Mohácsi Hirlap, 1927 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-01 / 1. szám

Városi főjegyző Ilokács, 1927. január 1. Szombat ■OIICSI előfizetési Ára: Negyedévi 1 1 pengő 60 fillér. Száma: 16 fillér. Szerkesztőségi 88, kiadóhivatali telefon sz. 67. m *ír POLITIKAI SS TáRSADALMI HETILAP. XVII. évfolyam 1. szám. 1927. Az új évvel is úgy vagyunk­­valahogyan, mint az uj ru­hával. A régi ott fekszik a szé­ken elkopozottan itt-ott némi folt is tarkállik rajta. Megbor­zongunk arra a gondolatra, hogy még egyszer fel kell venni, ha az újra, a szépre, az ismeretlen kellemessége­ket ígérőre tekintünk. Olyan érzés az új ruha, amelyet nemcsak a szegény ember érez, akinek körülményei csak igen ritkán engedik meg, hogy új ruhához jusson, de bizo­nyára a gigerlit a divathőst is elfogja, aki naponta több­ször is mást ruhát ölt. Valami furcsa jóleső érzés, amelyet bajos volna leírni. Mintha frissebben lépnénk, mintha a tegnap érzett reu­más szaggatás is abbahagyott volna, mintha a tegnapi szo­morúságot is elfelejtette volna, ejnye pedig az a régi sem volt olyan nagyon rossz. Vol­tak percek, amikor határozot­tan kellemesen éreztük ma­gunkat s volt idő, amikor a régi is új volt, amikor ettől is annyi szépet, jót vártunk, mint most a legújabbtól. Szilveszter éjjelén is így vagyunk. Sok-sok baja és gondja mellett a lepergett év­nek is voltak kellemes percei, érái és napjai és mégis vá­gyódó kíváncsisággal várjuk az újat és sokat, mindent várunk tőle. Az utóbbi évek nyomasztó válságai között még fokozot­tabban éreztük újévente ezt a megmagyarázhatatlan ér­zést, amely január elsején akármilyen szürkén ködösen is virradt meg , átjárta minden kis idegszálunkat és szerettünk volna belelátni a ködös jövőbe, hogy mit hoz, mennyire igazolja a hozzáfű­zött várakozásunkat? Az 1927-essel úgy va­gyunk, mintha jólváró érzé­seink legalább némileg is igazolva volnánk. Az a nagy­többség, amely az elmúlt vá­lasztásokon Bethlen minisz­terelnök mellé állott hatalmas, egyelőre beláthatatlan ered­ményű munkára van hivatva. Erőt jelent, amely erő ha munkába fekszik az ország gazdasági életében sok jót hozhat, sok vágyunkat, re­ményünket kielégítheti. A belső politikában ma már konszolidálódtak a viszo­nyok, határozottan építeni akar. Külpolitikánkban is mintha eben az évben nagy válto­zások előtt állanánk. Fejlődő jóviszonyunk a déli szom­széddal minden jóra enged ki következtetni amihez nagy mértékben járul hozzá a nagy délszláv álom élő jelképének: Pasicsnak halála. Uj áramla­tok jönnek ott, amelyeket, ha ügyesen kaszálunk ki, talán még ebben az évben köze­lebb kerülünk elszakított test­véreinkhez. A horvát moz­galmak, a szerb-olasz ellentét is azt a reményünket táplál­ják, hogy déli szomszédunk­nak fokozotabban kell keresni a jó viszonyt velünk s ennek a jó viszonynak semmi más alapja nem lehet, mint terü­leti engedmények azokon a helyeken, ahol Magyarország­gal igazságtalanság történt. ... És ha ezeken elgon­dolkozzunk, mintha az új évbe frissebben, bátrabban lépnénk be, mintha a tagnapi szaggatások, fájdalmak, szo­morúságok elmúltak volna , biztatóan tör át a ködös ja­nuári reggelen az új év első napsugara . . . A leghasználhatóbb emberi tulajdonságok egyike a re­mény. Bár igaz az, hogy minden új esztendőben az emberek lelkében fokozottab­ban éled fel ez a reménység, az 1927-es év megszületésé­nél jelentkező biztató jelen­ségek talán be is fogják ezeket váltani. A pénzügyi kormány, amikor megszavaztatta ezelőtt már jó egynéhány hónapja az új pengő­valutáról szóló törvényt, bizo­nyára már akkor gondolt arra, hogy majd úgy valahogy meg­lepetésül tartogatja az új pénze­ket valamelyik nagy ünnepre. És tényleg — bár a hivatalos jelen­tések csak december 27-ére ígér­ték a Pengőt — az új pénz mintha csak a Jézuska hozta volna, megjelent Ádám­ Éva nap­jára, mikor is az emberek azzal kedveskedtek egymásnak: — Láttál már pengőt? És előhúzott a mellényzsebé­­be! írt ,ír, régez, látott formájú egypengőst, meg különféle fillé­reseket. Megesett azután az is, hogy a másik úr meg a régi pénztárcáját vette elő s abból hívta ki a nagyobb pengő-címle­teket, egész a százpengősökig, ott azonban megtorpantak, mivel­hogy ezerpengős sehogysem tudott előkerülni, ami nem is olyan nagy csoda, mert bizony 1000 Pengő *, 12 500.000 koronával. Még a boldog világban is la­kásra volt található olyan ember, aki nem látott életében ezerkoro­nást, ami szintúgy nem csoda, mert a békebeli 1000 koronának mai értéke 14.500000 papírko­­rona, vagyis két millióval több, mint a most született ezerpengős­nek az értéke. Nem csoda, ha most is leszünk jó egynéhányan, akik meg fogunk öregedni anél­kül, hogy az efajta ezerpengősből még csak mutatót sem fogunk látni. Érdekes azért, hogy az új pénzt nem fogadták egyforma lelkese­déssel. Voltak, akik nagy öröm­mel csengették az új érméket, míg mások dühösen gondoltak arra, hogy mi a fenének fosztjuk meg őket attól az illúziótól — mikor oly kevés öröm van ebben a világban — hogy azt gondolja magáról, hogy milliomos. Mert bizony a milliókból igen apró számok lettek, a nagy számok le­­törpüllnek a százon alulra. Hivatalosan — mint ahogy azt fentebb is jeleztük — december 27-én kerültek forgalomba az új pénzek ekkortól kezdve min­denütt már fizetnek is vele , január elsejétől kezdődőleg pedig már mindenhol kötelező lesz a pengőszámítás, míg a továbbra is forgalomban maradó korona ■ bank­jegyek azonban épp úgy használhatók lesznek, mint az uj pengő­pénzek. A forgalomba kerülő új pénzek: bronz, nikkel, ezüst és papír­pénzek. Az új aranypénzek még nem készültek el, de ké­sőbbi időben az arany­pengők is meg fognak jelenni a forgalomban. A bronzpénzek közül 1 és 2 filléres, nikkelpénzek közül 10, 2® és 50 filléres, ezüstből az 1 Pen­gős (a 2 Pengősök majd csak ezután készülnek el) került for­galomba. Ezek érmék, amelyek nagyon hasonlítanak a régi ko­rona-filléres ércpénzekre. Papír­pénzek közül az 5 Pengős — Széchenyi István képével —, a 10 Pengős — Deák Ferenc képé­vel —, a 20 pengős — Kossuth Lajos képével —, az 50 Pengős — II. Rákóczi Ferenc képével — és a 100 Pengős — Mátyás király képével — jelent meg a piacon. Emberi gyöngeség, hogy a leg­többen a 50 és 100 Pengősök szépségét dicsérték, nem gon­­­­dolva arra, hogy nekik abból­­ úgyis ritkán jut, mert meg kell elégedni a satnyább pénzekkel. Az új pénzre való áttérés ter­mészetesen fog hozni furcsa­ságokat s nehézségeket, de ha úgy az eladók, mint a vevők fegyelmezetten s számolva bonyo­lítják le az üzleteiket, akkor ki­küszöbölhetők lesznek az áttérés­sel járó kellemetlenségek. Külön­ben is úgy látszik, hogy a kormány rövid időn belül be fogja vonni a korona bankjegyeket s ak­kor csak pengőpénzek lesznek. Addigra kiala­kulnak a pengős árak is s a gazdasági élet ezeken a vágányokon, szimpatikus„ alacsonyabb számokkal megy a boldogulás felé. Az átmenet idejére azonban praktikus haszonnal jár, ha a leg­­fontosab pénzdarabok megfelelő Megjött a pengő. — Karácsonyra már sokan előszedték a kis bukszákat. — Zavar lesz az új pénzre való áttérésnél, de remélhetőleg nem fog sokáig tartani.

Next