűen keveredett a sok fekete frakk közé.