Mohács és Vidéke, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1905-01-01 / 1. szám
XXIV. évfolyam.21fiV I. szám. Mohács, 1904 januárius I. MOHÁCS ÉS VIDÉKE Pécsi „ / / IL* ( Alcim! Levéli POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. / r ^ a Szerkesztőség: .A, 1A Mozes. Kossuth Lajos utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előflitísi dij: Egész évre 8 korona. Fél évre - ona. Negyed évre 2 korona. Egyes szám u. . 20 fillér. Kiadóhivatal: Brandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetései: díjszabás szerint számíttatna!.. Nyilttér petit sora 20 fillér. Olvasóinkhoz! A Jelen számmal beléptünk pályafutásunknak huszonnegyedik évébe. Ebből az alkalomból teljes bizalommal fordulunk a nagyérdemű közönséghez, hazafias pártolását, anyagi és szellemi támogatását kérve az új, huszonnegyedik évfolyamra is. Mi nem támaszkodunk senkire, előfizetőinken kivil. Lapunk minden irányban független. Politikai tekintetben a szabadelvű párt elveit valljuk ugyan, de cikkeinket senki és semmi más nem irányítja, mint saját legszentebb hazafias meggyőződésünk. Nagyhangú, beválthatatlan ígéreteket nem tettünk és neki teszük, de jó lélekkel mondhatjuk, mindig arra törekedtünk, hogy a kor s az irodalom színvonalán álló s városunk és vármegyénk érdekeit híven képviselő közlönyt bocsássunk közönségünk rendelkezésére. Elfogulatlanul és minden személyes él nélkül bíráljuk a közéletünkben mutatkozó ferdeségeket, kitartással lelkesedünk a közügyekért s arra törekszünk, hogy olvasó közönségünket a mindnyájunk üdvét képező közügyek istápolásával magunkhoz kössük. Emellett a vallásos érzület s a tiszta erkölcs fejlesztése, az önzetlen hazaszeretet élesztése, a felebaráti szeretet s a jótékonyság ébresztése, a becsületes munka méltánylása, a nemes törekvések és érdekek oltalma és istápolása, mind egyenlő célunk. Lapunk emellett nem feledkezik meg arról sem, hogy nagyrabecsült olvasó közönségét élénk tárcákkal és gondosan szerkesztett hírrovattal szórakoztassa s a városunkban vagy a vidéken történ d események kel fi te.?'*, informálja. ■ . .. '.. . . .... .. A déki lapok legjobbjai sorában foglaljon helyet. Hogy haladásunik biztos és akadálytalan lehessen, ez 1. olvasó közönségünktől függ. Hozzáfordulunk tehát egész bizodalommal és kérjük, hogy lapunkra a jövőben is előfizetni s annak új barátokat szerezni szíveskedjék. Mi az előfizetők szerzésének napjainkban „már nem szokatlan“ módjától, a házalástól irtózunk és közönségünkhöz más uton és módon, mint lapunk hasábjain kérést intézni nincs hatalmunkban. Ezt is csak nagy ritkán tesszük. Hátralékban levő megrendelőinket tisztelettel kérjük hátralékaik kiegyenlítésére. Lapunk előfizetési ára annak dacára, hogy az jó idő óta az előfizetési árhoz arányítva nagyon is terjedelmes lett, mégis a régi marad, vagyis egész évre 8 korona, negyed évre 2 korona. Új esztendő napján. Haldoklik az év,amidőn ezeket a sorokat írom. Végtagjai már egészen hidegek. Nem állják körül a kórágyat kényező rokonok, nem sajnálja senki elvesztését. Emberi természetünkben rejlik, hogy ne szánakozzunk az év kimúlásán. Az alacsony kunyhó arasznyira pislogó mécsének fényétől kezelie föl egészen a paloták szemkápráztató csilláráig mindenütt a megkönnyebbülés vágyakozó érzetével szemlélik az elmúlást. Volt! Ennyiből áll a nekrológja. A halálból támad az új él ' És mégsem léphettük az újszülött bölcsőjéhez szívet derítő regénnyel, ha legalább egy röppenő óranegyedet nem szentelünk a haldoklónak. A költő azt mondja, hogy a köny és mosoly határfák a kedély világában, amaz a fájdalmat, emez az örömt jelzi. És ezek a határfák sohasem állanak egymáshoz oly közel, mint az év utolsó napján. Pedig nem is a haldoklót siratjuk. Ha van könyezésre ok, akkor az legföljebb fájó emlékeink módosuló sirmantjainak fölidézése által sötétedik felénk. E Izet nincs okunk kárhoztatnunk, nincs okik megsiratnunk. Reánk nézve mit haldokló év egy-egy ufjabb levelet fűz abba rntuskoszomba, melynek köröszije alul az elsek bőséges forrása medgyug fejenk. Ha egyes emberek és családok keseregnek is az idő változásán, egy nemzetnek, különösen a magyar nemzetnek nem szabad kényeznie az elmúláson, hanem ellenkezőleg: az új évvel új reményt kell élesztenie egy jobb jövő iránt. És ha nemzetünk érdekéből tekintjük a lefolyt évet, bizonyára nem írhatjuk azt be arany betűkkel történetünk lapjaira. Nemcsak az anyagi elszegényedés sötét árnya rémíi, de a politikai zavarok, parlamentarizmusunk züllése miatt is aggódó szívvel tekintünk a jövőbe. Mert az 1904. év nehéz esztendő volt, egy hosszú obstrukciós lázálom, mely elsorvasztotta az ország erőit, megbénította egészséges szervezeti működését. Nem látunk egyebet zavaroknál, destruktív munkánál, válságos helyzeteknél, sivár állapotoknál — minden vonalon. Az óév eredménytelensége sokáig fogja éreztetni káros hatását. Úgy állunk az újév hajnalpirkadásánál, hogy nem láthatjuk előre ma, mit hozhat a holnap. De azért nem szabad egy jobb, szebb jövő iránti reményünket föladnunk. Vigaszt kell merítenünk a megpróbáltatás napjaiban. A nemzetek élete is ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve, mint a természet. Tél után tavasz, ború után derű, árny után fény, halál után a dicső föltámadás. Ha nemzeti létünk ez idő szerint elszomorító is, de annyira mégsem jutottunk, hogy a föltámadás reményéről is le kelljen mondanunk. A sivár jelen csak időleges, csak téli álom, mely után következni fog az éltező tavasz. Fényes múltúnk záloga szebb és dicsőbb jövőnknek. Ez lelkünk megingathatatlan hite, keblünk szent meggyőződése. Csak kettőre van szükségünk, hogy legyőzhetetlenek legyünk a harcban: az 1848-ik népképviseleti alkotmány alapját képező parlamentarizmus alapelveinek tisztán való megőrzésére és a nemzeti szellem ápolására. ’ - *- ............... •*. » m „• 1 ... ». fi Xn/j/Ai tir/n Cl Ije \ C1H/Cj AvMILg j • Laran nézhetünk a jövőbe. Aki pedig tájékozottan akar belenézni a jövőbe, annak ismernie kell a múltat, ismernie kell a történelmet. Lehet minden hálátlan a nemzet iránt, csak a történelem nem lehet soha az. Ez fölszedi a hálátlanok által eldobott emléket, megtisztítja azokat a reájuk tapadt sártól és penésztől, megállapítja valódi értéküket s elhelyezi azokat azoknak a nemzeti műkincseknek sorába, amik egyenként és összesen megalkotják a nemzet múltját, ezredéves örömeit, fájdalmait. Az a tudat öntsön belénk bátorságot fölemelkedni a föld rögei közül, hogy egy fényes T A R C A. Újságíró Szilveszteréje. (Szilveszteréji emlék.) — A „Mohács és Vidéke“ eredeti tárcája. — Valami messziről előtörő zsibongás, élénk csengő hangok zűrzavara, robogás, dobogás hatott fülembe, amint Sziveszter estén az utcán végigmentem. A hó csikorgott lábam alatt, a szél fütyült füleimbe. A vendéglők és korcsmák ablakai mögött gőzös, füstös fény csillogott, s cigányzenekaroknépies motívumait szedegette a szél darabokra . . . Úgy tetszett nekem, mintha a népdal egyes taktusai, amint a fagyos légbe hatoltak, megfagytak, meghaltak volna. Lehelletem egész felhőt képezett; a szó, a hang, amint kijött a számon, önkénytelenül megfagyott és nagyot koppanva hullott a fagyos földre . . . Ez a Szilveszter éj! A pezsgő, a fánk, a vigalom és a csörgősipka éjszakája. Minden ember ambícióját képezi, hogy ezen az estén mulasson Nem tudom, hogy miét örülnek az emberek az évforduló óráiban ? Az utolsó órában mindenki mulat! Az első órában mindenki mámoros! Csak az újságírónak kél józannak lenni örökké! Ujságiró létemre magam is be akartam állani a mulatók közé, de sehogysem sikerült. Valami kobold ült a mellemen s örökké sugdosottt a fülembe. — Valami nagy esemény történt — kiáltotta egyszerre — öngyilkosság, gyilkosság, muszka háború! . . . Végre is kénytelen voltam befutni a redakcióba. A telefoncsengőt izgatottan csavartam meg néhányszor. Egy munkatársamat kértem szóhoz. — Halló! Ki az? — kérdem a visszacsengeték után. Halk nyöszörgés és közbe-közbe csörgés jutott a hallókészülékből a füleimhez. — Ki beszél? — Én — válaszolt a nyüszörgő hang. — A ördögbe is ! Mondja a nevét! — Szilveszter. — Hát mit akar? Én a Hírmondó szerkesztőségének valamelyik tagjával akarok beszélni. — Mentsen meg kérem ! Egy csörgősipkás suhanc föl akar akasztani a telefon drótjára! — De az ördögbe, én most sem tudom, hogy ki ön ? — Én az év utolsó napja vagyok. Szilveszternek hívnak. — Micsoda! Megbolondult? — Nem, hanem mindjárt meghalok. Segítség ! Segítség! Segítség! Az utolsó kiáltás elhallatszott a messzeségben s egy pillanatra, mintha fény sugárzott volna a telefon beszélőjéből. Szemem káprázott, fülem csengett. Különös hang ! Mintha millió ezüstcsengetyű verődnék össze bűvös melódiába, s mintha ezer meg ezer angyal énekelné a legszebb mennyei himnuszt. — Szerbusz hé! — Halló! Ki az már megint ? — Ki? Én vagyok. Éppen most születtem. Pezsgőben, mámorban fürösztöttek meg; szép leányok csókján ébredtem föl életre; kedves menyecskék ölelő karja, hófehér keble volt az első ringatom! Sirolin A legkiválóbb tanárokt és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek humtos bajainál, Sid a 11 bronelitis, szamárhurut csakSerábbad o,, AU n A 1 i„fl nom/o ,, 4 e n ajánlatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a ko/I 0 K 11 a 1 1II i 1 11 \j 11 Zi d a 111 d II petet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó íze miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban 4'— koronáért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva . F. Haffmsítsi-Les Roche Co* vegyészeti gyár Saséi (Svájc).