Városi gimnázium, Mohács, 1947

1 . A centenáriumi év margójára A „hős vértől pirosult gyásztér“ városa, Mohács, szabadságharcunk alatt nem volt döntő csaták színhelye. Mintha csak História istenasszonya megelégelte volna a sok hősi vért, mely 1526-ban ezt a földet öntötte. Ámde azért Mohács jelentőségét a szabadságharcban mégsem szabad lekicsinyelni. Városunk hónapokon át főhadiszállása volt a déli védő­vonal nemzetőrségének, majd pedig Jellasichnak és vezéreinek. Kincstári raktáraiban hatalmas sókészlet és széntömeg állt felhalmozva, s ezért a küzdő felek számtalan portyát indítottak Mjéjtes városába. A Dunán le és fél állan­dóan fontos, hadiszállítások folytak,és a katonai gőzhajók — ha nem volt ellenséges túlerő a város területén — mindig kikötöttek Mohácsnál, hogy szén- és élelmiszerkészleteiket kiegészítsék. Most, a centenáriumi esztendőben az általános megemlékezéseken kívül szép és kegyeletes feladata lehetne minden magyar városnak, helységnek az, hogy felkutassa és bemutassa a szabadságharcban való szerepét. Meny­nyivel teljesebb és bensőségesebb lenne így mind az ünneplésünk, mind pedig a történelmi tudásunk! Gimnáziumunk büszkén mondhatja, hogy ifjúsága megértette ezt a gondolatot: a gimnáziumi 48-as ifjúsági bizottság vállalta egy mohácsi centenáriumi emlékkönyv kiadását. Ez az emlékkönyv kéziratban el is készült; hogy papírhiány miatt sajtó alá nem kerülhetett, az nem az ifjúságon múlott. A kézirat egyébként városunk múzeumában van, ott mindenki megtekintheti a centenáriumi kiállítás iratai között. Ebben az emlékkönyvben találhatjuk meg a mohácsi ferences krónika egykorú latin feljegyzéseinek magyar fordí­tását is, amely a leghitelesebb leírásokat tartalmazza (szemtanú tollából!) mind­arról, ami itt Mohácson történt a szabadságharc alatt. Erdőhelyi Kálmán * /

Next