Mohács és Vidéke, 1909 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
XXVII. évfolyam, I. szám *„%»I Letér I POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség: MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Kiadóhivatalt Mohács, Kossuth Lajos utca 82 / 74. szám alatt. A lap szellem részét illető közlemények ide küldendők. \\ Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. '/ Telefonszám 12. ------- —-..... —........... —U .. \_fty iciunzewH uij . Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2*50 korona. Egyes száméra 20 fillér. Előfizetési díj:Vi Blandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetései: díjszabás szerint mmuttatmt Nyiktór petit sora 20 miér. Telefonszám 07. 1909. Minden esztendővel jobban érezzük egy kavargó, zivatarokat hozó időnek borongó közeledtét. Történelmi oknyomozók csodálatosan sok hasonló társadalmi jelenséget állapítanak meg a mai kor és a francia forradalom nagy epokája között. Akkor is, mint most, forrongott az irodalom, kereste az új hangot, az új idők jövetelét; épp ilyen kapkodó volt a művészet , új formákat űzve, kergetve a társadalom dekadenciában, majd felhevülve, majd tört szárnyakkal, vezető ideák nélkül. A társadalmi osztályok késhegyig menő ellentétben, a felsőbb osztály gyűlölettől kisérve. A francia forradalomnak el kellett következnie, megérlelte az idő, így van most is. Az irodalom lázban. Holnapnak nevezik alkotásait. A művészet a szecesszió jegyében torzszülötteket teremt; előttünk a legzáttabb osztályharc s míg a tömeg erőit gyűjti, régi bálványain ül a hazug demokrácia. Az az esztendő, amelytől búcsúzunk és az az új esztendő, amelyet köszöntünk, mintha csak száguldva vinne egy tisztító, egy átformáló társadalmi evolúcióhoz. Az emberiség szép céljait az osztályharc, a tásadalmi forradalom kapkodó jelenségei közben féltve kell nézni. S bizonynyal aggódásunk és balsejtelmünk sokak értelmét szólaltatja meg. Mit hoz a beköszöntött új év nemzetünknek? . . . Vajon az európai eszmeáramlat átvonul-e rajta szelíden? Vagy förgeteget idéz elő? Lehetséges-e, hogy békésen, explózió nélkül az idő néha megszüli az áhított új közszellemet, melyben a munka és tisztesség még ünnepeltebb erényekké nemesednek, mint a mai talmi demokrácia furcsa idején ? Hiszen, ha úgy volna, ki rettegne az uj idők elkövetkezésétől ? Ámde a tömeguralom dicsőségszomja, harci lármája, bosszú érzelmétől átitatott jelszavai, — mást sejtetnek. Ez az uj európai eszmeáramlat — úgy látszik — ég a vágytól, maga elé torlaszokat emelni s elég hatalmasnak ígérkezik, hogy a torlaszokat el is söpörje. Ámde a tömeguralom első idejét látta a világ. Azért lehet inkább föltenni, hogy az elkövetkező időben nem egészen simán fogja a mai társadalomnivelláló közszellem uralmát átvenni. Más lenne, ha ezt a harcot nem a fizikai erők, de a kultúra eszközeivel vívnák meg. És ha történelmi hatások következetesek, alig szabadna mással megvívni, mint kultúrával. Mert hiszen a tömegeknek szervezetét nemcsak az érdekeknek közös volta kovácsolta össze, hanem a kultúra is. Az osztályharcnak jelszavai nemcsak igénye, de egyben hajtása a kultúrának. És bizonyos, hogy ha a kultúra a legszélesebb területen megcselekszi a maga embernevelő, emberjavító hivatását, ledőlnek az osztályharc Jerikó falai és széthullanak az osztályharc kiáltó és megvalósíthatatlan szélsőségei. Kinek ne lenne ez leghőbb kívánsága, akinek lelkében az Isten és haza, a család és tulajdon, — ezek a nagy eszmények —egész tisztaságában élnek? Mit hozol új esztendő? Hozod-e a békesség olajágát ? Hozol-e a nemzetnek hitet és kitartást, az egyénnek boldogulást ? Hozod-e váljon a nemzet egészének a legfőbb jót: a békét? Azt az áhított helyzetet, melyben köz és magántevékenység egyet cselekedhet: a haza javát és boldogulását? Bízva bízunk, hogy az emberiség javára, fejlődésére az elkövetkező esztendő a legfőbb jót hozza: jó napokat, sikereket és o _ ’'í oo*X.0726■’as* »vtolimi* ekként a boldog ujesztendővel olvasóinknak tiszta szívből kívánunk. Érdekes számok. Az országos statisztikai hivatal most küldötte meg legújabb füzetét, mely a magyar birodalom népmozgalmának 1908. évi október havi adatait tartalmazza. A számok tengeréből kiválogatjuk olvasóink részére a szaporodás és kivándorlás adatait. Mohácson az 1908. év október havában élve született 36 gyermek (az előző hóban 51), meghalt 25 helybeli egyén (az előző hóban 33), s így városunknak október havi természetes szaporodása 11 főnyi (az előző hóban 18 főnyi volt.) Az év elejétől számítva október végéig Mohács 68 lélekkel gyarapodott; a szaporodásnak ez a mértéke igen alacsony. Beszédesen tanúsítja városunk szaporotlanságát néhány példa, mert míg Mohácson október havában a természetes szaporodás csak 11 főnyi volt, addig a hasonló népszámú Mezőkövesden 50, Hajdúnánáson 42, Kiskunmajsán 37 főre rúgott az októberi szaporodás. Pécsett október hóban 101 gyermek (az előző hóban 87) született élve, meghalt — az idegenek leszámításával — 97 egyén (az előző hóban csak 63), s így vármegyénk székvárosának október havi mérlege csupán 4 főnyi nyereséggel zárul. Pécs az 1908. esztendő első tíz hónapjában mindössze 116 fővel szaporodott. A dunántúli országrész metropolisát kisebb versenytársai erősen túlszázszárnyalják természetes népnövekedés dolgában, mert Pécsnek 116 főnyi gyarapodásával szemben Győr 292, Székesfehérvár 298, Nagykanizsa 185, Kaposvár 185, Sopron 226 és Szombathely 335 főnyi szaporodást ért el. A vidéki városok közüloktóber hóban legjobban szaporodott Debrecen (117 fővel) és Szeged (109 fővel). Az év elejétől számítva Szegednek már 1.091, Debrecennek pedig 929 főnyi szaporulata mutatkozik. Baranya vármegye október havi adatai ezek • élve szület-'** zot 1 ...... meghalt . . . 554 (1.86 ezrelék), népszaporodás : 224 (0.75 ezrelék). Ezek a mennyiségek erőtlen számok. Ugyanis szemben Baranyának 2 61 születési arányszámával Máramarosnak 4 01, Hevesnek 3‘68 és Csongrádnak 3 66 volt az arányszáma születések dolgában s ugyancsak Baranyának 0 75 szaporodási arányszászemben Máramaros 1 95, Komárom 1*77 és Csik 1*77 arányszámot ért el. • A legrosszabb eredményt az országban Krassó-Szörény mutatja 012 ezrelék szaporodásával: az egész vármegye csak 57 fővel szaporodott, holott pl. Békéscsaba község egymaga 62 fővel gyarapodott. .. TAR CA. A hamvak beszéde. És szólnak a hamvak. Hát reánk akadtak S végét vetik immár Csendes nyugalmunknak; Régi dohos sírból föl a nap- Hogy ne hozzanak föl, a világra. Ellene hiába Tiltakoztunk volna, És ha már megtették, Nekünk egypár szóram most mód adassék! Mi vagyunk hamvai Apaffy Mihálynak, Erdélyország egykor Nagyságos urának; Mi vagyunk tanúi Régi dicsőségnek, Mi míg láttuk harcban A hős magyar népet. Némettel, örökkel Nagyságos urunknak Sok baja volt mindég S mit csak ember tudhat, A hazaszeretet nagy kálváriáját Ezek a csontok hejh, de sokszormegjárták! Bajlódtunk, vesződtünk, Talán csetlettünk is, De mit a szánk mondott, Érezte szivünk is, Készakarva botlást Mi sohase tettünk, Ha megakadtunk is, Azért nem feledtünk, Türelemmel vártunk Alkalmas időkre S újra harcba szálltunk, Újra kardot fogtunk Németre, törökre És ahány diadalt arattunk fölötte, Úgy erősödött jogunk, szabadságunk. S meglett az eredmény: Háromszázados Jármot leráznia Sikerült a népnek. Végzett a törökkel, De a némettel, hajh, Annál több lett a harc, Annál több volt a baj. Mert mig a prysmunya! Ritkán comboráltak, A német pártjára Annál többen álltak S maguk is németül kezdettek gajdolni; Kurucok, labancok Egymást kaszabolni Tárták dicsőségnek S török járom után így hajtá a német Örökös igába a jó magyar népet! Ezt a jármot ma *» Hurcolja mi váltig, Hiábjutott el Az aradi várig; Hiába pirkadtak Uj idők fölötte, Régi magyarságát Végleg elfeledte. Pedig se a urök Basák nem taroltak, német helytartók Vérébe nem fojtják; Csak saját fiai, Kik sorsát intézik, — Azoknak, azoknak Nagyságos uraink, hejh, Majd megadná részit! S kik eddig pihentünk Régi, mély sírunkban,