Mohács, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

1903 január 1. Mohács 3 amelyet saját maguk zúdítottak a nya­kukba. A külföldi gazdák tökét kovácsolnak ebből a saját előnyükre, hogy igy a saját érde­keiket előmozdítsák és még akkor is tele kiabálják a világot, amikor baj egyáltalán nem is létezik. A gazdasági egyesületek az utóbbi időben úgy iparkodnak ezeknek a viszás állapotok­nak a megszüntetésére közreműködni, hogy felhívták a községek elöljáróit arra, hogyha valahol csak a legkisebb bajt is észlelik, tegyenek sürgősen jelentést az állatorvosok­nak, hogy a szükséges óvintézkedések azon­nal megtehetők legyenek: ha pedig a lakosság nagyon szegény s a költséges gyógykezeltetést nem bírja, akkor a gaz­dasági egyesület utalványoz segélyképen gyógykezeltetési díjra egy bizonyos összegű segélyt. És ez az üdvös intézkedés nemcsak méltányos és dicséretreméltó, de hasznos is, amennyiben serkenti a polgárokat arra, hogy a bajt ne titkolják, hanem lehetőleg gyorsan iparkodjanak a baj létezését bejelenteni. Különösen ajánljuk ezt a módját a segély­nyújtásnak az összes vármegyek gazdasági egyesületeinek a figyelmébe és még azt is, hogy a legerélyesebben járjanak utánna, hogy a gazdák el ne tussoljanak semmiféle állatbetegségeket; mert ebből nem egyesek­nek, de az egész gazdaközönségnek szár­mazik kára. Ha újra teljes virágzásnak indul az állatkivitelünk, a gazdáink maguk fognak hálát adni azért, hogy a hatóságok kímélet nélkül jártak el velük szemben. Mert szám­talan esetet tudnék felsorolni, hogy egy községben egyik gazda állatai között fel­lépett a száj és körömfájás, ezt eltitkolta s csak akkor jelentette az esetet és hivatott állatorvost, amikor az egész község állat- állománya már megmételyezve volt. S a következmény az volt, hogy a községben volt mintegy 400 drb. hizlalt szarvasmarhából elhullott vagy 50—60 drb. a többit a tulaj­donosa nem vihette piacra, s a vesztesége rövid két hét alatt meghaladta a 25.000 K-át. Ilyen visszás és rosszakaratú eljárás mellett ne számítson a gazdaember elnézésre, vala­mint, hogy nem ér el vele hasznot sem, mert az a néhány forint kiadása, amibe az állattvész gyógykezelése neki kerülne, ha azonnal utánna nézne a dolognak, busásan megtérül, ha az állatállománya el nem pusz­tul, vagy nem kell azután hónapokig hú­zódó állatzárlatot kiállania. Az állattényésztés magának a kisgazdá­nak életkérdése elsősorban. Ha ő nem iparkodik ennek az érdekében valamit tenni, ne várjon akkor ő sem a hatóságoktól, sem a hivatott gazdasági egyesülettől el­nézést és támogatást, mert mindenkinek magának kell legalább a kezdeményező lépést megtenni, hogy tisztességes kereset­forráshoz jusson; már pedig az tény, hogy a kisgazdának az állattenyésztés kapcsolat­ban az állatkivitellel egyik fontos jövedelmi ágát képezi. Iparkodjék tehát mindenki saját erejével odahatni, hogy ez a fontos köz- gazdasági kérdés csorbát ne szenvedjen. Hírek. Boldog új esztendőt! Mire lapunk e száma olvasóink kezébe kerül, az ó-évet, az öreg Szilveszter apót már elhantoltuk. Annyi elődje után ez is elmerült az örökké­valóság tengerébe. Mikor ifjan pattant ki az idők méhéből, bizalommal, reménynyel üd­vözöltük s Íme már beszögeztük a kopor­sóját. No de semmi! „Meghalt a király: éljen a király!“ — éljen az új év! Mig a föld megkerüli a napot, addig minden örö­münk, bánatunk, szerencsénk vagy szeren­csétlenségünk benne ér; fáradozásunk, tö­rekvésünk, cselekvésünk sikere vagy med­dősége benne esik meg. Hódolattal fogadjuk hát az új hatalmasságot! — Olvasóinknak, munkatársainknak s lapunk minden barát­jának tiszta szívből kívánunk az új év első napjának reggelén boldog új esztendőt s megköszönve a múltban tapasztalt támoga­tásukat, kérjük, hogy abban ez új évben is részesítsenek bennünke“ Üj községnevek. Járásunk nehány köz­ségének neve legközelebb megváltozik. Az országos statisztikai hivatal törzskönyvi bizottsága ugyanis a következő községek nevének megváltoztatását tartja szükséges­nek: Baart Bár-, Bodolyát Nagybodolyára, a vármegye megfelelőbbnek tartja a Vár- bodolyát. Dobokából Cseledoboka, Kisfalud­3*.. 1 --Ll---LJ_____......................— .......... ; b ól Bar any akisfalud, Lancsukból Lancsok lenne a terv szerint, Maissból Majs, Szabar- ból Piispökszabar, végül Udvárból Udvar, e helyett azonban a vármegye Várudvar-1 javasol. A kérdéshez természetesen hozzá­szoknak képviselőtestületeik révén a köz­ségek is s reméljük, hogy ezek pattantják ki a legmagyarosabb és legmegfelelőbb új neveket. Az összes adatokat tartalmazó iveket a vármegyétől szétküldték, a fő- szolgabirák a községekhez továbbítják, me­lyek oly időben kötelesek határozni, hogy jóváhagyott határozataik február hó 12-ig már be legyenek a főszolgabirósághoz ter­jesztve. A Duna áthidalása. Ismeretes dolog, mennyi évi küzdelmébe került az érdekel­teknek, mig a Duna baja-báttaszéki áthida­lásának kérdése annyira megérett, hogy az áthidalás csaknem biztosnak tekinthető. Ez a remélhető siker felpezsdítette a zomboriak vérét s ők is sorompóba állottak, hogy ki- küzdjék a bezdán-kiskőszegi áthidalást. Az állandó választmány a városi tanács elő­terjesztésére ez irányban mozgalom indítását tartja szükségesnek. A közgyűlés ezt nem tartotta elegendőnek, hanem kimondta, hogy küldöttség menjen a kormányhoz, hadügy­miniszterhez és F r igy es főherceghez. A kül­döttséget Latinovics Pkl főispán fogja ve­zetni, kinek véleménye szerint Bajának vitális érdeke fűződik a bajai áthidaláshoz, de csak kereskedelmi szempontból, mig Bezdán mellett stratégiai szempontok szó­lanák, már pedig ily kérdésekben a hadügy­miniszter véleménye a döntő. Hát legyen meg Bezdánnál az áthidalás, Baranya vár­megye szempontjából ez kívánatos, de le­gyen meg csak kereskedelmi szempontból a bajai is. Hiba lenne, ha egyik a másiká­nak a kerekét megkötné. Hiba lenne annál- inkább, mert a jelek azt mutatják, hogy Újvidéken meg úgy gondolkoznak, hogy Zombor csak maradjon békén, hanem Gom­bos, Gombosnál kell az áthidalás. Legyen meg mind a három, de mert a bajai már közel van a megvalósuláshoz, kezdjék meg azzal. Műkedvelő előadás. A Mohácsi Iparosok Olvasóköre műkedvelő előadást rendezett karácsony másodnapján, amely alkalommal „Féth náhméh.“ Győzelmi levél.1 (A konstantinápolyi állami. levéltárban levő török ere­detiről héberre fordította Löwy Mózes káimakám, a tö­rő k birodalom országos főrabbija, — magyarra fordí­tották és magyarázó jegyzetekkel ellátták Groszmann S. L. baranya-szent-lőrinci kér. rabbi és Fehérvári Géza zablyai kir. járásbirósági hivatalnok.) — A „Mohács“ eredeti tárcája. — Utánnyomás tilos. I. Miután az isteni nyilatkozat és a szent­tanokban határozottan meg vagyon Írva:, „hogy a bálványimádó hitetlenekkel har­colni kell“, dicső elődeim jámbor szokása volt a hitetlenekkel megkezdett csatában az örök jutalmat kiérdemelni. Allah kegyelme segélyére volt szuverén személyemnek is a szükségben. Győzelem és diadal kisérte világhódító kalifaságomzászlait. Én tehát leborultam a Magasságbeli adományok Osztogatójának trónusa elé. „Ha ti vállalkoztok, bízzatok Allahban“ volt a jelszavam, bizalmamat az Isten végtelen kegyességébe és a próféták fejedelme Mo­hamed Musztafa csodatevő hatalmába he­lyeztem ; hatalmas vágy kelt bennem, hogy beteljesüljön rajtam is azon Ígéret: „Allah szereti azokat, kik mint a falak szilárdon 1 Ezen győzelmi levelet. Mohácsról a harc befejezése után küldte Szulejman szultán a birodalmi kormányzó­hoz ; tartalmára nézve azonos Szolimán bulletin-jével, melyet az első császárnőnek (Szultána) küldött, csahogy abban több koránmondatot idéz. küzdenek az ő utjain“. Engedelmeskedvén a parancsnak: „Tegyétek a hitért javaito­kat sőt az életet is kockára, mert mi sem előnyösebb tinéktek.“ — Hogy a mindkét világ2 jutalmában és dicsőségében részesül­jek, elhatároztam magamat a szent csatára és a győzelmekben gazdag hadseregemet a vásott, hitetlen népekhez tartozó szeren­csétlen magyarok felé vezettem, — kik mindkét világ prófétájának3 küldetését ta­gadják. — Országuk birodalmunkkal hatá­ros vala. Alláhban bízva, kibontottam diadallobo­gómat, a tenger morajához hasonló se­reggel és páncélozott csoportokkal a tá­voli állomásokat egymásután hátrahagyva vonult előre a vár dühös tigrise és a vitéz­ség erdejének leopárdja, a hit bajnoka, a győzelempályának Rusztemja: Ibrahim pasa, Rumelia beglerbégje4, az ellenséget kergető rumeliai hadtestem élén az általam kiadott legmagasabb parancsom szerint egynapi járásnyira menetelt előttem. Midőn a csillagok számával vetélkedő seregem császári parancsom folytán a Bel­grad mellett folyó Száva partjához ért, erősen és szilárdan epitett hídon átkelt5 2 Az ezen és a túlvilág. 3 Mohamed. 4 Ibrahim pasa nagyvezér, — egy görög kapitány fia, csak 33 éves volt, midőn 1523. junius 27-én fő­vezérré neveztetett ki. 6 Achmed Kemál pasah—zadeh „Mohács náhméh“ cikkében Eszéknél épített hídról ír. és a mezők, a síkságok, a hegyek, a ma­gaslatok és a halmok a hadcsapatok tábo­rává lőnek, én is lépésről lépésre szeren­csésen haladtam előre és a harc oroszlánjai­val, a hit és a birodalom erődéinek fentartói- val, a dicsőség megalapítóival: „Musztafa és Ajasz pasa vezéreimtől, Anatolia begler­bégje Behrám pasa, valamint a többi szá­mos udvari szolgáimtól és Anatolia hőseitől kisérve Szirmia szigetét6 szerencséltettem zászlóimmal! A hitetlen magyarok erős várai közé a Waradin (Pétervárad) vára is tartozott, falai és alapjainak rendkívüli erősségéről volt hires. Ormai az egekig nyúltak; belseje a hitetlenek lakhelyéül szolgált, ez tehát el­zárta a szent háború útját, — nagyvezérem megváltózhatlan parancsom folytán oda irá- nyitá menetét, hogy 'azt bevegye és lerom­bolja. — A vár bánja7 azon véleményben, hogy a csillagok mennyiségével vetélkedő hős csoportjaimnak ellenállhat, egy nyomo­rult csőcselék csoporttal várt a vár előtt. De mikor páncélozott vitézeim kiáltása, — mely a tenger morajához hasonlított, — el­hatott füléhez, nem mert a helyén maradni, hanem átkelt a Dunán8, azon s túlsó par­ton felállította seregét és ütegeit, hogy hajóimnak az utat elvágja. 6 Szirmia félsziget,. tehát tévesen nevezi szigetnek! 7 Bánja — parancsnoka Tomory volt, kit a törökök „Paoli Tumur“-nak nevezték. Achmed Kemál pasa záde Tomory vitézségét kiemeli. — 8 Újvidékre a hidsáncokba.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék