Mohácsi Hirlap, 1915 (5. évfolyam, 1-56. szám)
1915-01-01 / 1. szám
Előfizetési ára: Egy évre...................10.— kor. Félévre ...................5.— Negyedévre .... 2.50 . FELELŐSSZERKESZTŐ : SZARVADY KÁLMÁN / Mohács, 1915. január 1. V. évfolyam 1. szám. Péntek. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Száma: 10 fillér. Hirdetések árszabás szerint. Nyilttérnek petitsora 60 f. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Kardos Kálmán utca 148. szám. Telefon 67. / Boldog, uj évet! Üres biablon, mely évről évre megujhódik. Amikor az év beitotta 365 részre osztott pályáját, az emberek szertartásosan odasugjék egymásnak, hogy b. u. é. k. anélkül, hgy annak az uj évnek a boldoggá tételre a legparányibb befolyást is gyakolhatnák. 1914. január 1-én is hebegték az emberek egymásnak a szokásos b. u. é. k.-ot s mire végerert az év, sötét, mély gyászban áll a vilg, frissen hantolt sirhalmok ezrei fölöt mélázik a borongó emlékezet s napap után dúló rettenetes harcok véres álláinak hekatombái fölött virrad az 115. év hajnalcsillaga, hogy bevezesse egy uj évet, mely pénteki nappal kesődik s pénteki nappal záródik. Mit szánt a sors e nymorult, züllött világnak az 1915. évbe? A kétségbeesés tompa relációjával nézünk a jövendő köd távlatába. Vigasztalan fásultság az erőt rajtunk, mely egyenesen az önyilkosságba vezetne, ha nem adata volna az emberiségnek egy titkos talmán, a remény, mely a legválságosabb elyzetekben is felújítja lelkeinkben morális erőt s a legsötétebb situációan is kivezető utat sejtet fosforeszkáki lényével a feltorlódó bajok fekete birintusából. Óh jó reménység! Te az íberiségnek csüggedő haláltusájában? éltető istenajándéka, bűvös talilánja Te! Maradj velünk a válságosapok súlyos perceiben s erősödj, éskülj meg lelkeink imádságos fodásban! Harcok viharaiban gazdag eséves múltúnk véres emlékei legyenek úuságtevő bizonyságai annak, ha a Magyarok Istene őrködik a hármanegy és négy folyam határin, melyeke megfogyva bár, de törve nem, vünk meg a második ezredévnek. Legyen a mai nagy megvállatás erőforrása egy fellendülő özgazdasági élet újjászületésének, ilyben a termelő és fogyasztó osztályok érdekei arányos kiegyenlítődésre találjanak. Legyen ez kulcsa ama nehéz szociális problémák hét lakatos zárjának, melyet annyi-annyi féktelen szenvedelem döngetett áldatlan társadalmi harcok viharaiban a múltban. Legyen ez a kölcsönös megértés szülő édesanyja ádáz politikai küzdelmek meddő tusáiban, melyekben nemzeti erők alkotásra hivatott enerzsiái forgácsolódtak el improduktív tülekedésekben. Legyen ez az istenfélelem s az emberszeretet kutforrása, melyhez hitet meggyőződést meríteni járuljunk vallás és nemzetiségi különbség nélkül s melytől a békés, szeretetteljes együttélés szükségleteit hordjuk el békés családi tüztyeink mellé. Oh! akkor megenyhül lelkünkben a nehéz napok iszonyatának emléke, levetjük a gyászt, harmatos virágot fonunk koszorúba azoknak emlékére, kik e nagy átalakulás mártírjaiként idegen földek jeltelen sirhalmai alatt pihennek. Hősök emlékével új nemzedékeket tanítunk hazaszeretetre, békés, boldog, munkás polgári élet áldásos jótéteményeire és a jövendőben bizakodó lélek átható melegével, minden szenvedelem, kaján indulat, önző erőszak, féltő irigység nélkül mondjuk egymásnak el az uj év hajnalhasadásán, hogy: Boldog új évet! Mit küldjünk harctéren levő fiainknak? Csak az tudja, aki már közvetlen tapasztalatokkal gazdagodhatott ebben a nagy európai zűrzavarban, hogy mi a messze idegenben ez-egy hozzánk tartozóra nézve az a néhány soros tábori levelezőlap, mely hírt hoz a lövészárokba az otthon hagyott boldogságról, kis falu, város nagyobb, kisebb eseményeiről . .. Mennyi borút, mennyi aggodalmat oszlat el az a néhány belű! . . . Hátha még csomag is érkezik hazulról s a sok jó történetesen valamelyik megszokott újság több hetes példányaiba van begöngyölve!.. . Hogy jár az a zsíros papiros kézrőlkézre, még az apróhirdetéseit is hányszor és hányszor olvassák el! . . . A helyi lapok a katona szűkebb hazájának minden számba vehető eseményéről hírt adnak. Mindig akad bennük valami, amit a leveleinkből kifelejthetünk s e mellett a háborúról szóló hivatalos jelentéseket épp úgy hozza, mint akármelyik fővárosi lap. Valóságos időszaki levél a katonára nézve egy-egy ilyen újság. Megtalálja benne mindazt, ami érdekli, ami megvigasztalja, bátorítja, nagy cselekedetek véghezvitelére ösztönzi s e mellett mindenről tájékoztatja, ami fontos a népek csatájában. El sem képzelhetünk tehát kellemesebb meglepetést távol idegenben harcoló kedveseinkre, mintha gondoskodunk arról, hogy ez a levél — az újság — minden 3—4 napban megérkezhessen hozzájuk. A „Mohácsi Hírlap" most lép ötödik évfolyamába. Mindig hű sáfárja volt a hon érdekeinek. Fölemelte szavát mikor veszedelembe sodorták, de vele van — mert vele kell lennie — nehéz napjaiban is. Ha tűz van, nem azon lamentálunk, hogy ki okozta, hanem minden gondolatunk csak oda irányul, hogy miként lokalizáljuk. A magyar vitézség csodákat művel a harctéren. Egyenlőek vagyunk — pártpolitikai tekintet nélkül — mindenkivel e vitézség csodálatában s versenyre kelünk a megéneklésében. Kiálltuk e történelmi pillanatokban is a tűzpróbát s bebizonyítottuk, hogy nem vagyunk érdemtelenek a magyar újságolvasóközönség támogatására. Egy ilyen újság tehát nemcsak a család asztalán, hanem messze idegenben, puskatűzben harcoló katonák között is szívesen látott, epedve várt vendég lehet. Most az új év beköszöntésével ne csak a magunk jószántából, a magunk részére, hanem az ő számukra is fizessünk tehát elő rája. A kiadóhivatal épp oly lelkiismeretességgel felel meg a tábori posta utján irányítandó expediálásoknak is, mint amily pontosan szállítja a lapot helyben bármely előfizetőjének a lakására. Ez a meglepetés bizonyára kellemesen fogja őket érinteni s mi is boldogak leszünk, hogy örömük megszerzésében részünk lehetett. A lap előfizetési ára csupán : Egész évre . . . 10 K Fél évre .... 5 K Negyed évre . . . K 50 f. Egyes szám ára 10 fillér. A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e címre: Hadsegélyző Hivatal Budapest, Váci utca 38. A posta ingyen szállítja.