Mohács és Vidéke, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-17 / 46. szám

dagógiától meglehetős messze jár. Kijelentem kü­lönben, hogy semmi­nemű fejtegetéseire e tárgyat illetőleg nem válaszolok. Seregly László: Különfélék. — A királyné nevenapja. A felséges ki­rályasszony nevenapját, szent Erzsébet napját e hó 19-én a hagyományos kegyelettel fogják az idén is az egész országban megünnepelni. Váro­sunkban úgy a kül-, mint a belvárosi plébánia­­templomokban tartanak ez alkalomból isteni tisz­teletet. A püspöktemplomban reggel 8 órakor, a belvárosi plébániatemplomban pedig d. e. 9 óra­kor tartják az ünnepies szent­miséket, melyekre az összes hivatalok meghivattak. — Legfelsőbb megelégedés. A király el­rendelte, hogy Móré Béla, Kaposvárott állomá­sozó honvédszázadosnak a legfelsőbb megelége­dés kifejezése tudtul adassék. — Móré százados a hetvenes évek elején mint hadnagy Mohácson állomásozott és mohácsi leányt — Gaisz János nővérét — vette feleségül. — Eljegyzés. Szieberth Terka kis­­assszonyt, Szieberth István németbólyi birtokos leányát vasárnap eljegyezte dr Sieber György pécsi ügyvéd. — Kitüntetés. Frigyes kir. herceg ifj. Schippert János főherceglaki postamestert, ki a kir. hercegi családnak Főherceglakon való tartózkodása alatt az udvari postaszolgálat körül rendkívüli buzgalmat fejtett ki, legmagasabb el­ismerésével, 50 frt. tiszteletdijjal és egy remek müvü, gyémánt és rubinnal kirakott arany mell­­tüvel tüntette ki. — Egyességi kísérlet az ótemető ügyé­ben. Folyó hó 15 én kisértette meg T­r­i­x­t­e­r Károly főszolgabíró a mohácsi r. kát. hitközség és Mohács politikai község között az egyességet az ótemető tulajdona kérdésében. A politikai köz­ség hajlandónak nyilatkozott a r. kát. hitköz­ség tulajdonjogát úgy az ő, mint az új temetőre nézve elismerni, és az új temető kibővítésére két magyar holdnyi területet vásárolni, ha a hitköz­ség az ótemetőből 1200 kölnyi területet a már felépített hullaház és a még építendő járvány­kórház céljaira átenged. A hitközség kiküldöttjei azonban keveselték ezt az ajánlatot, hanem azt kívánták meg, hogy a város nevén álló haran­gozó ház és a temető, illetve a kálvária s a ha­rangozó ház közötti szabad tér is a hitközség tulajdonába menjen át, ezenfelül pedig a város két hold helyett két és fél hold új temető terü­letet vegyen a hitközség számára. A város meg­bízottjai a hitközség újabb feltételeire nézve meghatalmazással nem bírván, a képviselőtestü­letnek fognak jelentést tenni. — Humanitás. A mohácsi takarékpénztár igazgatósága — mint minden évben, úgy most is — szegény sorsú gyermekek ruházatára, va­lamint szükséges tankönyvek beszerzésére a r. kát. belvárosi iskolának 120 frt, a r. kát. kül­városi iskolának 35 frt, a reform. iskolának 20 frt, a gör kel. iskolának 15 frt, az izr. iskolá­nak 20 frt , a polgári iskolának 20 frt, össze­sen 230 frtot szavazott meg e hó 15-én tartott ülésén. A takarékpénztár igazgatósága e minden évben nyilvánuló nagylelkűsége által méltán ki­érdemelte Mohács közönségének háláját. — Jótékonyság. A mohácsi álalános takarék­­pénztár az „Első Mohácsi Jótékony Nőegylet“ karácsonyfájára 10 írtot, s a „Mohácsi Izt. Nőegy­­let­“nek szintén 10 ttot adományozott.—Fogadja a takarékpénztári igazgatóság lapunk utján mind a két nőegylet elnökeinek köszönetét. — Értekezlet a mezőgazdasági statisztika érdekében. Mint már lapunk legutóbbi számá­ban emlitettük , T­r­i­x­­­e­r Károly fősz­olgabíró a járásbeli községek jegyzőit, bíráit, a községi bizottságok tagjait és az összeíró ügynököket e hó 14-re a mezőgazdasági statisztika érdekében értekezletre hívta egybe. A főszolgabíró szép és terjedelmes beszédben magyarázta meg az egy­begyűlteknek a mezőgazdasági statisztika célját. Kifejtette, hogy a törvényhozásnak s a kormány­nak azért van szüksége a mezőgazdasági statisz­tikára, hogy ebből megismervén a magyar mező­gazdaság jelen állapotát, ennek alapján megis­merhesse s megválaszthassa a létező bajok or­voslásának módjait és eszközeit. Felhívta a meg­hívottakat : oktatnák ki a népet e statisztika céljára nézve, hogy az nem új adók létesítésére, hanem a nép, a gazdák érdekeinek megóvására, bajainak orvoslására irányul. Végül pedig a tör­vény és végrehajtási utasítások §-ai nyomán be­hatóan kitanította az értekezlet tagjait teendőikre. — Névmagyarosítás Joachimsthál János, mohácsi illetőségű, Marcaliban állo­másozó pénzügyőri fővigyázó vezetéknevét bel­­lügyminiszteri engedélylyel „Jókai“-ra változ­tatta. — A mohácsi országos vásár. A Mohá­cson f. hó 10. és 11 én megtartott országos vá­sár oly látogatott volt, mint már régen nem. A kí­nálat és vételkedv a kereskedelem és ipar minden terén egyaránt élénk volt. Rendkívü­l nagy volt a forgalom a szarvasmarha- és lópiacon Helvé­ciából ideérkezett kereskedők és mészárosok jó árakat fizettek ökrök és tinókért. Elkeltek, 150 írttól 380 írtig páronként. Élő borjukat vettek 25 írttól 45 írtig 100 kilóként élősúlyban. Lovak iránt a nagy számban megjelent lókereskedők igen érdeklődtek ; szép katonalovakért 150 írttól 300 írtig fizettek drbként. Igás lovak lanyhább vételkedv mellett 60 frttól 120 frtig keltek el. A sertésüzlet az alispánnak behozatali tilalma folytán csakis a helybeli eladókra szorítkozott s igy jelentékeny forgalom nem fejlődhetett ki. Természetes, hogy áruhiány miatt magas árak mellett keltek el. Árak: 28 frttól 46 frttig élő­súlyban. Rendkívül nagy volt a hozatal zöldség­ben. Pest megyének 10—15 községe hozta el egész készletét. A roppant nagy kínálattal szemben a vételkedv elenyésző csekély volt, minek kövér­keztében az áresés rohamos volt. A következő mesés árak mellett történtek eladások: sárga­répa 100 kötés 50—75 kr., petrezselyem 100 kötés 80 krtól 1 frtig, vöröshagyma 100 fogás 5 — 8 frt, foghagyma 100 fogás 6—10 írtig, zel­ler 100 drb 50—60 kr., kalarábé 100 drb 25— 40 kr. Ellenben kedvezőbb volt a hangulat a pálinkapiacon. A január 2-én életbe lépő új ital­mérési törvény, a­mely a kizárólagossági jogot megszünteti, arra indította a korcsmárosokat, hogy későbbi szállításra nagy mennyiséget vá­sároljanak, minek folytán az árak jelentékenyen emelkedtek. Nyers bőrökben jelentéktelen volt az üzlet. Juh-, marha-, kecske- és lóbőröket igen magas árakon fizettek. A kereskedők és iparo­sok, tekintve a kedvezőtlen közgazdasági viszo­nyokat, a vásár eredményével meg vannak elé­gedve. A fűszerkereskedők — angrozisták és de­tailisták — üzletei tömve voltak. A szezoncik­keknek, különösen petróleumnak jó keletje volt. Az inkasszó is eléggé kedvező volt. A vörös és nür­nbergi kereskedők sem panaszkodhattak,mert üzleteik szintén egész napon át tele volt vevők­kel. A téli szövetek, az enyhe időjárás miatt elhanyagoltattak. Az iparosok a vásár lefolyásá­val szintén meg voltak elégedve. A csizmadiák és cipészek a készlet nagy részén túladtak. A bocskorosok már gyengébb eredményt értek el. Ellenben nagyobb forgalmat csináltak a szűr­­szabók, szabók, esernyőcsinálók, takácsok és szű­csök. A legjobb üzletet azonban a korcsmárosok és szállodatulajdonosok csinálták. Az összes ily helyek tömve voltak. Ez alkalommal is bebizo­­nyult, hogy Mohácsnak egy nagyobb, kényelmes szállodára van szüksége. A csendőrségnek a vá­sáron kevés dolga akadt. P. L. — Vásári idill. Egy vén kofa nagyban munkálkodik vala a vásár napjának kora regge­lén, az ő konyha művészetét feltüntető tűzhely felállításán, közbe pedig — mint a konyha mű­vészetek példányképe (ő szerinte) — erősen haj­togatja vala a közeli sátorból előkerült kétes szí­nű„ hamisítatlan z­siller bort, miután már a „cseppek“-ből elegendőt bevett vala. Ez a kétfé­le ható­erő együttes működése igen jó kedvre hangoltak, úgy hogy a körüllevő sarat a mellet­te épülő jámbor iparos sátorfáira hányta, mire az szeliden felszólította, hogy másfelé szórná a sárt . . . No, hiszen nem kellett több a vén satrafának, a­ki amúgy is rosz szemmel nézvén szomszédja sátorát, — megereszté már is oly erősen mozgó nyelvének ékes szózatait, s volt mit hallani ! Egy darabig a szegény elképedt iparos is csak tűrte, de utóbb már erélyesen fel­szólította a kofát, hogy hagyja már abba ékes dikcióját, nem kiváncsi azokat hallgatni . . . Az erre következett éktelen orditozás annyi hallga­tót toborzott össze, hogy egy kis színháznak is szép jövedelem juthatott volna általa (ha t. i. belépti dij lett volna), a kofa ráncos kezeit ökölbe szorítja, rohan a szegény iparosnak, hogy széttépi, a­mi ugyan nem történt meg, hanem most már hatalmas pofont ígér, egy olyat, mely­től az iparos a paradicsomban képzeli magát, s ígéretét be is váltja, ha a szegény iparos el nem húzódik a már épülő sátor másik oldalára s ott elmélkedni kezd a fölött, hogy hát voltaképen szükséges e a nők emancipációja, mikor igy is ennyi hatalma van egy vén satrafának. A kofa pedig diadalittasan lép tűzhelye mellé, buzgón élesztgetve a halpaprikás alatt a tüzet, újra na­gyokat húz a literesből és magával teljesen meg­elégedve, a nép felé egyet hunyorít szemeivel s magyarázgatja hogy : „no, ennek igazán megad­tam a magáét.“ — Uj kaszinó. Német-Bólyban múlt vasár­nap E­ő­ry Lajos okleveles gyógyszerész kezde­ményezésére múlt vasárnap uj társaskör — kaszinó — alakult Elnökké Eőry Lajost, alel­­nökké Hofmeister Ignácot választották meg.— Megkerült. Kulutác Mihályné, kiről la­punk legutóbbi számában azt írtuk, hogy pénte­ken hajnalban a házból eltűnt, ismét megkerült. Nem ugrott — mint férje gondolta — a Dunába, hanem a kukoricaföldeken bujdosott.Az éhség ha­­zaüzte. Mi volt elbujdosásának oka , azt nem le­hetett megtudni. — Az iskola jótevője. B u n­d­a­r­­­a Béla kéméndi r. k. plébános a kéméndi községi iskola részére négy méter fát küldött az osztályok fű­tésére. — Felülfizetők Az „Első Mohácsi Jóté­kony Nőegylet“ f. hó 9-ki estélye alkalmából felülfizettek: Keserics Ferenc 3 frt 50 krt. Fog­ler Adolfné, Freund Mórné, Frommer Miksáné, Lipovcsevics Laurus, Máté József, Német Lipót és Wolf Zsigmond 2—2 frtot; Trixler Károly 1 fit 50 krt; Andrits Tivadarné, Bátori N., Boros Dezső, Bubreg Ferencné, Frank Manóné, Frank M. S., Freund Samu, Huszár Sándorné, Kauf­mann Józsefné, Kohn Józsefné, Kovács Kálmán, Loki Mórné, Materényi Jánosné, ifj. Miskolczy Sándor, Perczel Ferencné, Reinitz Jakabné, Ro­­heim Ferencné, Rosenthal Nándorné, Tonheiser Antalné, Tyeszits Teofilné, Turcsányi Sománé, Weisz Adolf és Wilfinger Pálné 1 —­1 frtot: Bach­­rach Győzőné, Bader Lipót, Francsics Pál, Kohn Oszkár, Mautner Soma, Polgár Andrásné, Se­­patz Józsefné, Ugrósdy Béláné, Vilikó János és Zsubory Cézár 50—50 krt. Kaufmann Lipót 20 krt. — Fogadják a nemeslelkű­ felülfizetők a ren­dező bizottság hálás köszönetét. — Hegyközségek alakulása. Járásunk fő­­szolgbol­ája a mezőgazdaságról és mezőrendőrség­­ről szóló törvényben körülírt hegyközségek meg­alakítása végett az érdekelt szőlőbirtokosokat alakuló gyűlésre meghívta. Az alakuló gyűlés az egyes községekben a következő napokon fog megtartatni : folyó évi december hó 3-án d­e. 9 órakor Mohácson, d. u. 7,2 órakor Baarban, e­4 órakor Duna-Szekcsőn; dec. 4-én reggel 8 órakor Sombereken, d. e. 7,11-kor Do­bokán, 7*12 kor Rác-Görcsönyben ; dec. 5 én reg­gel 8 órakor Hancsukon, d. e. 10 órakor Kis- Nyárádon, 7*12 kor Babarcon; dec. 6-án reggel 8 órakor Német-Bólyban, d. e. 10 kor Borjádon, 7*12 kor Pócsán, d. u. 2 kor R.-Tőttösön ; dec 10 én d­e. 9-kor Nagy-Nyárádon, 11.kor Mais­­son; dec. 12-én d. e. 9-kor Szabaron és d. u. 3 órakor Kölkeden. — Tűz a vidéken. Folyó hó 11-én délelőtt 9 ómkor kigyuladtak Maisson Gaszmann József és Fetter János szalmakazaljai; a tűz délután 4 óráig tartott. Az összes kár 84 frt. A tűz gon­datlanságból — gyermekeknek gyufával való játszása folytán — támadt. — A Francais kávéház. Földink, Mer­­s­i­­­t­z Károly megvásárolta Budapesten az Er­­zsébet­ körúti Francais jóhírnevü kávéházat. Azt hisszük, ez a kávéház sok mohácsi embernek lesz a találkozó­helye, a­kik egyébként a fővá­rosban talán rá nem találnának egymásral. — Ezer év.*) Rövid kor az idő soha meg nem pihenő folyamában és mégis mily óriási idő­szak egy nemzet fejlődéstörténetében ! Ezer év viharzott el azóta, hogy a nemes magyar nép el­hagyván ős­hazáját, Árpád honalapító vezérlete alatt átlépte ez erdős, bérces, napsugaras ország határait s millió szivek ujjonganak most a jelen­­tőségü évforduló felé. Mert ime, nemzetek és né­pek születtek és haltak el ezer esztendő alatt. A korszakok romjain új korszakok támadtak, de Magyarország erősen állott e harcok és viharok közepette. Életfájának gyökerei mélyek és erősek valának, mint a nemzet lelke. Igaz hogy a mióta Árpád e szép hazát elfoglalta, mindig külső har­cok és belső villonyságok tépték a nemzet szivét. E folytonos harcok sok ideig akadályozták meg a kultúra fejlődését. Hosszú századokon át uga­ron hevert a nemzet sok nemes tehetsége. Ipara, kereskedelme, művészete és irodalma messze el­maradt a többi európai kulturállamok mögött.De mindezt pótolta az utolsó évtizedekben. A nem­zeti újjászületés nagy korszaka óta óriási léptek­kel halad a kult­úra eszménye felé s ma már di­csőségesen uralkodó I. Ferencz József király ideje alatt büszkén mérkőzhetik a többi nemzet­tel. Úgyszólván egy ugrással érte el azt, a­mit más nemzet csak százados fejlődéssel érhet el. És minden évtized újabb fiatalt jelent a nemzet életében. E díszmó kiadója tiz esztendeig volt távol Magyarországtól ; ez alatt bejárta az ó és új világ minden nevezetes országait és városait, látta a modern nagy kulturnemzetek roppant fej­lődését és ime, mire visszatér tíz esztendő után, mily örömteljes meglepetés várt rá. Ott látta a nemzetet azon magaslaton, a­melyen a többi nagy nemzet állt; látta, hogy a nemzet saját benső ereje, nemzeti egyénisége és temparamen­­tuma emelték és tették képessé arra, hogy lépést tartson a többi kulturnemzettel.Ez bírta rá e sorok íróját, hogy a díszalbumot kiadja a magyar kor­mány, a magyar kis államvasutak és a kiállítás igazgatóságának támogatásával és közreműködé­sével, hogy miután a nyelv szegény a fejlődés­e nagyságát leírni, képben mutassa meg a külföld­nek, hogy mire képes egy nemzet rövid évtized alatt. Hadd jöjjön ide a francia, az angol, az olasz, a német és valamennyi, a ki saját nemzetének a nagyságára büszke, és bámulja meg a kiállítás csodáit s a nemzet nagy életérevalóságát. Laurencic Gyula: — Osztrigaárus és magyar mágnás. 1860 április 1-jén este 8 órakor a sötétség védőszányai alatt egy bárka suhant ki a pólai erősség kikö­tőjéből. A bárka tulajdonosa egy jólelkű velen­cei halász volt; nagyon kényes portékát, 14 oszt­rák katonai uniformisba bujtatott fiút kellett a kikötő tátongó ágyúsorkai közepette kicsempészni. Szererencsésen kijutott a kikötőből.A pólai kaszár­nyában csak másnap reggel vették észre az ifjak *) Az „lizereves Magyarország és a milleniumi kiállí­tás“ cimiű­ diszmi­ előszava. Megjenik kéthetenkint 12 fit- Zetbejj á AU kr.

Next