Mohács, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-03 / 1. szám

IV. évfolyam Mohács, 1904 január 3-án I. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal t Rosenthal Márk és Fia könyvnyomdája, Király-utca 781. sz. Kéziratokat vissza nem adunk. Főmunkatárs: MEZEY LAJOS. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 korona. Negyed­évre 2 korona. — Egyes szám ára 16 fillér. ■ — Nyilt-térben egy sor 30 fillér. — - -­UJ ÉV. Múlik az idő ! Ezt a komoly igaz­ságot semmisem juttatja jobban eszünk­be, mint egy-egy esztendőnek a lefor­gása. Elmélkedve állunk meg a lefolyó évnek a határán és csodálkozunk azon, hogy oly sok perc, óra, nap, hét s hónap oly gyorsan oda lett. Alig merjük hinni, hogy az órának néhány kettyenése és verése oly sok időt dönt a múltnak mérhetetlen tengerébe, oly sok eseményt temet el az örökkévaló­ság feneketlen örvényébe. Észrevétle- 'nül, minden zaj nélkül zökkentünk belé az 1904. év kerékvágásába, hogy abban életünk pályáján tova haladjunk mindaddig, mig sorsunk intézője, a mindenható Isten meg nem akasztja előmenetelünket s be nem szólít az örök élet hajlékába. Ez uj év hajnalán ember embernek boldog uj évet kiván s ezen kívánság már az ember termé­szetében van. Nincs ember, aki szün­telenül ne törekednék a boldogság után. Minden év elején önkéntelenül eszébe jut az embernek: „vájjon boldogabb lesz-e ezen év a múltnál, avagy bol­dogtalanabb ?“ Két nagy táborra oszthatjuk az em­beriséget. Az egyik táborban keveseb­bet beszélnek, de annál többet tesz­nek, néha-néha csend áll be, szüne­tel a munka és ima száll fel az égbe s ezekben áldás az illetőkre. A másik táborban szintén nagy a sürgés-for­gás, de még nagyobb a lárma, imát itt nem hallani, vagy csak igen ritkán, az Isten itt mellékes dolog, egyre hangzik a jelszó: haladás, folvilágo­sodottság, egyenlőség, szabadság, test­vériség, tudomány, teljes boldogság már itt a földön s mindezt eszközölje a mindenható tudomány, az isteni ész! Boldogságot akarnak itt a földön Isten nélkül. Ha a történelmet hívjuk tanúbizony­ságul s nem egy évvel, hanem évez­redekkel tekintünk vissza a múltba, úgy tapasztalni fogjuk, hogy a földön teljes boldogság sohasem létezett s nem is létezhet. Egyes népek az ó- korban, igy a feniciai, újabb korban a velencei köztársaság a kereskedelem utján iagy gazdagsá gra tett szert. A rómaiak, perzsák fegyverrel, a görö­gök békében szorgalommal, háború­ban vitézséggel tündököltek s a mű­veltség eddig nem látott magaslatára emelkedtek. És hol vannak most és hová lett boldogságuk ? Most szegénység, nyomor, puszta­ság tanyázik ott, ahol egykor boldog­ság honolt. Most csak silány romjai láthatók a hajdani nyíyyágnak. Pedig e nemzetek mindenben felül múltak bennünket. Az emberek terveztek s itt a földön akarták a mennyországot megteremteni, legalább a maguk szá­mára, de Isten nélkül kudarcot vallot­tak, mivel Isten nélkül mennyország, boldogság nem adatik. Nagyra vagyunk az újkor találmá­nyaival és be kell vallanunk, hogy bámulatot gerjesztő a haladásunk. A megmérhetetlen tengert óriási hajók seregei, mint úszó városok szelik át. Csodálatos a vasút, távirás, telefon, léghajó; — itt annyi mindenfélét talál­tak már fel az emberek, hogy úgy látszik, már csak az hiányzik, hogy az emberek is röpülni tudjanak. Mind­ezeket nem azért mondom, hogy kár­hoztassam avagy nevetségessé tegyem azt, amit az emberi ész fárasztó munka után létesített, sőt minden jó keresz­tény csak örülni tud ezen haladásnak, de tiltakozni kell az ellen, „hogy az ész a maga erejéből létesített mindent.“ Ki adott az embernek gondolkozó lel­ket? Az Isten lehelte az emberbe, tehát őt illeti meg első sorban a di­cséret és hála. Egy francia nő igen szépen szól e tárgyról: „Igaz, hogy felfedeztük a természet erőit, kiszámíthatatlan és tit­kos határait, lenyűgöztük és szolgá­latunkba kényszeritettük azokat, de csak azon feltétel alatt fogadnak szót nekünk, ha először mi engedelmes­kedünk nekik. Ó ember! szép vagy tűz szekereden! Gőzhajtotta roppant gépeid szellemét és összevágó erejét bámulom. De eszedbe ne jusson a természetnek csak egy alaptörvényét is megbolygatni: a kazán forgácsokra szakadna és te is vele. Szegény király te, saját károdon tanulnád meg, hogy csak azon föltétel alatt vagy a ter­mészetnek ura, ha engedelmeskedel alkotója törvényeinek.“ — Az ész csak annyiban isteni, amennyiben az Isten adta, testünk s lelkünk tulajdonai által hasonlítunk hozzá. S mi kell ahhoz, hogy az Isten megalázza a lángészt, midőn alkotója ellen fellá­zad? Egy csepp viz az agyba, egy parányi nyomás rá és bámulatod tár­gya egy szánalomra méltó őrült! Elfogja-e az ész valaha érni, hogy a földön a boldogság teljes legyen ? Egyszerű felelet erre : soha! Hiú és ábrándos törekvés itt a földön tel­jes boldogságot keresni és nagyon téved az, ki a haladást és boldogsá­got egy és ugyanazon dolognak tartja. Sohasem szóltak annyit a tudomány­ról, haladásról, mint éppen napjaink­ban és mégis sohasem panaszkodtak az emberek annyit, mint éppen most. Az újabb kor vívmányai alig hiszem, hogy egy percenttel is boldogabbá tették volna az embereket. De azért csak haladunk! Egymásra emelkednek a városokban a paloták, de a legtöbb adósságra; fény és pompa sugárzik Sirolin vosoktól mint hathatós VJ: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a test­súlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjelt izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 K-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájc). „

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék