Mohács, 1901 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1901-01-06 / 1. szám
1901. január 6. sokszorozó termelő képessége stb. újra két nagy csoportra tagozzák az emberiséget. A rendiség kiváltságos osztályainak utódjává veszedelmesebb hatalmi eszközökkel mindinkább a tőkés vergődik; a 20-ik század jobbágya a munkás. A tőke és munka ütközésének zaja tölti be a megindult századot. Harczaik morajló zúgása már jó ideje hallik. A veszett erővel tülekedő felek vezérlő eszméje: a tulajdon. Milyen lesz a harcz menete? — Békésen találják-e meg a kibontakozás módját? — erőszakos rázkódtatások útján-e? — és mi lesz azután? — arra feleljenek a prófétai lelkek vissói. Mindenesetre megadja a feleletet a jelen század. És az új év, a megindult század nyitánya milyen lesz? Folytatása az elmúltnak. A szilveszteri éjfél mesgyéjén vele együtt átsuhantak bajaink és gondjaink, szeretetünk és gyülölségünk, eszméink és eszményeink, a buzgalom, törekvés, lelkesülő tetterő, áz az önzés, irigység, visszavonás, féktelenség démonai és áz a biztató jelszó: „Küzdj és bízva bízzál!“ Mezey Lajos. Hírek. „Mi újság?“ A legfrissebb ott van a kezekben, tisztelt olvasók. A „Mohács“ az. Szem nem látta, kéz nem fogta e napig. És nemcsak a legújabb, de eredeti is. Előbb tudtunk róla, mint akár a „Havas“ vagy „Reuter“, akár a világ bármely nagyhírű távirati irodája. Kiváló gondunk volt rá, hogy mindenekelőtt a mi olvasóink tudják meg. Önök. Nem veszik kérem észre, mint simul ujjaikhoz? És a betűig hivogatólag ingerüli a szemsugarakat. Lám csak, milyen bizalommal kelleti magát. Rajta ugyan semmi disz tán, de arra már elővigyázó gonddal őrködünk, hogy a köntöse legalább rendes és kissé takaros legyen. Tudjuk ugyan, hogy tisztelt olvasóink a súlyt a tartalomra helyezik, ami helyes is, de mert nincs tartalom, mely formán kívül jelenhetnék meg, hogy ez tetszetős legyen, arra majd mindig gondot fordítunk. Ami pedig a tartalmat illeti, e tekintetben mai számunkra és különösen a bemutatóinkra hívjuk fel nagybecsű figyelmüket. Hogy termett, mint termett olyan hirtelen a „Mohács“? Ki tudná azt megmondani? Váratlanul toppant be, akár a meleg nyári zápor. Elég az hozzá, hogy megvan. A huszadik század hajnalhasadásakor született. Nem hoz magával semmi ósdi mázt egy lezajlott századból. Tetőtől-talpig, fejtől-bokáig az új század gyermeke és nagyon jól tudja azt, hogy mennyi nemes érzés, talpraesett gondolat fakad a szívekben és agyakban, melyek anélkül fecsérlődnek el, hogy tágabb körben érvényesítenék termékenyítő befolyásukat. Ezeket óhajtja összegyűjteni. Minden érték becses. A takarékpénztárak ma már a fillérekből is javakat termelő tőkéket halmoznak össze. Miért menjenek veszendőbe a szellemi morzsák? És a „Mohács“ nagy kamattal fizet. A „kamat-maximum“ reá nemkütsző. Aki egy jó gondolatot, eszmét, tanulságos eseményt, érdekes hírt közöl vele, azt sok hasonlóval viszonozza. Fogjunk hát serényen a gyűjtéshez. A jubileumi év szokásos szép ünnepélylyel záródott be. Decz. 31-én délután 5 órakor Keserics Ferencz esperes-plébános szent beszédet tartott, fejtegetvén a jubilemi év jelentőségét, utána pedig következett a hálaadó isteni tisztelet. Valamint e jubileumi év kezdetén, úgy végével is éjféli mise volt, amely ajtatosságok alatt mindig zsúfolásig megtöltötte a hivő közönség a templomot. Szükségesnek tartjuk olvasóinkkal tudatni, hogy Rosenthal Márk könyvárus csak ideiglenesen szerepel lapunk felelős szerkesztője gyanánt. Mohácsi szerkesztését és irányítását, a mohácsi áll.polg. iskola egyik ismert tollú tanára vállalta magára, akinek rokonszenves személye és részrehajlást nem ismerő írói tevékenysége, bizonyára meg fogja nyerni közönségünk sympathiáját. Hó és fagy. Az új század az ártatlanság fehér leplébe burkolta a természetet. Szilveszter éjjelén hült a levegő a fagypont alá s azóta országszerte hullanak a finom pihék. Az állóvizek mozgékony cseppjei, a korcsolyázók nagy örömére, tükörsima táblákká merevedtek s készen várják a testet és kedélyt felpezsdítő téli sport kedvelőit. A változás helyenként igen rohamos volt. Nagyváradról pl. újév napján azt jelentették, hogy a langyos tavaszi időben a rózsák virítanak és erősen bimbóznak, a rákövetkező napon már akkora hófúvásról szólt a hír, hogy még a város utczáin is megakadt a közlekedés. Néhány nap óta nálunk is fagy és havazik s már több apró kellemetlenségről értesültünk, melyet a járókelők a síkos járdának köszönhetnek. Elsősorban a háztulajdonosok figyelmébe ajánljuk azt a legtöbb helyütt már meghonosított jó szokást, hogy kiki a háza előtti gyalogjárót hamuval, homok-, v. fűrészporral hinti be. E nagyon bevált rendszer mellett igen csekély fáradsággal a gyalogjárónak csak kicsi részét gondozza, cserébe pedig baleset nélkül bátran söhöghet-foroghat az egész városban mindennapi teendői után. Új megyei tisztifőorvos, Baranyavármegye főispánja a nyugalomba vonult sokérdemű dr. Mende Lajos megyei tiszti főorvos helyébe dr. Johann Béla tb. főorvost nevezte ki megyei tisztifőorvossá. Dr Johann" az ember sürgős dolgát, különösen becsülöm, mert maga belátó .. . — Bizony én belátó vagyok szomszéd, csak vegyünk . .. Búcsút, ugye drága jó szomszéd. No, Isten áldja meg az egész háza népével. Tisztelem szépen a szomszédasszonyt. .. — Áh, nem búcsút szomszéd úr, hanem időt vegyünk magunknak. Megbizonyítom magának, hogy belátó vagyok, csak vegyünk magunknak időt, tudja szomszéd, hiszen azért jöttem, mert belátó voltam, a kerítés lyukán beláttam, hogy a kakasa — no de erre még ráérünk, most beszéljen csak nekem arról a Saturnus istenről . . . De lelkem szomszéd, én nagyon sietek a Casinóba, hiszen már mondtam, nekem „Tárcza“ kell .. . — Pénz kell, szomszéd... hahaha! Rettenetes ember? Ha nem jó, én elmondom magának a Saturnus dolgát, de jól nyissa ki a füleit, mert úgy, de úgy elberregem magának, hogy a „vekker-óra“ — ismeri ? — serkentő rrrrrrrrr-jét andalgónak nézi. Na hallgassa: Saturnus, római isten, a görögöktől lop ... kölcsönözték, az aranykor istene, idejében az emberek boldogok voltak . .. hernyók, rágták a jóféle paradicsom leveleit, gyermekeit megette, őt meg a fia — nem ette meg, de lelökte a trónusról; fiúi szeretetnek ez is elég; emlékezetére saturnáliákat, évforduló ünnepeket rendeztek, urak szolgáltak, szolgák uralkodtak — ez nem is ment ki egészen a divatból — előkelők rózsakoszorúkat raktak homlokukra, ajándékokat adtak cselédeknek, szakácsnéknak, szobalányoknak, pesztráknak, pinczéreknek, levélhordóknak, picolóknak, kéményseprőlegényeknek és ki tudná azt, még kinek; de nemnemnemnem, az nem akkor volt, az most van, akkor egymásnak adtak; 3 napig tartott a világfelfordulás. Tiberius császár ezreket gyilkoltatott le, de az ünnepet egy nappal megtoldotta: nagy császár volt. Caligulának még gyorsabb volt a gyilka és ő is csak egy nappal toldotta meg. Volt czirkuszverseny, gladiátorjáték, alakos felvonulás — stb — stb — tudja szomszéd! — alászolgája! Tyűh! — de neki melegedtem . . . Legalább a felét útban a „Casinó“ felé... Az ám, ni ... Hiszen itt egy sátor van ... Ilyet még nem láttunk. Ez bizonyosan Saturnus sátora. Jól ismerem ezt az elefánt „Papá“-t, meg elefánt „Pubi“-t. A honvágy ott ragyog papírmaché ormányukon. Hát nagyon jól ismerem őket. Csak azzal nem vagyok tisztában, ázsiaiak vagy afrikanderek-e? Olyan hunczutúl hamis a szemek villanása, hogy nem tudom kieszelni, melyik világtáj felé keresik a hazájokat. A sátor sarkában meg egy bűvös tükör. Belenéztem, mielőtt kitombolázták volna. Nézek, nézek egy ... két. . . háromnegyedóráig .. . egy . .. két óra hosszat s az emberáradat csak vonul .. . vonul.. . Mi ez ? Megelevenedtek a régmúlt idők? Egy barátságos láb a tyúkszememre hágott. — Mit csinálsz, ember? Pajtás, visszatért az aranykor. Nézd a századfordulást üdvözlő emberi tömeget. Már két órája zajlik .. . Ebben a pillanatban a tengelye körül forgó kis tükör gyalulatlan hátlapját mutatta. A kép eltűnt . .. Úgy jártam mint egy barátom a „ringlspiel “-lel. Csillagos nyári éjjelen virágos kedvben mentünk hazafelé s a népszerű masina még akkor is pörgettyűzte a ... negyedik rendet. Barátom megállj s igy szól: pajtás, megszámlálom üket. És úgy tett. Számlálta hűségesen. 236-nál megingott. Kétségbeesve kiáltott fel: te, a félvilág kering ezen a masinán; nem érem én ennek a végét, de most már eleje sincs . .. Szentséges egek! — én még a „Tárczá“-ról egészen megfeledkezem. De hát ez meg mi ? — Úgy látszik, én vagyok az a lovon ülő huszár, aki a lovát keresi ... Ej, jó éjszakát! Krix: „Mohács“ 3