Mohács, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-01 / 1. szám

1905 január 1. Amerikába mind nagyobb mérvt­rt olt, már azon egyszerű oknál fogva is, hogy 50—60 percenttel olcsóbb lett az utazás Amerikába. Magyarjaink azonban odakünn sem feledkeznek meg szép hazájukról, összetartanak, s amikor csak módjukban áll hazajönnek. A honvágy haza­kergeti őket, ezért jönnek, mert különben nehéz a megélhetés, olcsó és kevés a­ munka. A viszo­nyok is mások, az emberek is, és aki oda­kint megszokott, az már nehezen éli ma­gát bele a mi kicsinyes viszonyainkba. Szerelmes botránya, vagy ha jobban tet­szik regénye Koburg Lujza hercegasszony­nak az idén is folytatódott. Mattasich meg­szöktette a szanatóriumból, ahol mint őrül­tet tartották, az épeszű és szerelemre vágyó hercegasszonyt. Amit a világnak, a leg­egyszerűbb parasztlánynak megtiltani nem lehet — azt akarják lehetetlenné tenni egy hercegasszonynak? Nem lehet, tisztelt vér — és szívtelen udvari körök. Nem mon­dok ugyan véleményt a hercegasszony er­kölcsi és hitvesi mivoltáról, de abban, hogy megszökött a börtönéből és hogy éppen kedvesével szökött, igazat kell neki adni. Sokkal keservesebben járta meg a szász trónörökösné, aki visszahagyván gyerme­keit s a trónt, egy nyelvmesterrel szökött meg, aki aztán a szorongattatások idején cserben hagyta a királyi nőt, aki érte any­­nyit áldozott. Montignazo grófnő, így hív­ják most a szász királynőt, egy elhagyott, szerencsétlen asszony, aki anyai szerete­­tétől űzetve vissza­jött székvárosába — ahonnan azonban rendőri kísérettel kellett távoznia! Krónikás. — Kérem, hisz maga nem látta őt, ked­vesem, de ha látta volna, biztosítom, hogy nem lenne ilyen elfogult . . . — Elfogult? ... én ? . . . kedves John ez sok! Nincs — hála Istennek —szüksé­gem arra, hogy olyan hölgyekkel szemben, mint miss Ketty, elfogult legyek . . . Kü­lönben, ha a kisasszony tetszik önnek !... — De Ellen ! ... kedves menyasszonyom kegyed ma túlérzékeny ! . . . — Nem úgy, mint Ketty, ugy­e bár? Hát tudja meg, hogy én Kettyről többé egy szót sem fogok magával beszélni . . . de egyáltalában nem . . . Hallgatok! . . . Ellenke ez elhatározása, ha szilárd, alapja lett volna házasságuk boldogságának és az ostoba Williamson ezt nem fogta fel... kérlelte menyasszonyát, de ez nem beszélt, hiába volt minden . . . kérte, csengett, hi­­zelgett neki, — hasztalan, mind hasztalan... A kisasszony nagy áldozattal és hihetet­len erkölcsi erővel visszatartotta magát a szótól és ezáltal meggyőzte magán egész neme gyöngeségét. Ellen hallgatott egy nap, két nap, s a kellemes meglepetés csakhamar aggódásba ment át, mert a kis­asszony semmi esetre sem akart beszélni. Csak a régi római asszonyok között le­hetett ilyen erős jellemet találni ! ... és a természet — mint előre látható volt, — megboszulta magát. Vagy két hónapi hall­gatás után Ellen kisasszony megnémult... Teljesen elvesztette beszélő képességét. Mr. Khinin, a kékszemüvegü, hajtalan velük. Honti Henrik: A lemondás. Egy erdőkerülőnek volt egy gyönyörű liliomja : a leánya. A fák lombjainak a suttogása diadalzenévé lett, mikor meg­érezték, hogy ott imbolyog közöttük az erdőnek ez a legszebb virágja s a leány a lombok, zokogta el az 5 nagy szeren­csétlenségé. : — Szerettem és megcsaltak ! Szivecskéjéből omlot a köny, hogy ő nem éli túl ezt a tragédiát, amely oly igazi mintha regényben volna. Vagy, ha már el is bírja viselni a rettenetes csapást , nem akarja többé élvezni az erdő varázslatos szabadságát, hanem apáca lesz belőle. Aki­­ csak áhitatnak szenteli éveit, aki nem törő­olvasóinknak, munkatársainknak és lapunk összes bárdijainak boldog uj esztendőt kívánunk s köszönetet mondva eddigi támogatásukért, kérjük, hogy azt ez uj évben se vonják meg tőlünk, dik soha többé az élet hiúságaival. Csak még egyetlen vágya van. — Mi az? — kérdezte az apja. — Csak a könyvekből tudom eddig, milyen egy nagy város és látni szeretném igaziban is, mielőtt magamra öltöm az apácafátyolt. Aztán még csak a színét sem akarom ismerni másnak, mint a kolostornak. Az erdőkerülő elgondolkozva szólt : — Szép ám az élet . . . A leány orcáján végigszaladt a köny. — Akinek szép ... A hűséges élet nem kell nekem soha többé . .. soha . . . soha ... Elmentek hát a nagyvárosba és este ott voltak a színházban is. Ott ült a néző­téren a hátuk mögött egy éhesszemű úr, aki leleményesen fojtott hangon suttogta a szomszédjának: — Micsoda pompás virágszál ez itt előttünk. Egy kicsit félszeg a kicsike, de épp ez a bájos benne. Csak a haját ne hordaná ilyen simára fésülve . . . Színház után egy ragyogó világítású vendéglőben vacsorázott az erdőkerülő és a sokat szenvedett apácajelölt. A leány sóhajtott: — Istenem ! . . . Pedig milyen szép az élet.. . Ugy­e mondtam . . . Mondj hát le a szándékról. Ragyogni kezd a leány szeme: — Talán ... De mondd, apa, ugy­e okosan teszem, ha ezentúl nem viselek ilyen csúnya frizurát? Fáy Nándor, Mohács községi képviselő-testület ülése. A községi képviselő testület december 30-án rendkívüli ülést tartott, melynek egyedüli tárgya az előző napon megejtett községi képviselőtestületi tag választások eredményének bejelentése volt. A tárgyhoz Jagics József képviselő szólt s tudomásul veszi a választások eredmé­nyét, mert azok érdemének elbírálása nem ide tartozik. Egyet azonban nem hallgat­hat el. Az első kerületi választásnál 30—40 egyén a választásra jogosított nők megha­talmazása alapján szavazott le, feltűnt, hogy ezen meghatalmazások mindegyikén Paschke Gotthárd városi végrehajtó és egy pandúr szerepelnek tanukkép. Valószínű, hogy a többi választókerületekben ily nemű meghatalmazásokat szinte ők látta­­moztak. A dolog úgy történhetett, hogy ezek a városi alkalmazottak a választást megelő­zőleg bejárták az összes nő választókat, s különböző ürügyek alatt azok tájékozatt­­lanságának s jóhiszeműségének jogtalan fel­­használásával meghatalmazási űrlapokat írattak alá, melyeket aztán tetszés szerint boldog-boldogtalan nevére kitöltöttek, hogy bizonyos pártra s jelöltre szavazzanak. Nem akarja elhinni, hogy ezt a városi elöl­járóság utasításából tették, de hogy vala­kinek kortes szolgálatot tettek, az bi­zonyos. Szállóra nézve teljesen közömbös, hogy törvényszerű eljárás mellett kit választanak városi képviselőnek, de a jelzett cselek­ményben a választásnak nyilvánvaló meg­hamisítását látja. Szomorú dolog, hogy háziorvos idegesen kaparta kopasz fejét és kénytelen volt beismerni, hogy igenis, van még útj a nap alatt. Egy ifjú hölgy, aki két hónapig hallgat. És a hallgatás folytán megnémul . .. Ez rettenetes . . . Egy csomó szaktudományos munkát keresztül izzadt és erre nem talált műtétet, nem talált orvosságot . . . Ellen kisasszony a vőlegényét okolta mindezért és mivel a stílusát még nem vesztette el, a következő drága kis levélkét küldte a vőlegényének, a jegygyűrű kapcsán: — A férfiak mind nyomorultak. Mr. John Williamson különben nőül vette Ketty kisasszonyt — és ezzel végeztünk erre a városi közegeket használják fel. Az ilynemű visszaélés, ha elejét nem vesszük, ragályos kór gyanánt terjed. Tapasztaltuk ezt a múltban országgyűlési képviselő vá­lasztások alkalmából, amikor az egész vá­rosi elöljáróságot, segéd- és szolgaszemély­zetet mozgósították kortes szolgálatra. Kéri a képviselőtestületet rendeljen el szigorú vizsgálatot a városi közegek ellen, s utasítsa az elöljáróságot ennek a vissza­élésnek megtorlására. Az elnöklő bíró és a főjegyző kijelentik, hogy erről mit sem tudnak. Készek az ügyet megvizsgálni s ahhoz képest legszi­gorúbban intézkedni. A képviselő testület az indítvány értel­mében határozott. _________________________________ Előfizetési felhívás! Január hó 1-én új előfizetést nyitottunk a „MOHÁCS”-ra. Ezen alkalommal arra kérjük előfize­tőinket, szíveskedjenek az előfizetés meg­újítását mielőbb eszközölni, hogy a lap szét­küldésében fennakadás ne történjék. A „MOHÁCS“ előfizetési ára: Egész évre ... 8 korona Fél évre .... 4 „ Negyed évre . . . „ A „MOHÁCS“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Hírek.

Next