Mohács, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-03 / 1. szám

4 Halálozás. A lefolyt héten kegyetlen pusz­títást vitt végbe a héten a halál angyala városunk több családja körében. Gaál Elek János posta- és távírda tisz alig néhány hete temette néhány hónapos kis­fiát s múlt hó 30-án reggel meghalt 4 és háromnegyed éves Laci nevű fiacskája is, akit 31-én d. e. helyezték a sírba. — Ugyancsak múlt hó 30-án reggel meghalt Krosics János molnár iparosnak is egy kis fiacskája, Sándor, aki csak 4 hónapot élt. 31-én d. u. temették. — Súlyos és fájdalmas veszteség érte az ó-év utolsó napján König Ferencz vendég­­lő­s családját, amennyiben a halál elrabolta elrabolta egyetlen fiacskáját, a 9 éves Fe­­rencet a­ki a belvárosi iskola IV-ik osztá­lyának volt, tanulója. Elképzelhető a szerencsét­len szőlők végtelen fájdalma, hisz csak há­romnegyed év előtt hántolták el 7 éves kis leánykájukat s mos ismét uj sírdombot kell könnyeikkel öntözniök. A szegény kis fiúcs­ka már régóta beteg volt, de mégis bíztak felgyógyulásában, míg végre a halál meg­semmisítette reményüket. Igazán ritka példás jó viseletű engedelmes fiúcska és szorgal­mas tanuló is volt a kis König Ferenc és igy érthető, hogy halálát nem csak jó szü­lői és rokonai, hanem tanítója és iskolatár­sai is őszintén gyászolják. Őszintén, igazán szerették őt, akik ismerték s ő is igazán szeretettel vonzódott mindenkihez. F. hó 1-én d. u. helyezték örök nyugalomra. Gyengéd vő. Zeitfogel János, szabari lakos veje, Hermanni János szóváltásból kifolyó­lag egy 70 cm. hosszú vasszeggel többször fejbe vágta és az orvosi látlelet szerint rajta 8 napig gyógyuló sérülést ejtett. Terhelt tettét beismerte s igy feljelentették a mohácsi kir. járásbíróságnál. Öngyilkosság. Hegedűs Mihályné duna­­szekcsői lakos, december 30-án saját prés­házában felakasztotta magát. Tettét való­színűleg hosszas betegsége miatt követte el. Adomány. A mohácsi általános takarék­­pénztár az új év alkalmával 20 koronát adományozott a mohácsi izr. nőegyletnek. A nőegylet vezetősége ezúton mond hálás köszönetet a kegyes adományért. Közgyűlés. A mohácsi izr. nőegylet 1904. január hó 6-án határozat­képtelenség ese­tén január hó 10-én tartja évi rendes köz­gyűlését. Elhalasztott mulatság. A mohácsi izr. nőegylet a január hó 16-ra tervezett álarcos bált január 23-ra halasztotta. Szilveszter-estély. Azt szokták mondani, hogy amilyen az ember új év napján, olyan lesz­ az egész esztendőben, így tehát csak kívánatos, hogy mindenki, akinek mód­jában van vígan lépjen" át az új" esztendő küszöbén. Az Első Mohácsi Jótékony­ Nő­­egylet módot és alkalmat nyujtott erre, a mennyiben az ó-év utolsó napján Szilvesz­ter-estélyt rendezett a Kaszinóban. Az es­tély minden tekintetben­ igen jól sikerült. Vidámság, megelégedés honolt az arcokon és szivekben s igy csak természetes, hogy az új év hajnala kedélyes vidám hangulat­ban találta az estélyen megjelent közönsé­get. Volt gombóc-főzés és ólom-öntés is, de hogy minő titkok kerültek ennél nap­fényre és hogy minő titkos remények nyer­tek biztatást, szóval hogy mi mindent ön­töttek és főztek ki, ezt már igazán nem áruljuk el. Tehát csitt! A fő, hogy a Szil­veszter-estély jól sikerült, amiért őszinte elismerés illeti a nőegylet kedves, mindig mosolygós és szíves háziasszonyait. A „Mohácsi Iparosok Olvasóköre“ által karácsony másodnapján rendezett estély kitűnően sikerült. A nagyszámú közönség igazán kellemesen szórakozott, amiről a jól össszeállított műsor bőségesen gondosko­dott. Vidámság, jókedvben sem volt hiány s így mindenesetre őszinte elismerés illeti Ruppert Józsefet, a kör agilis igazgatóját, aki leleményességével, ügyességével ezer­mesterként működött közre, hogy az estély feledhetetlen legyen az azon részt vett kö­zönségnek. A beszélő­gép tiszta hangon, értelmesen adta elő egyes számait, a­melyek közül egyik-másik igazán kellemesen lepte meg a közönséget. A tombola is ék­esen érdeklődés, a nyerésre vágyók feszült vá­rakozása közben folyt le. A tombolát, egy gyümölcstartót hozzá való 6 tányérral Endl Antónia nyerte, mig a világpostán Schleicher Terus érte el a legnagyobb rekordot ameny­­nyiben 260 drb. levelező-lapot kapott s igy, ily címen ő nyerte el az emléktárgy jutalmat, amit egy díszes arckép-album volt. Az estély leggyönyörűbb részlete és fénypontja „Az angyalok karácsonyfája“ című élőkép­ volt. Ez oly pompásan festett és annyira meglepte a közönséget, hogy egy ideig halott csendben szemlélték a szép képet, de csakhamar frenetikus taps­ban törtek ki és vége-hossza nem akart lenni az „újra“ és „hogy volt“ kiáltások­nak. Az élőképpel valóban remekelt annak rendezője, Ruppert József. A műsor befe­jezése után tánc következett, a­mely reg­gelig tartott. Az első négyest 80 pár tán­colta. Az estély összes bevétele 215 K, 34 fillér volt. Felülfizettek: Id. Szingstein János, ifj. Szablár András, Oswald Kálmán Jeszenszky János, Ágh János és Müller Antal 1—1 koronát, Doberth Antal 60 f. Goldarbeiter Ármin 40 fillért. Fogadják a szives felü­lfizetők ezúton a rendezőség ősszinte köszönetét. Békétlenkedő sztrájkolók. Nem vagyunk ellenségei a munkás­osztálynak és eszünk ágában sincs egy szót is szólni az ellen, ha a munkások jogaikat a méltányosság és igazságosság határai között érvényesí­teni akarják. Elvárjuk azonban, hogy a munkások tisztességes fegyverekkel küzd­jenek és kerüljenek minden indoktalan, rosszakaratú szocialista agitációt. Hogy egyes nyughatatlan vérű­ sztrájkolók a bé­késen dolgozó és helyzetükkel megelégedett munkásokat folytonosan izgassa­nak és fe­nyegetésekkel terrorizálni akarjanak, ez a társadalmi rend és béke érdekében meg nem engedhető. Azt hittük, hogy lapunk nyomdájának sztrájkba lépett munkásai is megelégszennek azzal,­ hogy kilépve a mun­kából s azt máshol keresve végre békes­ségben maradnak. Nem így történt. Alig érkeztek meg a napokban jelenleg alkal­mazott tisztességes munkásaink, sztrájkba lépett volt munkásaink, rögtön elkezdték akna­munkájukat, sőtt egy vezér is kijött Pécsről segélyükre Domanek István­­ sze­mélyében. Mindennemű fenyegetésekkel rá akarták bírni jelenlegi munkásainkat, a munka abban hagyására. A gép inast is azzal fenyegették, hogyha tovább dolgozik baj lesz. Az új szedőktől pedig egész hatá­rozottan azt követelték, hogy írassák alá főnökeikkel az új árszabályt, s ha ezt el nem érhetnék, úgy szombaton, tegnap dél­ben szüntessék be a munkát. Nyomdánk munkásai nem álltak rúdnak, mire az iz­gatók azzal fenyegetődztek, hogyha be nem szüntetik a munkát, akkor ők t. i. a sztráj­kolók és izgatók be fognak nyomulni nyom­dánkba és ott mindent össze fognak do­bálni. Ily körülmények között és ily fenye­getések hallatára nyomdánk fiatalabb fő­nöke panaszt tett ez ügyben a főszolga­bírói hivatalban, ahol tegnap d. e. tartotta meg ifj. Eötvös Gusztáv szolgabiró ez ügyben a tárgyalást. A békétlenkedők itt egyszerre megszelídültek és a legnagyobb ártatlanságot szimulálva, mindent tagadni iparkodtak, amivel azonban a kívánt célt el nem érték. A tárgyaló szolgabiró, ugya­nis a felmerült körülmények és adatok alapján bűnösöknek mondotta ki a békét­­lenkedőket s Guttmann Ede volt szedőnket, jelenleg a Brandl-nyomda alkalmazottját, Retter Illés és Matics Antal sztrájkoló munkásokat, továbbá Domanek István pé­csi szocialistát egyenként 200—200 korona pénzbírságra, nem fizetés esetében 10—10 napi elzárásra, ezenkívül mindegyiket mé­g külön-külön 5—5 napi elzárásra ítélte. A munka nélkül levő Retter és Maticsot, to­vábbá a pécsi vendégszereplőt kitiltotta a a város területéről. Ha a békességet meg­becsülték volna, úgy ettől megkímélhették volna magukat nyomdánk volt alkalma­zottai. Szép a jog, de nemcsak a magun­két, hanem másokét is tiszteletben kell tartani. A „Mohácsi Kath. Legényegylet“ kará­csonyi színi előadása, dacára a többfelé tartott előadásoknak, oly jól sikerült, hogy a terem zsúfolásig megtelt közönséggel. De legnagyobb örömet szerzett a kath. le­gényegyletnek, hogy ő szeretett dísz elnöke, dr. Konc Adolf és neje Konc Adolfné őnagysága, egyleti zászló anya, a színi előadáson megjelentek. Az ott levő közön­ségtől a legnagyobb dicséretet és tetszés­­nyilvánítást lehetett hallani minden felől, úgy az előadásra, mint a díszletekre vo­natkozólag. Az összes szereplők dicséretet érdemelnek egyenként külön-külön, mert úgy beleélték magukat a szerepeikbe és olyan meghatóan játszottak, mintha igazán ott lettek volna Betlehemben. Különösen meglepték a közönséget az előadásnak megfelelő díszes ruhák. Az érdem Mérey Sándoré, az egylet igazgatójáé, ki igen so­kat fáradott a szerepek betanítása, a szín­pad díszítése és a ruhák beszerzése s azok korszerű alakítása körül. S miután a kö­zönség óhaja az, hogy ezen darabot ismét láthassa, az egylet tudatja, hogy január hó 6-án, Vizkereszt napján közkívánatra má­sodszor is előadják azt. A kath. legényegy­let bevétele 148 K 30 f. volt. Felülfizettek: Dr. Konc Adolf, 5 K, Hubay J.-né 2 K '50 f. Kiefer Antal 2 K, Keserics Ferenc 2 K, N. N. 1 K 20 f, Deutschbauer István, Nunko­­vics Gábor, Dobszay Mátyás,Földvári Nán­dor, Lipokotics Mátyás, Kecskés Ferenc, Kovácsics Józsefné, Pendl Leopoldin, 1 — 1 K Boda Károly, Schreier Ferenc,­­60 f, Gulyás Ferenc, Mutávcsics János, Ránics Mihály, Bárdos Antal, Kateler Mihály Vöö Elek, N. N. 40 f., Tornyos István, Gorjánác Már­ton Mártin Kavics Lajos, N. N. 30 f., Her­man József, Házenauer Lajos, N. N. 20 fillért. A felülfizetésekért ez után mond kö­szönetet az egyesület. Anyakönyvvezető-helyettes kinevezése. A belügyminisztérium vezetésével megbi­­zott m. kir. miniszterelnök Baranya várme­­gyében az izsépi anyakönyvi kerületbe ll­ászy Lajos segédjegyzőt anyakönyvvezető­­helyettessé nevezte ki és a házassági anya­könyv vezetésével és a házassági kötésén való közreműködéssel is megbízta. Mohács 1094 január 3.

Next