Mohács és Vidéke, 1909 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

XXVII. évfolyam, I. szám *„%»I Leté­r I POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség: MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Kiadóhivatalt Mohács, Kossuth Lajos­ utca 82 / 74. szám alatt. A lap szellem részét illető közlemények ide küldendők. \\ Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. '/ Telefon­szám 12. ------- —-..... —........... —U­­ .. \_fty i­ciun­zewH uij . Egész­ évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2*50 korona. Egyes szám­éra 20 fillér. Előfizetési díj:­­Vi Blandl János könyvnyomdája Mohácson. A lapmegrendelések és hirdetések ide küldendők. Egyes példányok itt kaphatók. Hirdetései: díjszabás szerint mmuttatmt Nyik­tór petit sora 20 miér. Telefon­szám 07. 1909. Minden esztendővel jobban érezzük egy kavargó, zivatarokat hozó időnek borongó köze­ledtét. Történelmi oknyomozók csodálatosan sok hasonló társadalmi jelenséget állapítanak meg a mai kor és a francia forradalom nagy epokája között. Akkor is, mint most, forron­gott az irodalom, kereste az új hangot, az új idők jövetelét; épp ilyen kapkodó volt a mű­vészet , új formákat űzve, kergetve­ a társada­lom dekadenciában, majd felhevülve, majd tört szárnyakkal, vezető ideák nélkül. A társadalmi osztályok késhegyig menő ellentétben, a felsőbb osztály gyűlölettől kisérve. A francia forrada­lomnak el kellett következnie, megérlelte az idő, így van most is. Az irodalom lázban. Holnapnak nevezik alkotásait. A művészet a szecesszió jegyében torzszülötteket teremt; előt­tünk a legzáttabb osztályharc s míg a tömeg erőit gyűjti, régi bálványain ül a hazug de­mokrácia. Az az esztendő, amelytől búcsúzunk és az az új esztendő, amelyet köszöntünk,­­ mintha csak száguldva vinne egy tisztító, egy átformáló társadalmi evolúcióhoz. Az emberiség szép céljait az osztályharc, a tásadalmi forra­dalom kapkodó jelenségei közben féltve kell nézni. S bizonynyal aggódásunk és balsejtel­münk sokak értelmét szólaltatja meg. Mit hoz a beköszöntött új év nemzetünk­nek? . . .­­ Va­jon az európai eszmeáramlat átvonul-e rajta szelíden? Vagy förgeteget idéz elő? Le­­hetséges-e, hogy békésen, explózió nélkül az idő néha megszüli az áhított új közszellemet, melyben a munka és tisztesség még ünnepel­­tebb erényekké nemesednek, mint a mai talmi demokrácia furcsa idején ? Hiszen, ha úgy volna, ki rettegne az uj idők elkövetkezésétől ? Ámde a tömeguralom dicsőségszomja, harci lármája, bosszú érzelmétől átitatott jelszavai, — mást sejtetnek. Ez az uj európai eszmeáram­lat — úgy látszik — ég a vágytól, maga elé torlaszokat emelni s elég hatalmasnak ígérkezik, hogy a torlaszokat el is söpörje. Ámde a tömeg­uralom első idejét látta a világ. Azért lehet inkább föltenni, hogy az elkövetkező időben nem egészen simán fogja a mai társadalom­nivelláló közszellem uralmát átvenni. Más lenne, ha ezt a harcot nem a fizikai erők, de a kul­túra eszközeivel vívnák meg. És ha történelmi hatások következetesek, alig szabadna mással megvívni, mint kultúrával. Mert hiszen a tö­megeknek szervezetét nemcsak az érdekeknek közös volta kovácsolta össze, hanem a kultúra is. Az osztályharcnak jelszavai nemcsak igénye, de egyben hajtása a kultúrának. És bizonyos, hogy ha a kultúra a legszélesebb területen megcselekszi a maga embernevelő, emberjavító hivatását, ledőlnek az osztályharc Jerikó falai és széthullanak az osztályharc kiáltó és meg­valósíthatatlan szélsőségei. Kinek ne lenne ez leghőbb kívánsága, akinek lelkében az Isten és haza, a család és tulajdon, — ezek a nagy eszmények —egész tisztaságában élnek? Mit hozol új esztendő? Hozod-e a békes­ség olajágát ? Hozol-e a nemzetnek hitet és kitar­tást, az egyénnek boldogulást ? Hozod-e váljon a nemzet egészének a legfőbb jót: a békét? Azt az áhított helyzetet, melyben köz és magán­­tevékenység egyet cselekedhet: a haza javát és boldogulását? Bízva­ bízunk, hogy az embe­riség javára, fejlődésére az elkövetkező esztendő a legfőbb jót hozza: jó napokat, sikereket és o _ ’'í oo*X.0726­­■’as* »vtolimi* ekként a boldog ujesztendővel olvasóinknak tiszta szívből kívánunk. Érdekes számok. Az országos statisztikai hivatal most küldötte meg legújabb füzetét, mely a magyar birodalom népmozgalmának 1908. évi október havi adatait tartalmazza. A számok tengeréből kiválogatjuk ol­vasóink részére a szaporodás és kivándorlás adatait. Mohácson az 1908. év október havában élve született 36 gyermek (az előző hóban 51), meg­halt 25 helybeli egyén (az előző hóban 33), s így városunknak október havi természetes szaporodása 11 főnyi (az előző hóban 18 főnyi volt.) Az év elejétől számítva október végéig Mohács 68 lélek­kel gyarapodott; a szaporodásnak ez a mértéke igen alacsony. Beszédesen tanúsítja városunk sza­­porotlanságát néhány példa, mert míg Mohácson október havában a természetes szaporodás csak 11 főnyi volt, addig a hasonló népszámú Mező­kövesden 50, Hajdúnánáson 42, Kiskunmajsán 37 főre rúgott az októberi szaporodás. Pécsett október hóban 101 gyermek (az előző hóban 87) született élve, meghalt — az idegenek leszámításával — 97 egyén (az előző hóban csak 63), s így vármegyénk székvárosának október havi mérlege csupán 4 főnyi nyereséggel zárul. Pécs az 1908. esztendő első tíz hónapjában mindössze 116 fővel szaporodott. A dunántúli országrész metropolisát kisebb versenytársai erősen túlszáz­­szárnyalják természetes népnövekedés dolgában, mert Pécsnek 116 főnyi gyarapodásával szemben Győr 292, Székesfehérvár 298, Nagykanizsa 185, Kaposvár 185, Sopron 226 és Szombathely 335 főnyi szaporodást ért el. A vidéki városok közül­­október hóban leg­jobban szaporodott Debrecen (117 fővel) és Szeged (109 fővel). Az év elejétől számítva Szegednek már 1.091, Debrecennek pedig 929 főnyi szaporu­lata mutatkozik. Baranya vármegye október havi adatai ezek • élve szület-'** zo­t 1 ...... meghalt . . . 554 (1.86 ezrelék), népszaporodás : 224 (0.75 ezrelék). Ezek a mennyiségek erőtlen számok. Ugyanis szem­ben Baranyának 2 61 születési arányszámával Mára­­marosnak 4 01, Hevesnek 3‘68 és Csongrádnak 3 66 volt az arányszáma születések dolgában s ugyancsak Baranyának 0 75 szaporodási arányszá­­szemben Máramaros 1 95, Komárom 1*77 és Csik 1*77 arányszámot ért el. •­ A legrosszabb ered­ményt az országban Krassó-Szörény mutatja 012 ezrelék szaporodásával: az egész várm­­egye csak 57 fővel szaporodott, holott pl. Békéscsaba község egymaga 62 fővel gyarapodott. .. TAR­ CA. A hamvak beszéde. És szólnak a hamvak. Hát reánk akadtak S végét vetik immár Csendes nyugalmunknak; Régi dohos sírból föl a nap- Hogy ne hozzanak föl, a világra. Ellene hiába Tiltakoztunk volna, És ha már megtették, Nekünk egypár szóra­­m most mód adassék! Mi vagyunk hamvai Apaffy Mihálynak, Erdélyország egykor Nagyságos urának; Mi vagyunk tanúi Régi dicsőségnek, Mi míg láttuk harcban A hős magyar népet. Némettel, örökkel Nagyságos urunknak Sok baja volt mindég S mit csak ember tudhat, A hazaszeretet nagy kálváriáját Ezek a csontok hejh, de sokszor­­megjárták! Bajlódtunk, vesződtünk, Talán csetlettünk is, De mit a szánk mondott, Érezte szivünk is, Készakarva botlást Mi sohase tettünk, Ha megakadtunk is, Azért nem feledtünk, Türelemmel vártunk Alkalmas időkre S újra harcba szálltunk, Újra kardot fogtunk Németre, törökre És a­hány diadalt arattunk fölötte, Úgy erősödött jogunk, szabad­ságunk. S meglett az eredmény: Háromszázados Jármot leráznia Sikerült a népnek. Végzett a törökkel, De a némettel, hajh, Annál több lett a harc, Annál több volt a baj. Mert mig a prysmunya! Ritkán comboráltak, A német pártjára Annál többen álltak S maguk is németül kezdettek gajdolni; Kurucok, labancok Egymást kaszabolni Tárták dicsőségnek S török járom után így hajtá a német Örökös igába a jó magyar népet! Ezt a jármot ma *» Hurcolja m­i váltig, Hiábjutott el Az aradi várig; Hiába pirkadtak Uj idők fölötte, Régi magyarságát Végleg elfeledte. Pedig se a urök Basák nem taroltak, német helytartók Vérébe nem fojtják; Csak saját fiai, Kik sorsát intézik, — Azoknak, azoknak Nagyságos uraink, hejh, Majd megadná részit! S kik eddig pihentünk Régi, mély sírunkban,

Next