Mohács és Vidéke, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
XXVI. évfolyam. ZOO 1. szám. Mohács, 10/ jutVatal IUS u* Pécsi Állami Levünk POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ------------------------------------------------T-------Szerkesztőség: Mohács, Kossuth Lajos-utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. £, * -----Előfizetési dij: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 korona. Negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Kiadóhivatal: Brandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetései díjszabás szerint számíttatnak. Nyílttér petit sora 20 fillér. Mindannyian együttesen. A miniszterelnök, midőn a koalíciós pártok újév napján nála tisztelegtek, az üdvözlő beszédre adott válaszát avval a fölhívással fejezte be, hogy a napirenden levő kérdéseket mindannyian és együttesen a nemzet egész erejének latbavetésével igyekezzünk sikeresen megoldásra juttatni. Erre az együttműködésre, erre az egyetértésre tényleg nagy szüksége van a magyar nemzetnek. Íme alig gyűlt egybe az újév első napjaiban a magyar székesfővárosban az osztrák delegáció, már szidják a magyart itthon saját füle hallatára, amiért követelni meri, hogy mint független nemzet, mint önálló állam létezhessen. Midőn az osztrák parlament urakháza a császár akaratának ellenére mit sem akart tudni az általános szavazati jog törvénnyé emeléséről, az osztrák miniszterelnöknek elég volt csak egy szóval Magyarországra utalni, s az osztrák urak házának feudális urai legott lemondottak az ellenzékieskedésről. A velünk szemben ellenséges érzelmű osztrákok egyetértése ellen tehát az egész magyarságnak is pártkülönbség nélkül össze kell tartania. Meg vagyunk győződve, hogy egy hazafias érzésű magyar e.. .r sem fog elmaradni a küzdőtérréve •.azt.itíh't én'ett'i' kuzoeh'moor;. még ni min is tartozik a koalíciós pártok valamelyikéhez. De ezenkívül is elég van reá, hogy az egész magyarság politikai és társadalmi összetartásának szükségességét lángolan hirdessük. A nemzetiségek növekedő mozgalma behatóan int egyetértésre. A veszély talán nem olyan nagy, de mégis létezik. A csehek már arra a vakmerőségre vetemednek, hogy nyilvánosan adományokat gyűjtenek a magyarok által elnyomott (!) tótok részére s a magyar királyi posta továbbítja a hazátlanságnak ezt a tudásdiját rendeltetése helyére. Nem szabad addig várnunk, mire ez a mozgalom annyira terjed, hogy a legközelebbi választások alkalmával egy valóban cselekvőképes nemzetiségi ellenzék jusson a parlamentbe. Ily jelenségekkel szemben hazafiatlanul cselekszik az, aki a magyart a magyartól elválasztja. Aki ezt teszi, az többre becsüli a pártérdeket, mint a haza érdekét. A változott viszonyok már lerombolták a pártok közti válaszfalakat. Hatvanhetesek és függetlenségiek együtt ülnek a kormányban, együtt szavaznak a parlamentben És ez egyhamar nem is fog megváltozni. Ne is változzék meg. Elég volt a közjogi harcokból. Ideje, hogy a politikusok és pártok együttesen működjenek a haza és a nemzet boldogítására Az új esztendőben újult erővel munkálkodjanak a magyar nemzeti állam kiépítésén. Ápolják a nemzet gondolkodásában nemcsak az összetartás konzervatív ösztönét, de azt az előretörő és hódító érzést is, amely első föltétele a továbbfejlődésnek, a nemzeti nagyságnak és hatalomnak. Ne csak politikailag idgyen ez ország Magyarország, de egyúttal magyar világ is legyen itt abba a a bélese v* teni nemesebb érteleinken, cuuut az. M ' ar n p leli Ilidli'NíUá' -U\ • \ i j iti-L L*. i múltba, amelyben z a teázása szer. boldogságnál a ragyogásnál ■■ :"Aki antehberű, mint a történet múzsája is hirdeti: igazán nagy és hatalmas van a magyar. A kormány és a parlament irányozza gondolkozását és figyelmét a szeretet egész melegével a magyar népre, amely szeretet azt is ehhez a földhöz csatolja, akinek e földből nem jutott több hely, mint egy sírgödör. A kis emberek apró ügyét-baját is szolgálni szükséges — abban a fölemelő tudatban, hogy a legnagyobb és legigazibb nemzeti politikát szolgáljuk. Erősítve és védve a magyar népet, köveket kell hordani ahhoz a széles alaphoz, amelyen a magyar nemzeti állam épülete, mint évezredekre szóló piramis fog fölemelkedni. Az állam építsen minél több iskolát, hogy a börtönök üresek legyenek. Arra kell törekedni, hogy a nép ősei földjén munkát tálaljon és ne legyen kénytelen koldustarisznyát akasztva nyakába, idegen földre bujdosni és ott elpusztulni s helyét idehaza elfoglalják azok, kiknek e föld nem hazájuk, s a nemzet nem édes anyjuk. Igyekezni kell és mindent elkövetni, hogy a magyar érzés és a magyar szó eljusson az országban mindenüvé , ott hirdetője legyen a hazaszeretetnek s a nemzethez való ragaszkodásnak. A munkálkodásnak egyik törekvése kell hogy legyen ez is: a magyar közélet erkölcsi újjászületését eszközölni. A nemzetek nagysága, anyagai s erkölcsi jóléte nem csodás véletlenek vagy nagy felbuzdulások pillanatnyi sikerének eredményei voltak, hanem megjutalmazása a kitartó, nehéz munkának. A nemzeti állam hatalmas épületének más tere mindenütt vérből, könyből volt keverve. Ezeréves törrténelmünk folyamán vert tenger a támadtak, de ezt a nemzeti nagyság értő anyagává csak jövendő mu.abisM-'mnk jö/Ut* . • lmmt. v.,regékünk alakithatja át. Mind ehh,‘.1 ped.g wimdrVaiut* ’.iták i o . j I ou T A R C A. Kabaré-est a Kaszinóban. — A „Mohács és Vidéke“ eredeti tárcája. — A barna meghívó ugyan egyszerűen csak Szilveszter-estről szólott, valójában pedig kabaréest volt az, amiben az év utolsó estéjén részünk volt. Kabaré, kabaré (franciásan liva cabaret) sokat halljuk az utóbbi időben ezt a szót s mivelhogy olvasóink között bizonyára akadnak olyanok is, akik a francia nyelvtudományban kevésbbé járatosak, röviden megmagyarázzuk e szó igazi értelmén s fogalommá vedlésének történetét. Tehát cabaret tulajdonképpen korcsmát, csapszéket jelent cabaratér pedig nem egyéb, mint korcsmáros, cabaretier pedig a hímnemű, cabarttére ellenben a nőnemű korcsmárost jelenti. E kis nyelvtani bevezetés után nézzük már most, hogy „A reflektor“ című képes variété hetilap azelső kabaré, a „Chat-noir“ (fekete macska) születésének történetét miként adja elő. A kabaré 1881 november 18-án született. A megteremtője Salis Rudolf festő volt. A bohémsereg, melyet kiűztek odújából a Quartier Latinból, otthont keresett. Lalis Rudolf pedig a Rochecuart-Boulevard egy házában csapszéket nyitott Ez vol a „Chat noir“, melyben péntek este összegyűltek, ittak, játszottak, énekeltek és táncoltak. A „Chat noir“ csakhamar népszerű lett. A vendégek serege annyira megszaporodott, hogy nemsokára éjjel-nappal folyt a cécó. Belépődijat nemszedtek, de annál többet a fogyasztott ételek és italokért. A Montmartre söpredéknépe, az apaheteség azonban ellenséges szemmel nézte ezt a vendégjárást s egy szép napon óriási ostromot intézett a Chat noir ellen, úgy hogy Salis indíttatva érezte magát, hogy kabaréjával a Rue de Laval egyik házába költözködjék. Salis halála után a „Chat noir“ dobra került. Ez volna röviden a kabaré története, innen indult útnak a kedélyes kabaré s igy jutott el fővárosunk révén a Kaszinó szerény hajlékába, ahová oly szép számú publikumot varázsolt, hogy hasoló számú közönségre a vén Kaszinó falai alig emlékeznek. A kabaré-est egy sikerült prológgal vette kezdetét, melyet Telekes Sándor interpretált a jókedvű közönségnek sok rátermettséggel és eleven temperamentummal. Rövid szünet után Kovács Károlyné úrnő lépett a dobogóra és Miskolczy Sándorné úrnő zongorakisérete mellett oly kellemesen csengő hangon s oly perfekt rutinnal énekelte a „Dalt a szalmakalapról“ és a „Víg özvegy operette“ Villa dalát, hogy az ennek nyomában felhangzott tapsot bármelyik vérbeli primadonna méltán megirigyelhette volna A közönség nem tudott betelni a két dallal és zúgó tapsvihar közepett felhangzott a temérdek „hogy volt“, ám a műkedvelő művésznőt újabb fellépésre nem lehetett kapacitálni. Az ének után rövid vázlatra zene következett. A zenekedvelők egy töredéke Razek „Békakvartettjét“ adta elő preciz betanulással, fegyelmezett játékkal, élén a mesterrel Hergerth Józseffel. A különös melódiákat igaz élvezettel hallgatta a közönség s a zenekedvelőket derekasan megtapsolta. Majd ezután Telekes Jenő lépet a dobogóra és leheletszerű cigányzene kiséret mellett Fráter Loránd, Farkas Imre és Szabolcska Mihály egyegy gyönyörű versét szavalta el annyi lendülettel s oly megrázó hatással, hogy szinte vele búsultunk a búsulóval és vele vigadtunk a vigadóval viszont, amikor a végén a friss csárdás után a „Sohse halunk meg“ szállóigét hangoztatta. Minthogy pedig az év utolsó napját ünnepeltük, illő dolog volt és rendkívül sikerült ideának mondhatjuk, hogy a Telekes testvérpár az év történetének dióhéjban és ékes rigmusokban való elmondására vállalkozott. Persze a mi társadalmi életünk történetéről, vagyis városunk történetéről szólott a rege, melyben szigorú igazságokat tréfás módon tárgyaltak s a közönség mindvégig derült hangulatban hallgatta ezeket a komoly igazságokat, de meg is tapsolta a sokoldalú előadókat. Most pedig bevonult a humor a maga puritán egyszerűségében s a dobogó elé állított két olajfestmény előre hirdette, hogy most még a betegnek is kacagnia kell. A „Káposzta Sári“ szomorúan víg, vagy vígan szomorú tragikomédiáját adta elő Eötvös Gusztáv óriási derültség mellett. A kezében tartott pálcával magyarázta nagy komolyan az olajfestmények egyes részleteit, amelyek a szegény Káposzta Sára tragédiáját örökítették meg mulatságos ecsetvonásokban. Hosszantartó tapssal jutalmazták az ügyes előadót. Ezek után aztán a hosszú asztalon elhelyezett különböző fajú és értékű nyereménytárgyak kisorsolása következett s még e különben hosszadalmas műveletnek is akadtak derűs mozzanatai, amikor például a felnőtt ifjakkal biró apa egy csinos kis viaszbabát kapott Fortuna kegye folytán, avagy amikor a legeredetibb és hiteles helyről érkezett „abronicát“ juttatta a sors a sudártermetű hatalmas szál legénynek. A sorsolás befejezése után a zenkedvelők ismét elfoglalták a dobogót, hogy Wollstett „Automata egyvelegjével“ köszöntsék a küszöbön álló Pusztuló református véreink. — Két közlemény. — Irta: dr. Margitai Valér. I. Mivelt nemzetek, amelyek jövő fönmaradásuk kérdését vizsgálják, világszerte nagy gonddal foglalkoznak fajtájuk termékenységével, a természetes népszaporodás időnkénti alakulásaival, a születé