Mohácsi Hirlap, 1914 (4. évfolyam, 2-113. szám)
1914-01-04 / 2. szám
IV. évfolyam 2. szám. Vásári Mohács, 1914. január 4. A MOHÁCSI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. FELELŐSSZEMKESZTŐ: SZARVADY KÁLMÁN Előfizetési ára: Egy évre.................10.— kor. Félévre .................5.— » Negyedévre .... 150 » Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Kardos Kálmán utca 148. szám. Telefon 67. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Száma: 10 fillér. Hirdetések árszabás szerint. Nyiltrémek petitsora 60 f. Farsang. A tél szórakozásai között még nem áll első helyen a sport, a ródlizás, a korcsolyázás és a szabadban való hancúrozás hólabdákkal. A tél fő szórakozása mégis csak a kályha köré, meleg termekbe, fényes parkettekre szorítkozik. A tánc istennője üli szezonját ezekben a hónapokban, ekkor szövődik a legtöbb szerelmi esemény és ilyenkor lendülünk egy kis vigasságra. A farsang az ötletek és ötlettelen mókák évadja. Szelíd és kicsapongó mulatságok hetei ezek, feledjük ilyenkor a létnek minden gondját, küzdelmét és ez jól van így elrendezve a természettől. Olyan általános, olyan régi a farsangi szokás, hogy bizony az ókori bacchanáliák, amelyek ugyan szüreti időben esnek, bizonyára már utódjai és pedig késői utódjai valami ős mulatozó intézménynek. Mert amíg emberek élnek és éltek e földön, addig mindig volt ok arra, hogy önfeledten köszöntsünk néhány jó napot a tobzódó mulatozás jegyében. A tavalyi farsang szomorú farsang volt, noha a feledésre és a bánat elnyomására több okunk volt, mint emberemlé- kezet óta bármikor. A múlt esztendőben még a Balkáni háború réme fenyegetett, s tartalékosainkat behívták katonai szolgálatra, majd minden családnak köze volt ahhoz a nagy kérdéshez, hogy háborúba indulunk-e a balkániakkal vagy béke lesz a nagy készülődés után. De a nehéz várakozás, amely sokkal nyomasztóbb annál, mintha háborúba indultunk volna, ez megbénította akaraterőnket és még a mulatságra sem volt semminemű kedvünk. Bizonyos, hogy ez az esztendő kárpótolni fog a múlt év hiányaiért és most már, hogy a pénzpiac némileg javulni kezd és hogy hozzáértő emberek határozottan állítják, hogy a jövő már csak jobb lehet és semmiesetre sem rosszabb a mostani helyzetnél, most ki fogjuk rombolni magunkat és részt kérünk azokért is, amiket tavaly elmulasztottunk. De azt hisszük, hogy egy intő szó nem lesz ártalmára mindazoknak, akik mohó falánksággal vetik magukat majd a farsang mámorába. Gondolják meg, hogy még nem olyan boldog ez az ország, hogy el lehessen feledkezni azokról, akiknek még az sincs módjukban, hogy elfeledtessék mámorban gondjaikat. Hiszen a legtöbb mulatság a jótékonyság cégére alatt folyik, ezzel mintegy dokumentálni akarjuk azt, hogy érettek vagyunk s dacára ennek a kis félrecsusszanásnak, még mindig van bennünk annyi idealizmus, hogy ilyenkor sem engedjük egészen az önzést és haszonlesést a közelünkbe. Azért csináljuk mi ezt a jótékonyság leple alatt mert érezzük, hogy addig míg mi mulatunk, a kültelkeken sír, fenyeget és jajveszékel a nyomor. Bárhogy is van, azért mégis megérdemeljük azt, hogy a farsangot szórakozással és a szokottnál élénkebb mulatsággal töltsük el. Álszenteskedő az, aki azt mondja, hogy csak böjtöljünk és ne szórakozzunk. De a szórakozást lehet bizonyos korlátok között tartani, de viszont lehet elfajulni hagyni is. A középutat minden okos ember megtalálja. A jótékonycélú báli, vagy látványos mulatságoknál intenzívebben gondoskodjunk azokról, akik nem ünnepelhetik mulatsággal a farsangot és akik nemcsak ebben az időben böjtölnek, hanem nélkü l Ahasver. (A „Mariska dalok"-ból) Eddig fekete rögön jártam, De most gyémántmezőt találtam. Bolyongtam érte sok-sok évet S nem hittem, hogy hozzá elérek. Gyémántmező mit érne nékem, Ha te nem járnál rajta vélem ! Eddig ha csepp oázist láttam, Vizet szomjaztam mindhiába. Most kristály forrás friss harmatja Hoz enyhülési szomjas ajkamra. De ajkam ismét eltikkadna, Ha rá ajkad csókot nem adna / Eddig ha fel az égre néztem, Felhők fedték el vaksötéten. Most mind oly ragyogó, fényes, Hogy’ is láttam egykor sötétnek ? Tudom, újra sötétnek látnám, Ha szemed nem ragyogna már rám ! Jrpathy István. Szemesnek áll a világ. — Vidám mozi téma. — írta: Szabó Imre. Filmgyárakkal szemben kézirat. A főkapitányság Zrínyi utcai része. Hajnalban. A kapuőr bágyadtan támaszkodik a falhoz, ásít. Hirtelen két férfi jön és izgatottan a Bazilika felé mutatnak, majd kérdő gesztusokat csinálnak. Hol van az ügyeletes tiszt ? A rendőr a két férfit a kapu alá vezeti. A két izgatott férfi egy tiszt és két detektív kíséretében visszajön, a csapat a Bazilika felé tart, itt a rendőrtiszt utasítása szerint mindenki egy búvóhely mögé lapul. (Alkalmasak a lépcső körüli részek és a hatalmas kőkerítés.) Az egyik detektív a rács közelébe helyezkedik, csöndre inti a leselkedőket. Két arra menő munkást is félre hívnak és elhelyezik őket egy leshelyre. Botját mindenki tettre készen tartja, a detektívek jobbjukat a zsebükbe teszik, revolvereiket tartják. * A kapurács mögül óvatosan felőlép három alak: két elég jól, de nem elegánsan (kültelki iparoslegények vasárnapi ruhája. Az egyiken bársony kabát és pepita nadrág) öltözött suhanc és egy leány. A leányt (ligeti elegánciával öltözve, bukj-el szoknya, félcipő, azsúrozott harisnya) a két legény felemeli a rácsra. A szoknya sok bajt okoz, végre a nő átveti megát és körülnéz. Nem lát senkit. Int két társának, ezek is ügyesen kikúsznak. Amint a földön vannak és ruhájukat igazgatják, előlép az egyik detektív, utánna a másik és már csak néhány lépés választja el az üldözötteket az üldözőktől. A többiek közben előbújnak rejtekeikből. Csöndes, fojtott izgalom. A detektívek színlelt nyugodtsággal lépnek a három betörő elé. Ezek mindegyike, a leány is, cinikus nyugalommal vár, amikor egyszerre, mintegy paracsszóra, a két suhanc és a leány kirántják revolvereiket és a levegőbe tüzelnek. A detektívek és társaik váratlan lövésekre megtántorodnak, egyt visszafelé futnak. A pillanatnyi fejetlent a gonosztevők felhasználják és a Váci felé iramodnak. Akkor már felocsúdik az üldöz partja. Kiáltásokkal, bátorító kozmákal ösztökélik egymást arra, hogy a menekülőt elfogják. A Váczi-körút sark már nyomukban a hatóság és a nép merő bűnösök azonban gúnyos, nők és fügét és „ilyen fiatal" Amikor már csak két-három le el az ellenségeket egymástól, ifirők egy automobilba ülnek, a körút sarkán, közel az illemházig áll. Az egyik fiú megfogja a kőt.