Mohács, 1902 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1902-03-16 / 11. szám

, mert ha az egyik napon sikerült is ki­fosztania embertársát, bizonyos, hogy a másik, vagy harmadik alkalommal ő vérzik el. A legveszedelmesebb természetesen­­a hazárd-játék, melyet a törvény is üldöz. A törvény, mint játéküldöző! Itt meg kell állapodnunk, mert hiszen ez a fő oka annak, hogy a hazárdjáték oly akadálytala­nul pusztít mindenfelé. Nagyon sok rosszul végrehajtott törvény van Magyarországon, de a legmostohább bánásmódban részesül ebben a tekintetben az a törvény, melyet a hazárdjáték ellen hoztak. Nincs Magyar­­országon klub, társaskör, kávéház, vendéglő és korcsma, ahol hazárdjátékot ne űznének s egyes helyiségek pláne mintha csak kizá­rólag erre a célra tartatnának fenn. Minden rendőrkapitány és minden rendőr tudja, hogy hol és mikor kártyáznak hazárdul (hiszen különösen kis városban az ilyesmit titokban tartani lehetetlen) de tenni valamit a társadalom e súlyos betegsége ellen el­mulasztják. Az a felfogás, hogy a hazárd játékot törvényest szigorúsággal ellenőrizni sem nem lehet, sem nem szükséges, oly mély gyökeret vert a magyar rendőrség felfogásában, hogy azt kiirtani vagy meg­változtatni csak új törvénynyel, betű szerint végrehajtottan, vagy nagyon szigorú rend­szabályokkal lehet csak. Ezekre pedig ab­szolúte nincs kilátás nálunk. A nyilvános helyiségek egyik fő jöve­delme a kártyapénz, természetes tehát, hogy ott csak forszírozzák a kártyajátékot, külö­nösen a hazárdirozást, mert az jövedelmez legtöbbet a kávésnak és vendéglősnek. Lehetne, társadalmilag lehetne csak segíteni ezen a bajon, ha megindulna széles körben a mozgalom a hazárdjáték ellen. De ez is utópia. Ahol minden második ember hazárdiroz, mit lehet ott elérni egy ilyen mozgalommal ? Védtelenül és tanácstalanul állunk a kártyajárványnyal szemben, mely megszűnni csak akkor fog, ha egy jobb, egészségesebb társadalom-erkölcsi felfogás lép a mostani­nak helyébe. Hírek. Március 15-e. A Mohácsi I. Katona­­hadastyán­ Egylet március 15-ének emlék­ünnepét tegnap, 7 órakor hazafias szavalatok és társasvacsorával egybekötve nagy lelke­sedéssel ülte meg Herger Alajos szállodá­jában, mint az egylet helyiségében. Az emlékbeszédet Mezey Lajos­ polgári iskolai tanár mondotta, melyet a tűzzel, lelkesedés­sel előadott hazafias költemények végtelen sora követett. Íme a gazdag műsor: 1. Isten áldd meg a magyart, Kölcsey F.-től, éne­kelték a résztvevők. 2. Március 15-ike Lam­­pérth Gézától, szavalta Hartmann Juliska k. a. 3. Hazám, Seress Imrétől, szavalta Rácz Gizella k. a. 4. Márciusi ifjak, Petőfi Sándortól, szavalta Neumayer Béla úr. 5. A nemzeti zászló, Borsody Lászlótól, sza­valta Rukóber Mariska k. a. 6. Hangos, hangos, Pörzse Vilmostól, szavalta Szingstein Mariska k. a. 7. Talpra magyar, Petőfi Sándortól, szavalta Lay Ferenc. 7. Esküvés, Inczédy Lászlótól, szavalta Lay Katalin k. a. 9. Kelj fel, kelj fel szép hazám, Dura Mátétól, szavalta Leovits Mariska k. a. 10. Egy gondolat bánt engemet, Petőfi Sándor­tól, szavalta Keinráth József ur. 11. A ma­gyar néphez, Vándor Lajostól, szavalta Rukóber Teréz k. a. 12. Előre, Tóth Kálmán­tól, szavalta Nagy Mariska k. a. 13. Március 15-e 1848-ban, Petőfi Sándortól, szavalta Szekeres Sándor ur. 14. A Lenkei huszárok, Petőfi Sándortól, szavalta Poppl Anna k. a. 15. A világosi gyásznap, Luby Sándortól, szavalta Keinráth József ur. 16. A szabad­sághoz, Petőfi Sándortól, szavalta Matkovics Mariska k. a. 17. Az öreg honvéd, Pósa Lajostól, szavalta ifj. Szingstein János ur. 18. Teleki Blanka, Versenyi Györgytől, sza­valta Nagy Mariska k. a. 19. Petőfi fantáziája 1848-ban, Gracza Györgytől, szavalta Sze­keres Sándor ur. 20. Damjanics özvegye, Zempléni Árpádtól, szavalta Hartmann Juliska k. a. 21. Négy nap dörgött az ágyú, Petőfi Sándortól, szavalta Rácz Géza ur. 22. A régi honvédek, Págyi Ferenctől, szavalta Bumli Katicza k. a. 23. Púpos Áron, Pet­­rovics Lászlótól, szavalta if­. Szingstein Já­nos ur 24. Már minekünk ellenségünk, Petőfi Sándortól, szavalta Matkovics Mariska k. a. 25. A branyiszkói pap, Kompné Pálffi Fannitól, szavalta Wolf János ur. 26. Mit susog a Temes vize, Versenyi Györgytől, szavalta Leovics Mariska kisasszony. 27. A branyiszkói hősök, Pósa Lajostól, szavalta id. Szingstein János ur. 28. A vén zászló­tartó, Petőfi Sándortól, szavalta Rukóber Mariska k. a. 29. A világosi huszár, Krátky Jánostól, szavalta Wallandt Ottó ur. 30. A hazáról, Petőfi Sándortól, szavalta Nagy Mariska k. a. 31. Tiszteljétek a közkatoná­kat, Petőfi Sándortól, szavalta Neumayer Béla ur 32. Felköszöntő, Városi Mihálytól, szavalta Szingstein Mariska k. u. 33. A honvéd álma, Krátky Jánostól, szavalta Si­mon Mihály ur. 34. Hazádnak rendületlenül, Vörösmartytól, énekelték a résztvevők. A polgári iskolában. Március 15-ét, a nemzeti megújhodás nagy ünnepét lelkesen megünnepelték a polgári fiú- és leányiskolák önképzőkörei. A sikerült ünnepélyeken a tantestület tagjai is részt vettek és megjelen­tek az intézet összes növendékei is, nemcsak a körök tagjai. A „Petőfi-kör“ az első fiúosztályban, az „Erzsébet-önképzőkör“ a tornacsarnokban tartotta ünnepélyét, mind a kettő délután 3 órakor. A nap jelentőségét a „Petőfi-kör“ díszgyűlésén Márton János VI. o­­. méltatta dicséretes lendülettel, az „Erzsébet-körben“ pedig Klaska Erzsébet ügyes csoportosításban, élénk színezéssel adta elő a nagy nap főbb mozzanatait. Lelkesen szavalt hazafias költeményekkel is élesztették az ifjúság hazaszeretetének tü­zét. Gyöngyösi Frida Ábrányi Emilnek „A ma­gyar nyelv“, — Littauer Piroska Petőfinek „Március 15-e, 1848“, — Popper Sarolta Tábori Róbertnek „Március 15-én (felolva­sás)“,­­ Zsivánovics Sylvia Pósa Lajos „Kossuth sírjánál“, Czettl Erzsébet és Mittler Etelka Erdélyi Zoltán „Romok között“ (ver­senyszavalás) című költeményeket szavalták. A sikerült ünnepélyt Kaufmann Blanka és Német Rita ügyes zongorajátéka fejezte be, kik a „Rákóczy-indulót“ adták elő négy kézre. — A fiúiskola ünnepélyén Tanner Gyula VI. o. t. a „Talpra magyar“-t, Pápay István IV. o. t. „A szabadsághoz“, Flesch Ármin IV. o. t. „Az élőszobor“, Plank László VI. o. t. „Egy gondolat bánt enge­met“ című költeményeket szavalták elime­­résre méltó hatással. — Az iparosok olvasó­körének és a mohácsi földmivesek olvasó­körének ünnepélyéről ez alkalommal még be nem számolhatunk. Telefon a vármegyében. A vármegyei közigazgatási bizottság e heti ülésén Koszits Kamill alispán a bizottság tudomására adta, hogy a vármegye járási székhelyeinek — Pécsvárad mint a hálózaton messze kieső helység kivételével — az interurban telefon­­hálózatba leendő kapcsolása iránt a tárgya­lást megkezdette s jelentheti, hogy Szent­­lőrinc és vidékén a kívánt négy előfizető már biztosítva van s ez összeköttetésnek mi sem állja útját. Legnehezebb a megálla­podás a vármegye két legnagyobb községé­vel: Mohácscsal és Siklóssal, a mennyiben itt az a kivánalom jutott kifejezésre, hogy helyi telefonhálózat is létesittessék s a helyi abonensek a helyi előfizetés árában beszél­hessenek Pécscsel. Az alispán ez értelemben fölterjesztést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez s kérte egyúttal, hogy a köz­­igazgatási bizottság is írjon föl. Hogy e kivánalom teljesüljön, semmi remény sincs rá. Hasonló kivályak merültek föl az ország különböző részeiben, a miniszter azonban nem tehetett eleget e kérelmeknek. Dárda és Sásd bekapcsolása alig ütközik nehéz­ségbe. Mohácson és Siklóson 20—20 elő­fizető kellene, a­ki a helyi távbeszélő 60 frt évi bérletén felül a Pécscsel való össze­köttetésért a 60 frtot megadja s akkor a vármegye öt járási székhelye összeköttetést nyerne Pécscsel s az interurban hálózattal. Közgyűlés. A mohácsi Chevra-Kadisa Szent-Egylet f. hó 16-án d. u.­­/24 órakor tartja évi rendes közgyűlését a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki jelentés. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése. 3. Gond­nokválasztás; a III. gondnoki tisztségnek Frigyes főherceg elutazása. Frigyes főherceg, ki néhány napig bellyei uradalmá­ban vadászott, folyó hó 13-án visszatért Pozsonyba, ők voltak. A féltékenység majdnem meg­őrjítette. Már jó mélyen járta az erdőt. Nem értette a dolgot, merre tűnhettek el? Egyszer aztán megriadva állott meg. Fönt magasan fölötte egy mohos szikla­élen észrevette a férfit. Mosolygó arccal állott az ott és fürkésző szemmel nézte az erdőt. Az asszony nem volt mellette. Gimóth Gáspár elfulladtan bámult erre a mosolygó arcra, a kihívó, üres, fürkésző szemekre. Talán éppen az asszonyt keresi. Bizonyára elvesztette. És Gimóth Gáspárnak fejébe tolott a vére. Ott a méltóságos és félelmetes erdő magányában, ahogy rátalált a férfira, akit lázasan űzött, hajszolt, úgy érezte, mintha vadra akadt volna. A kergetett utálatos vadra, amely ime a puskacsöve elé került végre, Gimóth Gáspár megreszketett. Körü­lötte olyan rejtélyesen morajlott az erdő, a fák közül nehéz, fojtó levegő csapott ki. Megrándult a karja. És a következő pillanatban lövés dör­dült el az erdőn. Mély, riasztó csattanás. És utána hosszú panaszos viszhang, amely mintha a fák öbléből rebbent volna ki. Gimóth Gáspár megriadva tántorodott vissza. Nem látott senkit és semmit, csupán egy rémséges tudat rázta meg a lelkét. Gyilkos lett. Megrémült, a fejéhez kapott és aztán ráillesztette a fegyver csövét a homlokára. És ekkor rémséges sikoltás tört föl mögötte. A fegyver kihullott reszkető kezé­ből. Gimóth Gáspár fáradtan nézett maga köré. Ott állott mellette Széky Tamásné. — Minden­t láttam ! — suttogta lázasan a nő. A férfi érthetetlenül bámult rá. Az asszony fölvette a fegyvert a földről és elhajította. — Semmi se történt — mondta újra rekedten az asszony. — Ugody sértetlen. A férfi sóhajtott. Mintha valami lázas álom szakadt volna föl a kebléről. Az asszony megragadta a karját. Per­zselt, égetett a hangja, amikor kérdezte: — Ugy­e, érteni tette? — Igen ! — felelte a férfi gépiesen. Diadalmasan lobbant föl erre az asz­szony tekintete, odahajolt a férfi füléhez és forrón tördelte: — Imádlak, édes........ Pakots József: „Mohács“ 1902. március 16.

Next