Mohács és Vidéke, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-03-03 / 9. szám
vigalmait — mint mindig — ezúttal is jókedv és kedélyesség szokta fűszerezni. S ami az idén kiemelendő: a mulatság nemcsak címére nézve volt „álarcos“ táncvigalom, hanem tényleg is, mert számos — és köztük több csinos — álarcos jelent meg a bálon. — Az anyagi eredmény is elég kedvező, mert a vigalom 147 frt 60 kr. bevétel és 72 frt 05 kr. kiadás mellett 75 frt 55 kr. tiszta jövedelmet hozott az egyletnek ; ebben bennfoglaltatnak a felülfizetések is. Felülfizettek: Frommer Miksa és Schmidt Mátyás 10—10 frtot, Simonkovics Mihály 1 frt 50 krt, Adler Sándor, Auber István, Krausz Armin (batya), Margitai Péter, Rüll János dr. és Varga György 1—1 frtot, Bernhard Alajos és Feldmár N. 60—60 krt, Angyal Antal, Brkics Dávid, Fredrich József, Kardos Géza, Koller János, Prezsmayr N. és Tadics János 50—50 krt, Bernáth F. (Villány), Czinner Mari, Freund Sándor, Jankovics D., János pincér, Kanizsay János, Mihálovics Mihály, Mojzes Ferenc, Spiegel József, Szikray K., Topálovics J., Werling Gusztáv, Wagenblatt Józs.(Baja), Wagenblatt Istv. (Baja) és Weisz Arnold 20—20 krt. — Fogadják a szives felülfizetők a rendezőség köszönetét. — Jótékonyság. A „Pécsi Takarékpénztár“ múlt vasárnapi közgyűlése 25 frt adományt szavazott meg a mohács-kerületi betegsegélyző pénztárnak. — A „Mohácsi izr. nőegylet“ táncestélye. A „Mohácsi izr. nőegylet“ táncestélyéről közölt tudósitásunknak „jelen voltak“-jából tévedésből kimaradtak Münster Jakabné, Bein Jakabné és Bein Neli nevei. Ugyancsak tévedésből maradt ki Fleischer Benő neve, mint olyané, aki t frtot felülfizetett. — Olvasókör Kölkeden. Gacza József és több ügybuzgó, lelkes barátja februárius hó 23 óra értekezletre hívta össze Kölked községnek világosságra törekvő s a korral haladni vágyó lakosait, egy ott létesítendő polgári olvasókör megalapítása végett. Kiváncsi volt mindenki erre az értekezletre, mert immár a harmadik volt ez azok közül, melyeknek az olvasókör megalapítása volt célja. Sokan azt hitték, hogy ez az utóbbi kísérlet is sikertelen lesz. Azonban Gacza József és társai nem csüggedtek el. Szent ügyük támogatására mindenek előtt megkeresték a helység buzgó lelkipásztorát Nagy Ignácot, az országosan ismert protestáns írót és kitűnő hitszónokot, ki nemcsak hogy hathatós támogatását ajánlotta fel a magasztos ügy érdekében, de megígérte azt is, hogy gazdag könyvtárának azt a részét, mely a kör igényeinek megfelel,ingyen átengedi az egyesületnek. A lelkésznek ez a nemes ténye hatott; a lakosok oly számmal jöttek össze február 23-án, hogy az alapító gyűlést, a buzgó lelkész korelnöksége alatt, meg is tarthatták. A alapszabály-tervezet felolvastatott és elfogadtatván, a bemutatási záradékkal való ellátás végett felterjesztetett a belügyminiszterhez. — Mi, kik örülünk a derék kölkediek lelkesedésén, őszintén kívánjuk , hogy az a nemes tűz, mely őket a közművelődés érdekében felbuzdította, ne legyen könnyen lobbanó és ép oly könnyen elmúló szalmatűz, hanem legyen az az ő fenkölt szivükben örökké égő vesztatűz, mely fényével bevilágítsa, s jótékony melegével táplálja a még zsenge egyesületüket a végetlen időkig. A lelkes és ügybuzgó vezetőknek az eddigiekért köszönet !! A továbbiakra nézve pedig erőt, kitartást és soha nem lankadó lelkesedést kivánunk. .. ■---■■■ M..L.1 '___l............... .........i — A telefon. A Mohácson létesítendő telefon ügye kedvezően halad előre. Eddig a következő 18 előfizető jelentkezett: Német Lipót ügyvéd, Jagics József ügyvéd, dr. Rüll János orvos, Roheim Ferenc fakereskedő, Frommer Miksa gabonakereskedő, Schwarz Bernát vendéglős, Auber István fűszerkereskedő, Goldstein Samu rövidárukereskedő, Freund Mór a d. g. t. szénrakodási vállalkozója két állomásra, Blau Rezső vállalkozó két állomásra, Rosenthal Samu téglagyáros két állomásra, Rosenthal B. fiai, Adler Sándor gépgyárosok, Wolf Zsigmond földbirtokos és Weisz Vilmos börgyáros. Hátra vannak még, mint remélhető előfizetők : a „Mohácsi takarékpénztár, a „Mohácsi ált. takarékpénztár“, Brand János ügyvéd, a d. g. t. ügynöksége (?), a m. p. vasút állomása (?), Spitzer Antal gőzmolnár, a „kaszinó“ (?), a városháza, plébánia, főszolgabírói hivatal, járásbíróság, csendőrség, Auber Vilmos gyógyszertára, Prezsmayer Alajos fűszerkereskedő és a „korona“ vendéglő. A telefon létesítése e szerint biztosnak látszik. — Megüresedet postamesteri állás A szomszomszédos Baar községben megüresedett postamesteri állásra pályázat lévén hirdetve, pályázati folyamodások három hét alatt nyújtandók be. — Országos vásár. A hétfőn Mohácson megtartott országos vásár hű tükre volt szánalmas közgazdasági állapotainknak. Dacára a viszonylag kedvező időjárásnak a vásár igen rosszul ütött ki. Az üzlet minden vonalán pangás uralkodott. Az eladók eléggé nagy számban voltak képviselve, ellenben elenyésző csekély volt a vevők száma. Ha volt valaki, aki kételkedett azabban, hogy környékünk népe pénz nélkül való, az ez alkalommal meggyőződhetett e sajnos valóról. Az üzlet minden terén csekély kereslet állt szemben óriási kínálattal. A sertéshizlalók, ló- és marhaeladók, a pálinkafőzők, az iparosok — asztalosok, kádárok, bognárok, lakatosok, szabók, cipészek, bocskorosok és csizmadiák — mindanynyian nagy mennyiségű áruval jelentek meg a piacon, azonban eredménytelenül, mert vevők nagyon ritkán mutatkoztak. A sertés-, ló- és marhapiacon történtek ugyan itt-ott kisebb üzletkötések, de csakis az eladók jelentékeny árengedménye folytán. Eladottak: sertések: öreg, közép 43—44 frtos, fiatal nehéz 46—47 frtos, fiatal könnyű 44—45 frtos, 100 klgrként a szokásos 20*/0 életsúly levonása mellett. Lovak, igába valók 100 írttól 400 írtig, parádésak 250 írttól 800 írtig páronként. Kereskedőink szintén panaszkodnak a vásár lefolyása fölött; üzleteiket az egész napon át kevéssé látogatták a vevők. — Jövedéki kihágás. A regále- és fogyasztási adó bérlőjének alkalmazottjai följelentés folytán egy helybeli kocsmárosnál kutatást tartottak , mely meglepő eredményre vezetett. Ugyanis a tisztelt ur akként dolgozgatott egész nyugodtan már évek óta, hogy pincéjében a földbe üreget ásva egy hordóban csempészett kálinkét tartott, azt jó pénzen árusitgatta, mig azután rajta ütöttek. Mint halljuk a bérlőség oda törekszik, hogy a nevezettől az italmérési engedély elvonassék. — A vármegyei közutakra szükséges fedanyag szállításának biztosítására a lefolyt héten Pécsett, az alispáni hivatalban tartott zárt ajánlati tárgyaláson a mohácsi és baranyavári járásokra nézve Blau Razsó mohácsi vállalkozó ajánlata fogadtatott el, mégpedig a mohácsi járásra nézve 12934 frtért, a baranyavárira nézve 20248 frt 80 kvért. — Albrecht kir. herceg vagyona. Az elhunyt tábornagy köztudomás szerint óriási birtokoknak volt az ura; hitbizományi s magánvagyona őt a föld egyik leggazdagabb emberévé tette. A főherceg földbirtoka a következő uradalmakból állott: Magyar avár 36,000 hold, Bellye 110 000 hold, Teschen 112,000 hold, Saybusch 79,000 hold és Seelowitz 12,000 hold, összesen tehát 349,000 hold. Ez uradalmaknak alapja a hajdani teecheni hercegség, amelyen nagyszerű iparvállalatok, jelentékeny sörfőzdék, óriási vashámorok, majorságok és beláthatlan erdőségek vannak. Mindeme jószágok és ipartelepek után a főherceg e század hetvenes éveiben hatszázharmincezer forint adót fizetett, s ez az összeg azóta természetesen megnagyobbodott. A főhercegi uradalmak egyaránt gazdag szén- és ércbányái mesés módon jövedelmeznek. Vannak ott aztán még a cukorgyárak, szeszfőző telepek, tehenészetek, vas- és ércöntök, hullámbádog-gyárak, nagyszerű szövő- és fonógyárak, szóval minden fajta elképzelhető iparvállalatok. Megközelítő fogalmat nyújt ennek a birtoktömbnek a kiterjedéséről, és az azon lévő vállalatok fogalmáról az a körülmény, hogy a bécsi központi jószágigazgatóság alkalmazottjainak száma meghaladja az ötszázat és hogy az uradalmak régió munkásai fölött mintegy ötezer felügyelő közeg áll. — Viszahelyezett jegyző: Kis N. János nagyharsányi jegyzőt az alispán fegyelmi után 100 frt pénzbüntetéssel, a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya pedig hivatalvesztéssel sújtotta. A belügyminiszter azonban enyhítő körülménynek véve a jegyzőnek eddig húsz évi kifogástalan működését, 300 frt. pénzbírságban marasztalta és állásába való visszahelyezését rendelte el. — Busók világa A busójárás, a mohácsi lakosság egy részének ez a különleges farsangi mulatsága az idén sem múlt el vérontás nélkül. Ugyanis Bubreg Mátyás 23 éves szolgalegény, híven a hagyományhoz, hétfőn szintén magára öltötte álarcát s elment farsangolni. Azonban vesztére. Alig távozott hazulról, máris találkozott Kunovszky Ádám és János mohácsi lakosokkal, kik a szokásos kéziszás után őt földhöz vágták s egy náluk levő erős bottal fejbe verték. Eszméletlen állapotban vezették özvegy anyja házához. Sérülései súlyosak. A bűnvizsgálat megindíttatott s a tetteseket már le is tartóztatták. Hallomás szerint ez az eset nem páratlan, mert ezenkívül még számos kisebb nagyobb verekedés és sérülés történt, amint ez nálunk ily alkalommal már — sajnos — nem is meglepő dolog. — Teljes holdfogyatkozás. Március 10-ről Ilikére virradó éjjel teljes holdfogyatkozás lesz, melyet nálunk egész tartama alatt meg lehet figyelni. Lefolyása a következő lesz: 2 óra 531, perckor a hold a föld árnyékát érinti, 3 óra 51 perc és 40 másodperckor teljesen elsötétül, 4 óra 39 perc- és 30 másodperckor a fogyatkozás fele telik le, 5 óra 27 perc- és 10 másodperckor pedig vége lesz az egész fogyatkozásnak. A nap nálunk 6 óra 19 perckor kel fel, a hold 6 óra 20 perckor nyugszik le és 6 óra 25 perckor teljesen kikerül a föld árnyékából. — A „szamár“. Egy vidéki járásbíróság területén történt, hogy egy kereskedő az üzletvezetőjét „szamárénak nevezte. Az utóbbi bepanaszolta gazdáját becsületsértésért. A járásbíróság úgy ítéli, hogy nem forog fenn becsületsértés, mert a felek mint szolgálatadó és alkalmazott állottak egymással, szemben s igy ezért is hiányzott a sértés szándéka. A budapesti kir. Ítélő tábla panaszló fölebbezése folytán kimondotta,hogy a „szamár“ kifejezés kétségtelenül meggyalázó jellegű és az üzlettulajdonos s az üzletvezető közti viszony a becsületsértést nem fosztja meg büntetendő tulajdonságától. — Mohácsi csendélet. Múlt vasárnap este parasztlegények a vásártéren egymással összeveszvén, revolverekkel lőttek egymásra. Sérülés aligha történt, mert senki sem ment panaszra. Hogy kik voltak a lövöldözők, azt sem lehetett megtudni, úgy látszik, meg sem kísérelték a csendháborítók kinyomozását. — Meggyilkolt korcsmáros. Batinán múlt szombat és vasárnap közti éjjel Váronyi József korcsmárost egyik borozó vendége az ivóban agyonszurta és elmenekült. A vizsgálat megindittatott. — Német és szerb legények harca. A marssi nagyvendéglő bérlője a farsang utolsó napján a német legények számára távmulatságot akarván rendezni, megfizette a főszolgabírónál az ezért járó illetéket s fölfogadta a nélkülözhetetlen trombitás bandát. De az odavaló szerb legények is ugyan aznap a nagy korcsmában kívántak táncmulatságot tartani s dudaszóval bevonultak a korcsmába. Hasztalan mondotta a korcsmáros, hogy a németek napja van; hasztalan utasította a szerbeket egy másik terembe: ezek nem tágítottak, késekkel, dorongokkal mentek neki a németeknek s ezeket megfutamították. Több német legény súlyosan sérült meg, a korcsmáros pedig, a kinek sok ingóságát összetörték, zúzták, sok kárt szenvedett. A harc után a szerbek folytatták a mulatságot, kár inkább sikerült volna, ha Buday néhány esztendeig várt volna a kidolgozással és előbb más — tán kevésbbé jelentékeny — regénynyel tette volna meg az első lépést. „A reformátor“ eszméje, tárgya megérdemli, hogy széles, nagy apparátussal dolgoztassák ki: az erőteljesebb alap, a terjedelmesebb kidolgozás, a nagyobb arányok mindenesetre igen fokoznák a regény messzevágó jelentőségét és hatását. A mi szerzőnk sokkal fiatalabb még, semhogy hosszú évek tapasztalatát megszerezhette volna, szeme később élesebb lesz, a megfigyelő képessége növekedni fog, így nem csodálni való, hogy könyvének olyik része felületes, némelyik fejezete súly nélküli; olvasás közben sajnáljuk, hogy egyes jelenetek nincsenek kidolgozva s a hatás számára elkészítve. Szeghy Zoltán naplóirása nincs kedvemre, nagysága hírnevét pedig oly nagy mértékben, amint jelezve, írva vagyon, nem bírom elhinni. Ezek oly részletek, amelyeken meglátszik a fiatalos munka vagy az elsietett kidolgozás. Más lapokon aztán kárpótlást találunk. Nagyon jól rajzolta meg Buday a dörmögő Gergelynek, a vén poétának alakját. Színes tollal van megfestve Jolánnak a szerelme Zoltán iránt, rajongása, bánatos várakozása, derűsre, verőfényesre való története. Nem hossszú, nem sok, de kedves, megható és poétikus az egész. „A reformátoráról mindenesetre érdekes volt szót szaporítani: mint első regény dicséretes alkotás ; általában mint regény pedig, tekintet nélkül arra, hogy a szerző első lépését teszi meg vele a regényírás terén, figyelemre méltó könyv. A regény kiadására az országos irodalmi részvénytársaság vállalkozott, ez a cég pedig tudvalevőleg nem szokott érdemetlen munkát istápolni. Margitay Valér: Irodalom és művészet. — „Az 1848-49 iki magyar szabadságharc története“ című nagy munkából most jelent meg a 30-ik füzet, amelyben Gracza György a pákozdi győzelmet, továbbá Jellasits futását mondja el igen érdekesen. E füzethez van mellékelve az ozorai lefegyverzés kiáltványa is az eredetinek megfelelő nyomtatásban. E helyütt megjegyezzük, hogy a nagy munka immár befejezéséhez közeledik s a 40—41-ik füzettel minden körülmények közt véget ér. A füzet képei a következők: Abenkourt Károly huszárszázados. (A vértanú 1848. arcképe.) A zalatnai vérfürdő 1848. október 23-án A szamosujvári ütközet 1848. november 13-án. (Eredetije a bécsi csász. udv. könyvtárban.) Schlick bevonulása Kassára a ludaméri ütközet után 1848. dec. 11-én. Csata Aradnál 1848. dec. 14-én. A mosonyi ütközet 1848. dec. 18-án. A nagyszombati csata 1848. dec. 16-án Windischgrátz herceg bevonulása Pozsonyba 1848. dec. 16 án. Az 1848 iki Armee Bulletin által kiadott egykorú kép. A moori ütközet 1848. dec. 30-án. A zentai halottfej koszorú. A debreceni ref. nagytemplom. Az Athenaeum Képes Irodalomtörténetéből, melyet Beöthy Zsolt szerkeszt, megjelent a 30-ik füzet három évnyi terjedelemben. Három magvas tanulmány van benne: Baráth Ferencné Eötvösről, Gyulai Pálé Kemény Zsigmondról és Sebestyén Gyuláé (dr.) Népköltészetünkről. Ez utóbbi történeti fejlődésükben s egészen új szempontok szerint tárgyalja a népköltészet termékeit, melyeknek — tudtunkra — maga is szorgalmas és szerencsés gyűjtője. A szöveget ezúttal is nagyságú kép illusztrálja : Karthauzi-lak, Eötvös svábhegyi nyaralója, arcképe és síremléke. Keménynek ifjú s férfi arcképe név-