Mohácsi Hirlap, 1922 (12. évfolyam, 1-55. szám)
1922-01-01 / 1. szám
Mohács, 1922. — Pécs XII. évfolyam 1. szám. Megjelenik minden vasárnap. Száma: 3 korona. Hirdetések árszabás szerint. TÁRSADALMI HETILAP. Felelős szerkesztő: INKEI JÓZSEF Szerkesztőségi telefonsz. 5. Kiadóhivatali telefonszám 67. Előfizetési ára: Egy évre........................150 korona. Félévre.............................75 „ Negyedévre ...................38 „ Vasárnap. A XII-ik évfolyam. A 12-ik órában, a 12-ik évfolyamhoz — hogy úgy mondjuk !— beharangozni, idő és alkalomszerűnek találjuk. Nem mintha a régi siablonos előfizetési felhívás elégséges nem volna, de szükségét érezzük annak, hogy amikor az új évvel lapunk XII-ik évfolyamára előfizetést nyitunk, valamivel többet foglalkozzunk lapunkkal, mint azt más években tettük. A XI-ik évfolyam utolsó évnegyedében zajlottak le a megszállás alól felszabadult baranyai területeken is a nemzetgyűlési választások, melyek oly arányokban ajzották fel a szenvedelmeket, minő arányokban azt a múlt választásoknál soha nem tapasztaltuk. Ez az epés, indulatos pártgyűlölet annál érthetetlenebb volt, mert hisz’ a felvonuló pártok programmjai között ,alig voltak elvi eltérések. Ha visszaemlékezünk a régi képviselőválasztásokra, amelyekben a kormánypárt a 48-as függetlenségi párttal mérte össze fegyvereit, melyek között óriási, áthidalhatatlan űr tátongott, mert az egyik az évszázados gyűlöletben fogamzott és naggyá nevelt dualismus, a másik Kossuth Lajos félszázados tradícióinak megszentelt rajongásában vélte a nemzet nagyságát, boldogulását elérhetni, soha sem láttuk a pártokat annyi elkeseredettséggel törni egymás ellen, mint a legutóbbi választásoknál, a mi- s kor pedig tulajdonképen elmosódtak volna a különféle megnevezések alatt sorompóba lépett pártok határai, mert a világháború egyetlen pozitív eredményeként eloszlott az a veszedelem, mely bennünket Ausztria részéről fenyegetett s a különféle pártok egyek lettek abban, hogy a csonka Magyarországot elsősorban területi épségében, aztán nemzeti és keresztény jellegében kell önállóvá, függetlenné, naggyá, szabaddá és gazdaggá tenni. Tiszta és világos dolog, hogy ezek szerint az egymás ellen fenekedő hangulatot a legutóbbi választásnál nem a haza sorsán aggódó világfájdalom, nem is a pártérdek hegyezte ki, hanem tisztán egyéni vonatkozásokban jelentkeztek meg azok a rugók, melyek az egymással Szerbién álló pártok akcióinak a lökéseket adták. Mindenesetre sajnálatos, hogy egy választási Campagne akkor, amidőn a cél ugyanaz: a haza boldogítása, a politikai jogok higgadt, objektív gyakorlata helyett, pusztán személyi okokból diagonális irányú utakra csúsztatja a pártokat, de hála a Gondviselésnek, hogy nemzeti érdek nem esett a torzsalkodásnak áldozatául. Az ilyen küzdelemben azonban az egyetlen helyi lapnak lehetetlen elkerülnie azt, hogy az ellentétek ütközőpontjába ne sodortassék. Nem politikép, kisérve lágy gyermekdalokkal, mindmind igen alkalmas volt a pásztorjátékot előkészítő hangulat felkeltésére. Csupity Annuska: «Betlehemi pásztorok» című prológus szerű megnyitója, Verbán Mária szavalata (Pósa Lajos: «Aranka imája»), Szabolcska: «Karácsony»-a előadva a kis Kersity Magdolna által, úgy festettek a tulajdonképeni előadás, a pásztorjáték körül, mint az aranyveretes keret egy gyönyörű tájkép körül. P. Vazul nagy munkát végzett a szöveg betanításával, méltó partnere volt azonban Schneider Lajos tanító, ki a zenei részét vállalta a dolognak és becsülettel meg is felelt neki. A kis leányok nem csak énekeltek, hanem határozottan szépen énekeltek, mert Schneider nem csak melódiákat tanított be velük, de az éneklés technikájába is bevezette őket, ennek tudható be, hogy a hellyel-közzel oly nehéz dalrészleteket is oly precizitással, orgonaszerű hangfolytonossággal énekelték, hogy a műértőket is meglepték vele. Ezekhez az impreszsziókhoz aztán nem kellett egyéb, mint Petrovics művészete, hogy a szeraphi hangok gyönyöréhez a szemek káprázatos kéje zártunk, erre jogunk sem volt, okunk sem volt, hisz’ mi hirdettük minden alkalommal, hogy a pártprogrammok közt lényegbe vágó elvi eltéréseket nem ismerünk, csak az események regisztrálására szorítkoztunk, hogy ez talán az egyéni szimpátiából néha szint kapott, az már az ember természetrajzából folyik, hisz’ végtére mi is választók voltunk és választani kellett; de hogy ez a személyi kultuszcsinálásig ment volna, azt csak a pártszenvedelmekben elvakult féltékenység foghatja reánk. Mi köteles tiszteletet éreztünk embereknek a megszálló ellenség részéről elszenvedett bántalmaztatásaik, meghurcoltatásaikkal szemben, köteles tiszteletet, mert ők mindnyájunkért, magyar államiságunkért szenvedtek. Ha ezért nem jár ki kötelezőleg a tisztelet, akkor ne tanítsák iskoláinkban a Zrínyiek, a Jurisicsok, a Szondyak példáit. Nem azt akarjuk ezzel mondani, mintha a Mikes Kelemenek bújára akciót akarnánk kisajátítani a valjevói internáltak számára, csak nem engedtük lekicsinyelni azok érdemét, mely lekicsinylés végtére is az „üdülésiig degradálta azok szenvedéseit. Ennyit, és csak ennyit a múltak eseményeiből, ennyit is csak azért, hogy igazoljuk elhatározásunkat, hogy a midőn két egyenlően értékes, nemzeti és keresztény programm között is kapcsolódjék. Nem tudtunk egy cseppet sem csodálkozni, hogy a hatás oly intenzív és annyira frappáns volt, hogy a mellettünk álló sokac anyóka minden tablónál meghajolt, keresztet vetett és a mellét verte. Hiába figyelmeztette a szomszédja, hogy m ahol, az a Cherubin a ke’ unokája . .. dehogy hitte el, a változó szinü bengáli tűzfény hatása átszellemítette az anyát, ő csak a mennyországot látta összes angyalaival. Ilyen előzmények vezették be a «Betlehemi Bakter»-t, mely 3 felvonáson át kedves szórakozást nyújtott a közönségnek. Jánity Mariska (Katica) kellemes, szép szólója az első jelenetben mindjárt visszhangra talált a lelkekben s későbbi kettőse Csupity Annuskával (Böske), majd az exotikus táncuk, melyben mint két virágos mezőbe tévedt najád kavézták a kis színpadot körül, nagy hatást keltett. Zombori Ilona Gyurkája, Ránics Kati (Tamás), id. Bárácz Kata (pásztorgazda), ifj. Bárácz Kata (angyal) hibátlanul s otthonosan adták szerepüket, alakításuk persze Petrovics hozzáértését dicsérte. Verbán Kati (Szűz Mária) és Laczkó Ilona (Szent József) kicsi szerepeikben csak epizód-alakokká törpültek, de an- T Á R C Z A. A Betlehemi Bakter. (A »Mohácsi Hírlap, eredeti tárcája.) Kedves, naiv, kacaj és áhítattal vegyes hangulatból szőtt volt az az est, melyet Karácsony másnapján a külvárosi iskolák sokac ajkú növendékeivel produkált P. Vazul szent Ferencz rendi atya, hitoktató. Igazi fehér műsor, mely után már ered az ember lelke a sok léhaság után, melyet az enervált idegzetű s megcsömörlött ízlésű emberiség kedvéért színpadra visznek. Merész vállalkozás volt, de hasznos, mert a magyarosításnak simább útját nem találhatta volna meg P. Vazul, mint e tündérest rendezésével, melynek folyamán gyönyörködve hallgatták a szülők a mi zengzetes, szép magyar nyelvünket gyermekeik ajkáról csengeni, viszont a szereplők ez est emlékét lelkeikben fogják hordani a késő aggkor szürke egyhangúságáig s akkor is szeretettel fognak reá emlékezni. A rendezés ügyes és tapintatos volt, egy pár szép szavalat, egy-egy hatásos élő