Városi gimnázium, Mohács, 1940

Hiszek egy isteni örök igazságban ! . . . Ismét megnagyobbodott hazában kezdtük meg a tanévet. S alig ocsúd­tunk fel a mámoros örömből, midőn ezen az új magyar tavaszon, a feltámadást váró szent révületben újra magyar feltámadásra kondultak a harangok. Huszonkétéves szenvedés, tűrés, kitartó munka és forró ima meghozta a maga gyümölcsét, megkapta a maga jutalmát a jó Isten kezéből, szétpat­tantak a rabbilincsek, eltűntek a hosszú, nyomasztó, lidérces magyar éjszakák. Erdély és Délvidék egy része újra a miénk lett! Tudtuk, éreztük, ott lüktetett minden csepp vérünk daloló ritmusában, hogy a szenvedések televényéből kisarjadt, szebb jövőre hivatott magyar vetés megérett, az igazság napja elközelgett, hogy az elvakult gyűlölet és rabság évei csak múló, röpke percek voltak a történelem időmutatóján. Megállva az iskola kapujában, fényesebb a lelkünk, bátrabban szívjuk magunkba a levegőt, s büszkébben, erősebb öntudattal indulunk szerte a magyar tájakra, a nagyszünidő pihenésére, mert érezzük, hogy sok-sok magyar testvérünk állt újra szorosan mellénk. Széttéphetetlen ölelkezésben forrtunk össze testvéreinkkel, akik mindenkor nagyok voltak a szenvedésben is,­­ azzal a nehéz próbákon megtisztult néppel, amely rendíthetetlen hittel, egy percig sem remegve nézett a jövendő ködfátyolába, mert az erdélyi és a délvidéki folyók habjainak zúgásában, a rengeteg erdők lombsuttogásában, az aranykalászos búzatáblák hullámzásában rejtelmes szózatokat hallott, a testvérszívekből kitörő, bíztató, isteni igékre figyelt és mindenünnen a magyar jövendő megejtő, bűvös dalát hallotta kicsendülni. Amikor ősszel beléptünk az Alma Mater kapuján, az eggyé forrott magyar élniakarás varázsereje járta át lelkünket. Ez a csodálatos varázserő most, a tanév kemény munkája és a tavaszi új magyar feltámadás után még jobban megacélosodott bennünk. Emlékezzünk erre az újjászülető világ véres küszöbén, hogy a szívünkből sohase haljon ki a remény. És leborulva adjunk hálát az igazságos és jóságos Istennek, aki meghallgatta imánkat és újra „víg esztendőt“ hozott a magyarra! — 3 —

Next