Mohács és Vidéke, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
XXI. évfolyam. Zao 1. szám.13 Mohács, 1902. januárius 5. MOHÁCS ÉS VIDÉKE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség: Kossuth utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető közemények ide küldendők. Kéziratok nem küldetnek vissza. ____________________---------------------------gr rí. 7~rr MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési di.,: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 korona. Negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Kiadóhivatal: Brandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetések ára: Egész oldal 12 korona. Fél oldal 7 korona. Negyed oldal 4 korona. — Nyilttér petit sora 20 fillér. Levél a szerkesztőhöz. Mohács, 1902. januárius 1. Kedves barátom ! A gőz és villamosság korát éljük. S a midőn nap-nap után csodálattal tekintünk a kiaknázhatatlan természet és a véges emberi elme újabb és újabb alkotásaira: megcáfolhatatlan bizonyságát látjuk annak, hogy amíg a természetben nem létezik ugrás, másrészt az emberiségnek a létért való állandó és örök küzdelmében tétlen megállapodás nincs. Gőz- és villamos erővel halad mindent előre. Hivatott és nem hivatott próféták hosszú évszázadok mulasztásait, hibáit rövid évek alatt akarták helyrehozni, javítani. Ma — többnyire — mindenki élni siet , aki érez magában tehetséget, alkotó erőt, lázas, sőt nem ritkán észbontó sietséggel törelőre, alkot és pusztít, mert a tudás és lángelme nem kikoldult protekció vagy nagy úri konnexiók kivártsága. Vagy tévedés volna hinni azonban, hogy az emberiség gőz- és villamos erőtől űzve, hajtva, sebes rohanással több és nagyobb rombolás, mint alkotás mellett haladhatna csupán előre. Lassú, de céltudatos és kitartó munka ha nem is mindenkor, de rendszerint sikert bizttont. Csöppenként a magasból aláhullott, aranylap csekély mennyiségű víz átfúrja a legkeményebb terméskövet is. Barátom, húsz éve múlt, hogy a „Átosiács és Vidéken szerény útjára megindult. Húsz év! Valamely nemzet történetében , a legtöbbször csak egy röpke pillanat, mely semmi nyomot nem hagyott. Egy ember életében már számít és jaj annak, akinél minden nyom nélkül múlik el. AMohács és Vidéke-nek húsz éves pályafutása pedig egy emberöltő szívós munkásságát ölelte föl. Emlékezet-e barátom az 1881. évi Szilveszter-est éjféli órájára, mi ion kaszinónk nagy termében a „Mohács és vidéke“ első példányának megszületését az egész szerkesztőség pezsgődurrogással üdvözölte és a szellemi újszülöttet habzó pezsgőben iresztette meg? Húsz év előtt történt. Még előttem áll a kép. Ifjúi lelkesedést ünnepeltük a szellemi keresztelőt. S ma hányan vagyunk azok közül, akik örvendezve álltok körül és túláradó szívvel köszöntöttük a nekünkk kedves csecsemőt? Éppen felére fogyott ; gárda. Pedig csak hatan voltunk. Lapunk első száma 1882. év januárius hó 1-én jelent meg dr. Serli Sándor fe-i.br- -sZi-í Vezetése .UHÚ, aki lládéi évi rövid, de buzgó serény működés után -- ,a szerkesztőbizotság hozzájárulása mellett — a lap ko ho- .yzytését neked engedte át. Neked, aki 1883 évi julie ! -tól fogva a mai npig kitarti bátorsággá és lankadó erővel lapunkat ama tisztességes nívón föntartani, amelyet annak megalapításakor a szerkesztő bizottság vezéreszméül maga elé tűzött, s amelyet Mohács és vidéke, a mi legszűkebb hazánk értelmes közönsége egy szerény hetilap irányító vezetésében becsületes megnyugvással köszönthet. A „Mohács és Vidékeiben fölvetett politikai és társadalmi irányeszmék ha gőz- és villamos erővel nem is hatottak, a lassú, de céltudatos és kitartó munka a siker eredményével annál mélyebb és maradandóbb termékeny barázdákat vágott húsz év előtti közéletünk sivár talajában. A lapod szelleméből aláhullatott szikrázó vízcseppek pedig a sziklakővé jegesedett közéleti rideg közönyt át- és átfúrva morzsolták szét és a társadalom kebelében szunnyadó erők fölébresztése által teremtettek olyan közszellemet, amely városunk, vidékünk és vármegyénk szellemi és anyagi haladásának előmozdításában a maradiak meggyőzésével a legnemesebb harcot küzdötte meg. Politikai hitvallásod a 67-es alapon fölépült szabadelvűség. S ebbeli irányod helyességét igazolta az ország közvéleménye a Székféle tiszta választások alkalmából. A Hit, Remény és Szeretet jelszavát írtad a zászlóra. Arra a zászlóra, amelyet becsülettel lobogtatni esküt tevés lelked nemes fölhevülésében. Mert jól tudtad, hogy a társadalom boldogulását csak e három keresztényi főerény gyakorlása biztosítja. Hit az összekötő kapocs. A mindent fönntartó erő. Hit az alapja minden tudásnak s ebben nyilatkozott meg a te munkálkodásod legfőbb ereje. Reménynyel tápláltad a társadalom fogyatkozó erejét és oszlattad el a hamis ködfátyolképeket, amelyek egészebb jövőbe vetett hitünk elé rajzolódtak. És végre nem kevesebb meggyőződéssel, lelkesedéssel hirdetted azt, hogy a közügyért való áldozatkészség csak akkor sarjazhatik föl, ha szeretet csatol ama kicsiny körhöz, melyhez a társadalomban tartozunk. A ÉÁ'i-Zászlótartó voltál ez alatt a húsz esztendő - A ' 'f T A R C A. Vörösmarty-ünnep. — A „Mohács és Vidéke“ eredeti tárcája. A Parnasszus hegyén lakó múzsák összeültek tanácskozni. Tanácskozásuknak az volt a tárgya, hogy írt szép Magyarországon egy költő, „a múzsa ihletett gyermeke,“ Vörösmarty Mihály, ki úgy kezelte líráját, hogy „így még nem zenge magyar lant!“ A múzsák elhatározták tehát, hogy ha fiuk születésének 100-ik évfordulóját megünnepeltetik, hogy az ily magasztos pillanatok közepette elhangzó beszédekből, méltatásukból tanulhassa meg a gyenge utókor, minő nagy férfia volt a magyar nemzetnek a „Zalán futása“ dicső szerzője. S tervüket keresztül vitték . Észrevétlenül belopództak a hálás nemzedék szivét, a nemzet fiaiba beleöntötték a lelkesedés mely hullámzott a Kárpátoktól Adriáig, magával egadta a honfi kehieket s mindenütt, de mindenütt ünnepeltek a négy folyam vidékén. Alig van a város, mely kivonta volna magát a hatás alól. A mi városunk is lelkesedett, ünnepi hangulatot öltött, mikor tegnap a Vörösmarty-ünnepet megtartotta. Nagy szabású volt az ünnep s csak emelte a ,IP?’ k°fjy azon a napon, a mikor az igazi költő emlékének áldoztunk, a múzsák megtiszteltek bennünket megjelenésükkel, itt voltak többen közülök, — itt láttuk őket, itt bizony Kalliopét, Eratót, Melipomenét, Kliót, Tháliát. De haladjunk csak sorban! Azt mindenki tudta, hogy a magasztos, hazafias ünnep akkora közönséget fog vonzani, hogy azt befogadni a kaszinó aránylag szűk helyisége alig lesz képes. És ez beteljesedett! Azt a teret, mely a teremből a színpad fölállítása után megmaradt, megtöltötte városunk értelmiségének, a szép és nemes iránt érdeklődő közönségének színe, java. Ember, ember hátán nyüzsgött, az ülőhelyek zsúfolva voltak, állóhelyeken szorongtak . . . igen, mert nekünk mohácsiaknak még mindig nincs egy olyan díszes tágas helyiségünk, hol az ilyen alkalmakkor kényelmesen élvezhetné az ember az Ízléssel összeválogatott műsort. Mert a mi ünnepünk pontjai igazán páratlan jó ízléssel voltak összeállítva. A mi a kaszinó vigalmi bizottságának érdeme, melynek élére egy fáradhatatlan buzgóságú, előkelő modorú elnököt állított a választmány, Szinkovich Károly, a mi kedves félszolgabiránk személyében, ki szervezett, elnökölt, fáradott, tanácskozott s mindezek eredményeképp megteremtette azokat a szép jeleneteket, melyekben tegnap részünk volt s melyekben mindjárt elsőnek elragadó szónoklatával magas röptű, hatásos megnyitó beszédével ő maga aratta a diadalt. A ki a szép beszédet követő viharos éljenzések lecsillapulta után a fölolvasó asztalhoz ült, dr. Réder Károly, igazán titáni munkát vállalt magára ! Vörösmartynk költészetét és korára való hatását összefoglalni rövid egészszé egy fölolvasás keretében, valóban nem kis föladat. S a fölolvasás mily szépen vágta ketté a gordiusi csomót. Azt az óriási anyaghalmazt, mely költőnknek úgy epikai, mint Urai és drámai sokoldalú tevékenységének gyümölcse, mily művészileg tömörítette kerekded egészszé! S mily ügyesen szerkesztette össze az essayt! Igazán rászolgált azon elismerésre, mely osztályrészül jutott a jeles fölolvasónak. S ami eredeti, valóban ötletszerű volt: azok a fölolvasás közben előadott remekmű szemelvények. Ezek közül első „Szép Ilonka“ volt. Kellemesebb megjelenésű, kedvesebb hangú szép Ilonkát nehezen lehetett volna találni, mint a milyen Szendrey Ilonka k. a. volt. Hanghordozása meglepő, mozdulatai bájosak, előadása határozottan szép volt s mindeme hatásokat mennyire fokozta Brand, Ede általunk már jól ismert művészies zongora kisérete az ő diskrét játékával. Mit mondjunk Tálas Jenő szavalatáról, melyet szemben a bájos Laurával (Kugyerny Terus k. a.) oly pátoszszal s mégis oly finoman mondott el ? Tálasnak szavalatai mind pompásak voltak, a miket csak hallottunk tőle diák korában. Amit tegnap este produkált, azért csak hálát adhat annak a kedves női alaknak, ki a kétes messzeségbe és a bizonytalan jövőbe tévelygő, lebilincselő tekintetével oda hatott, hogy szavalata tökéletesebb legyen. Kiváló sikerrel deklamált dr. Philipp Ferenc is azon jelenet alkalmával, mely a Fóthon tartott szüretet volt hivatva elénk varázsolni. Bel kár, hogy oly rövid ideig gyönyörködhettünk a szép képben! Szerettünk volna mi is részt venni a szüreten, enyelegni a szép szemű menyecskékkel, tréfálni a mosolygó ajkú hajadonokkal, kik termé-