Mohácsi Hirlap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-09 / 15. szám

1916. április 9. MOHÁCSI HÍRLAP megtollasodtak és a­kik csak a levegőben szerte hulló csibe tollaktól csak később fog­nak megtollasodni. Először sorba veszem a tollatlanokat, a homo sapiens, a­mint három­féle árnyalatban végzi parkbeli mozgását. Az első — ezek vannak legkevesebben — a könyvekkel üdülők osztálya. Leülnek lehe­tőleg a park közepén egy padra, látszólag kinyitnak egy könyvet még jobban a kö­zepén és dolce far miente szundítanak egyet a haza szent üdvéért. Közben leesik a könyv, gazdája nagy dühösen fölébred és dühében — mi telhetett tőle — odacsapja könyvét a padhoz. A második — ezek vannak legtöbben — a sietők osztálya. Nekik a park nem a gyönyörűség helye, hanem egy fontos össze­kötő út ; így azután keresztül is vágtatnak árkon-bokron és gyengéd lépteik alatt a fű már annál kevésbé sem hajlik meg, mert ott, a­hol ők járnak nem — terem fű. A harmadik osztály az óvatosan sétáló üdülők, a­kiket arról lehet megismerni, hogy csak a park keleti oldalát használják, jól tudva azt, hogy a nyugati széle — mint a nyugati kultúra exponense — nem nyújt vá­gott dohányt, csak sűrű port, amit vágni lehet és már többször kellett szomorúan meggyőződniük, hogy nyugati útjaik nem a nyugati eszmék, hanem mindenfajta szeme­tek főlerakodóhelye. És különösen ezen az oldalon akad rá az ember a legtömegesebb látogatók alfajára, a tollasokra. Ez az előkelő csibék találkozó helye; az egyik rész a park legszebb helyén nap­­kurát tart, a nyár derekán már félig megsül­nek, az egész megsütéshez így takarékos gazdájuknak kevesebb fa kell A másik nagy hegyesen lépeget, mint az a földi halandó, a­kinek jó politikai összeköttetései vannak , a legnagyobb részük fölfelé tartott tarajjal még kapargatni is lusták, még­is övék az első rügy, egész viselkedésük olyan, mint egy megtollasodott parvenüjé. Van azután egy része, a­melyek a csibék házi vitáit in­tézik el és közmegelégedésre osztogatják az­­ igazságszolgáltatást. És a­mikor ezeket az idillikus állapo­tokat a déli órákban végig nézem, meg tu­dom érteni, mert emelkedik a park körüli házak ára úgy, mint valami galíciai uzsorás kezében a rizs. A házakhoz hozzátartozik úgy látszik a szabad parki csibetartás is. És ilyenkor eszembe jut egy mosoly­gós tavaszi nap, a­mikor először láttam meg Nápolyt, a­hol ép akkor a csirkefogók egy sztrájkot rendeztek, vagyis nem ötlet szerint henyér­ek, hanem szigorúan betartott formák mellett Az állomás körül sok-sok ezer csirkefogó zajongott és dezsőnéjük utó­ételéül ropogtatták a száraz narancs magot. „Csak egy éj­szakára hozzátok el őket,­­­zengem Gyónival. Határozza el a város, hogy minden csibével az ott levő közönség, mint valami amatőrfotográfus készíthetne pillanatnyi fel­vételt. Akkor az igaz a parkban több lenne csirkefogó, de az bizonyos, hogy eltűnne­­ a csirke. Moos Rose: gyümölcs mennyire hiányzott. Sajna 1914 és 1915 évben április hó első harmadában a jeges esők és ennek következtében beállott fagy tönkre tette a gyümölcs termést. A fák gazdag virágzása és mostani enyhe idő­járás reményt nyújt ahhoz, hogy az idén bő gyü­mölcs termő lehet. De ha nem sietünk a roppant kártékony és a t­ évben nagyon is nagy mennyiségben levő cserebogarat irtani, a termés veszélyeztetve lesz. Az irtás ebben a rém drága időben még a nem gyümölcsfa tulajdonosok, de baromfi tartók érdekében is fekszik. A baromfi tartás, épp az eleség drága­sága mellett, sok kiadással jár, azért olyan drága a baromfi. A szárnyasok nagyon sze­­retik a cserebogarat, első rendű táplálék, mely a tojás­képzést is előmozdítja. Irtsa tehát mindenki a cserebogarat. Nagyon egyszerű a médja, nappal lerázni, gonddal összeszedni és vagy haza­vinni a baromfinak, vagy vízbe dobni, abban el­pusztul. Felhívjuk hazafias tanítóinkat, akik min­den szép és jónak előmozdítói, vigyék ki ta­nítványaikat, pusztítsák ezt a veszedelmes állatot. Mentsék meg a gyümölcs termésünket. Hisz a gyerekek legkedvesebb és egyúttal legegészségesebb tápláléka. Igaz, hogy sok, a háború következtében nagyon sok község­ben nincs tanító. Itt a lelkészkedő papság, az elöljáró­ság, szóval minden ember, aki szereti a ha­zát, szereti a gyermeket, járuljon hozzá a nagyon is kártékony cserebogár pusztításához. Fontos gazdasági kérdés is, hogy ne legyünk utalva a szomszédos tartományból hozott gyümölcsre. Sok, sok pénz megy ki ezen a réven az országból. Már­pedig a háború következtében a pénzre itthon is nagy szükségünk lesz. Nem szabad elfelednünk, hogy a magyar gyümölcs különös zamatánál fogva, külföldön is kedvelt. Ha termésünket fokozzuk, kivitelre is számít­hatunk, ezen a réven, külföldről is pénzt kapunk, melyre itthon bőven szükségünk van. Szieberth Nándor ügyvéd: A cserebogár irtás. Nemcsak a fennálló miniszteri rendelet alapján kötelessége minden szőlő és gyümöl­csös tulajdonosnak, de hazafias kötelessége is a cserebogarat irtani. Köztudomású, hogy a cserebogár falánk természeténél fogva, rém módon pusztítja a fejlődő gyümölcsöt. Ennek következtében tönkre teszi nemcsak ez évi hozamot, hanem már a következő a harmadik évnek a ter­mését is veszélyezteti. Nagy gazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a gyümölcs termelésün­ket fokozzuk. A gyümölcs az emberi szervezetre úgy­szólván nélkülözhetetlen. De a táplálkozásra is nagy horderejű, mert ha gyümölcs van, sokkal kevesebb kenyér is fogy, ami pedig tán ma első rangú kérdés. Tapasztaltuk és éreztük épp a két szo­morú háborús évben, hogy a kenyeret­ pótló HÍREK. Előfizetési felhívás! Folyó évi április elsejével lapunkra új előfizetést nyitunk. Kérjük előfizetőinket, hogy előfize­téseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében zavarok me­rüljenek fel. — Kitüntetés. A király az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartása elisme­réséül Kaszapovics István 19-ik honvéd gya­log ezredbeli tartalékos hadnagynak a hadi diszitményes III. osztályú katonai érdemke­resztet adományozta. Kaszapovics hadnagy, kit Mohácson is sokan ismernek és őszintén szeretnek, a nagy ezüst vitézségi érmet már a múlt évben, mint zászlós elnyerte, ez a második magas kitüntetés csak azt bizonyítja, hogy a háború második évében sem lankadt lelkesedése, halált nem félő bátorsága. Szá­­zadabeliek valóságos legendákat szőnek neve köré a hősnek, ki a háború első felét a Kárpátokban töltötte anélkül, hogy valaki valaha lefeküdve aludni látta volna. Korláto­kat nem ismerő energiájánál csak szerény­sége nagyobb és még egy, emberei iránti odaadó szeretete. A közös cél, a közös küz­delem s a közös sír gondolata úgy áthatotta lelkét, hogy az utolsó népfölkelőben — ha ugyan van előtte utolsó — testvérét szereti. Rajongnak is érte emberei. — Virághullás. Ibolyák, kökörcsinek félénken nyitják ki szirmaikat a korai tavasz verőfényének melegére, egy kedves, nyájas arcú, szelíd gyermek, szülői szemefénye, testvérei becézett kedvence meg csendesen, szenvedően zárta le szép szemeit, melyekkel még csak sejtelmesen nézett az élet tarka világába. Meghalt Katusba, a szelíd, szor­galmas, kedves kis Puppi Katuska, Puppi kőfaragómester, városunk érdemes, közbecsült polgárának 8 éves kis leánya. Kicsi szive dobogásának megszűntével sok-sok virág bimbója fakadt nyílásra, melyeknek bársonyos kelyhéből az ő ártatlan gyermeklelke illatoz, áradoz elő. Visszamaradt övéinek fájdalmá­ban sokan szerető részvéttel osztoznak. — A békekötésre ki ne gondolt volna már arra, hogy haza várandó hőseink fogad­tatásának hozzájuk s a történelmi nagy idők­höz méltónak kell lennie. Az Iparosok Ol­vasókörében is élénken foglalkoztatja a ve­zetőséget az a gondolat, hogy mire haza jön­nek ők, a hősök, társas otthonuk megújhodva, kiszépülve, otthonossá téve várja tagjait. A kör fáradhatatlan háznagya, Juszt Jakab, most a kerthelyiség felújításán buzgólkodik s szorgalmával, kifinomult ízlésével máris oly gyönyörű sikereket ért el, hogy pár nap múlva, amint a lomb kissé megerősödik, csudájára fog közönségünk járni. A kért asz­taltársaság is elismeréssel honorálta a buzgó háznagy tevékenységét és a közadakozások egybegyűjtésére szánt perselyükből 120 ko­ronát utalványoztak kert­fejlesztési költségekre jroszt Jakab háznagy kezére. — Az ötödik vallásos est. Április 6-án csütörtökön estre 6 órakor volt az 5-ik s egyszersmint az utolsó vallásos­ est a mo­hácsi földmivesek olvasókörében. Mint min­dem­­ előadáson, úgy ezen is nagy közönség vett részt. A műsor 1-fő száma a CV-ik zsoltár 1-ső verse volt: Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! . . . Ezt énekelte a leánykar a közönséggel együtt. Ének után imát mondott Varga Zsigmond lelkész. Ima után szavaltak: Varga Jolánka, Bükös Juliska IV-ik és Erdélyi Ida Il-ik polg. iskolai növendékek. Most Biblia magya­rázat következett, melyet Varga Zsigmond lelkész tartott. Pál apostolnak az efezusi gyülekezethez írott levele Vl­ik­­ósz 17 első versét olvasta és magyarázta a jelen háborús időnek megfelelően. Ezután az elemi iskolai leánykar énekelte két hangon: „Szomorú a magyar nóta“ címü népdalt harmonium kísé­rettel. Most ismét szavaltak : Samu Erzsébet és Ács Mária Vl-ik, Horváth Julianna és Kismándor Erzsébet V-ik és Tamás IV-ik elemi iskolai tanulók. Ezután felolvasást tar­tott : Varga Jolánka a „Buvárcsizma“ címü elbeszélést K. Baláss Józseftől olvasta fel, mely humoros, háborús kép volt s a közön­séget mindvégig derült kedélyben tartotta. Szavaltak még: Mudlicz József III-ik elemi, Bokor Imre és Mizsér János III-ik polgári iskolai tanulók. A szavalók egytől-egyig jól megállták helyüket úgy most, mint az előző vallásos­ estéken. A szavalmányok is jól meg voltak választva a komoly időknek megfelel­tek, melyet az is bizonyít, hogy sok könnyet váltottak az egybegyűlt közönség szemeiből. Ezeken a vallásos­ estéken jótékonyság is lett gyakorolva. Elnek minden alkalommal fel­hívta a közönséget, hogy a Kárpátok alján építendő „mezőlaboroi“ református templom­alap javára adakozzék ki-ki tehetségéhez mérten. Az 5 vallásos­ estén begyűlt 32 K 61 f. Elnök megköszönte a közönség szives támogatását — örömét fejezve ki afelett, hogy oly nagy számmal jött mindenkor és áldo­zatot is hozott az Isten oltárára. Végül ki­jelenté, hogy ez az utolsó vallásos­ est ez év­ben. Most a leánykar a közönséggel együtt elénekelt® a „Hymnusz". — Levél a kórházból. A kezén és lábán megsebesült Bodor Gábor huszárkáplár írja többek közt levelében az anyjának, hogy : „A kezem az már lábadozik, de a lábamat még kezelik.“ Előfizetési díj: Egész évre . . . 10.— K Fél évre . . . . 5.— K Negyed évre . . . 2.50 K Egyes szám ára 20 fillér. 3

Next